Valódi ​hősök 15 csillagozás

Bear Grylls: Valódi hősök

BEAR GRYLLS tudja, mi kell a túléléshez – mert volt kitől tanulnia. Lebilincselő új könyvében Bear legnagyobb példaképei történetét meséli el: azokét a kalandorokét, felfedezőkét, katonákét és kémekét, akik a legszélsőségesebb körülmények között is rendkívüli élni akarásról tettek tanúbizonyságot. A történetek némelyike nem könnyű olvasmány – a túlélés gyakran borzasztó dolgokat követel az embertől –, de mindegyik halált megvetően bátor, páratlan lelkierővel rendelkező férfiakról és nőkről szól, akikben egy dolog közös: mindnyájan valódi túlélők.

>!
Jaffa, Budapest, 2014
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155492037 · Fordította: Rézműves László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Bear Grylls: Valódi hősök

Már olvasás előtt 90%-ban biztos voltam, hogy ez a kötet polcon maradós lesz, és a maradék 10 is felzárkózott a második-harmadik fejezetnél. Az ilyen könyveket nagyon szeretem: sok rövid (néha alig pár oldal) történet, velősen, a lényeget kiragadva, ha meg kell állnod, nem esz a fene, hogy mi fog majd történni, hiszen elég az egyik kis történet után megállni (tömegközlekedni ilyennel kiváló, ha sokat kell átszállni :-D). A történetek szórakoztatóan vannak megírva és még milyen történetek!

A felét én is ismertem és azokat el is olvastam (vagy el fogom) könyvben, mint Mallory, az Endurance, az Északi- és Déli-sark felfedezői és a többiek. De rengeteg – főleg II. világháborús történet volt – amiről még nem hallottam és a filmet se láttam (listára is kerültek). A legjobban a második történet döbbentett talán meg: a lány 3000 métert zuhan a repülőgép ülésébe csatolva és túléli… basszus… ennyit arról, hogy a zuhanás közben meghal az ember (félelem, légnyomás stb.)… Én biztos, hogy be nem mentem volna a piranhás-krokodilos vízbe… Aztán ott vannak a japán koncentrációs táboros történetek, azokat olvasva azt éreztem, hogy ezek még szörnyűbbek voltak, mint a németeké (persze nem próbálnám ki egyiket se, hogy megtudjam, melyik volt a rosszabb)… És a kém esete, akit a svéd hegyekben otthagynak magatehetetlenül és végül három hétig ott fekszik… ez azért volt az egyik legrosszabb, mert ő nem tudott semmit se tenni, nem tudott igazán küzdeni (csak hogy levegőt vegyen és ne fagyjon halálra), nem tudott felállni-vánszorogni-stb. Borzongató történetek a javából.

Egy kis negatívum: ismét (úgy látszik, ez a vesszőparipám) nagyon kevés képet kapunk. Minden történet elején van egy fotó az illetőről, de ennyi. Közben meg rengeteg plusz információ számomra hiányzott, úgyhogy megint a laptoppal együtt kellett végigkövetnem a sztorikat. Lehetett volna ebből kifolyólag egy kicsit hosszabb is akár a könyv, egy-egy kis metszetet beletenni az esetleg említett emberekről és pár képet csatolni… Utánanéztem például a japán táborfőnöknek, Mutsuhiro Watanabénak (a Jolie-filmet nem láttam, nem is értem, hogyhogy nem), illetve magának Zampirininek is, és annak ellenére, hogy rákos lett, 97 évig élt!!! Pedig gyakorlatilag a nyakába dobtak egy atombombát… az ő története volt egyébként szerintem a legszerencsétlenebb (mármint a túlélők közül), állandóan rájárt a rúd szerencsétlenre… Aztán utánanéztem még más dolgoknak is, szerintem pár kis apró térkép-metszet-fénykép és plusz adalék nem lett volna rossz a könyvbe.

Másik apró negatívum: engem a könyv felénél kezdett idegesíteni, hogy szinte minden egyes történetnél „Higgy nekem, én már csak tudom” "Én aztán tudom, elhiheteted"… Elhiszem bakker, sárgulok is az irigységtől, hogy a Déli-sarktól kezdve az Amazonason át az Everestig mindenhová eljutott, de azt, hogy mindenhol az orrom alá tukmálja, kicsit „önfényező” lett… Elhittem volna amúgy is, ennyiszer nem kellett volna ismételnie….

Ja igen, még valami: én jobban összekavartam volna a történeteket. Nem időrendben haladt, ez jó is volt így, de szinte egy helyen volt az összes II. világháborús és a végén az összes hegymászós történet… Én inkább összekavartam volna, mert a sokadik világháborúsnál már inkább olvastam volna más területről. Úgy izgalmasabb lett volna, hol itt, hol ott, hol ekkor, hol akkor…

Sippancs P>!
Bear Grylls: Valódi hősök

Olyan ez a könyv, mint egy ismeretterjesztő sorozat a Discovery Channelen: 25 különleges ember 25 különleges történetét dolgozza fel, az 1800-as évektől kezdődően az első és második világháborún át napjainkig. Halandó, ugyanakkor halhatatlan nők és férfiak kalandjairól mesél, akik megjárták a poklok poklát – legyen szó sivatagról, dzsungelről vagy jégtakaróval borított területről –, és akik között éppúgy megtalálható a katona, a sportoló, a diáklány és az alpinista, mint a hajóskapitány, a pilóta, a beépített szövetségi ügynök vagy a tanár.
Mint ahogy a fülszöveg is írja, némelyik történet nagyon megrázó és sokkoló. Nemcsak azért, mert körüllengi őket a halál, hanem azért is, mert mindent szépítés nélkül vág az olvasó szemébe: a hadifogolytáborok kínzásait, a végtagok elvesztését, a kannibalizmust, a kiszáradás tüneteit, a kukacoktól nyüzsgő sebesüléseket vagy a fagyás okozta bénulásokat és rohamokat. Ugyanakkor mindemögött egy bizarr természetszerűség is húzódik, magyarázatokkal és ok-okozatokkal, és a Grylls-féle „ez az élet rendje, tiszteletem a bátor lelkeknek” felfogással.
BG ezúttal is megmutatta, hogy zseniális írói vénával rendelkezik. Olvassátok!

2 hozzászólás
timionthebranch P>!
Bear Grylls: Valódi hősök

Nem olvastam Bear Grylls másik könyvét még, és ezt is csak azért vettem a kezembe, hogy ötleteket kapjak kikről kellene még bővebben és jobban megírt könyveket keresni. Találtam egy két nevet :)
Nem nagyon jön be az írói stílusa és néha a megjegyzései is elég kényszeredettek… De jó volt felidézni az általam ismert sztorikat és jó volt új neveket megismerni. A célnak megfelelt na…

Jakab_Jakab>!
Bear Grylls: Valódi hősök

Jó könyv, csak nagyon undorító. Véres balesetek, stb. spoiler


Népszerű idézetek

Wiggin77 P>!

Amikor Urquhart lábán szörnyű, nedvedző fekélyek alakultak ki, nem volt rá más gyógymód, mint hogy odamenjen az undorító latrinához, és a bűzös, gőzölgő, cseppfolyós fekáliából kitúrja a bennük tekergő férgeket. Összekapart egy maréknyit az ürülékben vonagló fehér kukacokból, és ráejtette őket a rothadó lábára. A férgek azonnal elkezdték felzabálni a fekélyeket. Ahogy korábban már mondtam: a túlélés ritkán szép.

122. oldal

1 hozzászólás
Sippancs P>!

Amikor a The New York Times riportere megkérdezte tőle, hogy miért akarja megmászni az Everestet, Mallory a hegymászás történetének leghíresebb három szavával válaszolt. Ez a három szó hajtja előre a felfedezőket és a kalandorokat szerte a világon:
„Mert ott van.”

153. oldal

Sippancs P>!

A nagy felfedezők azonban ritkán születnek kemény legénynek. Az elszántságuk teszi szívóssá őket, és az, hogy a leglehetetlenebb körülmények között is képesek megőrizni a lélekjelenlétüket.

35. oldal

Ibanez P>!

Az Antarktiszon a hőmérő higanyszála akár -89 Celsius-fokig is süllyedhet. Az átlaghőmérsékletet tekintve bolygónkon sehol sincs ehhez fogható hideg. Éghajlati szempontból viszont ez a Föld legnagyobb sivataga. Tevék ugyan nincsenek, de esőből sincs sok – ezért számít a terület hivatalosan sivatagnak.

Wiggin77 P>!

Abba már beletörődött, hogy ha egyszer biztonságba ér is, minden bizonnyal el fogja veszíteni a lábfejét, de attól tartott, hogy az üszkösödés továbbterjed a lábszárára. Pusztán lecsapolni a gennyt, ahogy korábban tette, nem lesz elég, hogy megállítsa a szövetelhalást. Drasztikusabb megoldáshoz kellett folyamodnia. Jan előhúzta a zsebkését, és érzéstelenítőnek nagyot húzott a konyakból. Három napon át nyiszálva, lassan átvágta a húst, a csontokat és az inakat, amelyek a megmaradt kilenc lábujját a lábfejéhez kapcsolták, és egyenként amputálta őket. Aztán bekente a csonkokat csukamájolajjal, és bekötözte az egyik takaróból letépett csíkokkal.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csukamájolaj
2 hozzászólás
Sippancs P>!

1911. december 14-én végül elérték a Déli-sarkot.
[…]
Amundsen később mégis némi szomorúsággal tekintett vissza erre a pillanatra: „Ember soha nem ért még el olyan célt, amely ilyen szöges ellentétben állt volna a vágyaival. Gyermekkorom óta az Északi-sark – hogy vinné el az ördög! – bűvöletében éltem, erre ott találtam magam a Déli-sarkon. Létezik ennél őrültebb dolog?”

255. oldal

Sippancs P>!

Mi, emberek, szeretjük anyagi javakkal körülvenni magunkat. Bebeszéljük magunknak, hogy erre van szükségünk a boldogsághoz. Pedig a boldogsághoz néha pont a viszontagságokon keresztül visz az út. Sokszor el kell veszítenünk mindent, ami a jólétünket és a kényelmünket biztosítja, hogy felismerjük az egyszerű igazságot: azt, ami igazán számít az életben, nem lehet pénzért megvenni.
A büszkeség, az életvidámság, a béke, a létezés egyszerűsége, a kapcsolatunk a szeretteinkkel a mi legnagyobb kincsünk.

65. oldal

Ibanez P>!

A Déli-sarkvidék hatalmas földrész. Ötvenszer akkora, mint Nagy-Britannia. Kétszer akkora, mint Ausztrália. Területének 99 százalékát jég borítja. A jégtakaró egyes helyeken közel 5 kilométer vastag.

Ibanez P>!

Érdekes módon abban az évben minden korábbinál többen fejezték be a Marathon des Sables-t. Chris ezt a következővel magyarázza: „Nem hagyhatták, hogy egy féllábú nyomorék lekörözze őket!”

Sippancs P>!

Oates túlélte az éjszakát, de amikor felébredt, odakint újra ádáz hóvihar tombolt. Ez már túl sok volt neki. A társaihoz fordult, és kimondta a talán leghíresebb utolsó szavakat a történelemben: „Kimegyek egy kis időre.”
Azzal kitámolygott a sátorból az áthatolhatatlan fehérségbe, és eltűnt.

244. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lesley Pearse: Emlékek
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Ellie Midwood: A lány, aki megszökött Auschwitzból
James Herriot: A repülő állatorvos
Ellie Midwood: Az auschwitzi hegedűs
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Jojo Moyes: Áradó fény
Lisa Wingate: Elrabolt életek
Robert Harris: Imperium
Jack Fairweather: Az önkéntes