Előre szólok, hogy ebből az értékelésből csak az fog érteni valamicskét, aki már olvasta a könyvet, és erősen spoilerszagú is lesz Vettem három mély lélegzetet, mielőtt ennek hozzákezdtem. :)
Úgy érzem, ez a könyv teljesen felbontotta a lelki egyensúlyomat, és hiába a jóga, amíg be nem fejezem ezt az egyszemélyes háborút ezzel a sorozattal, addig nem áll vissza. Szóval hivatalosan is ez az utolsó rész, amit elolvastam, és az utolsó értékelés, amit erre a könyvre fordítottam. Megmagyaráznom nem kell szerintem, de mégis lefedik spoiler az érzéseimet Dabria szavai:
„Nem tudom eldönteni, hogy szórakozzak-e a naivitásodon, vagy próbáljak meg valami értelmet verni beléd.”
Egyszerűen nem értettem eddig, mi okozza ezt az interferenciát a fejemben, aztán véletlen rápillantottam a könyv hátuljára és a következő soron akadt meg a szemem:
Tizennégy éves kortól ajánljuk! Bakker! Nekem nem tudott volna szólni valaki, hogy majdnem 10 évet késtem ezzel a könyvvel?!
Kezdjük szerintem ezt a rendhagyó értékelést Nora személyiségéről.
Szerintem én voltam az egyetlen, akit boldoggá tett, hogy Norán megnyomták az előzmények törlése gombot, mert ettől helyrejött a kis agya, és normálisan kezdett viselkedni.
Ez el is tartott kb. a 40. oldalig, ahol az elrablását és szerencsés megtalálását követően éjjel kiszökik otthonról, hogy járjon egyet a szabadban. ÉJJEL! A SÖTÉTBEN!
Ez egyébként teljesen normális olyanoknál, akik frissen kerültek ki egy traumából, egy elrablásból, ahol hónapokig fogva tartották.
Szóval a fejében történt lomtárürítés után, Nora úgy dönt, kideríti mik történtek vele az elmúlt hónapokban. Közben persze van egy kis hazai dráma is, mert Anyuci a született feleségekből szeretne már végre hivatalosan is a szomszéddal kufircolni. Nora persze ezen teljesen kiakad, hát még mikor kezd felderengeni neki, ki is a főgonosz.
Szóval Anyu leszervezi a közös jövőt és tökéletes családot megalapozó közös vacsit. Nora nagyon megszeretné mutatni, hogy ő a főnök, de sajnos a vacsi alatt a gazdálkodj okosanban nem sikerül egyszer sem 6-ost dobnia, így egy körből kimarad. A normális emberek egy elrablás után (még akkor is, ha az ember nem emlékszik rá, elég a tudat, hogy valami történt) hónapokig lapulnak otthon, talán sosem jönnek helyre, de nem úgy a mi Nora Greyünk, aki felkerekedik az éjszaka, hogy telefon, pénz és minden nélkül nekivágjon az éjszakának.
Persze nem is Nora volna, ha nem futna bele éppen egy fegyveres rablásba.
A jó szándékú tolvaj srác persze felajánlja Norának, hogy nyugodtan menjen inkább haza. ;) Csak azon csodálkoztam, hogy a kabátját nem ajánlotta fel Norának, nehogy megfázzon a hazafele tartó úton.
Norában persze felcsendül a lelkiismeret hangja, mégsem hagyhatja, hogy laposra verjenek egy férfit, így beszáll a buliba, és mérlegelve az esélyeit beveti a maga 60 kilóját a 3 kigyúrt betörő ellen. (Jó választás kislány. ;) Mondjuk előtte elmehettél volna egy-két önvédelmi órára, vagy akármi…)
Ezek után akaratlanul is felmerül bennem a kérdés, hogy ez a lány hogyan élte túl az eddigi 16 évet?!
És nem viccelek, mindennek ellenére Nora még mindig úgy hiszi lehet esélye egy sereg rosszfiúval szemben is! Nem is bizonyítja ezt jobban más, mint Nora saját kis gondolatai:
„Bennem azonban minden megvolt: Hank nefil-jegye, kiváló túlélési esélyekkel.”
Ennek tükrében szeretném visszaszívni az előző értékelésben tett elhamarkodott kijelentésemet, miszerint Folt volt a legnormálisabb.
spoiler
Ő ismeri Norát, és szerintem Folt az, aki a leginkább tisztában lehet vele, hogy Nora mennyire életképtelen. És mégis…
„Alábecsültem a tapasztalataidat, hogy mennyi mindenen mentél már keresztül, és mi minden erősített meg.”
Voltak még érdekes kis részek.
Az első Folt szárnyfosztása:
Mi értelme volt? Nem ért el vele kb semmit. Hanknek meg azért kell, hogy kitegye trófeának? De hát nem látja senki!!! LÁTHATATLANOK!!!
Látom magam előtt a jelenetet, mikor Hank lenyűgözi a jacht-klubos haverjait:
– Nézzétek, azt a szarvasagancsot! Én lőttem, mikor 7 éves voltam. És az ott… Ott mellette az az üres rész a falon, látjátok? Na az egy arkangyal szárnya. ;) Jó mi?
Lehet hogy ez egy nagyon triviális hasonlat lesz, de nekem erről az jutott eszembe, mikor Apám füléből kilóg a szőr és annyira zavar, hogy megpróbálom kitépni. Ő úgyse látja, ezért nem is érdekli, ha ott van, meg az se ha nincs… :D (de engem zavar… mert én látom)
A másik érdekes kis szitu, hogy minden természetfeletti összegyűlt ezen a jammen, amit a Poptarisznyában tartottak. De miért?! Ide csak bukott angyalokat meg Nefileket hívtak? Meg természetesen rengeteg kiskorút…
És persze a sikátorban Nora talál egy hólapátot, amivel agyonverhet egy ismeretlen idegent. EGY HÓLAPÁTOT!!!! SZEPTEMBERBEN!!!!
Egyszóval a világ a feje tetején áll, mindenki üldöz mindenkit, a háború a küszöbön, és Norát csak az a kérdés foglalkoztatja, hogy vajon mit vegyen fel az iskolai bálra?
Valaki mondja, hogy ezek a momentumok nem csak szerintem elmebetegek, és nem csak szerintem lettek egyre pszichopatábbak a szereplők, és Nora még jobban elhülyült, mint amennyire ez még lehetséges lett volna.
Komolyan, ha még ennél is kevesebb esze lenne, akkor elmehetne növénynek, vagy medúzának.
Kész, a sorozat nálam megragadt a 3*-os szinten innen fel már nem tudja tornázni magát, csak le. :/