Stockholm-szindróma 87% 161 csillagozás

Ez a második könyvem az Írónőtől, de közel sem az utolsó. Szeretem az írásmódját.
A könyv tele volt izgalommal. Nehéz abbahagyni, ha az ember belekezdett.

Nem igazán értem a cím adást…… vagyis értem, de nem érzem elég nyomós okok hadát amely erre az elhatározásra vitte.
Lenyűgöz, ahogy az érzelmekről és érzékiségről ír az írónő. Olyan szívesen olvasnám egy ffi-nő kapcsolatát is a tollából,bár erre kevéske esélyt látok, de hátha!
Bevallom nehezen indult a kötet olvasása többször tettem félre, nem kötött le… aztán mikor elkezdett peregni az események hosszu sora erre már nem volt példa, csak olvastam és olvastam…..
Kell „némi” nyitottság, hogy élvezni tud kedves leendő olvasó de ha mindez meg van élvezni fogod ;-)

Ha egy szóval kellene jellemezzem, azt, ahogy az írónő ír, akkor az a : különleges lenne. Olvastam már sok meleg regényt, krimit, erotikust, akciót és romantikust, és valóban, ahogy az írónő is írja, nem lehet egyikbe sem beskatulyázni, mert ezek mind felelhetőek benne, de úgy, hogy egyik irányzat sem nyomja el a másikat, úgy, hogy mindenből kapunk eleget, ahhoz, hogy a könyv végig fenn tudja tartani az olvasó figyelmét. Ha a tanítványhoz kellene hasonlítsam, akkor azt mondanám az ellentéte, ugyanakkor mégis ott lapul benne az az érzelmi töltet, az a sok apró mozzanat, ami olyan jellemző az írónőre. Nekem ez a könyv annyiban tetszett jobban, hogy sokkal mozgalmasabb volt, izgalmasabb, és nem csak lelki, vagy érzelmi síkon, hanem a történet szempontjából is. Örültem annak is, hogy teret és időt adott a „nagy egymásra találásra” és nem a 10 oldalon esett egymásnak Jake és Brian :) Szóval, mindent összevetve én csak ajánlani tudom!

Ez a könyv engem elrabolt. Mondhatok olyat hogy Stockholm-szindromám van? Imádtam ezt a könyvet. :)):))
Ebben volt minden. Olyan szerelem, hogy már beakartam hozni a kocsiból a poroltót, csak úgy izzottak a sorok. :)):)) (Bocsi, ha lenyúltam valaki szavajárását) Engem sziven találtak a srácok. Mind a négyen. Írtó cukin tudtak viselkedni. Olvadtam tőlük. :)):))
Izgalomban sem volt hiány. Már a könyv első oldala sokkolt kicsit, hogy Basszus!! Utánna meg csak pörögtek a dolgok, na meg repkedtek a golyók. Én meg hol ezért aggódtam, hol a másikért, s közben azt se tudtam, hogy ki kivel van :)):)) A történetet több szemszögből kövehtejük nyomon, ami csak még izgibbé teszi a könyvet.
spoiler
A könyv címe alapján sokkal zordabb hangulatú könyvre számítottam,olyanra mint A fogóly a sötétben. De köze nincs hozzá. Ez inkább egy erotikus romantikus történet és az elrablásos dolgon is hamar túllépnek, ráadásul én annyit mosolyogtam és nevettem. Egyszer vagy öt percig törölgettem a szemem, mire alább hagyott a jó kedvem és tudtam folytatni a töténetet.spoiler A négy fiú: Brian, Jake, Nathan, Javad tudtak olyanokat mondani, hogy fülig ért a szám. De Morgant és Permet se kellett félteni ilyen tekintetben, pedig nem néztem ki belőlük.
Ebben a könyvben nagyon tetszettek a szereplők, egytől egyig. Valóságosak voltak.
De sajna meg kell említenem egy dolgot, amivel volt egy kis bajom. Jobb lett volna, ha az eleje kicsit hosszabb és többet olvashatok a fogságban töltött idöről, ha kicsit tovább ismerkednek Brianék. Nem ilyen hamar találnak egymásra. De én elfogadtam, így ez nem is zavart az olvasás során, csak így visszagondolva úgy lett volna tökéletes.
Na igen, ez egy erotikus könyv. De kiegészíteném azzal, hogy ez egy nagyon nagyon nagyon erotikus könyv. Amivel nincs baj, és átlehet lapozni azokat az oldalak,ha valakinek már túl sok lenne. De én nem tenném.
Egyértelmű, hogy kedvenc lett és csak ajánlani tudom. Az utolsó oldalon még most is csak mosolygok. spoiler

Második olvasásra is még mindig imádom :)):))

Nagyon tetszett a regény :) Bár nem teljesen erre számítottam meg kell valljam :) A cím alapján több elrablós , fogságban tartós,erőszakolós részre számítottam,de csak pár oldalon keresztül kaptam azt. Aztán egy izgalmas,erotikával,szexjelenetekkel bővelkedő történet bontakozott ki előttem. Néhol vicces,néhol túlfűtött jelenetekkel.szimpatikus szereplőkkel,maffia történetekkel megbolondított szuper történetet kaptam :)

Becca Priorra érdemes lesz figyelni ezután.
Remek történetet kanyarított a szerelmesek köré, tele csavarral és meglepetéssel. Bizony, a múlt erősen rányomja a bélyegét a jelenre…
Volt amikor éltem az írónő felhatalmazásával és lapoztam, máskor jókat derültem a poénokon.
Néhol túlírtnak találtam és a végével sem békültem ki teljesen – túl nagy volt Brian váltása –, de elégedetten zártam be a könyvet.

A könyvhöz mindenképpen kell egyfajta elfogadás és nyitottság, aki bevállaja nem fog csalódni.

Becca Priortól pedig szívesen olvasnék más témájú könyvet is, mert nagyon jól ír.

Az írónőben nem lehet csalódni. A Tanítvánnyal már megvett magának. Itt sem csalódtam. Sőt! Most nem egy hanem két pár életébe kaphattam bepillantást. Brian, Jake, Nathan, Javad fantasztikus karakterek. Mindegyik páratlan a maga nemében. Brian tipikus kemény fiú, aki baromi jól néz ki és vág az esze. Ott van Jake, aki helyes és igazi kocka. (csak imádni lehet) Nath-et sokáig nem tudtam hova tenni, de miután Javad megkörnyékezte, kezdett megnyílni. De talán az igazi kedvencem Javad volt. Ő egy igazi szemét alak, de ez csak a látszat. A mogorva külső mögött, igazi érző lélek. Olyan aranyos volt, mikor próbálta becserkészni Nath-et. spoiler Az egész könyv nagyon izgalmas volt. Néha túlontúl is. Voltak benne dolgok, amiket már soknak tartottam. Sok volt a bonyodalom. Hihetetlen, hogy Brian spoiler Brian apját nagyon bírtam. A nagy maffia vezér. Vicces figura. Tetszett, ahogy Perm-el bánt, ahogy gondoskodott róla.
A könyv címe, nem annyira találó, mert voltaképpen nem erről van szó. Persze Jake fogva tartotta Brian-t,de ne mezért szerettek egymásba. Nem bántam meg, hogy elolvastam. Tetszett :)

Igazából a véleményemet szinte szóról szóra megfogalmazta már értékelésében @popKORN0725.
Nem nagyon tudok mást hozzáfűzni, minthogy a valóságtól túl elrugaszkodottnak éreztem a történetet és néhol már tényleg csak a fejemet tudtam rázni rajta.
Sajnálom, mert ígéretesnek éreztem az első oldalak után, de ahogyan bontakozott ki a cselekményszál úgy veszítettem el érdeklődésemet és lelkesedésemet a történet iránt.
El is vagyok egy kicsit keseredve, és nagyon sajnálom.

Először is, ki kell jelentenem, hogy Becca Prior LMBT-románcon kívül tud mást is írni, például krimit. Mert ez a könyv krimi volt a javából, nagyon tetszett. A történetbe már a Tanítvány 2. végén beleolvashattunk, már akkor birizgálta a fantáziámat, hogy mi lehet ez. Aztán elolvastam a könyvet, és hát kicsit furcsa volt ez az egész Stockholm-szindróma helyzet, de nagyon tetszett a történet.

Tetszett, hogy az írónő hű maradt önmagához, és ez a könyv is LMBT-töltetű lett, de elszakadt a Tanítvány-sorozattól, és rálépett egy krimis, sötét hangulatú ösvényre. Brian és Jake tetteit néhol egy kicsit megkérdőjeleztem, de végül mindenre fény derült, és nagyon tetszett ez az egész csavar, amit az írónő belevitt a történetbe.

Összességében ajánlanám mindenkinek, de főleg azoknak, akik szeretik a krimit, a kicsit kifacsart szerelmes történeteket és az LMBT-témát. :)

Az egyszeri olvasó találkozik az írónővel, megismeri, rájön, milyen fantasztikus ember, és aztán napokig nem tudja, ezek után írhat-e még egyáltalán értékelést, tud -e még objektív lenni… Aztán egy FB beszélgetésben óvatosan elmondja, hogy igazából nem szerette a főszereplőket, de a mellékszereplőket nagyon! Hogy a könyv (bár kicsit hosszú, és néhol – annak ellenére, hogy nincsenek üresjáratok, és nem unalmas – mégis elkalandozott a figyelme olvasás közben) szuper, jó, hogy nem lehet beskatulyázni, nem lehet eldönteni, hogy krimi, dráma, vagy romantikus kalandregény… Hogy érezhetően több ebben a „fej”, mint a „szív”, amíg A tanítvány azért volt csodálatos, mert – vélhetően – az egészet a szívéből írta Prior, addig itt, az SS-ben már folyamatosan gondolkozott. Alakította az eseményeket, nem csak szaladt utánuk, mégis hagyta a szereplőket a saját akaratuk szerint cselekedni. A stílus megint gördülékeny, akit esetleg A tanítványban megijesztett a sok erotikus jelenet, azoknak az SS-t bátran tudom ajánlani, mert ebben lényegesen alacsonyabb a dózis :-)
Nathan és Javad kapcsolata kifejezetten szép, ahogy felépül, az hiteles, szerethető, a két karakter is zseniális. Maffia apuci pedig hihetlen. Épp csak a két főszereplőt éreztem kicsit „esetlegesnek”. A köztük kialakult „valami” pedig csak a 155. oldalon volt IGAZI. De ott nagyon. Ismétlem, 155. oldal. (Pro tipp, tegyetek oda egy könyvjelzőt, mert újra és újra vissza fogtok lapozni. Én eddig 12× tettem meg.)
Nem hiszem, hogy valaha életemben olvastam már szebben megírt „első” találkozást. Az első másodperctől az utolsóig láttam magam előtt a jelenetet, szinte éreztem a szereplők minden rezdülését, és végre láttam, hogy mi ez. Mi akar ez lenni. Csodálatos volt.
Jó, persze, ha az egész könyvet nézzük, megint vannak hibák, nekem kissé szerencsétlennek ható szófordulatok (ilyenből összesen kettő, direkt számoltam), mert senki sem tökéletes, még azok az írók sem, akiket szeretünk. Kicsit sokszor próbálták a számba rágni, hogy ez bizony Stockholm – szindróma, ez nem lehet más… (A teljes könyv alatt összesen 4×… Nekem sok volt.) De ez elég szubjektív, aki kevesebbet tud róla, annak biztos nagy könnyebbség, hogy „meg is magyarázza” Prior. :)
Összességében azt kell mondanom, hogy kár kihagyni ezt a könyvet, mert kifejezetten jó alapötletből sikerült egy kifejezetten izgalmas, kellemes, szórakoztató sztorit összehozni, és olvasás közben sírni, nevetni, izgulni és pironkodni is lehet. Korrekt kis kombináció, nem? A 155. oldalt mondtam már? 155. oldal!
(Kiegészítő megjegyzés: Aki teheti, keresse meg személyesen Becca-t a Könyvfeszten, mert 2 perc alatt 3 napra való pozitív energiát lehet elraktározni, csak azzal, hogy átöleli az embert. A mögötte álló kis csapat pedig … Áhh :) Több ilyen ember kéne, és máris megváltozna ez a világ. Szóval köszi mindent! All the love, hogy Harry-t idézzem.)