„Gondoljuk el lelkünket úgy, mint egyetlen gyémántból vagy igen tiszta kristályból készült várkastélyt, amelyben sok szoba van, … egyesek fent, mások lent vagy oldalt, és mindezek között középen van a legfőbb lakás, ahol nagyon titokzatos dolgok történnek Isten és a lélek között. Szükséges, hogy észben tartsátok ezt a hasonlatot.” (Avilai Szent Teréz)
Szent Teréz így mutatja be fő művének, A belső várkastélynak vezérfonalát. Tapasztalata szerint a lelki út egy befelé, a lélek mélyébe vezető út, melynek gazdagsága számunkra alig ismert. Szent Teréz abban a meggyőződésben él, hogy Istent önmagunkban hordozzuk, de gyakran nem fedezzük fel saját bensőnkben ezt a kincset.
Olyan szimbólumot választ a lelki út bemutatásához, mely pontosan ezt a befelé történő mozgást szemlélteti: egy várkastélyt hét, koncentrikus középre rendezett lakással.
