Silence ​– Vihar előtt (Csitt, csitt 3.) 89% 823 csillagozás

Előre szólok, hogy ebből az értékelésből csak az fog érteni valamicskét, aki már olvasta a könyvet, és erősen spoilerszagú is lesz
Vettem három mély lélegzetet, mielőtt ennek hozzákezdtem. :)
Úgy érzem, ez a könyv teljesen felbontotta a lelki egyensúlyomat, és hiába a jóga, amíg be nem fejezem ezt az egyszemélyes háborút ezzel a sorozattal, addig nem áll vissza.
Szóval hivatalosan is ez az utolsó rész, amit elolvastam, és az utolsó értékelés, amit erre a könyvre fordítottam. Megmagyaráznom nem kell szerintem, de mégis lefedik spoiler az érzéseimet Dabria szavai:

„Nem tudom eldönteni, hogy szórakozzak-e a naivitásodon, vagy próbáljak meg valami értelmet verni beléd.”

Egyszerűen nem értettem eddig, mi okozza ezt az interferenciát a fejemben, aztán véletlen rápillantottam a könyv hátuljára és a következő soron akadt meg a szemem:
Tizennégy éves kortól ajánljuk!
Bakker! Nekem nem tudott volna szólni valaki, hogy majdnem 10 évet késtem ezzel a könyvvel?!

Kezdjük szerintem ezt a rendhagyó értékelést Nora személyiségéről.
Szerintem én voltam az egyetlen, akit boldoggá tett, hogy Norán megnyomták az előzmények törlése gombot, mert ettől helyrejött a kis agya, és normálisan kezdett viselkedni.
Ez el is tartott kb. a 40. oldalig, ahol az elrablását és szerencsés megtalálását követően éjjel kiszökik otthonról, hogy járjon egyet a szabadban. ÉJJEL! A SÖTÉTBEN!
Ez egyébként teljesen normális olyanoknál, akik frissen kerültek ki egy traumából, egy elrablásból, ahol hónapokig fogva tartották.
Szóval a fejében történt lomtárürítés után, Nora úgy dönt, kideríti mik történtek vele az elmúlt hónapokban. Közben persze van egy kis hazai dráma is, mert Anyuci a született feleségekből szeretne már végre hivatalosan is a szomszéddal kufircolni. Nora persze ezen teljesen kiakad, hát még mikor kezd felderengeni neki, ki is a főgonosz.
Szóval Anyu leszervezi a közös jövőt és tökéletes családot megalapozó közös vacsit.
Nora nagyon megszeretné mutatni, hogy ő a főnök, de sajnos a vacsi alatt a gazdálkodj okosanban nem sikerül egyszer sem 6-ost dobnia, így egy körből kimarad.

A normális emberek egy elrablás után (még akkor is, ha az ember nem emlékszik rá, elég a tudat, hogy valami történt) hónapokig lapulnak otthon, talán sosem jönnek helyre, de nem úgy a mi Nora Greyünk, aki felkerekedik az éjszaka, hogy telefon, pénz és minden nélkül nekivágjon az éjszakának.
Persze nem is Nora volna, ha nem futna bele éppen egy fegyveres rablásba.
A jó szándékú tolvaj srác persze felajánlja Norának, hogy nyugodtan menjen inkább haza. ;) Csak azon csodálkoztam, hogy a kabátját nem ajánlotta fel Norának, nehogy megfázzon a hazafele tartó úton.
Norában persze felcsendül a lelkiismeret hangja, mégsem hagyhatja, hogy laposra verjenek egy férfit, így beszáll a buliba, és mérlegelve az esélyeit beveti a maga 60 kilóját a 3 kigyúrt betörő ellen. (Jó választás kislány. ;) Mondjuk előtte elmehettél volna egy-két önvédelmi órára, vagy akármi…)

Ezek után akaratlanul is felmerül bennem a kérdés, hogy ez a lány hogyan élte túl az eddigi 16 évet?!
És nem viccelek, mindennek ellenére Nora még mindig úgy hiszi lehet esélye egy sereg rosszfiúval szemben is! Nem is bizonyítja ezt jobban más, mint Nora saját kis gondolatai:
„Bennem azonban minden megvolt: Hank nefil-jegye, kiváló túlélési esélyekkel.”

Ennek tükrében szeretném visszaszívni az előző értékelésben tett elhamarkodott kijelentésemet, miszerint Folt volt a legnormálisabb.
spoiler
Ő ismeri Norát, és szerintem Folt az, aki a leginkább tisztában lehet vele, hogy Nora mennyire életképtelen. És mégis…
„Alábecsültem a tapasztalataidat, hogy mennyi mindenen mentél már keresztül, és mi minden erősített meg.”

Voltak még érdekes kis részek.
Az első Folt szárnyfosztása:
Mi értelme volt? Nem ért el vele kb semmit. Hanknek meg azért kell, hogy kitegye trófeának? De hát nem látja senki!!! LÁTHATATLANOK!!!
Látom magam előtt a jelenetet, mikor Hank lenyűgözi a jacht-klubos haverjait:
– Nézzétek, azt a szarvasagancsot! Én lőttem, mikor 7 éves voltam. És az ott… Ott mellette az az üres rész a falon, látjátok? Na az egy arkangyal szárnya. ;) Jó mi?
Lehet hogy ez egy nagyon triviális hasonlat lesz, de nekem erről az jutott eszembe, mikor Apám füléből kilóg a szőr és annyira zavar, hogy megpróbálom kitépni. Ő úgyse látja, ezért nem is érdekli, ha ott van, meg az se ha nincs… :D (de engem zavar… mert én látom)

A másik érdekes kis szitu, hogy minden természetfeletti összegyűlt ezen a jammen, amit a Poptarisznyában tartottak. De miért?! Ide csak bukott angyalokat meg Nefileket hívtak? Meg természetesen rengeteg kiskorút…
És persze a sikátorban Nora talál egy hólapátot, amivel agyonverhet egy ismeretlen idegent. EGY HÓLAPÁTOT!!!! SZEPTEMBERBEN!!!!

Egyszóval a világ a feje tetején áll, mindenki üldöz mindenkit, a háború a küszöbön, és Norát csak az a kérdés foglalkoztatja, hogy vajon mit vegyen fel az iskolai bálra?

Valaki mondja, hogy ezek a momentumok nem csak szerintem elmebetegek, és nem csak szerintem lettek egyre pszichopatábbak a szereplők, és Nora még jobban elhülyült, mint amennyire ez még lehetséges lett volna.
Komolyan, ha még ennél is kevesebb esze lenne, akkor elmehetne növénynek, vagy medúzának.

Kész, a sorozat nálam megragadt a 3*-os szinten innen fel már nem tudja tornázni magát, csak le. :/

Sokkal jobb volt, mint az előző rész, pedig a történet elején kétségeim adódtak. Aztán szépen, lassan a hősnő és az ő emlékmorzsái beindították a történetet. Egyértelműen jót tett neki spoiler. Scott-ot kezdtem megkedvelni, míg az újabb nevetséges névvel ellátott Folt-szerzet, mintha egy kicsit kezdett volna a háttérbe szorulni. Szerencsére nem egészen. Sajnálom őt, mert egyértelműen ő könyv legígéretesebb szereplője, de valamilyen oknál fogva úgy érzem, nem tud kiteljesedni a karaktere. Talán éppen a sok titok és rejtély miatt, ami őt körül veszi. A történet első negyede után igazán belendül a cselekmény és válik a könyv letehetetlenné.

Sokkal jobban tetszett, mint az eddigi részek. A cselekmény izgalmasra volt, de számomra néha elég kiszámítható lett. Az elején sok olyan információ volt, amit mi már tudtunk, de muszáj volt újra leírni Nora amnéziája miatt. Ezzel kapcsolatban az tetszett, hogy még így se felejtette el teljesen Foltot, ismerős volt neki csak még nem tudta, hogy honnan ismeri.
Ebben részben Nora sokat fejlődött. Sokkal komolyabb és jobban átgondolja dolgokat és végre nem nyafog folyamatosan. Folt pedig hozta a szokásos formáját. Látszott, hogy próbálja távol tartani magár Noratól, de nem nagyon jön össze neki. Örültem, hogy Scott is megjelent, végül is elég nagy szerepe volt ebben részben. spoiler

Ez a könyv már megérdemli az 5 csillagot.
Nagyon féltem mikor az elejét olvastam spoiler gondoltam ez a könyv is végére fog beindulni. Szerencsére nem lett igazam.
Ebben könyvben sikerült megbékélnem Nora-va. Folt-ot még mindig nagyon kedvelem. Scott-ot is egészen megkedveltem.
Ennek a könyvnek is csodás a borítója.
A sorozatban szerintem ez a legjobb kötet.
Remélem a befejező rész is, tetszeni fog.

„Vele lenni mindig olyan volt, mint játszani a tűzzel? Forró és ragyogó, heves és veszélyes?”

Ebből a részből se hiányzik, a körömrágásra késztető izgalom, vagy a perzselő romantika.
Egyre inkább belelendülünk a dolgokba, és amikor már azt hisszük, hogy „hu, de jó megoldódott minden”, jön egy esemény és összetöri ezt a képet.
Foltot azt hiszem végérvényesen megszerettem…ha találtok egy kóbor Foltot, küldjétek hozzám.
És most rávetem magam a folytatásra, ami az utolsó kötet.
Nem akarom, hogy vége legyen…
Ám túl sok még meg nem válaszolt kérdés van, hogy most üljek nyugodtan.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2017/06/becca-fitzpat…

Reggelente a buszon, folyton hallgatom a tinidrámákat. A mögöttem ülő lányok mindennapos témája, és a minap elgondolkoztam, hogy hozzájuk képest milyen unalmas az én életem. Úgy értem, nem vagyok reménytelenül szerelmes, nem sopánkodok, hogy nem vesz észre a kiszemeltem, nincsenek problémáim se a szüleimmel, se a barátaimmal, nem idegesítenek a tanárok, nem pusztulok bele a tanulásba, nem rinyálok az iskola miatt annyit:D stb.
Aztán, mikor ma becsuktam a Csitt, csitt… folytatását… rájöttem, hogy ez egyáltalán nem igaz. Mármint továbbra sem rendelkezem az előbb felsorolt problémákkal, annál inkább vannak mások.
Stresszelek én más szerelmi életén eleget. Egyébként meg: HALÓ! Nefilek, arkangyalok, bukott angyalok, naiv emberek. Csak ide-oda kapkodom a fejemet. Hát, köszönöm szépen, megvagyok a saját gondjaimmal. Például, hogy nem jutok szavakhoz. Nem tudom értelmesen megfogalmazni a gondolataimat, csak tátogok magamban, mint valami partra vetett hal. Most akkor mi van? Kinek unalmas az élete? Bizony ám, nem nekem. És nem is Norának. Le a kalappal. Komolyan. Azt hiszem, én a helyében már az öngyilkosságot tervezném. spoiler
Azt hiszem abbahagyom a fecsegést, mert értelmetlen az egész.
Becca továbbra is nagyon tud, Norát továbbra is bírom, az angyaloktól még mindig frászt kapok, de imádom őket, Folt pedig…… Nos, ő FOLT. <3 Csupa nagybetűvel. spoiler
spoiler
Ja, és még valami. Valaki igazán figyelmeztethetett volna, hogy ekkora hatalmas függővéggel zárul. Kéne a borítóra egy figyelmeztetés: „Ha nem bírod a a függővégeket és nincs közvetlen melletted a folytatás NE OLVASD EL!!!! Hallod? NE! Tudom, hogy csábít. Fene jó egy könyv. De a te érdekedben mondom. NE OLVASD EL, csak ha 10 méteres körzetedben van a lezárás.”
Most megkérnék mindenkit, hogy mondjunk el egy közös imát, annak érdekében, hogy hétfőn reggel, mikor felmegyek a sulikönyvtárba BENT LEGYEN a Finálé! Ámen!

Valami ebből nekem még mindig hiányzik. Fogalmam sincs, hogy mit, ezt kb. soha nem tudom meghatározni. Eddig nekem az első rész tetszett a legjobban.
Érdekes a történet, azzal nincsen semmi baj, mert tényleg fordulatos és kalandos.
Scott nagyon szimpatikus még mindig, spoiler.
Annak ellenére, hogy jó volt a története, nem tudok róla mit mondani. Olyan volt, végigolvastam, és kész könyv. Nem estem kétségbe, hogy egész hétvégén egyetlen oldalt sem tudtam belőle olvasni, pedig többnyire ez elég rosszul szokott esni. Szimplán az érintett rosszul, hogy a könyvtári könyvekkel így nem tudtam úgy haladni, ahogy szerettem volna, és nem magát a történetet hiányoltam.
Ami számomra meglepő, hogy Foltba még mindig nem bírtam beleszeretni, pedig az etalon könyves pasik általában rám is hatással vannak. :D Na, majd hátha az utolsó rész. Mert az biztos, hogy be fogom fejezni a sorozatot, mivel elég érdekesen lett vége, nagyon érdekel, hogy hogyan fog kinézni a befejezése.

Nekem ez a kötet szörnyen lassúra sikerült. Ugye, a fülszövegben kiderül, hogy Nora nem emlékszik semmire az elmúlt öt hónapból. Az öt hónapban mi volt? Hát az előző két kötet, plusz az az idő, amit Nora fogságban töltött. Ebből már lehet sejteni, hogy ez a könyv minimális újdonsággal szolgál, és pont emiatt volt unalmas.

Az elején tetszett ez az amnéziás dolog, de aztán kicsit fárasztóvá vált, hogy jönnek különböző személyek, akik azt mesélik Norának, mi történt vele, miközben ő értetlenkedik. A csavarok, amik voltak,nem voltak nagy csavarok, hiszen lehet tudni, ki hazudik és a miértek sem olyan nagy titkok, hamar rá lehet jönni.

Kevés meglepetéssel szolgált, az is inkább a vége volt. Az utolsó öt fejezet az, ami miatt megadtam a 4 csillagot, az tényleg izgalmasra sikeredett.

Határozottan jobban tetszett, mint az előző két rész, vagy legalábbis az előző. Itt Nora már egészen elviselhető volt, ez az emlékezetkiesés úgy tűnik a személyiségét is elvette részben.
Tetszetős volt az egész sztori, kellően pörögött, az elején még az emlékeken volt a hangsúly, aztán már Folton. Megint. spoiler
Sajnáltam mondjuk, hogy Vee így háttérbe szorult, de szerintem nem is volt baj, ez úgy pont jó volt. Folt vagány volt, mint szokott, és örültem annak is, hogy Scott visszatért.
Kicsit amúgy Twilight feelingje van a dolgoknak, mert van egy olyan érzésem, mintha Noránaak nem lenne közömbös a Scott gyerek. Bár tudom, hogy Folt az igazi, mert ennek így kell lennie, és ugye így van megírva, hogy egymásra találjanak meg minden, de akkor is, én picit szurkolok a Scottnak is (mint anno Jacobnak úristen, de rég volt)
Itt Hank rengeteg szerephez jutott, hisz ő volt a rosszfiú, és annyira jól is játszotta azt.
Szóval, röviden összefoglalva a dolgot: ez egy jó rész volt nagyon, és már nagyon várom a befejezést.

égig pörögnek az események és letehetetlen.
Nora karaktere nagyon sokat fejlődött és tényleg érezhetően benőtt a feje lágya. Patch pedig… Még mindig hozza a szokásos formáját, egyszerűen nem lehet nem imádni! :)
Kicsit szomorú vagyok, hogy már csak egy rész és vége a sorozatnak. Remélem hamar kiadják magyarul, kíváncsi vagyok hogyan zárja le az írónő.