Valódi ​hősök 7 csillagozás

Bear Grylls: Valódi hősök

BEAR GRYLLS tudja, mi kell a túléléshez – mert volt kitől tanulnia. Lebilincselő új könyvében Bear legnagyobb példaképei történetét meséli el: azokét a kalandorokét, felfedezőkét, katonákét és kémekét, akik a legszélsőségesebb körülmények között is rendkívüli élni akarásról tettek tanúbizonyságot. A történetek némelyike nem könnyű olvasmány – a túlélés gyakran borzasztó dolgokat követel az embertől –, de mindegyik halált megvetően bátor, páratlan lelkierővel rendelkező férfiakról és nőkről szól, akikben egy dolog közös: mindnyájan valódi túlélők.

>!
Jaffa, Budapest, 2014
352 oldal · ISBN: 9786155492037

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Arcturus
Bear Grylls: Valódi hősök

A 25 történet nagy részét már ismertem, sokról egész könyveket olvastam, vagy filmeket láttam, vagy mindkettő. De voltak benne számomra ismeretlenek is, és az ismerteket is jó volt Grylls véleménye fényében olvasni. Sosem szerettem a műsorait, és lehet, hogy valóban átverések, nem tudom. De azt tudom, hogy segített már a vadonban elveszett embereknek a túlélésben. És akkor megérte. És azt is tudom, hogy nagyon jól tud írni, tetszik a stílusa. Alig várom, hogy végre egy regénye is a kezembe kerüljön, kíváncsi vagyok a tényirodalombeli jó stílusa és élvezhető látásmódja megmarad-e vagy fokozódik-e a regényekben?

>!
Ibanez P
Bear Grylls: Valódi hősök

Már olvasás előtt 90%-ban biztos voltam, hogy ez a kötet polcon maradós lesz, és a maradék 10 is felzárkózott a második-harmadik fejezetnél. Az ilyen könyveket nagyon szeretem: sok rövid (néha alig pár oldal) történet, velősen, a lényeget kiragadva, ha meg kell állnod, nem esz a fene, hogy mi fog majd történni, hiszen elég az egyik kis történet után megállni (tömegközlekedni ilyennel kiváló, ha sokat kell átszállni :-D). A történetek szórakoztatóan vannak megírva és még milyen történetek!

A felét én is ismertem és azokat el is olvastam (vagy el fogom) könyvben, mint Mallory, az Endurance, az Északi- és Déli-sark felfedezői és a többiek. De rengeteg – főleg II. világháborús történet volt – amiről még nem hallottam és a filmet se láttam (listára is kerültek). A legjobban a második történet döbbentett talán meg: a lány 3000 métert zuhan a repülőgép ülésébe csatolva és túléli… basszus… ennyit arról, hogy a zuhanás közben meghal az ember (félelem, légnyomás stb.)… Én biztos, hogy be nem mentem volna a piranhás-krokodilos vízbe… Aztán ott vannak a japán koncentrációs táboros történetek, azokat olvasva azt éreztem, hogy ezek még szörnyűbbek voltak, mint a németeké (persze nem próbálnám ki egyiket se, hogy megtudjam, melyik volt a rosszabb)… És a kém esete, akit a svéd hegyekben otthagynak magatehetetlenül és végül három hétig ott fekszik… ez azért volt az egyik legrosszabb, mert ő nem tudott semmit se tenni, nem tudott igazán küzdeni (csak hogy levegőt vegyen és ne fagyjon halálra), nem tudott felállni-vánszorogni-stb. Borzongató történetek a javából.

Egy kis negatívum: ismét (úgy látszik, ez a vesszőparipám) nagyon kevés képet kapunk. Minden történet elején van egy fotó az illetőről, de ennyi. Közben meg rengeteg plusz információ számomra hiányzott, úgyhogy megint a laptoppal együtt kellett végigkövetnem a sztorikat. Lehetett volna ebből kifolyólag egy kicsit hosszabb is akár a könyv, egy-egy kis metszetet beletenni az esetleg említett emberekről és pár képet csatolni… Utánanéztem például a japán táborfőnöknek, Mutsuhiro Watanabénak (a Jolie-filmet nem láttam, nem is értem, hogyhogy nem), illetve magának Zampirininek is, és annak ellenére, hogy rákos lett, 97 évig élt!!! Pedig gyakorlatilag a nyakába dobtak egy atombombát… az ő története volt egyébként szerintem a legszerencsétlenebb (mármint a túlélők közül), állandóan rájárt a rúd szerencsétlenre… Aztán utánanéztem még más dolgoknak is, szerintem pár kis apró térkép-metszet-fénykép és plusz adalék nem lett volna rossz a könyvbe.

Másik apró negatívum: engem a könyv felénél kezdett idegesíteni, hogy szinte minden egyes történetnél „Higgy nekem, én már csak tudom” "Én aztán tudom, elhiheteted"… Elhiszem bakker, sárgulok is az irigységtől, hogy a Déli-sarktól kezdve az Amazonason át az Everestig mindenhová eljutott, de azt, hogy mindenhol az orrom alá tukmálja, kicsit „önfényező” lett… Elhittem volna amúgy is, ennyiszer nem kellett volna ismételnie….

Ja igen, még valami: én jobban összekavartam volna a történeteket. Nem időrendben haladt, ez jó is volt így, de szinte egy helyen volt az összes II. világháborús és a végén az összes hegymászós történet… Én inkább összekavartam volna, mert a sokadik világháborúsnál már inkább olvastam volna más területről. Úgy izgalmasabb lett volna, hol itt, hol ott, hol ekkor, hol akkor…

>!
Sippancs P
Bear Grylls: Valódi hősök

Olyan ez a könyv, mint egy ismeretterjesztő sorozat a Discovery Channelen: 25 különleges ember 25 különleges történetét dolgozza fel, az 1800-as évektől kezdődően az első és második világháborún át napjainkig. Halandó, ugyanakkor halhatatlan nők és férfiak kalandjairól mesél, akik megjárták a poklok poklát – legyen szó sivatagról, dzsungelről vagy jégtakaróval borított területről –, és akik között éppúgy megtalálható a katona, a sportoló, a diáklány és az alpinista, mint a hajóskapitány, a pilóta, a beépített szövetségi ügynök vagy a tanár.
Mint ahogy a fülszöveg is írja, némelyik történet nagyon megrázó és sokkoló. Nemcsak azért, mert körüllengi őket a halál, hanem azért is, mert mindent szépítés nélkül vág az olvasó szemébe: a hadifogolytáborok kínzásait, a végtagok elvesztését, a kannibalizmust, a kiszáradás tüneteit, a kukacoktól nyüzsgő sebesüléseket vagy a fagyás okozta bénulásokat és rohamokat. Ugyanakkor mindemögött egy bizarr természetszerűség is húzódik, magyarázatokkal és ok-okozatokkal, és a Grylls-féle „ez az élet rendje, tiszteletem a bátor lelkeknek” felfogással.
BG ezúttal is megmutatta, hogy zseniális írói vénával rendelkezik. Olvassátok!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sippancs P

Amikor a The New York Times riportere megkérdezte tőle, hogy miért akarja megmászni az Everestet, Mallory a hegymászás történetének leghíresebb három szavával válaszolt. Ez a három szó hajtja előre a felfedezőket és a kalandorokat szerte a világon:
„Mert ott van.”

153. oldal

>!
Ibanez P

Az Antarktiszon a hőmérő higanyszála akár -89 Celsius-fokig is süllyedhet. Az átlaghőmérsékletet tekintve bolygónkon sehol sincs ehhez fogható hideg. Éghajlati szempontból viszont ez a Föld legnagyobb sivataga. Tevék ugyan nincsenek, de esőből sincs sok – ezért számít a terület hivatalosan sivatagnak.

>!
Ibanez P

A Déli-sarkvidék hatalmas földrész. Ötvenszer akkora, mint Nagy-Britannia. Kétszer akkora, mint Ausztrália. Területének 99 százalékát jég borítja. A jégtakaró egyes helyeken közel 5 kilométer vastag.

>!
Ibanez P

Érdekes módon abban az évben minden korábbinál többen fejezték be a Marathon des Sables-t. Chris ezt a következővel magyarázza: „Nem hagyhatták, hogy egy féllábú nyomorék lekörözze őket!”

>!
Ibanez P

A hajó ötvenhét nappal később partot ért Barbadoson.
Kétségtelen, hogy addigra belepték a kagylók, és olyannyira átázott, hogy Thor saját bevallása szerint „a cápák akár fel is úszhattak volna a fedélzetre”, ahogy az is igaz, hogy az utolsó néhány napot a legénység a bambuszkabin tetején ücsörögve töltötte.
De megcsinálták.

>!
Ibanez P

Nem sokan tudják, de ha sikerül elkapnod egy cápa farokuszonyát, és annál fogva kiemeled a vízből, akkor az állat megbénul.

>!
Ibanez P

Az egyik legsötétebb pillanatban a túlélők egyezséget kötöttek egymással: ha bármelyikük meghalna, a többiek megehetik a testét. Azért döntöttek így, mert tudták, hogy halott társaik húsának elfogyasztásával nem semmibe veszik az emberi életet, hanem éppen, hogy azt bizonyítják vele, mennyire értékes – annyira, hogy bármit hajlandóak megtenni azért, hogy megmentsék az életüket egy olyan elképzelhetetlenül mostoha környezetben, ahol az elemek mindent elkövetnek, hogy megfosszák őket tőle.

>!
Sippancs P

A hegyeken hősök születnek – akik gyakran ott is halnak meg.

179. oldal

>!
Sippancs P

Oates túlélte az éjszakát, de amikor felébredt, odakint újra ádáz hóvihar tombolt. Ez már túl sok volt neki. A társaihoz fordult, és kimondta a talán leghíresebb utolsó szavakat a történelemben: „Kimegyek egy kis időre.”
Azzal kitámolygott a sátorból az áthatolhatatlan fehérségbe, és eltűnt.

244. oldal

>!
Sippancs P

1911. december 14-én végül elérték a Déli-sarkot.
(…)
Amundsen később mégis némi szomorúsággal tekintett vissza erre a pillanatra: „Ember soha nem ért még el olyan célt, amely ilyen szöges ellentétben állt volna a vágyaival. Gyermekkorom óta az Északi-sark – hogy vinné el az ördög! – bűvöletében éltem, erre ott találtam magam a Déli-sarkon. Létezik ennél őrültebb dolog?”

255. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Piers Paul Read: Életben maradtak
Andy Weir: A marsi
Tracey Garvis Graves: Kötelék
Charles Martin: Hegyek között
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
James Bowen: Bob, az utcamacska
John Grogan: Marley & Mi
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Władysław Szpilman: A zongorista
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég