Beck Judit (szerk.)

Nagy ​drogkönyv 9 csillagozás

Beck Judit (szerk.): Nagy drogkönyv

Ez a könyv nem a drogok mellett szól. A döntést, hogy szed-e valaki drogot vagy sem, mindenkinek magának kell meghoznia. Senkinek nem tiszte, hogy a drogfogyasztás mellett érveljen, de napjainkban a tiltott szerek fogyasztása az egyik leginkább kedvelt „szabadidős tevékenység”, amit az is jól mutat, hogy az iparág forgalmát évi 400 milliárd amerikai dollárra becsülik. E könyv néhány közismert kábítószer történetét dolgozza fel, első előállításuktól a terápiás és gyógyászati felhasználásukon keresztül addig, amíg elérték az öröm- és élvezetszerzésben betöltött szerepüket. Az egyes drogokhoz kapcsolódva bemutatjuk, hogy az orvosi felhasználásból a mindennapi életbe, a szibarita, élvhajhászó világba kikerülve, miként kapcsolódott hozzájuk egyre drákóibb törvénykezés.

>!
Glória, Budapest, 2003
680 oldal · ISBN: 9639283452 · Fordította: Kovács István

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Hérodotosz · szkíta · VIIl. Ince pápa

Helyszínek népszerűség szerint

Kína


Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Beck Judit (szerk.): Nagy drogkönyv

Ez a könyv igazi felüdülés volt most. Sok kérdésemet (ha nem is mindet) megválaszolta és rengeteg plusz infóval gazdagodtam. Leginkább a történelmi részek és a hatások érdekeltek, szerencsére bőven volt minderről szó. A többit az előttem olvasók már elmondták. Akit érdekel a téma, mindenképpen érdemes elolvasnia!

Zakkant_Tudós>!
Beck Judit (szerk.): Nagy drogkönyv

A könyv rendkívül átfogó, nem kizárólag a kábítószerekről szól, hanem történelmi időkön, földrajzi helyszíneken ível át, és a drogok történetét a különféle korszakok, és kulturális vonulatok tükrében tárgyalja. A drogokhoz kapcsolódó művészetek is sok helyet kapnak a műben.
Továbbá felemeli a szavát az egyházi agymosás, a maffia, a profiton kívül semmivel nem törődő gyógyszergyárak, a felelőtlen orvosok, a hatalmukkal visszaélő, szadista rendőrök, a hazug, korrupt politikusok, a titkosszolgálatok, az álszent, idióta társadalom, és az ellen a seggfej Anslinger ellen is. Megkapja mindenki a magáét, ahogy kell.
Védelmébe veszi viszont a könyv a jazzt, a rockot, a diszkót, a polgári szabadságjogokat, és a marihuánát, valamint egyéb könnyű drogokat. Mindezzel egyet is értek. A mű amellett foglal állást – nagyon helyesen – hogy a drogfüggőknek szakszerű kezelés kell, ahelyett, hogy meghurcolnák és bebörtönöznék őket. És mivel a gyerekek a jövőben is úgyis kipróbálják a szereket, nem démonizálni kell őket – azzal többet ártunk – hanem őszinte felvilágosítást tartani, mik a kevésbé veszélyes szerek, és hová lehet fordulni, ha baj van.
Amit a könyv legsúlyosabb hibájának tartok, hogy a szerzők nem tiltakoznak az állatkísérletek ellen, hanem teljesen hideg szenvtelenséggel írnak ezekről. Márpedig ez az én szememben – fanatikus állatvédő vagyok – megbocsáthatatlan vétek.
A margók túl nagyok, alig van szöveg az oldalakon, ezt a könyvet össze lehetett volna hozni sokkal könnyebb, vékonyabb kiadásban is, kevesebb papírral, környezetbarátabb módon. Ami még említést érdemel, hogy elég furcsa ábrák vannak benne, amik elsőre úgy festenek, mintha leöntötték volna valamivel a lapokat (főleg nekem tűnt így, mert könyvtári a könyv). De ez önmagában nem hiba, csak érdekesség. Mivel sokféle szerző összeválogatott műveiből áll össze a könyv, ezért vannak bizonyos átfedések, de ez nem vészes.

Akit érdekel a téma, annak ajánlott olvasmány.

oregano>!
Beck Judit (szerk.): Nagy drogkönyv

A drogokkal kapcsolatban valaha megfogalmazódott összes kérdésemet megválaszolta a könyv. Amellett, hogy mind a 670 oldalon át odaszögezte a figyelmemet minden mondatára, a könyv humora sem elhanyagolható, ami rengeteget hozzáad az élményhez. Érdekes és szórakoztató. Kell ennél több?


Népszerű idézetek

Katze>!

A Bayer „heroin” néven jegyeztette be az új gyógyszert, mely név a német „heroisch” (hősies, heroikus) szóból ered.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: heroin
Lunemorte P>!

A régészeti kutatások bebizonyították, hogy a szkíták temetkezési szertartásain
rendszeresen égettek kendermagot; a rituális és élvezeti célú kenderfogyasztásról már Hérodotosz (i. e. XV sz.) görög történetíró is említést tett, azt állítva, hogy a „a szkíták fogták ezeket a kendermagvakat, bebújtak kis gyékénysátraikba, a magokat vörösen izzó forró kövekre szórták; majd az így kövekre szórt magok olyan füstöt és szagokat eregettek, amit még egy görög aromafürdő sem lett volna képes elnyomni. A szkíták óriási élvezetüket lelték ebben az illatfelhőben”. 2000 évvel később bebizonyosodott, hogy Hérodotosz nem hazudott.

Kapcsolódó szócikkek: Hérodotosz · szkíta
Zakkant_Tudós>!

Az új zenéknek megvolt a magul mágikus segítőtársa is – az ecstasy „személyében”. A drog eleinte csupán a zene kiegészítőjeként szolgált, de mire az új hangzás elérte a zenei főáramot, az ecstasy is bekapcsolódott a mindennapokba. A drog a zene hátán érkezett.

Kapcsolódó szócikkek: ecstasy · kábítószer, drog · zene
Zakkant_Tudós>!

A sajtó és a nagyközönség egyaránt szereti a drogbotrányokat. Ezek a botrányok jelenítik meg a „mi lenne, ha” eseteket: az emberek megkapják megérdemelt büntetésüket, a büszkeség csorbát szenved és az erkölcs visszakapja az őt megillető helyet. De a sztárok és arisztokraták lealacsonyodásának látványát kísérő kielégüléshez egy másik elem is társul, és ez az elem meglehetősen alantas. Arról van szó, hogy némelyikünk irigyli azokat az embereket, akik eléggé gazdagok vagy eléggé nemtörődömök, féktelenek ahhoz, hogy az önpusztításig terjedő vágykielégítő életet éljenek, de irigységünk kárpótlást nyer, ha szemtanúi lehetünk bukásuknak. A heroinfüggőről nem azt gondoljuk, hogy beteg ember. A média szeret erkölcsi tanmeséket megjeleníteni, és a nagyközönség szereti ezeket nézni, olvasni, hallgatni. De mindezek mögött az önigazolás kényelmes és végső soron hamis érzete rejlik.

Zakkant_Tudós>!

A tizennyolcadik századtól kezdve az ópium, a morfium és a heroin egyaránt a bűnözéshez kötődött. Nem csak illegális voltuk miatt, hanem eredendően. A sokszor igazságtalanul szigorú törvények és büntetések igazolásához tömeghisztériát kellett kelteni, és az a tömeghisztéria gyakran tett jó szolgálatot a politikusoknak is, akik csak valami jó ürügyet vagy bűnbakot kerestek. Időnként magának a társadalomnak van szüksége bűnbakokra, akikre „rá lehet kenni” a családi értékek összeomlását, a bűnözési hullámokat vagy bármi mást. A heroinfüggők tökéletesen beleillenek ebbe a szerepbe, és ritkán kapnak esélyt arra, hogy ők is kifejtsék a véleményüket a témáról, mivel ha ezt teszik, akkor gyakran börtönben találják magukat.

Kapcsolódó szócikkek: heroin · morfium · ópium
Lunemorte P>!

Kínát hagyományosan az ópiummal hozzák összefüggésbe, annak ellenére, hogy azt eredetileg a britek hozták be az országba, de a kínaiak számára jó darabig a kannabisz jelentette a kábítószert, csakúgy, mint manapság sokak számára, más országokban. Azt kell feltételeznünk, hogy a kínaiak ilyen irányú ismeretei a „tisztán” orvosi felhasználás fejlődéseként alakultak ki: az i. e. 2000 körüli időszakra datált és a maga nemében a legrégebbi ismert gyógyszerészeti könyvként számon tartott Pén-ts’ao Ching azt állítja, hogy a kender gyümölcse (azaz a virágzat a magokkal) „túlzott mértékben fogyasztva hallucinációkat idéz elő” (a kínai eredetiben: „ördögöket lát”), majd azzal folytatja, hogy „ha az ember hosszú időn át fogyasztja, képes a szellemekkel társalogni és a teste könnyebbé válik”.

Kapcsolódó szócikkek: Kína · ópium
Katze>!

Minden beatíró megpróbálkozott a drogokkal – ez a „másságuk” egyik jele volt, ahogy a mozgalom programverséből, Allen Ginsberg Üvöltés című költeményéből is kitűnik (Orbán Ottó fordításában):
Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület
romjaiban, hisztérikusan lemeztelenedett
éhezőket,
a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy
pofa hasis után kutatva,
angyalfejű hipstereket égve az éjszaka gépezetében
a csillagos dinamóhoz fűződő hajdani égi
kapcsolatért,
kik nyomorúság és rongyok és üres tekintetű
intelligens pofájú cigarettázás a lassú dzsessz
városainak csúcsain átlebegő hidegfolyóvizes
lakások természetfölötti sötétjében,
kik lemeztelenítették agyvelejüket az Ég előtt a
Földfeletti alatt és megvi­lágosult lélekkel
mohamedán angyalokat láttak a bérházak
tetején tántorogni,
kik hideget sugárzó szemekkel járták végig az
egyetemeket, Arkansast és Blake-fényű
tragédiát hallucináltak a háború tudósai
között,
kiket kirúgtak az akadémiákról, mert bediliztek és
obszcén ódákat közöl­tek a hirdetőtáblák üres
ablakain,
kik trikóban és gatyában kuporogtak a borotválatlan
szobában, papírkosár­ban égetve el pénzüket és
figyelve a falon keresztül áradó Terrorra, …

141-142. oldal

Zakkant_Tudós>!

Napjaink elvakult drogellenes légkörében csak kevesen fogadják el azt a tényt, hogy hogy a manapság a jövő nemzedékét megrontó és tönkretevő szereket valamikor az orvosok terjesztették leginkább. Valójában ez az átváltozás annyira gyakori – csodagyógyszerből halálos méreggé –, hogy egy magát épelméjűnek valló ember elkerülhetetlenül arra a következtetésre kell jusson, hogy ezt a folyamatot valamiféle célszerűség hatja át – vagy ha nem az, akkor egyfajta vaskalapos szűklátókörűség.

Katze>!

A dzsessz volt az első olyan zenei irányzat, mely keblére ölelte a heroint – de korántsem az utolsó. Bár mindig voltak zenészek, akik heroint szedtek – mint ahogy voltak könyvelők, pénztárosok, ügyvédek is, akik ezt tették –, a szóban forgó drog leginkább a zenetörténelem két másik időszakához kapcsolódik: a kései 60-as, korai 70-es évek rockzenéjéhez és a 80-as évek vége felé hódító grunge irányzathoz.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: grunge · heroin · jazz · zene
Katze>!

Az olyan dalok esetében, mint például a „Waiting for the Man” (Az emberünkre [díler] várva), vagy „Heroin”, már a dal címe sem hagy kétséget az elsődleges témáról. Ha az ember még így sem értene a szóból, Reed éneke világossá teszi az üzenetet: „A heroin lesz az én halálom, de a heroin az életem és a párom” – mindeközben egy Gerard Malanga nevű táncos a színpadon adja elő a belövés rituáléját: kanalat melegít, beinjekciózza az anyagot, majd kómába esve összerogy.

148. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Johann Hari: A kábulat ára
Pusztaháziné Gazdag Ilona: Más világ
David Sheff: Csodálatos fiú
Roberto Pacini – Giuseppe Paolino – Matteo Fiorelli – Pasquale Ionata – Maria Scotto – Raimondo Scotto: Szenvedélyek fogságában
Rácz József (szerk.): Addiktológiai konzultáció a gyakorlatban
Ernst Servais: A Drogproblémák átfogó Megelőzése
Walter Kindermann: Drogveszély és drogfüggőség
Dic. Baboian: Útlevél a Pokolba
Munkácsi Mária (szerk.): Alkohol, koffein, kábítószerek
Bayer István: A kábítószer