Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Marika 34 csillagozás
Felrobbant a cséplésnél a gőzgép, meghalt Marosi, a gépész. Özvegy lett a felesége, árván maradt kislánya. Pici és rózsaszín, akár egy beszélő porcelán baba. Nem is csoda, hogy mindennapos lesz a méltóságos asszonynál, amikor anyját alkalmazzák a konyhán. A kastély különleges, zárt világában nő fel Marika, később anyja a földbirtokosék pesti villájába kerül szakácsnénak, ekkor tehetségére felfigyel a méltóságos asszony, s közbenjárására elegáns pesti zárdaiskolába kerül a kislány. A háború zavaros évei kezdik felnyitni a szemét, majd a felszabadulás után érti meg, hogy mennyi volt az őszinteség a nagy „szeretetben”, és mennyi az érdek… Sok vergődés után elszakad végleg a kastély világától, s tanítónő lesz Marika.
Eredeti megjelenés éve: 1955
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Pöttyös könyvek Móra
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Voltak benne érdekes részek, mert például hiába láttam már számtalan filmet vagy olvastam könyvet úri házakról, itt olyan új aspektusai tárultak elém az ott folyó életnek, amit abszolút a regény pozitívumaihoz kell számítanom. Marika alakja is szimpatikus, szerethető volt, érdekelt a sorsa, úgyhogy ez is tetszett. Sajnos azonban a stílus a legtöbbször rendkívül vontatott volt, végeérhetetlenül hömpölygött a sztori, néha nagyon részletesen, de néha meg hipp-hopp elteltek évek úgy, hogy szinte semmit nem tudtunk meg róluk. Ráadásul többnyire rettenetesen didaktikus volt, amiben eleinte volt is némi igaza, és tetszett, hogy elég árnyaltan tudta bemutatni a második világháborút megelőző éveket. De aztán az már sok volt, amikor a bevonuló orosz katonák kedélyes, kellemes embereknek voltak beállítva, akiktől egyáltalán nem kellett félni. Tudjuk sajnos, hogy ez nem így volt…
Marika elveszti édesapját egy banális, zsugoriságból fakadó mezőgazdasági baleset következtében. Édesanyja szakács lesz a birtokosok budapesti házában. Marikát elbűvöli a légkör, a nagyságos asszony viselkedése, s csak későre érti meg, hogy mindez színjáték. Kicsi gyerekként mindent elkövet, hogy a nagyasszony kegyeibe férkőzzön, hízeleg, alakoskodik. Értem valahol a Marika viselkedését, de ettől ez a fajta viselkedés nem válik szimpatikussá. Ugyanakkor szánom is, hogy sokan megalázzák. Viselkedésében, ruházkodásban is találnak kivetnivalót. Marika a tanulásba menekül, pont azért, mert a méltóságos asszonynak akar bizonyítani, örömet szerezni. S végül a tanulásba fektetett energia lesz az, ami megmenti a cselédsorstól. S végül lerázva az ígérgetések hálóját elindul a maga által választott, óhajtott úton.
Marika kicsi, kezdetben sokszor nem érti, hogy miért viselkednek úgy a felnőttek. A felnőtteknek sok esetben nincs mentségük a tetteikre. Egész olvasás során szurkoltam, hogy végre ráébredjen Marika és Marosiné is az igazságra.
A könyv cselekménye a 2. világháború előtti és alatti időben játszódik. A főszereplő kislány, Marika (aki édesapját kiskorában tragikus balesettben elveszít) boldogulásának, fejlődéséről szól a történet. Megismerjük közben az akkori előítéleteket, társadalmi feszültségeket, antiszemitizmust. Nekem elégé lehangoló volt ezekről olvasni. De érdekesnek találtam, hogy ilyen részletesen megismerhettem az akkori felsőbb körök és az azokat körülvevő „szolgálók” életét, kapcsolatát.
Nagyon érdekes egy történet.
A főszerepben egy gazdag család áll (és a hozzájuk elszegődő szakácsnő anyuka és kislánya, Marika), akik kétlaki életet élnek: nyáron a vidéki rezidenciájukban töltik az időt; a báli szezon elkezdődésével pedig a budai kastélyukban telelnek ki. A jólétbe beleszól a háború: a fővárosi bombázások elől vidékre kényszerülnek, ahol (legalábbis a gondolatokban) legalább van élelmiszer. Az eddig hírből sem ismert nyomort és éhezést megtapasztalva jelentős jellemfejlődésen mennek át a szereplők, áthelyeződnek a prioritások. Az ételért, a látszat jómódért pedig bárkit és bármilyen hatalmat kiszolgálnak, németeket, oroszokat egyaránt.
Igazából a történet kezdetben a hátország mindennapjairól, reménykedéseiről szól, majd ahogy egyre közeledik a front, a pánikról, félelemről, a pozicionálásról. Érdekes volt arról olvasni, hogyan élték meg a háborús napokat, hónapokat, éveket a fővárosban és hogyan vidéken; erős a kontraszt.
Marika egy igazi példakép lehetne, hiszen céltudatos, nehéz helyzete nem töri le, már kicsi lányként tudja hogy mit akar és ezért tanul és dolgozik kitartóan, szorgalmasan. Szép mondatok, a cselekmény szépen folyik, de egy kicsit hosszú lett. A politika begyűrűzése kár volt, de a kor szellemét teljesen tükrözi.
A végéhez közeledve egyre ideologizáltabb és politikusabb, ott már nehéz benne maradni a sodrásban, pedig egyébként méltó helye van azok között a pöttyös-csíkos-egyéb könyvek között, amik a tanulásra motiválnak, a tudás szerepére hívják fel a figyelmet. (Az ember fia/lánya néha azért megsüllyed a vizsgák között, és olyankor jól jön Marika, vagy egy fejezet bezzeg Horváth Kati idejéből, hogy újra kinyissuk a tankönyvet. Vagy hogy eldobjuk messzire, és inkább belefeledkezzünk a mesébe újra.)
Kedves kis történet, sokadik újraolvasásom :) Érződik rajta, hogy melyik korban írták, de ez nem von le számomra az értékéből.
Érdekesen indult a kapcsolatunk ezzel a könyvvel. Előtte egy krimit olvastam, amiben egy pszichopata borzalmas módszerekkel ölte meg a családtagjait, úgyhogy azután valami pihentetőre, nyugisabbra vágytam. Így esett a választásom egy pöttyös könyvre. A történet lassan csordogál és igazándiból nagy dolgok nem történnek benne, engem valahogy egy idő után mégis magával ragadott. A végére kifejezetten tetszett. Valóban van egy kis szovjetpropaganda benne, de engem nem zavart. A rukkolán szereztem és azon kevesek közé fog tartozni, amit nem re-rukkolok, hanem megtartom.
Valódi pöttyös könyv átszőve némi korhű propagandával. Nem volt zavaró, de a végére egyértelmű lett, hogy a cél nem csak a szórakoztatás, hanem az ideológia átülteétse is.
Ennek ellenére pozitív példa is van benne bőven. Ahogy a kislány nem adja be a derekát, hanem kőkeményen kiharcolja a helyét az iskolában.
Népszerű idézetek
Az emberek már nem is azért vettek, mert szükségük volt rá, hanem, mert kapni lehetett, mert hallották, hogy van, hogy más is vett. Egy rózsadombi házmesterné a kenyérhéjat gyűjtötte:
– Jól fog ez még jönni, ha majd nem lesz kenyér – s bár senki sem hitte komolyan, hogy ez lehetséges, mégis elkezdték a házmesternét utánozni: nem is olyan rossz ötlet, teában is, levesben is felpuhítható majd, ha kiszárad, nem is romlandó, s így szektája lett a kenyérhéjnak is.
166. oldal
Sok mindent nem értett. Ő, aki játszva tanult meg írni-olvasni, nyelveket és mindent, amit magyarázó szó, vagy betű érthetővé tehet, azok semmit se tettek érthetőbbé. Toporzékolni tudott volna a türelmetlenségtől: miért? miért? de miért hát?…
Hogy valaki szegénynek születik, nem a kiváltságos osztályhoz tartozik és emiatt háttérbe szorul, azt megértette. A saját bőrén tapasztalta. De azt is megtanulta, hogy van kiút, csak akarni kell, szívós harccal küzdeni a helyezés ellen, nem odaragadni az utolsó padhoz és akkor akár az élre törhet. De hogyan harcoljon Berényi Vilma, aki eddig közepes tanuló, bentlakó volt, az apja háromszoros tandíjat fizetett érte és háromszoros adagot az internátusnak az élelmiszer-hozzájárulásból, mert bérlő lány, van miből, örüljön, hogy felvették. A zárdának sem könnyű az élelmiszerjegyekkel gazdálkodni és ennyi bentlakóra főzni; aki teheti, azt fejik, egész disznóval és bödön zsírokkal és zsák lisztekkel, mindennel, ami csak megterem nekik. Berényi Vilma apja ilyen jóltejelő fejőstehén volt eddig s ehhez mérten kedveztek is neki. Most egyszerre: büdös zsidó. A padszomszédja nem akar mellette ülni s hol hangosan, hol suttogva énekli az ergerbergert, aszerint, hogy maguk vannak-e, vagy bent ül a kedves nővér. És hiába csinálna ez ellen bármit is Vilma, a bélyeg rajta van, ha a legjobb tanuló volna is, pedig kikeresztelkedett, a nevét megmagyarosította, fizeti a bentlakás adóját, többszörösen is – mégis tűrnie kell. Ezt magyarázza meg nagyapa, ha tudja!… És vannak itt tiszti lányok is, akik görbe szemmel néznek egymásra, mert az egyik nem németbarát, a másik meg éppen Hitler híve és várja már nagyon. Ezt magyarázza meg nagyapa, ha tudja!… Honnan és miféle szemüveg került az emberek szemére, hogy ugyanazt másnak látják, mint még tegnap? Másképp beszélnek és tesznek. Mitől változott meg minden? Mert nagyapa sem tagadhatja, hogy minden megváltozott.
168-169. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Laczkó Márta: Nádasdy Orsika ·
Összehasonlítás - Tutsek Anna: Cilike férjhez megy 87% ·
Összehasonlítás - Tutsek Anna: Judit 84% ·
Összehasonlítás - Dániel Anikó: Flóra 76% ·
Összehasonlítás - L. M. Montgomery: Anne válaszúton 95% ·
Összehasonlítás - Gail Carson Levine: Elátkozott Ella 92% ·
Összehasonlítás - Jean Webster: Kedves Ellenségem! 92% ·
Összehasonlítás - Astrid Lindgren: Britta kiönti szívét 92% ·
Összehasonlítás - Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt 91% ·
Összehasonlítás - Rachel Renée Russell: Szülinap 92% ·
Összehasonlítás