Bayer Zsolt immár harmadszor vág bele, hogy megossza olvasóival Erdélyben szerzett élményeit. Ezúttal – többek között – a medvék a kötet főszereplői. A medvék, amelyeket fél és tisztel a székely ember – és erre a félelemre és tiszteletre meg is van minden oka! Ahogy a régi székely mondás szól: „A medve nem játék…” Hát nem bizony. S ez ki is derül ebből a könyvből. Miképpen kiderül az is, hogy a szerző, mint örök vándor, soha sem fogja végképpen bejárni és megismerni Erdélyt, azt a tájat, amely a legnagyobb szerelme lett, annak ellenére – vagy tán éppen azért! –, hogy harminchárom éves korában járt ott először. Erdély: őneki az egész világ. S Erdélyben járva találkozik nem csak a medvékkel és az őket félő székelyekkel, hanem saját félelmeivel, bizonytalanságaival, álmaival.
Medvék meg emberek 5 csillagozás
Enciklopédia 2
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Annyi szellem, humor és költészet van ebben a Bayer Zsoltban, hogy tényleg sajnálom, hogy az írást feláldozta a politika oltárán. Persze, én tudom, hogy manapság sokkal kifizetődőbb politizálni, mint szép(!)irodalmat művelni. Mindezzel együtt remélem, hogy előbb-utóbb visszatér az irodalomhoz, mert nagyon jól csinálja.
Ez a könyve is nagyon tetszett, szerettem a gondolatait, azt a „hangot”, ahogy mesél, azt a miliőt, amit a szavai teremtenek. Talán az utolsó 20 oldal nem került közel hozzám, de ez is inkább nekem róható fel – két olyan helyet idéz fel ezekben a sztorikban, melyeket nem ismerek, és mivel ezek elég személyes írások, kicsit nehézkes volt belehelyezkednem ezen történetekbe. De a könyv 90 százaléka ismét élmény volt.
Népszerű idézetek
Olyanok a székely asszonyok, hogy nem kiabálnak, nem zúgolódnak, nem pörölnek. Ha megtudják, hogy megcsalód őket, megfőzik vacsorára a legkedvesebb ételed. És utána a kedvedre is tesznek. Aztán, mikor elaludtál, nagyon csendben, nagyon halkan, nagyon szépen és ügyesen elvágják a torkodat.
98. oldal
Addig hitte az Isten, hogy tévedhetetlen, ameddig nem teremtett embert.
31. oldal
Mert naponta kell feltámadnunk.
Amikor elhagy a szerelmünk, és az életünk összeomlik. S úgy érezzük, hogy nincsen tovább. Aztán lassan, a nem romantikus magányban ülve rávesszük magunkat, hogy legyen tovább. Ha másért nem, hát a gyermekeinkért. S azért is, mert új szerelem vár. Szerencsére mindig vár. Ez is feltámadás.
Amikor nem sikerül. Nem úgy sikerül. Mert a világ is összeesküdött. Mert mindenki ellenünk.
Amikor a hazugság ölti a legszebb ruhát, és ő a leghangosabb.
Amikor rájövünk, hogy nem tettünk meg mindent – szerelmünkért, családunkért, elveinkért, sikerünkért –, és úgy érezzük, már késő.
Akkor jön a feltámadás.
71. oldal
Egyszer, valamikor, egy nem ismert, és most már soha meg nem ismerhető ember azt találta mondani, hogy az a bizonyos alma nem esik messze a bizonyos fától. Nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy teljesen buta volt az a nem ismert ember, inkább úgy gondolom, ivadékai fölöttébb hasonlatosak voltak saját őseikhez. Azt viszont mégsem mondhatta a mi emberünk, hogy „mindenki ivadékai fölöttébb hasonlatosak a saját őseikhez”, mert ez így túl hosszú és nem elég közmondásszerű.
22. oldal
[…] a székelyföldi falucskák templomtornyaiban akkora a csönd és a múlt, hogy oda már éppen csak az a jövő fér be, amelyben nem hisz senki sem. És éjfélkor, ha valamiért felriad örök álmából egy székelyföldi falucska templomtornyában az óra, amely akkor állt meg örökre, amikor ellopták a hazát, hát olyankor abbahagyja egy pillanatra a sírdogálást a jövő is, és álmosan megbámulja a csókák szárnya alá bújt pillanatot.
127. oldal
Erdély nem egyszerre fog meghalni. Ugyan. Az túl kegyelmes lenne.
Erdély is falvanként fog meghalni. Vagyis megölik a lelkét előbb, és aztán még létezik majd, sokáig, mint a balesetet szenvedett, aki kómába zuhant, és gépek lélegeztetik. És állnak az ágyánál a rokonok, és mondják, hogy hát istenem, ez azért a mi fiúnk, de a lelkük legmélyén tudják, hogy már nem az. Csak a feltámadásban bíznak.
38. oldal
[…] ez a világ nem kedvez a küldetéses embereknek, bár nem tudom, volt-e idő, amikor ez nem így volt…
66. oldal
Az igazi vándor tudja, hogy mindenütt van egy Macondo, és mosolyog ezen, és zokog, amikor azt hiszi, nem látja senki sem.
104. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nyirő József: Jézusfaragó ember 92% ·
Összehasonlítás - Benedek Elek: Székely Tündérország 88% ·
Összehasonlítás - Molter Károly: Bolond kisváros ·
Összehasonlítás - Bogdán László: Öt korsó sör a Golgotában ·
Összehasonlítás - Szemlér Ferenc: Földön, égen
·
Összehasonlítás - Nyirő József: Székelyek 86% ·
Összehasonlítás - Nyirő József: Havasi tragédia ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Ötlet és bátorság I-II. ·
Összehasonlítás - Bánffy Miklós: Farkasok ·
Összehasonlítás - Papp Kincses Emese: Gonosz novellák ·
Összehasonlítás