Kacsa ​Jolán kalandjai (Nyúl Péter) 83% 118 csillagozás

Drága Kacsa Jolán!

Már gyerekkorom óta ismerlek, és mindig is nagyon szimpatikus voltál. A vágyad, hogy tojásokat rakj, amikből kiskacsák kelnek ki, ahogy ehhez ragaszkodsz és megvalósítod, engem elbűvölt. Persze a mesédnek szomorú vége lett. Gyerekként ez nem sokkolt.

És most felnőttként is azt látom, egyszerűen az élet ilyen, nem kell szépíteni ezen semmit. Jó, hogy az alkotód, Beatrix Potter is azt gondolta: a természet dolgait a gyerekeknek is ismerniük kell. off

Jolán, kedves kacsám, gondolatban jól megölelgetlek, és én biztosan adnék neked az udvaromban egy helyet, ahol aztán kiskacsázhatnál kedvedre. Köszönöm, hogy olvashattam a mesédet!

Újabb tanmese gyerekeknek. De az ilyen történetek ébresztik fel a sok „miért”-et bennük. A rajzok még mindig nagyon tetszenek.

A harmadik Beatrix Potter-mesém, és őszintén eddig még nem jöttem rá, hogy miért szeretik őt ennyire/ennyien… Az első Péteres mese nekem bugyutácska volt, gyakorlatilag semmiről sem szólt spoiler, a második (Benjáminosban) mellesleg zöldséget lopnak, ha már ott vannak a kertben, mert hát ugye ezt így kell, hogy elvesszük a másét… -.- Ez a Kacsa Jolános meg tiszta thriller volt… :D spoiler Hát, Jolán tényleg nem volt a legélesebb kés a fiókban… :'D Pedig ő csak költeni akart… :D
Oké, a régi mesékben (akár a népmesékben is…) hány gyilkosság, lopás stb történik, és végül is, Beatrix Potter is az 1900-as évek elején írta a könyveket, ezt azért ne felejtsük el… Akkoriban lehet, hogy ez még tök normális volt, és csak most vagyunk ennyire szenzitívek erre a témára, hogy nem szívesen olvasunk (vagy adunk a kezébe) a gyereknek ilyen meséket. Bár nem mindenki, mert ahogy látom, eléggé töretlen a sikere a Potter-meséknek, még most is… Nem biztos, hogy valaha érteni fogom, hogy miért.
U.i: A 3.5*-ot azért kapta, mert itt legalább volt történet, viszonylag izgalmas is – ha eltekintünk a morbidságától. Nem úgy, mint az első (leghíresebb) Péteres-mesében, amin ténylegesen szanaszét untam magam.

Hááát… elég buta tyúk volt ez a Kacsa Jolán… :/

Gyakorlatilag felfoghatatlan, hogy ennyire ostoba, vállalhatatlan meséket is kiad valaki. És vannak persze olyan hûlyék, mint én pl… akik elolvassák…

Szerintem, több mint tíz évvel ezelőtt olvastam, legutóbb ezt a mesét.
A négy hónapos kislányomnak olvastam. Mellettem feküdt és úgy bámulta a rajzokat, hogy csak na. Olvasás közben, igyekeztem játszani a hangommal, hogy fent tartsam az érdeklődését.
Magam is meglepődtem, de végig csendben volt, és figyelt! :)
Nagyon cuki, kis történet. Gyönyörű rajzokkal.
Főszereplőnk Kacsa Jolán, aki nem valami éles eszű. Ám annál inkább éleseszűbb, a ravasz róka!
Rövidke, mégis tömör kis történet.

Na ezt nem fogom tudni úgy szépíteni, hogy emészthető legyen, ezt majd elolvassák maguknak önként, ha akarják. Most tuti rémálom. De a képek ebben is nagyon szépek.

borító + ill.: 5
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 3
élmény: 4
mondanivaló: 4

Eddig sem rajongtam Beatrix Potterért, ezután sem lesz a kedvencem. Az illusztrációk viszont tényleg szépek és részletgazdagok. Nem tudom, hogy a gyerekeknek mennyire tetszene. A tanulság persze teljesen szembeötlően megvan, csak elég durván és szemléletesen. Egyik szereplő sem lett szimpatikus. Kezdetben még azt hittem Kep, a pásztorkutya lesz a kiugró pozitív hős, hiszen ő legalább érdeklődött Kacsa Jolánnál, hogy mi újság vele. Az udvar többi része azonban mintha fel sem figyelt volna arra, hogy egy ideje nincs jelen az életükben. Azonban a kutya megoldása bár hatékony, de valahol ugyanolyan erőszakos, mint a rókáé, csak ő nem csomagolta szép szavakba. Kissé kiábrándító volt.

Édes kis mese volt ez is, de hogy Potter néninek miért kell mindig egy kis szomorúságot is belecsempésznie a történeteibe, azt fel nem foghatom! Szegény tojások és szegény, butuska Kacsa Jolán!
A rajzok viszont továbbra is gyönyörűek!

Tökéletes illusztrációk,imádom Potter néni rajzait! A mese…háát nekem kicsit libuskás:)
Kedvencem a 9. oldalon lévő rajz.