Kétszáz ​éves szerelem 91% 286 csillagozás

”A történetek nemzetségről nemzetségre öröklődnek, és csak rajtunk áll, hogy tanulunk belőlük, vagy változatlanul visszük tovább.”

A misztikus téma és korábbi olvasmányom, a Légikisasszonyok ellenére úgy döntöttem, esélyt adok a Kétszáz éves szerelemnek, és milyen jól tettem. Elképesztőn magas színvonalú a regény stílusa, szemléletességével csak visz, sodor magával, és egy percre sem ereszt. A leírások és a párbeszédek annyira elevenek, mintha nem is egy könyvet olvasnánk, hanem ez a nem mindennapi történet itt és most zajlana, éppen a szemünk előtt, igaz, hol 1728-ban, hol 1928-ban. Láttam magam előtt Istenháta és Szeged helyszíneit, akárcsak a mindenhova kísérő kuffert, éreztem a máglyatűz perzselő melegét, vagy éppen a bőrnoteszből áradó dermesztő hideget, miközben átéltem a szereplők széles érzelmi skáláját. A történet pedig nemcsak a boszorkányság, a bábaság és a szerelem regénye, hanem az örökölt sorsé is. Nemzetségről nemzetségre öröklődő történetek, ismétlődés, új élettel kapott változás esélye, lassan pusztító önvád, hit és bizalom, mind-mind fontos kérdésekkel és tanulságokkal szolgálnak az olvasó számára is.

A történelmi események különlegesen jelennek meg az írónő műveiben: egy kis romantikus szerelemmel a tragikus emberi sorsokon át. Ebben a regényben a boszorkányság és az időutazás keveredik mellé, de ez a mágikus realizmus különleges eleme. Nekem ezt egy kicsit furcsa volt a szegedi „kirándulással” és a helytörténeti tényekkel olvasni, de mégis sodortak az események. A szereplők teljesen pozitív alakok, bár a szerelmesek évődése olykor sok volt. Róza munkája és a születés csodája megérdemli az öt csillagot…

Ez az első könyvem az írónőtől és IMÁDOM!!!!!!! :) Elkezdtem olvasni és egy másik világba kerültem. A szereplők fantasztikusak, a történet fenomenális, a vége szuper!!!! Végig éltem a szereplőkkel a történetet, Istenháza és Szeged utcáin jártam :) Imádom az ilyen könyveket, már el is kezdtem egy másik könyvét. Az ilyen könyveket szeretem, hogy már alig várom, hogy leülhessek és újra ott legyek, ahol a történet folytatódik!!!!! :)
IMÁDOM, IMÁDOM!!!!!!!!!!! :)

Szeretem a szerző stílusát, mondhatom, hogy a kedvenceim között van.
Ebben a könyvében utal, illetve erre építi fel történetét, az 1728-as szegedi boszorkányperre. A mai modern korban olvasva elborzadok azon, hogy milyen szűk látókörrel kezelte az egyház, ( magasztalva önmagukat és közben halálra ítéltek ártatlan nőket , gyógyítókat, bábákat ) a népi tudást.
Ami különlegessé teszi a regényt, hogy a misztikum mellett szépen beépítette a női sorsok , emberek örökölt sorsát generációkon keresztül. Természetesen nem marad el a romantika sem, hiszen az író egyik olyan eszköze, mely által a könyv a lelkünkig hatol.

Bauer Barbara legújabb regényében minden benne van, ami egy jó történethez kell: izgalmas történelmi háttér, boszorkányok, női sorsok, szerelem és a misztikum találkozásából született meg a Kétszáz éves szerelem.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/04/ketszaz-eves-sze…

Hasonlít a Még várlak odafenn c. kötethez, itt is sajnos sok minden adja magát, az elejétől kitalálható és csak lehet idegeskedni, hogy a főhős vajon miért ilyen bugyuta, hogy nem látja az összefüggéseket, mikor annyi nyilvánvaló? A boszorkányüldözéses szál nagyon tetszett, ellenben sok apróság nem: nem volt lényegi magyarázata Róza és Miklós érzelmeinek spoiler, másrészt zavart az, hogy hol reinkarnációs vonalként jelentek meg, hol pedig leszármazottként, el kellett volna dönteni, melyik a kettő közül… kihagytam volna spoiler… a spoiler. Összességében egy kellemes, a boszorkányégetés miatt érdekes kis kötet, de ennyi.

Most már biztos, hogy Bauer Barbara az év felfedezettje lesz nálam. Ezzel a történetével is teljesen elvarázsolt, pedig egy nagyon komplex, több témát (bábaság, boszorkányság, időutazás, romantika, női sors) is érintő regényt kaptam tőle, amiben azért nem keveset lehetett volna hibázni. De ez a történet így volt tökéletes, ahogy volt, ennyi Szegeddel, líraisággal, Miklóssal, telepakolt kufferral, Istenhátával és bordó könyvvel. Egyedül azt sajnálom, hogy túl hamar a végére értem, annyira olvastam volna még tovább!

Huh, azta… Nehezen találok szavakat. Ez valami csodálatos votl! Komolyan nem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz, gondoltam, egy laza hétvégi olvasás, semmi extra. Mekkorát tévedtem! Már olvastam Bauer Barbarától, de meg kell mondjam, nem nyűgözött le annyira akkor, mint most. Ez a könyv csupa varázslat, mágia, boszorkányság, kinek mi, de az biztos, hogy magával ragad és nem ereszt. Konkrétan egy szuszra el is olvastam, annyira érdekes és izgalmas volt. Nagyon különleges könyv, különleges stílusban, különleges szereplőkkel és cselekménnyel. Csillagos ötös.

Múlt idézés, két szerelem párhuzamos története, melyet egy bordó könyv segítségével tesz átjárhatóvá. 1728.jűlius 23. a szegedi Boszorkány-sziget a Tisza-part árterében található fákkal borított szakasz, boszorkányégetés, máglyahalál, Ménesi Anna. Kétszáz évvel később 1928. július 23. Istenháta, Szentirmai Róza otthona tűzvész martaléka lesz. Mindez a szerelem és misztikum köntösébe öltöztetve.
„Anyám azt mondta, az élet igazsága az ismétlődésben rejlik. A történetek nemzetségről nemzetségre öröklődnek, és csak rajtunk áll, hogy tanulunk belőlük, vagy változatlanul visszük tovább. Átadjuk-e. De miután minden gyermek, aki kibújt anyja óvó öleléséből, tápláló méhéből, azért érkezett, hogy a boldogságot keresse, mindnyájunkat a szeretet keltett életre, és mind azért jöttünk, hogy az élet más legyen, mint addig volt. Hiszen születésünkkel kelt életre a változás.”
Családi kapcsolatok, a sors szerepe életünkben, a generációk folytonossága, az ősök ereje beleszőve egy nem mindennapi, különös történetbe.

A kortárs+hazai+romantikus kombinációval a jelek szerint nem vagyok kompatibilis. Tegyünk hozzá egy ifjúsági címkét, az talán jobban funkcionál, bár az sem minden esetben.
Hogy ennek a könyvnek nem én vagyok a célközönsége, már néhány oldal után kiderült, de abba kapaszkodtam, hogy BB szépen, szép nyelvezettel ír, a bábaság is ismeretlen terep, ha másért nem, ezekért megéri kitartani.
Csakhogy a viselkedésében Edward Rochesterre hajazó alfahím, aki megjelenésében viszont bármelyik 18 éves edzőtermet gyakran látogató tinédzserrrel felvehetné a harcot, lévén neki van a leglaposabb hasa és a legkeskenyebb, pajzán gondolatokat gerjesztő csípője, néhány epizód után viharos gyorsasággal avanzsál Daniel Cleaverré off. Elnézést, nem tudok a szépirodalomból senkit például hozni, aki ilyen szánalmasan szexinek gondolt párbeszédet folytat egy nővel, szájharapdálásokkal, pirulásokkal, pajzán utalásokkal és az arcátlan szó folyamatos ismételgetésével. A modoros párbeszédnél, amelyben Róza minden bűne megbocsáttatik, ha azt csinálja még egyszer Miklóssal, amit egész éjjel, már csak kicsit tikkeltem, legalább már nem kellett húzd meg ereszd meget játszaniuk.
Nem gondolom, hogy száz évvel ezelőtt így évődtek egymással az emberek, a józanabbja bizonyára manapság sem.
Ezek után viszont Róza a legkisebb nehézség nélkül megérteti magát a 200 évvel ezelőtt élt Imrével, a korhűségre való törekvés leghalványabb jele nélkül eldiskurálnak. Ide azzal a bordó naplóval, mindig szerettem volna Géza fejedelemmel és István királlyal az államalapításról csevegni! A jelek szerint erre minden esélyem megvan.
A könyvben befigyelt még egy összefojt a zsivaly, reméljük,sikerül lektorálni a következő kiadásban.