Útjaidon 1 csillagozás

A „hidroglóbusz” szóval eleinte úgy voltam, mint a mindenki által ismert „Pál, Kata, Péter, jó reggelt!” kezdetű dalocskával, tudniillik a magam módján, sajátos tagolással értelmeztem. Valahogyan így: „hidrog lóbusz”, mármint hogy lovak vontatta busz, ami ráadásul valami hidrog-féle. A dal pedig így szólt: ,Pálkat a Péter: Jó reggelt!” Ahogyan a kutya reggelente ugat, úgy Péter pálkat. Kérdésem csupán ennyi maradhatott: vajon miféle anyag az a hidrog, és pontosabban miként is kell pálkatni? Amire persze nem leltem megnyugtató választ. Maradt tehát a gyermeki szófejtés zavaros öröme, vagyis hosszú évekre megrekedtem a fura szavak ritmikus ismételgetésének regresszív fázisában, minek következtében a „hidrog” és a „pálkat” sajátságos mondókává, már-már harci jelszóvá jegecesedett, ahogyan például – annak rendje és módja szerint – az „ipiapacs”. Ám Péter, aki a hidrogból tákolt lóvontatású buszon utazik, hiába pálkat, senki nem figyel rá. S így óhatatlanul egyfajta kommunikációs vákuumba süpped. Hacsak nem jut szóhoz és nem tisztázza magát – maga a dolog.

228. oldal, Bazsányi Sándor: A hidroglóbusz.