„szeretnék mindenkinek megmutatni, hogy a növényi alapú táplálkozás nem beszűkíti, hanem kitágítja a világot.” – pontosan ez az a gondolat, ami miatt mostanában sok vegetáriánus szakácskönyvet forgattam, tágítani szeretném a saját repertoárom!
pontosan erre a könyvre volt szükségem, bizonyára ezért vagyok fent most hajnal háromkor, hogy megírjam ezt az értékelést, nehogy véletlenül kialudjam magamból az éppen bennem fortyogó gondolatokat és ezért idéztem annyit az elmúlt két órában, mint az elmúlt három évben összesen.
„Hatalmas közhely, de annyira szeretek enni, hogy minden este úgy alszom el, hogy arra gondolok, holnap eszem egy jót. Az tud megnyugtatni, az tud ellazítani. Mindig szerelmes leszek a pincérekbe, mert ételt adnak nekem.” – én világéletemben nem találtam még eddig egy gondolatot sem, amivel egyet tudtam volna érteni Karafiáth Orsolyával, erre itt van rögtön kettő. részint hogy rájöttem, hogy akkor tudok elaludni, ha tudom, hogy milyen ételt fogok ebédelni a munkaidőm közepén, részint hogy én úgy gondolom, az a világ legtermészetesebb dolga, hogy azzal szemben, aki ételt, italt rak elém, azzal kedves és udvarias vagyok. tavaly egy fiatalember megköszönte, hogy megismerhetett minket aznap este. így a jobb, nem? ha mindkettőnk estéje hasznosabban telik, mint vártuk.
azt hiszem, a könyvre közvetlenül nem vonatkozó dolgokat most spoilerbe rakom:
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
egyébiránt a könyv olyan struktúrában épül fel, hogy egy emberrel van egy négyoldalas interjú, aminek a végére arra terelődik a téma, hogy mi a kedvenc budapesti étterme, majd két oldalon ennek bemutatása, majd innen a kedvenc receptje, fotóval. egyébként sok ezekből egyszerű, de nagyszerű recept. meg nyilván kedve támad az embernek az összes említett helyet is felkeresni izibe.
és akkor itt jön a csavar, hisz nem csak vegák és vegánok, hanem egy ízig-vérig húsevő, Bereznay Tamás is interjúalany. neki volt egy tévéműsora Hentesek néven, szóval nyilván nem nagy meglepetés, hogy a legtöbbet tőle idéztem, ugyanis a műsorban is azt a gondolatot terjesztette, hogy olyan alapanyagokat használjunk új és izgalmas módon, amikre eddig nem gondoltunk és az ételek, a főzés iránti szenvedélyt, mint amit olvashattam itt is: ”Ezért nálam vegetáriánus fogásként biztosan nem rántott sajt vagy rántott gomba lesz az asztalon, hanem akkor olyan ételt készítek, ami engem is izgat, ami tényleg megállja a helyét.”
mert főzni rettentő izgalmas dolog! a legszebb kémia, mikor összeállnak az alapanyagok, fűszerek és struktúrák egy tökéletes falatban! ennél már tényleg csak az izgalmasabb, mikor a tökéletes borral sikerül párosítani. ah igen, merthogy a fűszerezéshez választjuk a bort, kevésbé az alapanyaghoz.
olyan is szerepelt a kötetben, aki nem szeret főzni, sőt enni sem. ez nekem mindig érdekes, hisz pontosan az evés az, amit minden nap muszáj csinálnunk és ezért is vagyok vele úgy, hogy akkor csináljuk jól!
tőlem rendszeresen megkérdezik, hogy hogy-hogy ilyen jó illata van annak, amit ebédelek. csakhogy én őszintén nem szoktam érteni ezt a kérdést, én nem tudom, hogy hogyan lehet olyat főzni, aminek nincs jó illata.
izgalmas dolgokat foglalt össze most ez a könyv bennem, ajánlani tudom mindenkinek! úgy is mondhatnám, hogy nem volt eddig arra példa, hogy egy ilyen típusú könyvet kedvenceljek, de hát fél négy van és még mindig gépelek, a könyvet is együltőben olvastam el, szóval tud valamit. egyébként a könyv kötése is izgalmas, nincs ugyanis gerince, piros cérnával fűzött, ragasztott, puhatáblás.
