Nincs ​barátunk, csak a hegyek 6 csillagozás

Írások a börtönből
Behrouz Boochani: Nincs barátunk, csak a hegyek

2013-ban a menedékkérő iráni kurd újságírót, Behrouz Boochanit illegálisan bebörtönözték az ausztrál kormány által a Manus-szigeten működtetett menekülttáborba. Több mint öt évet töltött ott – a könyv ennek az időnek a szülötte. Boochani egy mobiltelefonba pötyögve, sms-ek és WhatsApp-üzenetek formájában juttatta ki a fárszi nyelvű részleteket barátainak, ismerőseinek, angol fordítójának.
A Nincs barátunk, csak a hegyek nem egyszerű börtönnapló: tanúságtétel, a túlélés eszköze, lírai beszámoló, az ellenállás megnyilvánulása. Rendkívüli erejű írás, mely kíméletlenül szembesíti az olvasót a világ hontalanjai, a bebörtönzött menekültek keserű sorsával.

>!
Európa, Budapest, 2021
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635044429 · Fordította: Neset Adrienn

Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

Robmiller P>!
Behrouz Boochani: Nincs barátunk, csak a hegyek

Még tavaly év vége felé döntöttem el, hogy ha már egyre többet olvasok, akkor a választott művek között kapjanak fokozatosan nagyobb és nagyobb szerepet az ún. „non-fiction” témájú könyvek is, melyekből az ember tanulhat, növelheti ismereteit, avagy szélesítheti a világról alkotott képét.

Így esett választásom a jelen könyvre, mely az Európa Kiadónál jelent meg tavaly, s az elmúlt évek egyik legmegosztóbb témájával, nevezetesen a menekült-, avagy más nézőpontból tekintve migráns-válsággal hozható összefüggésbe.
Ugyebár tapasztaljuk már lassan 6-7 éve, hogy a Közel-Keletről, illetve Afrikából tömegesen érkeznek olyan néptömegek, akik különböző okokból elhagyták hazájukat, hogy egy jobb élet reményében Európában telepedhessenek le.
A könyv helyszíne azonban ezúttal nem az európai bevándolással foglalkozik, hanem az iráni kurd származású író/költő viszontagságos útját mutatja be, ami Pápua-Új Guineáig vezetett. Ugyan az Irántól az óceániai államig tartó viszontagságos út a könyv kis részét öleli fel, mindenesetre már az különösen érdekfeszítő volt, ahogy egy menekült szemszögéből, gyakorlatilag első kézből tudsz rátekinteni erre az egész globális „népvándorlásra”.
Rettenetesen érdekelt volna, hogy az illetőben, és úgy összességében mik voltak pontosan azok a tényezők, körülmények stb., amelyek kiváltják belőlük az elvándorlás gondolatát olyannyira, hogy akár készek életüket is feláldozni egy bizonytalan jövő érdekében egy teljesen más, idegen kultúrával rendelkező népek hazájában való letelepedésért.

A könyv sajnos mindezt nem pedzegette. A kötet megírásának fő célját az óceániai menekülttáborokban zajló élet minél pontosabb bemutatása képezte. Ugyanis az író azok közé a menekültek közé tartozott, akik Indonézián keresztül Ausztráliába szerettek volna eljutni, ám végül a Pápua-Új Guineában található Manus-szigeten kötöttek ki, a dzsungelben sebtében felhúzott menekülttáborokban.
Az író több évet húzott le itt kényszerből, s bizony olykor az ember döbbenten olvassa azokat a körülményeket, melyekben mindennapjaikat voltak kénytelen tengetni, várva azt, hogy történjen valami érdemleges Ausztráliába való betelepedésük kapcsán. Talán nem spoilerezek, hiába.

Nagyon erős a téma, s nagyon nehéz állást foglalni ebben az egész menekült-kérdésben. Ez a kötet azért segített abban, hogy próbáljak egy picit az ő fejükkel gondolkodni, de hangsúlyozom nagy hiánya számomra, hogy a személyes kiváltó okok nem fajsúlyosak az egészben. Rengeteg pro és kontra érv van a jelenség mellett és ellen, s nagyon kíváncsian várom, hogy az idő előrehaladtával hova csúcsosodik ki ez a mértékű népmozgás, amit napjainkban tapasztalunk. Mindenesetre az a megoldás, amit az ausztrál kormány a 2010-es évek közepén életrehívott, hosszútávon biztosan nem járható út, már csak emberjogi szempontból sem.

NikiGT>!
Behrouz Boochani: Nincs barátunk, csak a hegyek

Terjedelmes mű és itthon szinte teljesen ismeretlen, földrajzilag távoli téma.
Ennek dacára üthetett volna nagyot, de nem ütött.
A beszámolót mindenféle úton-módon kicsempészett töredékekből egy költő írta. A töredékesség annyira még nem is feltűnően érezhető, legalábbis semmiképpen sem zavaró, azonban a költői nyelvezet, gondolkodás, megfogalmazások és a lírikus hangnem szinte beszippantja az embert – ám egy olyan helyre, ahol nem kényelmes lenni. Ennek a hangnemnek köszönhetően különös már a tagolás is: az első több, mint 100 oldal a tengeren játszódik, nem a szigeten. A gondolatok áramlóak, csaponganak, nem mindig kivehetőek a tények vagy a pontos részletek, illetve egy olyan mélységű melankólia lengi át az egész művet, amit én már depresszívnek éreztem. Ez a melankólia az író sajátja, nem a téma indokolja.
Az idő-érzet felborul, nem tudni, mely esemény mit követ, mennyi ideje tartózkodik az író az egyes helyeken. Hosszú eszmefuttatások, sőt, költeményekbe szedett gondolatok között bújnak meg a konkrét események és történetek, melyeknek okait vagy részleteit, következményeit nem mindig ismerjük meg. Számomra ezért nem lett kézzelfogható, valóságos a történet – még az sem tiszta, hogy az író miért kényszerült elhagyni a hazáját. Inkább tűnik egy látomásnak. Néha hosszasan elemez egy-egy mozzanatot, gondolatot, érzést, ám ezzel nem kapunk mélyebb megértést, inkább elfáraszt, és gyakorlott olvasóként is elkalandozott a gondolatom, kihagytam mondatokat, szakaszokat, mert már nem adtak semmit.
Mentálisan annyira elfárasztott, hogy amikor leültem elolvasni az utolsó maradék 50 oldalt, képtelen voltam belekezdeni, kivettem a könyvjelzőt, és részemről végeztem a művel.
Nem kifejezetten rossz, ezért is adtam rá ennyi pontot, de inkább azoknak ajánlom, akik tudnak és akarnak egy költő fejével gondolkodni, szétnézni, borzalmakat átélni.

Brigitta_Szamosi>!
Behrouz Boochani: Nincs barátunk, csak a hegyek

Nem könnyű olvasni a történetet meg-megszakító költemények miatt. Viszont ettől olyan különleges is. Így sokkal inkább átérezzük az íróval történteket, sokkal jobban hat ránk. Aki szereti a szépirodalmat, az imádni fogja.


Népszerű idézetek

Robmiller P>!

Az elme időnként képes uralni a fizikai fájdalmat.

267. oldal

1 hozzászólás
Robmiller P>!

Ez a halál természete; elég egy futó találkozás a halandósággal, az élet bámulatos módon máris értelmet nyer.

79. oldal

Robmiller P>!

Amikor a halál elől menekülünk, akár a csodákban is hiszünk.

53. oldal

Robmiller P>!

A gyengék mindig akkor látják magukat erősnek, amikor mást szenvedni látnak.

83. oldal

1 hozzászólás
LeFay>!

Emberek, akik törődnek a többi emberrel. Nem azok az emberek, akik szembeszállnak a többi emberrel.

292. oldal (Európa, 2021)

Füles>!

Mások összeomlása a bennünk élő elnyomót is üdvözli. Mások összeomlása alkalmat ad önmagunk ünneplésére.

84. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Zülfü Livaneli: Hotel Konstantinápoly
Shirin Ebadi: Szabadnak születtem
Paris Lees: Milyen érzés lánynak lenni
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Barack Obama: Egy ígéret földje
Michelle Obama: Így lettem