Magyar ​színháztörténet I. 2 csillagozás

1990-ben ​kétszáz éves múltjára tekinthet vissza a hivatásos magyar színművészet. Ez a könyv első része annak az új, kétkötetes színháztörténetnek, amely a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának kezdeményezésére készül. Fejezeteinek többsége az 1790 és 1873 közötti évtizedekről szól. A történetnek azonban előzményei is vannak, tehát bevezető fejezetek emlékeznek meg a magyar középkor és reneszánsz színjáték-kezdeményeiről, az iskolai színjátékok rétegeiről, a nemesi-főúri rezidenciákban kibontakozó színházkultúráról. A történeti összképben helyet kap a hazánkban folytatott idegen nyelvű, elsősorban német színjáték is. A kötetben nyomon követhető az az út, amelyen a magyar színházművészet részt vállalt a nemzeti nyelv kiműveléséért, érvényesítéséért, megőrzéséért, a nemzeti függetlenségért vívott harcban.
A történelmi fejlődést ábrázolva mutatja be a kötet az egyes korszakok jellegzetes színjátéktípusait, elemzi az ily módon kialakult műsorrétegeket, szoros… (tovább)

1990-ben ​kétszáz éves múltjára tekinthet vissza a hivatásos magyar színművészet. Ez a könyv első része annak az új, kétkötetes színháztörténetnek, amely a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának kezdeményezésére készül. Fejezeteinek többsége az 1790 és 1873 közötti évtizedekről szól. A történetnek azonban előzményei is vannak, tehát bevezető fejezetek emlékeznek meg a magyar középkor és reneszánsz színjáték-kezdeményeiről, az iskolai színjátékok rétegeiről, a nemesi-főúri rezidenciákban kibontakozó színházkultúráról. A történeti összképben helyet kap a hazánkban folytatott idegen nyelvű, elsősorban német színjáték is. A kötetben nyomon követhető az az út, amelyen a magyar színházművészet részt vállalt a nemzeti nyelv kiműveléséért, érvényesítéséért, megőrzéséért, a nemzeti függetlenségért vívott harcban.
A történelmi fejlődést ábrázolva mutatja be a kötet az egyes korszakok jellegzetes színjátéktípusait, elemzi az ily módon kialakult műsorrétegeket, szoros összefüggésüket a magyar dráma kibontakozásával, a színpadi zenés műfajok történetével. Új módszerrel világítja meg a színpártolás változó társadalmi formáit, a színházi épülethálózat kialakítását. Az intézmény- és műsortörténetbe szervesen kapcsolja be a színházi alkotók – színészek, rendezők, tervezők, igazgatók – sorsát, elemezve művészetüket, eredményeiket.
A szöveget több mint százötven, részben először közölt, tematikus csoportokban szerkesztett kép egészíti ki. A továbbkutatást fejezetenkénti rendben segíti a Források és feldolgozások bibliográfiája, valamint a részletes helység-, név- és cím-mutató.