George ​Sand és a szerelem nyelve 78% 18 csillagozás

George Sand volt az egyik a „feministák” közül, aki kiállt azért, hogy egyformán bánjanak mindkét nemmel. Tényleg inkább egy romantikus regény lett a történetből, de leírja az írónő a lényeget George-ról. Nekem tetszett, bár az állandó klubbozás nem jött be, az kimaradhatott volna. Kedvenc zeneszerzőmmel, Chopinnal való kapcsolata tetszett a legjobban, bár tény, hogy inkább ápolója volt, mint lángoló szerelme :) Több könyvet olvastam már a sorozatból, ez most nem a kedvenc, de azért érdemes volt elolvasni.

Ez a regény egy bátor, erős nőről szól, aki felvállalja önmagát, viselkedését, kiáll a véleménye mellett, ugyanakkor családszerető, mélyen érző lélek. A férjén kívül még három férfihoz fűződő kapcsolatára tér ki részletesebben a szerző. George (Aurore Dudevant) mindegyik kapcsolatban a végsőkig próbál kitartani, mindent megtenni a belső béke, harmónia érdekében úgy, hogy közben ne kerüljön háttérbe saját célja. Sokáig elviseli Musset brutális féltékenységét, mindent megtesz Chopin gyógyulása érdekében. Nemes célt tűzött maga elé: olyan regényeket írni, amelyekben a nők a családban és a társadalomban elfoglalt hátrányos helyzetét tárja fel. Férfiruhát ölt magára, élvezte a kiváltságos helyzetet színházban, kávéházakban. Később rájött, hogy ez több szempontból is praktikus; a női cipő hamarabb kopik, a szoknya túrázáskor csak akadály.
A szerző a történelmi hitelességet alátámasztva a kor jeles művészeit is beleszőtte a történetekbe, mint Liszt Ferenc, Marie-Henri Beyle (írói álnevén Stendhal), Heinrich Heine, Victor-Marie Hugo, Honoré de Balzac.
George Sand életének csupán néhány éve (1831 – 1839) került feldolgozásra ebben a könyvben. Sem életrajzi regénynek, sem regényes életrajznak nem tudtam elfogadni, inkább történelmi romantikus regényként olvastam, aminek a főhőse egy érdekes egyéniség. Nem lett a kedvencem ez a könyv.

Bár nem olvastam George Sand-ról még eddig,most azonban rákerestem és elolvastam néhány ismertetőt róla és Chopinról is. Ebben a történetben az évszámok és helyszínek valósak, ha a történések nem is a legpontosabbak. A regény utószavában az írónő leírta kutatásainak a forrásait, ezért úgy gondolom, alapos kutatást végzett a regény megírásához. Lendületes, élvezetes, olvasmányos mű korának legkiemelkedőbb írónőjéről, aki előfutára volt a feminizmusnak. Óriási bátorságra utal, hogy felvállalta önmagát, és nem olvadt bele kora elvárásaiba.

Nem volt rossz könyv, de kicsit hiányzott belőle a „kraft”. Folydogált a történet, néhol érdekesebb is volt, az utazások leírásai is magukkal ragadtak, de olyan nagy semmi érzésem van utána. A szokásos, ami ezzel a női sorsok könyvsorozattal mindig: miért csak a hősnő életének egy részét dolgozzák fel, miért nem az egészet? Az viszont vitathatatlan, hogy érdekesebb volt, mint az „Álmok szárnyán” című kötet, ami szintén George Sand életét próbált meg feldolgozni. A leszbikus vonalat itt sem értem, mivel sehol nincs rá bizonyíték… De a mallorcai Chopin-es leírások tetszettek. Egyszeri olvasásra megfelelt.

Érdekes volt megismerni egy újabb történetet, főleg úgy, hogy George Sandről eddig semmit nem tudtam.

Nem sokat hallottam eddig George Sandról, de felkeltette az érdeklődésemet a történet leírásában az, hogy „Chopin oldalán lelt békére”. Bár a könyv inkább az előzményeket mutatja be, de ennek ellenére nekem tetszett a könyv, hihetően mutatta be az arra a korra jellemző szerzők életét egy jó kis regénybe foglalva. Összességében egy könnyed kis olvasmányos könyv. Különösen tetszett a könyv végén az író jegyzete. Kétségem addig sem volt, de az pláne megerősítette bennem, hogy az író konkrét megtörtént cselekedetekre építette az egészet.

Hamar kiolvastam, de gyanítom, hogy nem fog mély nyomot hagyni. Kicsit lekerekített a történet, a főszereplőt és szerelmi, baráti kapcsolatait úgy érzem idealizálta. Ahogy a címből sejthető, Sand szerelmi életén van a fókusz, a könyvben úgy lesz belőle híres és elismert író, hogy a műveiről a címükön kívül nem sokat tudunk meg. Ez hagy egy kis súlytalanságot a történetben. Én eddig azt hittem, hogy élete nagy szerelme Chopin volt, de mint kiderült ez a korábbi lángolásokhoz képest inkább baráti kapcsolat volt, mint egy anya, aki a félénk, gyenge és beteges fiát ápolja. Ez egyébként jellemző szinte az összes kapcsolatára, mintha az anyjuk lett volna. Nem tudom ez a valóságban is így volt-e.
A végén örültem a rövid összefoglalónak, hogy a szerelmei és a gyerekei élete hogyan alakult továbbiakban.