A ​gémer, a vlogger és a sztár 68% 12 csillagozás

Véleményem szerint a kiskamaszok esetébe többek között fontos a könyv megjelenése,
a könnyen olvasható szövege, a szöveghez tartozó rajzok valamint a könyv témája, ami felkelti a figyelmüket és ezért el akarják olvasni. Lényeges, hogy érdekes, izgalmas legyen a történet és még fontosak a szereplők is.Kell lenni közöttük legalább egynek, akivel azonosúlni tudnak.(Egyébként ezek a szempontok nem csak az ő esetükben fontosak, hanem akár nekünk felnőtteknek is,de talán egyetértünk abban, hogy ők sokkal érzékenyebbek ezekre a szempontokra.)
A könyv külső megjelenésével valamint a szöveg olvashatóságával és értelmezhetőségével is rendben van minden. Az is fontos, hogy elég vékonyka a kötet ahhoz,hogy a gyerekek nagyobb kedvvel álljanak neki az olvasásnak. :-) Bolla Erika rajzai is tetszenek. Sőt a témaválsztás is szuper, hiszen ma mindenkit érdekel (szinte kortól függetlenül ), mindenki használja. Az egyik legnagyobb felhasználó réteg éppen a 9-12 éves korúak, akik ennek a könyvnek a célközönsége. Ezért nagyon nem mindegy, hogy ők hogyan használják, mire használják – a tanuláson kívül – az internetet . De olvasás közben az jutott az eszembe, hogy vajon eljut-e egyáltalán éppen a célközönségéhez a könyv? Olvasnak-e ők kalandregényeket? Mert ha igen, akkor nagyon ütősnek kell lennie, hogy megragadja a figyelmüket és felrázza őket, hogy felismerjék a NET sötét oldalának veszélyeit. Mindezt úgy, hogy kiváltsa azt a bizonyos „aha” felismerést és ne kioktatásnak vegyék. (Nos, ezen a ponton sajnáltam meg minden ifjúságiregény írót. Mert a célközönségük nagyon nehéz eset.)
Ez a korosztály már abba a világba született, ahol a számítástechnika fejlődésével szükségszerűen lépést kell tartani. A technikai eszközök és az internet használata az életük része volt mindig , mondhatom, hogy az anyatejjel szívták magukba. Talán éppen ezért nem is biztos, hogy megértik mi a felnőttek problémája az állandó gépezéssel. (Erről azért engedem meggyőzni magam!)
Jajj,de nagyon elkalandoztam! Elnézést kérek!
Visszakanyarodva a könyvhöz: a téma megválasztását nagyon jónak találom, a szereplőket viszont nem tartom elég hitelesnek.Nem kidolgozottnak a karaktereket, egyiknek sem sikerült szimpatikusnak lennie. Egyszerűen közömbösek maradtak.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ez az én „felnőtt” véleményem. Elfogadom, ha azt mondjátok, hogy én nem vagyok kompetens ebben a kérdésben. Hiszen sem az említett korosztályhoz nem tartozom és nem vagyok egyike sem az ő szüleiknek. De tudjátok mi lenne az igazi? Ha egy 12 éves is elmondaná a véleményét a könyvről. Én nagyon örülnék ennek! Lehet, hogy bebizonyosodna, hogy semmiben nincs igazam. Úgy legyen!

A történet nagyon-nagyon hasznos, és fontos is, és éppen ezen okok miatt kevés is. A kütyük térhódítása az ember élete felett, a számlájukra írható egyre mélyebbé váló kapcsolati konfliktusok és válságok megértek volna akár két-, háromszor annyi „akciót”. Szívesen olvastam volna akár minden egyes felvetett problémával kapcsolatban zajló felderítésről, megoldási lehetőségekről és cseles, „szuperhősös” csapatmunkáról, mely elfújja azokat, mint szél a pöszöket meg a szöszöket. Amennyiben első „szuperhős” csapatbevetés volt, hát jöjjön a többi! Tessék agyalni és kigondolni frappáns, csodás és varázslatos, jobbnál jobb megoldásokat erre a számtalan áldatlan helyzetre, ami a NET, az okostelefonok, és egyéb eszközök által okozott káros hatásokat csillapítja, enyhíti, megszünteti! A széles körű probléma újfajta hősöket igényel. Tessék gyülekezni ifjak, embert próbáló küzdelemhez!

Értem a szándékot és arra adok 3,5 csillagot. Mert néha ugyanolyan jóindulatú vagyok, mint amilyen jóindulatból született a könyv.
De ezt a gyerekek maximum kényszer alatt fogják elolvasni, mert sótlan és szájbarágós.

A szándék kétségkívül üdvös, a megvalósításba sajnos sok hiba csúszott. Eleve a szuperszámítógép-agy-varázsló fura, s főképp, hogy a három főhőst tényleg néminemű csalással juttatja oda, ahova (még akkor is, ha a szájukba van rágva, hogy maguktól is előbb-utóbb ugyanoda jutnának). A karakterek is életszerűtlenek. A küldetéseknél is felemás módon sülnek el a dolgok: míg a fiút viszonylag normálisan győzik meg, a lányt tulajdonképpen Noémi hazugságba kényszeríti, amivel – ha lebukik – még rosszabbul járhat mint ahogy eddig járt. A családi életet is valószínűleg csak átmenetileg tudják a hősök megjavítani.
Kár érte, mert a mondanivaló meg fontos lenne…

Egyetértek az előttem elhangzott 7-8 értékeléssel.
A téma, a feszegetett problémakör nagyon jó, de csak felvetésnek elég egy alapos beszélgetéshez.
A stílusa inkább egy tanárnak való egy beszélgetés elindításához – de nem egy tini stílusa, ők lehet, hogy nagyon unnák.

Maga a téma tetszett, nagyon fontos, hogy a mai gyerekek és fiatalok is tisztában legyenek a számítógépes, internetes felgyorsult világ hátrányaival, hiszen nekik ez a természetes közeg, lehet, hogy nem is értik, miről papolnak a szülők minden héten… Ezért is érzem azt, hogy az alapgondolat jó! De… a történet nagyon lassan indult be! A három főszereplővel hamar megismerkedtünk, azonban ezután nagyon sok időt/oldalt vett igénybe, amíg az Online Buli előkészületeiről és magáról a találkozóról (és Mukiról) mindent megtudtunk. Amikor éppen már kezdett volna izgalmas lenni az egész, hirtelen vége lett a történetnek. Egy kicsit tényleg szájbarágós volt, de reméljük, hogy amelyik fiatalhoz eljut a történet, elgondolkodik a mondanivalóján…

8-12 éveseknek szájbarágósan az internet és az okoskütyük káros hatásairól. 130 oldalas a könyv, ebből az első 80 oldal elég unalmas. Utána kezd beindulni a történet, addig csak jótanácsokat és intelmeket kapunk. Ezek később is megmaradnak, de legalább történik valami. Félre értés ne essék, a téma fontos! Beszélni is kell róla, de nem ennyire „anyukásan” (elég ciki, még nekem is, pláne akkor a kölköknek), hanem a korosztálynak megfelelő módon.