Még ​látlak odafenn 2 csillagozás

Bauer Barbara: Még látlak odafenn

Kojnok ​Ferenc álma, hogy pilóta lehessen, megvalósíthatatlannak tűnik. Véget ér az első világháború és a trianoni békeszerződés megszüntette a magyar légierőt, ezáltal a pilótaképzést is. Ráadásul Ferenc édesanyja hallani sem akar arról, hogy a fia valaha is egyenruhát öltsön magára. Az elcsatolt kis csallóközi faluban, Vágfalván nevelkedő fiú azonban kitart elhatározása mellett, még ha a megvalósításának, úgy tűnik, esélye sincsen. Örömét és sikereit a sakkozásban találja meg, mígnem találkozik Ágnessel, a legbájosabb lánnyal, akit valaha látott. Ferenc a lány által visszakapja önmagába vetett hitét, majd sikerül végre valóra váltania álmát. Kisfiuk, Kojnok Misi még egészen kicsi, amikor 1942-ben el kell köszönnie az édesapjától. Az elválás napja egy életre meghatározza a gyerek életét. E napon Ferenc kézzel faragott sakk-készlettel lepi meg a fiát, mellyel el is kezdenek játszani, de a játszma félbemarad, és Ferenc után csak egy ígéret marad. Az ezt követő esztendők Misi számára… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2018
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751144

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Bauer Barbara: Még látlak odafenn

Ez egy kitalált történet ugyan, mégis nagyon valóságos, hiszen az egyén sorsa, annak ábrázolása jelenik meg a történelem viharaiban. A történetben nagy hangsúlyt kapnak a családi kapcsolatok, a történelmi múlt, a titkok és a világ sorsát is erősen befolyásoló háborúk. A politikai háttér nagyon aprólékos, pontos. Bauer Barbara generációkon átívelő családregénye most talán a férfiolvasóknak is legalább annyira szól izgalmasan, mint a hölgyeknek. Imádtam olvasni a repülős részeket,.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/12/meg-latlak-odafenn.html

>!
Ellie_Andrews P
Bauer Barbara: Még látlak odafenn

„Van abban valami alattomosan veszélyes, amikor tömegek mozdulnak egyszerre, skandálják ugyanazt, pillantanak egyfelé.”

Nemrég fejeztem be Bauer Barbara: Még látlak odafenn c. regényének olvasását. A könyv fizikai megjelenése igen esztétikus. Gyönyörű, nosztalgikus hangulatot ébresztő borító, keménytáblás, jó minőségű, egyszerűen igényes kiadás. Az a fajta, ami felkelti a figyelmet, szépségével megérinti egy könyvmoly lelkét, és szinte hívogatja: „vigyél haza, ígérem jó leszek!” Egy ilyen ízléses, letisztult külsejű könyv bárkit meg tud hódítani első látásra.

Be kell valljam, a mi szerelmünk a vonzó külső ellenére igen nehézkesen indult. Az első 20-30 oldanál úgy éreztem, ez nem az én könyvem: sem a stílus, sem a szóhasználat, sem a karakterek. Az sem segített, hogy az idősíkok úgy ugráltak, észrevétlen, hogy néha nem tudtam, most akkor hol vagyok, mi történik, és miről is van szó. Talán én sem voltam ráhangolódva, nem tudom.

Azután egyszer csak, egy forró, kókuszos habfürdőben lezserül elterülve újra a kezembe vettem a regényt, és valami történt. Valami kattant, de olyan simán kerültek a helyükre a dolgok, hogy azt nem is lehet igazán „kattanásnak” nevezni. Jobban kifejezi az érzéseimet az, ha azt mondom, belesimultam, beleolvadtam, eggyé váltam a mondatokkal. Talán a habfürdőnek köszönhetem, de kritikus énem befogta a száját, csendben meghúzódott egy sarokban, és talán duzzogva vette tudomásul, hogy meghittségre áhítozó lelkem elfogadta a könyv kihívását. Hirtelen érezni kezdtem: a szereplőket, a beszédmódot, a finom árnyalatokat. El-elmosolyodtam a naiv, fiatal szerelmesek üde, bimbózó romantikáján, lelkük romlatlanságán, bódító hitükön. Ez volt az első jel, hogy Bauer Barbara bizony végül bevont a világába, és elvarázsolt.

A Még látlak odafenn olyasfajta regény, amely igazából nem a második világháborúról beszél, még csak nem is az utána uralkodó állapotokról. Valójában nem a szörnyűségek mélyére vezet bennünket, nem politizál, nem igyekszik rejtett szándékoltsággal okítani. Bauer Barbara mesél. Hitelesen és őszintén.
Az értékelés további része az alábbi linken olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/01/meg-…


Népszerű idézetek

>!
robinson P

A hidegnek színe van. Vakító fehér. Talán a hónál is világosabb.

35. oldal

1 hozzászólás
>!
Ellie_Andrews P

Van abban valami alattomosan veszélyes, amikor tömegek mozdulnak egyszerre, skandálják ugyanazt, pillantanak egyfelé.

63. oldal, Az apa - Ötödik fejezet (Jaffa Kiadó, 2018)

>!
robinson P

Misi még akkor is érezte az égett ricinus maró szagát az orrában, amikor már hazafelé tartottak.

(első mondat)

>!
Ellie_Andrews P

„Lehet, hogy te így gondolod, komám, de én bizony tudom, hogy az öregeim már vagy ezer éve itt élnek, ezen a földön”, szúrta bele a már üres nyársat a földbe. „Én az ő levegőjüket szívom, az ő ételeiket eszem, az ő marháikat nevelem, az ő verseiket mondom, még a szentírást is az ő nyelvükön olvasom. A fiamnak azt tanítom, amit ők tanítottak nekem. Azt a földet védtem, és közben lettem ilyen nyomorékká, amit tőlük kaptam.” Ferike szinte megrémült édesapja indulatát látva, mégis büszkén húzódott hozzá közelebb. „Tőlem aztán hívhatják Csehszlovákiának, vagy bánom is én, hogy minek! Tőlem aztán nem veszik el, ami az enyém! De tőled sem, és tőle sem”, mutatott körbe. „Csak azt hiszik!” Csak a tűz ropogott, már egészen haloványan. Ferike a nyársával piszkálni kezdte. Senki nem szólt. Az édesapja folytatta. „Fehérre festetted a kerítésedet, igaz-e?”, szegezte oda a kérdést Tóninak. „Ettől még fenyőből van, ugye?”, kérdezte majd töltött egy pohárka pálinkát. „Majd lekopik az a csúf festék!”

50. oldal, Az apa - Harmadik fejezet (Jaffa Kiadó, 2018)

>!
Ellie_Andrews P

– Tudod – kezdte az asszony, miközben összehúzott szemmel az elülső szoba csukott ajtaja felé nézett, mint aki onnan olvassa le a történetet –, én már lefeküdtem, ő még elszívott egy cigarettát, ivott egy pohárkával, és itt ült az asztalnál a könyvével. – Húsos ujjaival megütögette a konyhaasztalt, de a szemét nem vette le az ajtóról. – Láttam a fénycsíkot a küszöb felett. Egészen vékony vonalat. Akkor tört csak meg, amikor becsukta a könyvet. Aztán eltűnt a fény, és ő bejött hozzám – már nem az ajtót nézte. Ölébe ejtett kezét vizsgálta, mintha csak keresne rajta valamit. Aztán hirtelen elcsendesült a lélegzet, és valahová messzire futott a tekintete. – Sokszor csak fekszem az ágyban, és nézem az ajtót. De hiába. Már nincs ott a csík. Nincs fény. Örökre elaludt.

31.-32. oldal, Az apa - Első fejezet (Jaffa Kiadó, 2018)

>!
robinson P

Misi nem ismerte a nagyapját, de a történetet számtalanszor hallotta már.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Závada Pál: Milota
Dobos László: Földönfutók
Ïsa Schneider: Hordalék
Pallavicini-Andrássy Borbála: A lelkünkhöz nem nyúlhatnak
Kolozsvári Grandpierre Emil: Egy házasság előtörténete
Görgey Gábor: Vadászszőnyeg
Jezsó Ákos: Megyek túlra
Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik
Johann Lippet: Ajtó a hátsó konyhához
Schiff Júlia: Bogáncsos táj