Még ​látlak odafenn 106 csillagozás

Bauer Barbara: Még látlak odafenn

Kojnok ​Ferenc álma, hogy pilóta lehessen, megvalósíthatatlannak tűnik. Véget ér az első világháború és a trianoni békeszerződés megszüntette a magyar légierőt, ezáltal a pilótaképzést is. Ráadásul Ferenc édesanyja hallani sem akar arról, hogy a fia valaha is egyenruhát öltsön magára. Az elcsatolt kis csallóközi faluban, Vágfalván nevelkedő fiú azonban kitart elhatározása mellett, még ha a megvalósításának, úgy tűnik, esélye sincsen. Örömét és sikereit a sakkozásban találja meg, mígnem találkozik Ágnessel, a legbájosabb lánnyal, akit valaha látott. Ferenc a lány által visszakapja önmagába vetett hitét, majd sikerül végre valóra váltania álmát. Kisfiuk, Kojnok Misi még egészen kicsi, amikor 1942-ben el kell köszönnie az édesapjától. Az elválás napja egy életre meghatározza a gyerek életét. E napon Ferenc kézzel faragott sakk-készlettel lepi meg a fiát, mellyel el is kezdenek játszani, de a játszma félbemarad, és Ferenc után csak egy ígéret marad. Az ezt követő esztendők Misi számára… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Jaffa, Budapest, 2018
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751144
>!
Jaffa, Budapest, 2018
288 oldal · ISBN: 9789634753469

Kedvencelte 9

Most olvassa 8

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Edmond>!
Bauer Barbara: Még látlak odafenn

Hálás vagyok, hogy az „olvassuk el egymás kedvenceit” projektben hozzám került @vtkati szívéhez legközelebb álló regény, a Még látlak odafenn.

Az első találkozásom volt az írónővel, de mélyen megragadott könnyed stílusa, ahogyan a nehéz témákról beszél, sötét, háborús képek viharfelhői közt mutatva be egy gyönyörű szerelem és az álmok beteljesedésének történetét.
A sakk szimbóluma zseniális megoldása a könyvnek, az egyik legjobb metafora a háború ábrázolásához.
Egy különleges élmény volt olvasni ezt a fiktív történetet, amely egy valós történelmi keretekbe lett elhelyezve.
Köszönöm szépen ezt az alkotást Bauer Barbarának, biztosan keresni fogom még más regényeit is. :)

Bővebben a videómban: https://www.youtube.com/watch…

robinson P>!
Bauer Barbara: Még látlak odafenn

Ez egy kitalált történet ugyan, mégis nagyon valóságos, hiszen az egyén sorsa, annak ábrázolása jelenik meg a történelem viharaiban. A történetben nagy hangsúlyt kapnak a családi kapcsolatok, a történelmi múlt, a titkok és a világ sorsát is erősen befolyásoló háborúk. A politikai háttér nagyon aprólékos, pontos. Bauer Barbara generációkon átívelő családregénye most talán a férfiolvasóknak is legalább annyira szól izgalmasan, mint a hölgyeknek. Imádtam olvasni a repülős részeket,.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/12/meg-latlak-odafenn.html

BertaPalikSzilvi P>!
Bauer Barbara: Még látlak odafenn

Egyre jobban kedvelem az írónő munkásságát, csodálatosan ír.
Ez a könyv külsőre is csodás, a borító nosztalgikus hangulatú, a maga egyszerűségében szép.
Könyvtári példányt olvastam, de szeretném ha a polcomon lenne ez a kötet is.
Ez a történet nem a háború borzalmait önti szavakba, hanem egy család életébe nyerünk bepillantást akik egy szörnyű korban élnek , és abból kénytelenek kihozni a legjobbat.
Egyedi, különleges, gyönyörű.

3 hozzászólás
Ibanez P>!
Bauer Barbara: Még látlak odafenn

A kötetben a legjobban az tetszett, hogy egy Trianonnál elvágott magyar részen játszódott a könyv nagy része, a kitelepítésekkel, az ott élők érzéseivel egyetemben, ez nagyon jó döntés volt. A könyv kellemes olvasmány, semmi extra izgalom persze, minden kitalálható könnyedén, ugyanakkor jó szórakozást ad, Barbara tényleg szépen ír. Az egyetlen csillag levonást azért kapja, mert néha zavaros volt az ide-oda ugrálás az időben, inkább lineárisan kellett volna vezetni az eseményeket. Akiért nagyon izgultam, az Ferenc édesanyja volt, hogy még megérje ott a tanyán… Volt egy számomra nagyon irreális rész is spoiler

Cs_N_Kinga P>!
Bauer Barbara: Még látlak odafenn

Ez egy nagyon szép történet volt. Érdekes, hogy nem volt benne semmi újdonság, mégis gyönyörűen volt írva, olvastatta magát. Bár sokszor letettem, aztán megint felvettem, de csak azért, hogy minél tovább húzzam, hogy vége legyen. Borzasztó korszakban íródott hétköznapi történet. Egy család férfi tagjainak legkisebbikéről, majd annak jobban kibontva családjáról és fiáról. Bár ez sem jó megfogalmazás, talán még ennél is sokkal-sokkal több. Az álmokról, elérhetőségéről, reményről, családról…… és még annyi mindenről. A szívem és a lelkem is megérintette, nem tudok napirendre térni fölötte, hiszen tényleg nem szólt semmi olyasmiről, amiről nem olvastam, láttam, hallottam volna. Teljesen a hatása alá kerültem. Ha szereted azokat a könyveket, amelyek akár rólad is szólhattak volna, vagy a családod egyik tagjáról, csak ajánlani tudom. Hozzátenném még, hogy bár a háborúkban járunk, mégsem annak borzalmairól szól, hanem egy (nem teljesen) hétköznapi ember történetét meséli el. Jaj még mindig kavarognak bennem a dolgok, de szerintem nem fogom tudni jobban összefoglalni a lényeget. Mert az egyik dologból következik a másik, erről eszembe jut az és így tovább……. Ha az ember tovább gondolja rengeteg apró és nagyobb dolog is szóba kerül. Tehát JÓ KÖNYV. :))) Ennyi a lényeg.:)

V_rita>!
Bauer Barbara: Még látlak odafenn

Egy család történetét meséli el az írónő. Kojnok Ferenc küzdött, hogy elérje az álmát. Az álomból rémálom lesz, mikor részt vesz a háborúban. Az első rész Ferencről szól, majd a második részben megismerjük kisfiát Misit is.
Léleksimogató üzenetek: álmok töretlen hittel, hazaszeretet és remény.
Szívemhez nőttek a szereplők Ferenc, Ágnes, Misi és a nagymama. Lelküket a hit és szeretet menti meg

Babó_Buca P>!
Bauer Barbara: Még látlak odafenn

Már olvastam számomra kedvesebb történetet az írónőtől, de ez a könyve is tetszett. Süt róla az írónő repülés iránti szeretete, illetve a tőle megszokott alapos kutatómunka.
Váltakozó rövid és hosszú fejezetek – mindegyiknek megvan a maga jelentősége, mégis ez egy kicsit megnehezítette az olvasás dinamikusságát. Kénytelen voltam fejezet közben is letenni, amit annyira nem szeretek. A cselekmény azonban vitt magával, mert kíváncsi voltam, hova fog kifutni. A végső csavarra számítottam, de részleteiben meg tudott lepni.
Aranyos volt Feri és Ágnes megismerkedésének története, amelyet örömmel néztem végig. A lapokon megelevenedik a történelem, amit nagyon szerettem benne. Fontos még a nemzetiségi kérdés is, amely személy szerint engem nem érint, mégis szeretek vele foglalkozni.

Bővebben: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2021/01/pilotak-sa…

klaratakacs P>!
Bauer Barbara: Még látlak odafenn

Harmadik könyvet Bauer Barbarától, ez sikerült a legkevésbé. Hozzátenném, sem a repülés, sem a sakk nem érdekel, de ha jól írnak róla, jöhet. Ezt a könyvet viszont nagyon összeszedetlennek éreztem. Semmi gond nincs az idősíkok változásával, ha van benne rendszer. Talán ez zavart a legjobban, hogy ebben nem volt, sokat kellett agyalni, hogy most mikor is vagyunk. Ágnes és Kojnok Ferenc pilóta szerelme sem tudott megfogni magának, a háború kérdései (most mit is védek, kit ölök meg…) sem domborodott ki eléggé. Talán az anyjával való kapcsolat volt, ami igazán átütő volt, még Misivel sem volt igazán erős az érzés. A könyv utolsó harmada volt igazán érdekes, Misi és az ápolónő szerepe adott némi csavart, ezzel lendületet a történetnek.

melcsicsusz>!
Bauer Barbara: Még látlak odafenn

Remény és várakozás.

1930-as években megismerkedik Ferenc és Ágnes és a szerelmük lángja az utolsó pillanatig ég. Szerelmük gyümölcse Ferenc hamarabb jön, mint gondolták volna, de így lesz teljes a család. Ferenc pilóta, ahogy az édesapja is, majd a fia is az szeretne lenni. Jön a háború és Ferencnek el kell hagynia a családját. Hosszú évek telnek el levelezéssel és bizonytalansággal. Vajon Ferenc él még, visszatér valaha a családjához? A levélben megkezdett sakkversenyt be tudják fejezni valaha? Mi történik a háború után, amikor választani kell, hogy szlovák vagy magyar vagy-e?


Népszerű idézetek

robinson P>!

A hidegnek színe van. Vakító fehér. Talán a hónál is világosabb.

35. oldal

1 hozzászólás
aram76>!

Nem attól vagy erős, hogy elrejted mások elől az érzelmeidet, hanem attól, hogy vállalod.

183. oldal

MSE71>!

Minden pillantás mögött vannak szavak, akkor is, ha hallatszanak, és akkor is, ha némák.

Kabódi_Ella P>!

Van abban valami alattomosan veszélyes, amikor tömegek mozdulnak egyszerre, skandálják ugyanazt, pillantanak egyfelé.

63. oldal, Az apa - Ötödik fejezet (Jaffa Kiadó, 2018)

aram76>!

A magány egy új társ. Még alig ismeri. Néma és láthatatlan. Mégis többet mond bárkinél, és a legváratlanabb pillanatokban ölt testet. Mindig belülről érkezik. Egészen mélyről, eltemetett emlékeket hozva a felszínre. Szépeket és olyanokat, amikre már senki nem emlékezett."

28. oldal

aram76>!

Van abban valami alattomosan veszélyes, amikor tömegek mozdulnak egyszerre, skandálják ugyanazt, pillantanak egyfelé.

Kabódi_Ella P>!

„Lehet, hogy te így gondolod, komám, de én bizony tudom, hogy az öregeim már vagy ezer éve itt élnek, ezen a földön”, szúrta bele a már üres nyársat a földbe. „Én az ő levegőjüket szívom, az ő ételeiket eszem, az ő marháikat nevelem, az ő verseiket mondom, még a szentírást is az ő nyelvükön olvasom. A fiamnak azt tanítom, amit ők tanítottak nekem. Azt a földet védtem, és közben lettem ilyen nyomorékká, amit tőlük kaptam.” Ferike szinte megrémült édesapja indulatát látva, mégis büszkén húzódott hozzá közelebb. „Tőlem aztán hívhatják Csehszlovákiának, vagy bánom is én, hogy minek! Tőlem aztán nem veszik el, ami az enyém! De tőled sem, és tőle sem”, mutatott körbe. „Csak azt hiszik!” Csak a tűz ropogott, már egészen haloványan. Ferike a nyársával piszkálni kezdte. Senki nem szólt. Az édesapja folytatta. „Fehérre festetted a kerítésedet, igaz-e?”, szegezte oda a kérdést Tóninak. „Ettől még fenyőből van, ugye?”, kérdezte majd töltött egy pohárka pálinkát. „Majd lekopik az a csúf festék!”

50. oldal, Az apa - Harmadik fejezet (Jaffa Kiadó, 2018)

Lyanna>!

– Volt idő, hogy én is utáltam ezt – mutatott Ferenc édesanyja a testére –, mert úgy éreztem, cserben hagyott. No meg azért is, mert – újra elhallgatott, és megnyúlt bőrébe csípett – ilyen ronda lett. De megbékéltem vele. Kellett hozzá idő, de megbékéltem. Az enyém, engem szolgál, még ha fáradt is. Átalakult, ahogy a folyó is formálja medrét. Ahogy én éltem, abból ez lett. Minden ránc, minden heg, minden betegség és fájdalom mögött van egy történet. Ahogy minden mosoly és könnycsepp mögött is. Ezekből áll az életem. Ha a testemet utálom, akkor az életemet is.

259. oldal, 12. fejezet

Kabódi_Ella P>!

– Tudod – kezdte az asszony, miközben összehúzott szemmel az elülső szoba csukott ajtaja felé nézett, mint aki onnan olvassa le a történetet –, én már lefeküdtem, ő még elszívott egy cigarettát, ivott egy pohárkával, és itt ült az asztalnál a könyvével. – Húsos ujjaival megütögette a konyhaasztalt, de a szemét nem vette le az ajtóról. – Láttam a fénycsíkot a küszöb felett. Egészen vékony vonalat. Akkor tört csak meg, amikor becsukta a könyvet. Aztán eltűnt a fény, és ő bejött hozzám – már nem az ajtót nézte. Ölébe ejtett kezét vizsgálta, mintha csak keresne rajta valamit. Aztán hirtelen elcsendesült a lélegzet, és valahová messzire futott a tekintete. – Sokszor csak fekszem az ágyban, és nézem az ajtót. De hiába. Már nincs ott a csík. Nincs fény. Örökre elaludt.

31.-32. oldal, Az apa - Első fejezet (Jaffa Kiadó, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Paullina Simons: Tatjána és Alexander
Robin O'Wrightly: Emlékkönny
Polcz Alaine: Asszony a fronton
David Benioff: Tolvajok tele
Fábián Janka: Emma évszázada
Ken Follett: A megfagyott világ
Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni
Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős / Franco Perlasca visszaemlékezésével
Lőrinczy Judit: Ingókövek
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár