Bíborbetűk 85 csillagozás

Bauer Barbara: Bíborbetűk

Vannak, ​akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.
    És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.
    A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.
    Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2022

>!
Jaffa, Budapest, 2022
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634756613
>!
Jaffa, Budapest, 2022
344 oldal · ISBN: 9789634757412

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Agnes Rosen


Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 48


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Bauer Barbara: Bíborbetűk

”A hatalomnak az sosem jó, ha az emberek tovább látnak a saját portájuk kapujánál, ha többet értenek a világból, mint ami a saját boldogulásukhoz kell.”

Bauer Barbara legújabb regénye a XV. századba, a könyvnyomtatás, a sokszorosítás és a feltaláló Gutenberg történetébe kalauzol el minket. A regény lapjaiból megismerhetjük a férfit, aki az egész életét az új művészetnek szentelte, és egy kislányt, aki mellette az édesanyja akaratát teljesíti be.

Agnes anyja pestises lesz, utolsó kérése lányához az, hogy keresse meg a Mestert. Így kerül a lány Gutenberg mellé inasnak, megismerve a mozgatható betűk varázslatát. Az új találmány azonban nemcsak rengeteg időt és pénzt igényel, a hatalomnak és azon belül főként az egyháznak rendesen szúrja a szemét, hiszen egy percig sem kétséges senki számára sem, hogy a tudás széles körben történő terjesztése jelentős változásokat idéz majd elő. Könyvmolyoknak meghatározó olvasmány, hiszen többet megtudhatunk arról, minek köszönhetjük, hogy ennyi megjelenés közül válogathatunk, ennyi életbe nyerhetünk betekintést és ennyit megtudhatunk a világról.

3 hozzászólás
Csilla‿ P>!
Bauer Barbara: Bíborbetűk

„Ha nyomtatni kezdik a Bibliát, egyre több kerül az emberekhez. Olvasni fogják. Érteni akarják. Válaszokat akarnak. Ha nem találnak, előbb elhagyják az Írást, aztán a hitet, végül az egyházat. Elvész a hatalom.”

Gondolataim a könyvről:
Olvasás előtt:
– Gyönyörű a borító, ízléses és szinvonalas a kivitelezés. Jó érzés kézbe venni a kötetet.
– Gutenbergről és a könyvnyomtatás rejtelmeiről még nem olvastam könyvet. Érdekel!

Olvasás közben:
– XV. század, középkor.
– Ebben a korszakban csak kevesek tudtak írni, olvasni. Ez kedvezett az egyházi
hatalmaknak; biztonságban is érezték magukat.
– Ezidőben az un. szkriptorok végeztek ugyan már könyvmásolást – leginkább a Bibliát.
Ez embertelenül sok munkát jelentett, lassan haladtak vele és csak néhány példány
készült belőlük. Ezekhez is csak a Kiváltságosok juthattak hozzá.
– Johannes Gutenberg (a Mester) ezt a kínkeservesen lassú folyamatot akarta
felgyorsítani találmányával és így a sokszorosítás segítségével terjeszteni a tudást.
– Az egyház szemében ez eretnekségnek számított. Hogy a tudás széles tömegekhez
eljusson? Megőrült ez a Gutenberg?! Féltették a hatalmukat, hiszen az ismeretek
széleskörű elterjesztése ellentétben állt az érdekeikkel.
– A Mester szent meggyőződése volt, hogy találmányának hatalmas a szerepe,
jelentősége a múlt megismerésében, a gondolatok, a tudás terjesztésében.
Szerencsénkre kitartott meggyőződése mellett a sok-sok vallási és technikai akadály
ellenére is. Majd azokat leküzdve szinte megrögzöttként végezte munkáját.
– Kitartásának eredményeként egy új korszak kezdődött!

Olvasás befejeztével:
– Bauer Barbara ebben a regényben sok ismeretet nyújt át az Olvasónak.
Néhány kiemelt példa erre: bemutatja az adott korszakot vagy beleláthatunk
J.Gutenberg küzdelmes mindennapjaiba, információt kapunk az egyház hatalmi
szerepéről vagy a könyvnyomtatás technikai kivitelezéséről.
Ja, a méhek és a papírmerítés közötti összefüggésről nem is beszélve! :)
Mindezt hitelesen és nagyon olvasmányos formában teszi.
Megjegyzés:
Elolvasni: Fritz Funke: Könyvismeret,
Fitz József: Gutenberg,
Irene Vallejo: Papirusz c. könyvét.

2 hozzászólás
Jagika P>!
Bauer Barbara: Bíborbetűk

Titokzatos és sejtelmes világba vezet minket a regény. A középkor vége felé járunk, mikor Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg a könyvek sokszorosítására próbál minél tökéletesebb módszert feltalálni. A sors úgy hozza, hogy az árva Agnes is a Mester műhelyébe kerül, akinek néhai apja scriptor volt. Ő és Gutenberg együtt dolgozott a találmányon, de a magasabb érdekek képviselői megakadályozták a közös munkát.
A múlt és a jövő találkozik a műben, egy korszakváltás határán. A tudás és az olvasni tudás egy szűk réteg privilégiuma, de már érezni a változást, a csoda megszületését, mely kibővíti ezt a jogot. Ez a csoda pedig a nyomtatott könyv…

robinson P>!
Bauer Barbara: Bíborbetűk

A szemet gyönyörködtetően szép borítóval megjelent új regény a könyvnyomtatás körüli időkbe viszi vissza az olvasót. Ennek feltalálása igazi mérföldkő volt, a tudományok, az írás, a történelem eseményeinek feljegyzése és továbbadása szempontjából. Sok hasonló fordulópontot jegyzünk, de a nyomdagép egyike a legfontosabb találmányoknak. Érezhetően nagy átéléssel meséli el a történetet az írónő.

https://gaboolvas.blogspot.com/2022/12/biborbetuk.html

Porcsinrózsa>!
Bauer Barbara: Bíborbetűk

Ismét egy könyv Bauer Barbarától, amely elvarázsolt. Lassan olvastam, mert művészeti, irodalmi, társadalmi keresztmetszetet éppúgy belesűrített ebbe a rövid regénybe, mint ahogy megismerhettük a könyvnyomtatás rejtelmeit. Olvasói fantáziámat sok apró részlet tartotta fogva : a vásári forgatag leírása, már elfeledett, régi hangszerek említése, a kolostorok levegője, szigorú regulája. Ámulatba ejtettek a könyvek, az egyházi könyvtár bemutatása, a másolóműhelyekben folyó „rabszolgamunka”.
Ami pedig végképp feltette a koronát az élményre : a középkori egyház bemutatása a hatalom és tekintély kizárólagos birtokosaként. Az írónő mesterien vezeti le mindezt, vázolva az ok – okozati összefüggéseket.
Színes, érdekes volt a könyvnyomtatás minden lépésének bemutatása,s az az elhivatottság, amellyel Gutenberg Mester mindent alárendelt a célnak.
A sötét középkorban ezért ragyoghatott fel a szellem napvilága, az egyszerű embereknek is felkínálva a Bibliaolvasás lehetőségét, a tudás birtoklását. Oszlik a homály, már nem lehet tudatlanságban, félelemben tartani a tömegeket.
Bauer Barbara ezúttal sem beszél a levegőbe. Könyvének születését alapos kutatómunka előzi meg, mely írói alázattal párosul. Az igényes tartalomhoz illő, gyönyörű külsőt kapott a regény.
Köszönöm az esztétikai és a tartalmi élményt, a szerző igényességét, amellyel ezúttal is megtiszteli olvasóit.

4 hozzászólás
Alvarando P>!
Bauer Barbara: Bíborbetűk

Agnes édesanyja elkapja a pestist, ő pedig az elvonulás mellett dönt. A nemsokára elárvuló lányt egy régi ismerőshöz, Johannes Gensfleisch-hoz irányítja egy apáton keresztül. A lány fel is keresi a különös urat, ahol először egy fiatalember, Hans fogadja és körbevezeti. Mint kiderül a Gensfleisch úr valami újításon dolgozik, amit ő csak új művészetnek nevez és együtt találták ki Agnes édesapjával évekkel korábban egy monostorban, ahonnan mindkettejüknek távozni kellett. Hamarosan egy pereskedés miatt innen is távoznia kell Gensfleisch úrnak, de csak Agnes megy vele és más módszerrel elkezdnek dolgozni az új művészet tökéletesítésén. Ez nagyon nem tetszik egyeseknek, különösen egy torz képű szerzetesnek, aki évekkel korábban olvasott valamit, amivel a két volt szerzetes foglalkozott és Agnes édesapjának a halálához nagyon sok köze van…

Bauer Barbara legújabb regénye a végóráit élő középkorba, a könyvnyomtatás feltalálásának időszakába kalauzolja el az olvasót. Külön öröm ezt a kötetet egy könyvtörténet iránt érdeklődő olvasónak a kezében tudni, hiszen mostanában nagyon kevés ilyen olvasmánnyal voltunk ellátva, olyan regénnyel pedig végképp nem, amiben maga a könyv története elevenedik meg. Az írónő alaposságát az bizonyítja legjobban, hogy betekintést nyerhetünk a könyvnyomtatás feltalálása előtti könyvkészítés rejtelmeibe a szkriptórium bemutatása által. Megismerhetjük magát Gutenberget is a kötet lapjain, akit a szerző egy munkájának élő, de olykor ironikus emberként mutat be. Végigkövethetjük, ahogy Agnesszel együtt kidolgozzák az új művészet minden apró részletét és a megvalósulás után átélhetjük a korabeli nyomdában dolgozók tevékenységét. A könyvnyomtatás bemutatása mellett kiváló korrajzot kapunk a vége felé járó középkorról, benne pedig a (még egy pár évtizedig) egyeduralkodó római katolikus vallással, ami a hatalmát félti az új találmánytól. És persze a korszakban sokan féltek az újításoktól, amit a történetben Gutenberg mondatai szemléltetnek a legjobban:

„– Ha elkészül a nagy mű – suttogta –, és az új művészet szárnyra kel, megváltozik a világ. És ezt nem csak én tudom. Ezt tudja mindenki, akihez elér ez a gondolat. Azok, akik írnak, olvasnak, könyvtárakat látogatnak, könyveket másoltatnak. Szűk réteg. Gazdag, tanult emberek. Köztük azok, akiknek hatalmuk van a többiek felett. Azok felett, akiket saját korlátaik rekesztenek ki a világból. Ők nem jutnak könyvhöz, nem is ismerik a betűket. Ahogy a világot sem. A múltjukat sem. Egyben azonban hasonlít a két réteg. Félnek a változástól. Az egyik attól tart, hogy ha a tudás által megvilágosodnak az emberek, elvész a hatalmuk felettük. A másik viszont az ismeretlentől tart, mert az ismeretlen mindig félelmetes.”

A történelmi háttér mellett kiváló karaktereket is kapunk az írónőtől. A történet elején még gyermek Hansot és Agnest egyből megkedveljük, akik a szemünk előtt érnek felnőtté. A türelmetlen és árva lányból Gutenberg mindenre figyelő munkatársa lesz, míg a kisfiú Hans egy időre eltűnik a színről, szerzetesnek áll és papként lép színre újra a nyomtatáson dolgozók életében. A szerző gondoskodott arról is, hogy legyen valami izgalom is a történetben, amelyet Anzen, a Zarándok képvisel, aki mindenképpen tönkre akarja tenni a készülő új művet, mert attól tart, hogy az eretnek nézeteket terjeszt. Utóbbi szereplő és a történet kezdetén a szkriptórium leírása által az olvasónak egyből A rózsa neve című könyv jut eszébe.

A kötet szövege könnyen követhető, rendkívül olvasmányos, a szerző néha az iróniát sem nélkülözi. Az utószóban pedig egy gyönyörű megállapítást ír le:

„aki egy könyv lapjairól visszatér, az nemcsak más színben látja a világot, hanem más emberré is válik. Egy történettel gazdagabb lesz.”

Jómagam gazdagabb lettem egy csodás történettel, amely a szakmámról szól. Bátran ajánlom minden kedves olvasónak, aki egy csodás történelmi regényre érez késztetést!

2 hozzászólás
Kiss_Julianna>!
Bauer Barbara: Bíborbetűk

Nem érintett meg annyira a történet, mint amennyire vártam. A műhelyben történtek jók voltak, de az egyház, áskálódása kifejezetten nem érintettek meg. Jó volt olvasni nyomtatás előkészítéséről, a különböző munkafázisokról. Agnes és Hans barátságáról. Tudom a vallás és a hatalom összefonódik. A tudatlanság félelembe tartja a középkori embereket. Így volt kerek a történet. De pont ez miatt a négy csillag.

SzemreValó_könyvek>!
Bauer Barbara: Bíborbetűk

Az egyszerű, ugyanakkor letisztult a borító, de igényes. De sajnos nem lett a kedvencem, a színek és az egyedi betűstílus tetszett, de a két illusztráció már kevésbé. A könyv mondanivalóját, hangulatát tükrözi a borító színvilága.

A történet egésze a könyvnyomtatás feltalálása körül zajlik, méghozzá Gensfleisch, aki a mester, emellett Agnes és Hans személyét, életét is megismerve.

Fontos mondanivalója még a gyász, gyászfeldolgozás és a szeretteink elvesztése is.

Nagyon szépen megjelennek a könyvben a titkoktól és az új dolgoktól való félelem, ezt Bauer Barbara gyönyörűen ábrázolja, például Anzel személyében.

Hogy miről is szól igazából a történet, azt a következő idézet írja le a legjobban:

… az emberiség egyik – talán legnagyobb – találmánya megszületett…

Ezenkívül több kérdés is felmerül, mint például: Mit gondolsz a kezdeti könyvnyomtatásról. Szerinted is eretnekség, az elbutulást segítik elő? Mindezekre természetesen a válaszokat is megkapjuk a történet során. Ezt pedig ez az részlet írja le:

– Ez egy részlet a rend regulájából. Az olvasásról szól. Azt mondja, a tétlenség a lélek ellensége, így, ha nincs más dolgod, olvass – foglalta össze a lényeget Hans, majd folytatta. – Azt írja, hogy aki nem szeret olvasni, az lusta és semmittevő, hanyag és még önmagának is haszontalan, ahogy a közösségnek is (…)

Bauer Barbarától már olvastam és gyönyörű történetekhez volt szerencsém. Sajnos, eddig még nem minden műve fordult meg a kezemben, de ezt igyekszem szépen, lassan pótolni. Az eddigiekről elmondhatom, hogy gyönyörű nyelvezetűek, csak úgy, mint a Bíborbetűk is. Mégis valahogy ez egy kicsit kevesebb lett számomra. Ennek ellenére örülök, hogy olvashattam, és nagyon szerettem. Élveztem minden sorát, érzelmek sokaságát élhettem át és megannyi kérdést fogalmazott meg bennem, amelyek elgondolkodtattak. Jó volt egy olyan korról olvasni, amely a könyvnyomtatást helyezte a középpontba. Hogy miért? Mert egy könyvmoly kíváncsi arra, hogyan is született a könyv, hogy mit gondoltak akkor az emberek, mit éreztek és mennyi munka is van emögött. Igaz, hogy ez a folyamat most teljesen máshogy zajlik, mégis nagyon érdekes és informatív volt.

A múlt emlék csupán, a jövő ábránd. A köztes létben, az éppen érkező és tovatűnő pillanat mezsgyéjén van az élet maga.

Ami nekem nagyon tetszett az az örök élet receptje, – amelyet a könyv tartalmaz, amit voltak, akik meg akartak semmisíteni – a történet végén olvasható. Olvasmányos stílusban íródott történet. Ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel a középkori időszak, azon belül is a könyvnyomtatás. https://szemrevalo.wordpress.com/2024/03/15/bauer-barba…

Mariann_ P>!
Bauer Barbara: Bíborbetűk

A könyv nagyságát az adja, hogy visszamegyünk az 1400-as évekbe, a könyvnyomtatás kezdetéig. Azért volt küzdelem , próbálkozás, mire sikerült kinyomtatni az addig kézzel másolt könyveket. Nélkülük nem lennénk itt.
Aki kézbe vesz egy könyvet, el sem tudja képzelni a kezdeteket.
Most biztosan többször eszembe jut majd, ha végigpásztázom a könyvespolcaimat.
Amúgy a történetet is szerettem, bepillantást adott az akkori mindennapokba.

Wandamaci__könyvkuckója>!
Bauer Barbara: Bíborbetűk

Bauer Barbara könyveit sorban olvasom, az egyik kedvenc magyar írónőm, így mindig tűkön ülve várom az új regényeit.

A Bíborbetűk különösen érdekelt, hiszen az egyik legkedvesebb dologról, illetve annak múltjáról szól ez pedig a könyvek és az olvasás.
Érdekes volt, hogy mit gondoltak az írásról és a könyvnyomtatásról, mennyire ördögtől valónak vették. Általában így volt ez minden nagy felfedezés küszöbén, azonban a mű annyira jól átadta a hangulatot, hogy teljesen más volt, így „megtapasztalni”.

Mint általában az írónő műveinél itt is érződött az a rengeteg munka és kutatómunka, amely megelőzte a történet megszületését.

Viszont lehet, hogy most rossz pillanatban talált meg és nem tudtunk egymásra hangolódni, de sok helyen száraznak éreztem és több helyen is azon vettem észre magam, hogy elkalandoztak a gondolataim.

Összességében ez a regény nem érintett meg annyira, mint ahogy az írónő eddigi művei. Nem a megfelelő hangulatban talált meg, azonban a téma és a történelem ezen időszaka tagadhatatlanul érdekes és lenyűgöző a kutatómunka, ami benne van.

Blog:
http://wandamaci.blogspot.com/2023/02/bauer-barbara-bib…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Málnika P>!

A hatalomnak az sosem jó, ha az emberek tovább látnak a saját portájuk kapujánál, ha többet értenek a világból, mint ami a saját boldogulásukhoz kell.

216-217. oldal (Jaffa, 2022)

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
Málnika P>!

[…] a legnagyobb szeretet az elfogadásban rejlik.

325. oldal (Jaffa, 2022)

Málnika P>!

Az egyház célja nemcsak a tanítás, hanem a hatalom birtoklása is.

206. oldal (Jaffa, 2022)

Málnika P>!

Ám ez félelmetes eszme, ettől megijednek a hatalmasok, megálljt parancsol az egyház, eretnekséget emleget, ha azt mondom, terjesszük a gondolatot. Te is ezt mondtad az imént. Persze, hogy félnek, hiszen a tudás hatalom!

22-23. oldal (Jaffa, 2022)

robinson P>!

De most jólesett a magány.
Mert sok minden elfért ebben az egyedüllétben.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
Málnika P>!

A rendben megtanulta megérteni mások rosszkedvét, dühét, bánatát. Feléjük is mindig kedvességgel fordult, hiszen tudta, a rossz hangulat nem neki szól, és talán még szánta is őket, hiszen maguknak okoztak vele belülről maró bánatot.

175. oldal (Jaffa, 2022)

Alvarando P>!

Sokan mondják, hogy az írás veszélyes, hogy kötést tesz arra, aminek a széllel kéne szállnia. Hangozzék el, aminek el kell hangoznia, de aztán menjen Isten hírével minden szó.

65. oldal

Alvarando P>!

aki egy könyv lapjairól visszatér, az nemcsak más színben látja a világot, hanem más emberré is válik. Egy történettel gazdagabb lesz.

335. oldal

2 hozzászólás
Alvarando P>!

Az emberek sok mindentől félnek, de a félelmet nem akarják érezni.

227. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem

Hasonló könyvek címkék alapján

Palotás Petra: Dacszövetség
Péri Györgyi: Aki reménnyel indult
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bökös Borbála: A sárkánygyík ébredése
Schmöltz Margit: Sólymok fellege
Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Náray Tamás: Zarah
Ugron Zsolna: Hollóasszony
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány