Szentirmai Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó… (tovább)
Kétszáz éves szerelem 164 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2019
Kedvencelte 33
Most olvassa 8
Várólistára tette 194
Kívánságlistára tette 170
Kölcsönkérné 4

Kiemelt értékelések


”A történetek nemzetségről nemzetségre öröklődnek, és csak rajtunk áll, hogy tanulunk belőlük, vagy változatlanul visszük tovább.”
A misztikus téma és korábbi olvasmányom, a Légikisasszonyok ellenére úgy döntöttem, esélyt adok a Kétszáz éves szerelemnek, és milyen jól tettem. Elképesztőn magas színvonalú a regény stílusa, szemléletességével csak visz, sodor magával, és egy percre sem ereszt. A leírások és a párbeszédek annyira elevenek, mintha nem is egy könyvet olvasnánk, hanem ez a nem mindennapi történet itt és most zajlana, éppen a szemünk előtt, igaz, hol 1728-ban, hol 1928-ban. Láttam magam előtt Istenháta és Szeged helyszíneit, akárcsak a mindenhova kísérő kuffert, éreztem a máglyatűz perzselő melegét, vagy éppen a bőrnoteszből áradó dermesztő hideget, miközben átéltem a szereplők széles érzelmi skáláját. A történet pedig nemcsak a boszorkányság, a bábaság és a szerelem regénye, hanem az örökölt sorsé is. Nemzetségről nemzetségre öröklődő történetek, ismétlődés, új élettel kapott változás esélye, lassan pusztító önvád, hit és bizalom, mind-mind fontos kérdésekkel és tanulságokkal szolgálnak az olvasó számára is.


Múlt idézés, két szerelem párhuzamos története, melyet egy bordó könyv segítségével tesz átjárhatóvá. 1728.jűlius 23. a szegedi Boszorkány-sziget a Tisza-part árterében található fákkal borított szakasz, boszorkányégetés, máglyahalál, Ménesi Anna. Kétszáz évvel később 1928. július 23. Istenháta, Szentirmai Róza otthona tűzvész martaléka lesz. Mindez a szerelem és misztikum köntösébe öltöztetve.
„Anyám azt mondta, az élet igazsága az ismétlődésben rejlik. A történetek nemzetségről nemzetségre öröklődnek, és csak rajtunk áll, hogy tanulunk belőlük, vagy változatlanul visszük tovább. Átadjuk-e. De miután minden gyermek, aki kibújt anyja óvó öleléséből, tápláló méhéből, azért érkezett, hogy a boldogságot keresse, mindnyájunkat a szeretet keltett életre, és mind azért jöttünk, hogy az élet más legyen, mint addig volt. Hiszen születésünkkel kelt életre a változás.”
Családi kapcsolatok, a sors szerepe életünkben, a generációk folytonossága, az ősök ereje beleszőve egy nem mindennapi, különös történetbe.


Szeretem a szerző stílusát, mondhatom, hogy a kedvenceim között van.
Ebben a könyvében utal, illetve erre építi fel történetét, az 1728-as szegedi boszorkányperre. A mai modern korban olvasva elborzadok azon, hogy milyen szűk látókörrel kezelte az egyház, ( magasztalva önmagukat és közben halálra ítéltek ártatlan nőket , gyógyítókat, bábákat ) a népi tudást.
Ami különlegessé teszi a regényt, hogy a misztikum mellett szépen beépítette a női sorsok , emberek örökölt sorsát generációkon keresztül. Természetesen nem marad el a romantika sem, hiszen az író egyik olyan eszköze, mely által a könyv a lelkünkig hatol.


Már egy ideje szemezek a szerző könyveivel, a borítója szerintem mindegyiknek beszédes és olyan „kell belőlem a polcodra egy” pillantással néznek rám. :) Aztán jött az infó, hogy a kedvenc könyvtáramban lesz vele író-olvasó találkozó. így hát, hogy ne üljek majd ott bambán, kihoztam ezt a könyvtárból. Nem okozott csalódást! Egészen különös hangulatú regény, eleinte kicsit értetlenül olvastam ezt a 200 évet ugrálunk az időben dolgot, de a történések ezt hamar feledtették velem. Az írónő nagyon szépen, magával ragadóan ír, mintha mindig is ez lett volna a mestersége. :) Azt nagyon szerettem benne, hogy történelmileg is hiteles és a bábák korabeli helyzetével is tisztában van, érezhető, hogy utánajárt dolgoknak. Biztosan fogok még tőle olvasni, főleg, hogy egy másik kötete már a magánkönyvtáram számát gyarapítja dedikált állapotban. ;)


Nagyon érdekes történet volt a bábasággal, boszorkánysággal kapcsolatban. És bár egy kicsit hihetetlennek tűnik az időutazás, mégis nagyon élveztem, hiszen szülővárosomba, Szegedre tért vissza a múltba. Végig izgultam, hogy kivel mi fog történni, kiről mi derül ki, kinek mi lesz a sorsa.
Ajánlani tudom csak.


Nehéz erről a regényről értékelést írnom. Témája olyan titkos, tiltott terület, mely az emberek többségében ellenérzést vált ki, mivel a köztudatban negatív tartalmakat hordoz. A boszorkányság, vajákosság, bűbájosság misztikumát járja körül az írónő egy szép történet segítségével. Rég elhalt ősök után kutatva , párhuzamos idősíkokban járhatjuk végig az élet és a halál útját, lebeghetünk rejtélyek között az élők és holtak mezsgyéjén. Titkokkal átszőtt fantázia – világba viszi olvasóit Bauer Barbara.
Jól megírt, színes történet, melynek nyomán sokat megérthetünk az emberi lélek működéséről, irigységről, tudatlanságról. A téma családi örökségként kíséri a szerzőt. Éreztem, értékelem minden pozitívumát. De az évszázadok párhuzama, a misztikus lélek – utazás, a személyiségek egymásra fényképezése rám inkább nyugtalanítóan hatott. A regény végére a lelkem összekuszálódott, nem elsimult.
Mindez abból ered, hogy én egészen más örökséget kaptam a felmenőimtől. Ezért nem is találhattunk igazán egymásra. Ez nem az én világom, nem az én regényem. Számomra kissé túldimenzionált, túlfantáziált. Látom az értékeit, de az üzenetével , a misztériumával nem tudok azonosulni.


Bauer Barbara könyveit egy kicsit elhanyagoltam , különösebb oka nincsen.
Ebben a könyvben legfőképpen az érdekelt, hogy régen hogyan gyógyítottak szinte a semmivel a mai bőséghez viszonyítva.
Gyógyfüvek,és egy „kufferban ” minden elfért, amire szükség lehetett.
Az időutazás misztikuma egy kicsit sok volt nekem, bár nem idegenkedek ettől annyira.
Érdekes, hogy régen jobban öröklődtek ezek a mesterségek, szállt anyáról lányára itt most a szívemnek kedves bábaság.
Felmerül bennem, vajon én honnan kaptam a késztetést, hogy megtaláljam az életemet kitöltő , szeretett hivatásomat, hiszen senkit nem említettek a családban, aki ilyennel foglalkozott volna, a késztetés pedig nagyon korán jött…
Elkalandoztam kissé, de sokféle gondolatot hozott ki belőlem a könyv, a borítója is nagyon szép.


Ez az első könyvem az írónőtől és IMÁDOM!!!!!!! :) Elkezdtem olvasni és egy másik világba kerültem. A szereplők fantasztikusak, a történet fenomenális, a vége szuper!!!! Végig éltem a szereplőkkel a történetet, Istenháza és Szeged utcáin jártam :) Imádom az ilyen könyveket, már el is kezdtem egy másik könyvét. Az ilyen könyveket szeretem, hogy már alig várom, hogy leülhessek és újra ott legyek, ahol a történet folytatódik!!!!! :)
IMÁDOM, IMÁDOM!!!!!!!!!!! :)


Őszintén megmondom, kicsit lassan olvastam el a regényt, és nem azért mert ne lenne olvasmányos. A történet rögtön, az első 50-60 oldalon megfogott, de még az utolsó egyetemi nap előtt kezdtem bele, és félre is tettem, mert vagy Róza meséjére koncentráltam, vagy tanultam… az meg fontosabb volt.
Aztán újra belekezdtem és szinte le sem tettem a regényt, mert fordulatos, kiszámíthatatlan kettő apró részletet leszámítva, és nagyon gyors lefolyású cselekménye van. Mint már említettem, több idősíkon folyik a történet, a végére kapcsolódik össze 1728 és 1928, Anna múltja és Róza jelene, mégpedig meglehetősen érdekes módon.
(bővebben itt:
http://czenema.blogspot.com/2019/05/bauer-barbara-ketsz… )
Népszerű idézetek




Anyám azt mondta, az élet igazsága az ismétlődésben rejlik. A történetek nemzetségről nemzetségre öröklődnek, és csak rajtunk áll, hogy tanulunk belőlük, vagy változatlanul visszük tovább. Átadjuk-e. De miután minden gyermek, aki kibújt anyja óvó öleléséből, tápláló méhéből, azért érkezett, hogy a boldogságot keresse, mindnyájunkat a szeretet keltett életre, és mind azért jöttünk, hogy az élet más legyen, mint addig volt. Hiszen születésünkkel kelt életre a változás.
173. oldal




Akkor lennék nyugodt, ha saját magában hinne, ha képes lenne kizárni a külvilágot és meghallgatni saját magát, a szívét, a lelkét, a félelmét, és amikor már mindent tud, akkor vetné azt össze a mindenki által másnak látott, így torz valósággal.
158. oldal, 4. fejezet




Ameddig nem nyitod meg igazán a szívedet, csak lebegni fogsz.
77. oldal, 3. fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Margit Sandemo: Örvényben 92% ·
Összehasonlítás - Deborah Harkness: Az éjszaka árnyai 87% ·
Összehasonlítás - Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia 94% ·
Összehasonlítás - M. G. Brown: Bimbózó Rózsaszirmok 91% ·
Összehasonlítás - Cassandra Clare: A herceg 94% ·
Összehasonlítás - Virág Emília: Sárkánycsalogató 90% ·
Összehasonlítás - A. O. Esther: Hívogat a fény 89% ·
Összehasonlítás - Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz 94% ·
Összehasonlítás - Kendare Blake: A rémálmok lánya 82% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Holdvadász 95% ·
Összehasonlítás