B+ ​Be positive! 85% 32 csillagozás

Bennem egy megosztó véleményt alkotott ez a könyv. Az alap sztori nem volt rossz, de nem tudom elképzelni, hogy a valóságban ilyen történjen. Viszont a Write-os részeknek hasznát tudtam venni. Nyilván volt néhány ami számomra is új volt, és már ezért megérte elolvasni, és alapvetően nem bántam meg az olvasást, de ez egy tipikus egyszer olvasható könyv volt számomra. Viszont azért is tudom ajánlani, mert jó dolgok vannak benne!! :D

Szerintem minden mai tinédzsernek a kezébe kellene adni. Jól gördülő cselekmény két azonos korú, de eltérő szemléletvilágú lány optikáján keresztül, megfűszerezve mindennel, ami érdekelhet egy ilyen korú fiatalt, teljesen természetesen és tabuk nélkül, mintha egymás közt lennének.

Egyik rokonom ajánlotta, aki tanárként és lányos anyukaként hasznosnak tartja. 17 vagyok, szóval azt hiszem abszolút célközönség (vagy kicsit túl idős is vagyok). Semmi új nem volt benne, és a szex téma sem igazán érdekel, mert az egyetlen dolog, amit az ágyban akarok csinálni az 6 óra folyamatos alvás, de négy is elég lenne .
A könyv, Arlene szemszögéből: Tipikus esélye nincs az én életemben sztori. Menő, jóképű srác, átlagos csaj, de most legalább egy baráti társaságból jöttek. A csaj az elején hasonlít rám (de a végére ez elveszik) és a többi srácot is bírom. Todd leginkább, aki hasonlít rám.
Laura szemszögéből: A csaj rendesen irritált, ami a végére változott.
Volt rész, amit áttekertem, mert annyira nem érdekeltek a tanácsok, vagy éppen valamelyik csak nyavalygása, de ezentúl nem volt rossz. Nem egy újra olvasós könyv, de nem is az a célja.
Az írónő írja a végén, hogy nem szereti a függővégeket és az olyat, hogy nyitva hagynak pár ajtót, amivel szinte kényszerítik az embert, hogy vegye meg a folytatást, ezzel szemben pedig szerintem pontosan ezt csinálja. Laura kapcsolata, Arlene múltja mind olyan, ami kicsit vagy nagyon, de érdekli az embereket.

Az eleje nem igazán tetszett. Főleg Laura karaktere nem. Azonban ahogy egyre előrébb haladtunk a történetben egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet.
A sztori teljesen mai, humoros, de mégis komoly témákat boncol tabuk nélkül. Ismertebbnek kellene lennie ennek a könyvnek és minél több tízenévesnek kellene elolvasnia!

Először is, gratulálok a borítóhoz. Életemben talán az első könyv, amit csak azért vettem meg, mert igazán megtetszett a borítója és a fülszövege. Bementem a könyvesboltba, és akkor szembe jött ez: nem volt kérdés, jön velem haza. Semmit nem tudtam róla, a szerzőről sem, és kíváncsian vártam, a történet rászolgál-e a bizalmamra.
Egy kiadós tanácsadó-könyv, egy érdekes történetbe ágyazva. Amolyan értelmes kamaszkönyv, ami tényleg próbál segíteni a kamaszproblémákon, és nem csak a tragédia jön elő, hanem a megoldás is, ami nagyon tetszett. Már olvastam hasonlókat, ám ez abban volt több, hogy nagyon sok mindenre kiterjedt, sok sok nehézséget összefoglalt.
Magától a sztoritól nem dobtam hátast, és még mindig nem vagyok képes elhinni, hogy valóban léteznek Laurához hasonló emberek, akik ennyire szűklátókörűek. Ám az ötletes volt, ahogy a tanácsadós-rész a történetbe került, és a váltakozás miatt egyik sem lett unalmas, túl sok, vagy egyhangú.
Hasznos, jól összerakott könyv, szívesen elolvasom majd a folytatást is, remélem lesz!

    Ennek a könyvnek helye van a könyvpiacon, és örülök, hogy létezik. Sok fontos kérdést hoz be, az internetes felületen tanácsokat osztogató „doktor” karaktere egy elég jól kifizetődő ötlet volt. Összességében élveztem az olvasást, kíváncsi voltam, hogy mi fog történni. De mindezt sajnos nem azért, mert annyira minőségi könyv lenne. A felhozott témák azok, amik végül is pozitív irányba döntik nálam a mérleget, de elég sok fenntartásom van.
    Óborzalom klisés karakterek. Én értem, hogy a sztereotíp karakterek azért lettek sztereotípak, mert jól tud velük működni egy történet. De lehet a pacin csücsülni, meg átesni a túloldalára. Nekem ez már jóval inkább az utóbbi volt. Az összes főszereplő nagyon-nagyon tipikus. A gimi nagy libája; a sznobságot megvető szegényebb lány; a szívdöglesztő, de igazából mélyen belül nagyon is normálisan gondolkodó srác stb.
    DrC karakterét tényleg nagyon szerettem. De ő nem egy pszichológus. Mármint amiket, és leginkább ahogyan írja, az sehogyan sem felel meg a pszichológusi irányelveknek. Maximum így gondolja belül egy értelmes ember, aki történetesen pszichológus is lehet akár – de mint szakember, abszolút rossz a stílus. A pszichológus sosem minősít. Kérdez, rávezet, de nem közli a pasidról, hogy egy seggfej, mert egészen egyszerűen ez nem szakszerű, hanem magánvélemény. Ez nem jelenti azt, hogy nem értek vele egyet. Ezen túl még kevésbé lehet szarkasztikus netalán ironikus megnyilvánulása, akár szóban, akár írásban. Bármennyire is igazat adtam DrC karakterének az esetek 95%-ban, szakemberként nem hiteles.
    A párbeszédek néha nagyon döcögősek voltak (nem mindig, szerencsére), bevillantak a saját soraim 14 éves koromból, hát azok is kb ilyen szintűek voltak. Pozitívumként viszont talán ide szúrnám be az (ön)ironikus megjegyzéseket, amik nemcsak DrC-nél jelentek meg, hanem más karaktereknél is – azokat imádtam! :)
    Nem vagyok benne biztos, hogy Laura változása életszerű-e. Nem azt mondom, hogy az emberek, pláne a tinédzserek, nem változnak. De nekem az a pár hónap ( < 4) irreálisan rövid időnek tűnik. Ráadásul hirtelen mindenki „normális” lesz, aki nem, az meg szélsőségesen pszichopata vagy valamilyen módon kiiktatódik a történetből?!
    Az egész könyv nagyon „amerikai” volt. Ami csak azért bosszant, mert ez egy magyar(!) könyv. De sem a nevekből, sem az életkörülményekből, sem semmiből nem éreztem ezt. Nem gondolom, hogy az általános magyar valóságról szólna. És értem én, hogy a „nemcsak nekem, hanem rólam is szól” inkább a kényes témákra vonatkozik, de miután a nevek angolok (mind a személy-, mind a földrajzi- és egyéb nevek), az egész életstílus és környezet inkább amerikai érzetet ad – hát ez ugyan nem szól rólam! Az meg külön biztos, hogy édesanyám nem fogja kölcsön kérni tőlem. Mondtam már, hogy utálom a marketinget?
    Oh, és következő kötet? Erre kíváncsi leszek, bár inkább szkeptikus vagyok…