Hamupipőke 68% 15 csillagozás

Szerintem a sorozatban ez még a jobbak közé tartozik, köszönhető ez elsősorban annak, hogy maga az opera érdekes parafrázisa a Hamupipőke sztorinak. Bár továbbra sem rajongok a műfajért, de Rossini azért eléggé dallamos és élvezhető zenét tudott írni, úgyhogy ez a része is rendben volt. Jó ötlet volt belerakni a librettót a könyvbe, viszont az elbeszélés stílusa megint csak átlagosra sikerült sajnos. Igor Lazint először furcsállottam a feladatra, valahogy őt abszurdabb történetekhez jobban el tudom képzelni, de a végén egészen megbarátkoztam az illusztrációival. Azt viszont én sem szeretem, amit @blueisthenewpink említett, amikor teljesen más áll a szövegben, mint ami a rajzon megjelenik.

Nehéz dolog pusztán szavakkal elmesélni egy operát. Nem mondhatom, hogy rossz a szöveg hanem inkább semmilyen. Nagy ritkán, ha nagyon tetszik egy film én is megpróbálom elmesélni apuéknak. Nagyon udvariasak de az ásítozásuk elárulja, hogy kb. a második mondatnál már inkább mennének a kertbe gyomlálni. Valahogy én is így voltam most ezzel a könyvvel. Oké, oké, ismerem a sztorit, essünk túl rajta. Ismeretterjesztésre azért jó és a néhány bosszantó apróságtól eltekintve az illusztrációk is szépek.

Ez megint egy jól sikerült darab. Azért a mezőnyt még mindig a Csipkerózsika vezeti, de ez feljött második helyre.
Ami nagyon tetszett, hogy az elején szó van a mű keletkezéséről, és hogy miért tér el a hagyományos mesétől, a végén pedig megtalálható a librettó, ami segít összekötni a szöveget és a zenét. Ez volt, ami eddig hiányzott: van a könyv, van a CD, de hogyan jön össze a kettő? Tetszett ez a megoldás.

Megint az a pillanat van, amikor a szöveget nem élveztem, a Wikipédia szócikk jobb, mint a kötet, mert nekem is hiányzott a meseszerű varázslat, ez inkább egy Shakespeare darab így, semmint a népszerű történet.
A stílus ismét meglehetősen gügyögőre sikerült, 5-7 éves kislányoknak való, de én például a 9 évesemnek már nem adnám oda. A fejezetenként előforduló elgépeléseket, központozási hibákat is túlzásnak tartom, azért is járt a levonás.

De a legviccesebb botlást az amúgy jópofa illusztrációban sikerült elkövetni, Hamupipőkének a történet szerint kék ruhája és vaníliaszínű köpenye van, míg a rajzon rózsaszín a ruha és barackszínű a köpeny :D

Átmeneti javulást követően, ezzel a kötettel visszatért a sorozat a kezdeti minőséghez, már ami az írást illeti. Megint csak megy a szöveg, párbeszédek nélkül. Mintha csupán egy részletekbe menő tartalmat, ill. a színpadi történéseket mesélné el valaki. Ráadásul több helyen váltott a szerző a múlt és jelen idő között, és itt-ott szóhibák is voltak, helyesebben betűszaporítások.
Maga az ötlet, egy kicsit átformálni a klasszikust, kicsavarni a mesét, tetszett. A megvalósítás kevésbé. Az illusztrációk az Igor Lazintól megszokott „nyegle” stílust képviselték, ami nekem amúgy tetszik, de talán ehhez a meséhez valami bájosabbat képzelnék el.
A CD-t ebédkészítés közben hallgattam meg. Aki szereti a komolyzenét, annak élmény lehet. Én érdemben nem tudom értékelni.

Tetszett a könyv, de sajnos csillagot vontam le, mert a megfogalmazása, a szó összetétele egy gyermeknek picit nehézkes. Két ember létezhet, az egyik aki a klasszikus mesét kedveli, és a másik, aki az opera átdolgozást. Bevallom, nekem a klasszikus történet sokkal jobban tetszett, ez a verzió nagyon taszított. Ellenben a férjemnek mind a kettő tetszett, mert a klasszikus mesétől eltudta választani.
Összességében a történet és az illusztráció is megfelelt még ha nem is fogott meg a tartalom. Az ember aki olvassa ismereteit bővíti és szerintem ez jó pont egy könyvnél. :)

Furcsa volt egy varázstalanított, teljesen lecsupaszított Hamupipőke-történetet olvasni! Nem tudtam, hogy van egy ilyen operafeldolgozás. Nekem visszatetsző volt ez a profanizálás: az emberek vágynak a mesékre, a misztikumra – hétköznapból van elég. Egyébként az átírt történet vicces, A sevillai borbély komikumait idézi, tulajdonképpen egy vígoperának jó. A könyv előnyére válik, hogy olvasható benne a libretto is. Igor Lazin groteszk rajzai szerintem pont illenek ehhez a groteszk Hamupipőkéhez.

Tetszenek nekem ezek az opera feldolgozások, mert az operába még nem jutottam el. Mert ki nem állhatom a stílust.. pedig nagyon szeretném… de érzem, hogy a korral talán ez is változik, mindenesetre a CD-t fél óráig hallgattam, és volt, hogy tetszett :)
Visszakanyarodva a könyvre: tetszik a képi világa (csak semmi Disney tökéletesség), és hogy az elején volt szó az opera keletkezéséről is. A szövegezése egyszerű. Többször eszembe jutott olvasás közben, hogy a mondantszerkesztésnek és a szavaknak köszönhetően, mintha megszólalna a fejemben a zene hozzá, és látnám, hogy működne ez szinpadon. Lehet, hogy csak az én fantáziám ilyen elkalandozós, de ez nagyon tetszett.

Látom, mást is zavart a párbeszéd hiánya. Tényleg elég furcsa így ez a mesévé avanzsált opera, monoton. Az illusztráció sem nyerte el a tetszésem.
Az opera történetét azonban nem ismertem, így kíváncsian olvastam, és bevallom tetszett ez a verzió.