Három dolog miatt nagyon be kellett volna jönnie ennek a könyvnek:
– imádtam a filmet, a legcukibb, legszívmelengetőbb dolog, amit mostanában láttam, és pont erre volt szükségem.
– nem vagyok heteró.
– életre szóló barátságokat kötöttem interneten és a jelenlegi páromat (de utálom ezt a szót, ha-ha) is interneten ismertem meg.
De hogy ez a könyv hogy mellélőtt, te atya ég! Míg a filmnél azt éreztem, hogy tényleg az LMBT ifjúságnak szól, mert olyan helyzetek vannak benne, amit átéltünk, a coming outra reagálások ismerősök, és nosztalgiát hoz fel az emberben arra az időszakra, itt ez annyira steril és érzelemmentes. Hiába emel át a film szó szerinti idézeteket a könyvből – egyszerűen a filmben van érzelem, itt nincs.
A leírások olyanok, mint egy utolsó rangú fanfictionben (biztosak vagyunk, hogy ez nem Harry/Draco fanfiction volt valamikor wattpados időszakában? Mert olyan az egész könyv…) , Abby állandóan French toast illatú és Simon arcát bökdösi, mindenkinek van két karaktermozdulata és ennyi. Simonban egy deka érzelem sincs, a történet legnagyobb pillanatait (amikor coming outol Abbynek, a szüleinek és amikor Martint elküldi a francba) semmi érzelmet nem közvetítenek, olyan steril a szöveg, hogy meghaltam tőle.
A levelek, óh, jajj. Reméltem, hogy még több és még cukibb leveleket látunk a könyvben, de ami a vásznon működött érzelmesen, itt olyan bénán hat. Nem volt semmi kémia Simon és Blue között, jó, Oreót zabálnak és annyi. Hajjaj.
Ami felettébb megint nem működött az Blue kiléte. Nagyon egyszerű kitalálni, van rá két esélyes ember (a harmadikat úgy is tudjuk, hogy nem az), és Blue leveléből nagyon egyszerű rájönni. Díjaztam a filmben, hogy ott legalább nem volt egyértelmű, és annyira, de annyira átadta azt a cuki vágyakozást, amikor az ember tini és felépíti magában az egész személyiségét annak, aki bejön neki, és a rajongása tárgyává válik. Itt ez olyan szinten lapos és unalmas, hogy nagyon elkeseredtem.
Jó üzenet lenne, de nagyon túlhype-olt a könyv, egyszerűen iszonyatosan bénán van megírva, és úgy érzem, főleg heteróknak szól. (Tudom, hogy volt más LMBT+ tag, aki imádta ezt a könyvet, de jó szerével nem ezt látom, meg amúgy is ez ízlés kérdése.) Az a megállapítás, hogy a biszex lányoknak egyszerű, mert ő szexuális fétis tárgyai – nevetséges. Az, hogy a yaoi kedvelő, fétisre sikító lányok, mint Leah, segítenek a melegeknek – nevetséges. Javarészt ugyanolyan homofóbok a való életben, láttam már ilyet. (Amikor két meleg srác oké, mert szexi, de két meleg nő undorító…) Az ilyen apróságok számomra megölték a könyvet.
Iszonyatos csalódás. :(