Azt hiszem először magával a művel kezdeném. Egyszerűen SZÉP!!! Hallatlanul egyszerű, és közérthető a megfogalmazása, gyönyörű és megható a történet. Vallásos témájú, a Mária-legendák egyik fontos eleme (gondolom). Szól a bűnbeesésről, a fohászról, a megbocsátásról.
Mos jön a vallomás. Ezt a művet egy kihíváshoz választottam, az volt a lényeg, hogy igen ritka legyen. Próbáltam felidézni az iskolai irodalom órákat, és úgy emlékeztem, hogy elsőben (vagy második volt?) a szöveggyűjteményben idézetek voltak. Gondoltam ez biztosan van annyira ritkán olvasott mű (egyébként nem is értem miért ritka, hisz tényleg szép!), hogy nem emberek tömkelege forgassa. A három választott mű közül ez az egyik.
Egyébként az elején meg is ijedtem picikét, mert megláttam a kódex-képet és hirtelen meghűlt bennem a vér, hogy nekem most akkor gótikus betűket kell vajon olvasnom? De „szerencsére” illusztrációként szerepelt. Mellesleg szólva több kódex-képet is láttam, feltételezem az eredeti mű fotográfiái.
Ugyan rövid maga a mű, és – részemről – nem vagyok oda az elemzésekért, de az utána lévő tanulmányokat is elolvastam – már csak kívácsiságból is, másrészt meg azért, mert akadt benne olyan, amit nem tudtam hová tenni hirtelen. Így legalább nem kellett a neten keresgélnem. Az első ilyen kérdésem, mikor olvasás közben megláttam azt, hogy „Vilmos-rend”, hogy ők vajon kik voltak? Én még nem hallottam róla, de szerencsére erre választ is kaptam. spoiler No, ez tényleg érdekes volt, már megérte a tanulmányokat átolvasni. off Mindettől függetlenül azért voltak benne olyan érdekes és számomra újdonságot jelentő dolgok is, ami sok mindent megmagyarázott és érdekesnek találtam. Már csak azért is, mert visszamentünk a középkorba, és azért a középkori irodalom, a középholland udvari szokások nem épp azok, amiket annyira ismernék. Úgyhogy a művet követő leiratok néhol igen hasznosnak bizonyultak, néha meg a hajam téptem tőlük. Például egy apró szösszenet: „Ide nem feltétlenül vallási indíttatásból vonultak be a hölgyek, hanem azért, mert családi helyzetük megkívánta.” – ez is egy példa, ezt eddig is tudtam, bár igen szépen fogalmazta meg. Mellesleg szólva erre magamtól is rájöttem, mert már a mű elején volt egy ilyesmi utalás, hogy kik is laknak a klastromban: „előkelő származású hölgyek”. Másrészt meg, ha úgy öltötték volna fel a ruhát, hogy mélyen vallásosak, kétlem, hogy meg tudott volna szökni, üzenetet küldeni meg pláne.
A másik kérdésem az volt (a műben olvastam rá utalást), hogy ki az a Theophilus? Erre szintén a tanulmányok adtak választ spoiler
És jönnek azon tanulmányok, amiket igen érdekesnek találtam; itt magáról az eredetről, szerkezetről … stb. van szó. Valamilyen oknál fogva, leginkább az eredet érdekelt. Több alkalommal is láttam ezt a nevet: Caesarius von Heisterbach, illetőleg az ő 1227 körüli művét. spoiler Szóval a szerző ismertlen, csak valószínűsíthetőség van, mely szerint Beatrijs elmesélte élettörténetét gyóntatóatyjának, aki mindezt továbbadta egy jámbor embernek, aki elmondta Caesarius-nak (így került bele az 1227-körül írt műve spoiler az exemplumgyűjteménybe). Ezt a művet aztán olvasgatták a szerzetesek, köztük a Vilmos-rendi Gijsbrecht testvér is, aki elmondhatta annak a költőnek, aki aztán megírta a művet a brabanti udvarnak.
Amit nem értek. Ha Beatrijs a gyóntatójának mondta el az életét, hogy kerülhetett az ki? Vagy akkoriban nem volt olyan szigorú a gyónási titoktartás?
Aztán azt is megtudtam, hogy több esetben is feldolgozták a művet. 2 olyan esetről olvastam, ahol a színpadra vitt mű sikert is aratott. Készült egy némafilm is – ezt sajnos nem igazán tudnám még megszerezni sem, mert nem túl sok maradt fenn, pedig kíváncsiságból megnézném. Aztán – cím nélkül bár –, de említést tesz egy hollywoodi filmről is Greta Garbo-val, de ez nekem egy kicsit homályos történet volt, hogy siker lett-e, vagy sem. Egy szónak is egy a vége, az alaptörténetet több esetben is feldolgozták.
Személy szerint nem vagyok épp egy nagyon vallásos ember, ettől függetlenül engem nagyon megfogott, úgyhogy meleg szívvel ajánlom mindenkinek!
