Hol kezdődik az élet, és meddig tart? Miért éppen ott vagyunk, ahol élünk? Miért éppen azokkal találkozunk, akik aztán meghatározzák az életünket? Mi tervezünk, vagy egy terv részei vagyunk?
Vannak kérdések, amelyekre nincsenek válaszok – talán nem is keressük őket. A hétköznapok monotonitásában élünk, beletörődve a sorsunkba, bizonygatva önmagunknak, hogy boldogok vagyunk. De a szavak mögött feltörnek a könnyek, és szabad estéink magányában a sorsunkat kísértő apró játszmákban leljük örömünket. Az idegen mesélőjével azonban megtörténik az, ami kevesekkel. Éppen hazafelé tart egy átlagos nap után, amikor hirtelen különleges társaságban találja magát.
Négyen várják, hogy megmutassanak neki valamit, és közben döntés elé állítják. Négyük közül az egyik előlép, és felfedi magát, de felfed egy utat is, amely életeket szel át, születéseket és a halálokat köt össze, miközben rámutat a lényegre – ami nem más, mint a szerelem.
Szerelem, halál, születés és sors. Körforgás.… (tovább)
Az idegen (Találkozások 1.) 85 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2022
Enciklopédia 1
Kedvencelte 3
Most olvassa 6
Várólistára tette 45
Kívánságlistára tette 58
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Kedvelem Bauer Barbara történelmi regényeibe szőtt családi történeteit. A misztikum sem áll távol tőle, több regénye hangulatát ez alapozta meg. Most elindult négy részesre tervezett sorozata különleges történeteket, meghatározó találkozásokat mesél el olvasóinak. Bevallom, már nagyon vártam egy ilyen mai életmesét tőle.
„A boldogságot ne mástól várd, de még csak ne is egy másik helytől, munkától, sikertől, és különösen ne egy másik testtől. A boldogságot magadban keresd.”
Bevallom őszintén, hogy nagyon ritkán veszek kézbe spiritualitással foglalkozó könyvet. Ennek számos oka van, de sosem tudatosan kerülöm eme tematikát, ugyanakkor, ha csak egy okot ki kell emelnem, akkor maga a vallás, mint témakörhöz köthető. Vallástörténetet szívesen forgatok, de kimondottan kerülöm a kereszténységgel foglalkozó irományokat. Nem szeretnék ennek okáról különösebben írni, de elvétve olvasok csak ilyen kiadványokat. A mostani könyvet azért választottam, mert maga a szerző munkássága is egy nagy talány számomra és szerettem volna valami „mai” korban mozgó regényét is megismerni, hátha csak a történelmi kötetekkel van problémám.
Bauer Barbara neve kis hazánkban egyre ismertebb, nem is csoda, hiszen számos regény írónőjeként sok olvasó szívét hódította már meg. Én 2021-ben találkoztam először az alkotó könyveivel és akkor hármat is elolvastam. A három kiadvány közül a Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem tetszett egyedül, mert ebben a világban „otthonosabban” tudtam létezni. Tavaly pedig több hónapon keresztül küzdöttem Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai című regényével, de végül csak sikerült megemésztenem. Ezek után már érezhető, hogy miért is akartam egy mostani idősíkban játszódó írásával is „találkozni”. A kisregény ugyan alig 128 oldalas, mégis egy sorozat (Találkozások) kezdő kötete.
Bauer Barbara: Az idegen című kisregénye 2022-ben jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában. A kötet borítója nagyon megfogó volt számomra első perctől fogva, amely Hegyi Péter munkáját dicséri.
Történetünk hősnője egy igen különleges utazáson „kénytelen” részt venni, ahol megismeri rég elfeledett múltját és ezáltal jelenét is. Az idősíkok váltakozásával egyre több élet szegmensei mutatkoznak meg előtte, amelyek együttesen rásegítik mind az olvasót, mind hősnőnket arra az ösvényre, amelynek célja még láthatatlan, mégis végig kell menni rajta. Vajon minden előre elrendeltetett vagy tényleg van az egyénnek befolyása saját sorsára? És létezik-e véletlen, vagy csupán a jeleket megfigyelve kerülünk a megfelelő irányba életünkben?
„A változást a létezés kelti életre. A te létezésed is. A világ harmóniára, boldogságra, jólétre törekszik, ez a legfőbb alapja mindennek. De a fizikai lét feszültségeket halmoz fel, félelmeket és gátakat. Az ellentéteket pedig gyakran rosszul értelmezi.”
Ez a történet idősíkokon, életeken és eseményeken át vezeti olvasóját. A cselekmény szól az élet kezdetéről és végéről, a halál misztériumáról és azon emberekről, akikkel eme két állomás közötti időszakaszban találkozunk. Életeszenciákat látunk eltűnni, nőket éjszaka a szabadság ígéretével menekülni, háborúban behívott szerelme után vágyódó lány küzdelmét véljük látni.
„Lassan közelítenek, mintha lebegnének.
Ködfelhőből bontakozó kristálytiszta
képek, mögötte megannyi apró
villanás… talán emlékeké, talán
egy még meg sem élt történeté.
Talán egyetlen pillanaté.
Az övé. Az enyém.
Föld mélyébe húzó bánaté, szellő
szárnyán táncoló örömé, tenger
mélyébe vesző könnyeké, lángok
nyelvén tomboló vágyaké.
A miénk.
Két világ, mely egymás nélkül
mit sem ér.”
Őszintén szólva sok mindenre számítottam, de arra nem, amit kaptam. A történet elején még érdekesnek találtam a merengést és tulajdonképpen sok fontos intelemmel lettem gazdagabb, ugyanakkor, ahogy az örvény beszippantotta főhősnőnket, úgy homályosult el számomra, hogy hol vagyunk éppen, vagy kivel „beszélgetünk”.
Bővebben: link
Bauer Barbara új könyveit mindig tűkön ülve várom. A 4 részes novellasorozat első részét, az Idegent azonban most különösen nagy kíváncsisággal vettem a kezembe.
Kíváncsi voltam milyen belső utazásra invitál el az írónő.
Meglepett, nem erre számítottam. Sokkal megfoghatatlanabb, mint, amit elképzeltem. Volt, hogy elvesztettem a fonalat, mégis megfogott a mondanivalója. Több gondolatot is magammal vittem és egy kis gyógyírt jelentett háborgó lelkemre.
Kíváncsian várom, hogyan alakul az utazás további része, hiszen ez valami teljesen új, amibe belekóstoltam, viszont az írónő ismét megcsillantotta tehetségét, amellyel egy mélyebb utazásra kalauzol el bennünket.
– És mit kell tennem? -kérdeztem.
– Csak élj! Ne keresd, ne akard. Csak menj az utadon
Blogbejegyzés:
http://wandamaci.blogspot.com/2022/06/bauer-barbara-az-…
Az idegen egy gyönyörű, spirituális csoda, ami egy elmélkedős és érzelmekkel teli útra vitt; sodort magával és nem eresztett, miközben megannyi érzést és gondolatot keltett bennem, aminek még mindig a hatása alatt vagyok és valószínűleg még jó ideig leszek is…
Egyszerűen jól esett elmerülni ebben a történetben, narrátorunkkal szinte eggyé válva átélni és megtapasztalni megannyi érzést és életet.
Az idegen számtalan kérdést felvet bennünk, melyekre a választ nekünk kell megtalálnunk és magunkban kell keresnünk. Ha nyitottan és bátran fogadjuk az iránymutatást, ha figyelünk a jelekre és önmagunkra is, a belső iránytűnk a számunkra megfelelő irányban fog elindítani minket, de a döntés mindenképpen a mi kezünkben lesz és csak rajtunk múlik, végül elindulunk-e rajta…
Számomra ez a történet rámutatott arra is, hogy ne gondoljuk túl a dolgokat, ne hajszoljuk a válaszokat és a boldogságot, ne erőltessünk másra és magunkra se semmit – csak járjunk nyitott szemmel és figyeljünk, időnként álljunk meg vagy lassítsunk le egy kicsit, élvezzük ki a pillanatokat, éljük meg őket, éljünk és szeressünk…
Az írónő leírásai gyönyörűek, az események filmként peregtek előttem, a cselekmény pedig ezernyi gondolatot és érzelmet keltett bennem.
Kellő nyitottsággal olvasva egy csodás, érzelmileg és lelkileg is sokat adó, gondolkodásra és elmélkedésre ösztönző történetet kaphatunk – én mindenképpen szívből ajánlom! Olvassátok!
Köszönöm szépen itt is a bizalmat és a kötetet @Jaffa_Kiadó
Kicsit bővebben: https://brigeri.blog.hu/2024/03/15/recenzio_bauer_barba…
Ez most nagyon jól esett a lelkemnek.
Bár eleinte kicsit fura érzés volt olvasni, hamar bele lehet rázódni.
Bauer Barbara olyan csodálatosan szövi a szavakat mondatokká, majd történetté, hogy mindig ámulok, mikor tőle olvasok. Ennél a történetnél is azt éreztem, hogy egyszerűen gyönyörűen van megírva, néhány mondat pedig egyenesen olyan, amit egy életre magával visz az olvasó.
Egy egészen más történet, mint amit az írónőtől megszokhattunk, én nagyon örülök neki, hogy erre a területre rátalált. Bár nem egy könnyen feldolgozható kisregényről van szó, nagyon megéri elolvasni! Rövid, de tartalmát és mondanivalóját tekintve annál terjedelmesebb.
Az irónő A messziről jött fiú c.könyvével elvarázsolt. Van még mit pótolni de az új könyvekre lecsapok a könyvtárba. Első lapoknál egy kicsit furán éreztem magam. Összevisszaságot tapasztaltam. Lassan kezdett felépülni a történet. Fiatal nő aki jól érzi magát ,szereti az életét. Baleset. Halálközeli élmények ,lelki belső utazások. Döntés ami a mi kezünkben van
Hogyan változik meg az életünk ,hogyan fordulunk azon értékek felé melyek az életben és az emberi kapcsolatokban igazán lényegesek. Sok-sok kis idézetet kijegyzeteltem.
„- …Gondoltál már arra, miért oda születtél, ahova?
Megráztam a fejem. Micsoda kérdés. Ennek tudományos magyarázata van. Biológia, kémia…
– Anyádnak rád volt szüksége, neked őrá.
– Mihez?
– Hogy mindketten úgy élhessétek az életeteket, ahogy valamikor elterveztétek.”
Bauer Barbara izgalmas, de tőle nem túl meglepő, új vizekre evezve az ezotéria világába invitálja olvasóját legújabb kisregény sorozatában, a Találkozások-ban. Igen, invitál, mert csak az olvasón múlik, mennyire merül el benne. Van-e hozzá bátorsága. Négy olyan találkozásnak lehetünk tanúi a történetek által, melyek mindannyiunk létének meghatározó sarokkövei. Az első részben a szerelemé a főszerep.
Valóban létezik lelki társ? Eleve elrendeltetett? Vagy csupán a véletlenek összjátéka? De akkor miért az ismerős érzés? A szerelem, a beteljesülés mindannyiunk életének fontos momentumai. Keressük, hajszoljuk, feladjuk, megtaláljuk vagy ránk talál. Későn vagy nagyon korán, de mindig csak akkor mikor itt az ideje. Miért pont ő? Hogyan? Hogy lehet? Miért nem? És még ezer meg egy kérdés ami kavarog bennünk, melyek végül értelmet nyernek.
Néhány nappal ez előtt fejeztem be ezt a könyvet, azóta is itt rezeg bennem, és úgy érzem velem marad még hosszú ideig. Azóta is nagyon nehezen tudom szavakba önteni a gondolatokat, érzéseket, amiket kiváltott belőlem. Viszonylag ritkán csal könnyeket a szemembe egy-egy történet, és többnyire más jellegűek is ezek a könyvek. Itt viszont többször megesett. Az írónő szavainak hatására intenzív belső utazásban volt részem, és ezért hálás vagyok.
Hiszem, hogy néha meg kell állni, és elmerülni a belső világunkban. Megérteni, elfogadni és befogadni.
Készen állsz elmerülni a lelked legmélyében?
Hidd el megéri!
Nyitott szív kell ehhez a könyvhöz. Nem szabad tőle rohanó kalandokat várni, sokkal inkább egy csendes időszakra való, amikor magunkra szeretnénk koncentrálni. Maga a kisregény egy selyemkendőhöz hasonlít, amelyet lágyan lenget a szellő. Már a nyitány megvett magának, ahogy a kép lassan bontakozik ki a szemem előtt, utána pedig végig fogva tartott.
Bővebben: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2023/01/a-nagybetu…
Nagyon szeretem az írónő munkásságát, ezzel a kisregénnyel pedig egy teljesen új oldalát ismerhetjük meg az írónőnek.
Aki eddig hozzászokott a történelmi regényeihez, annak most ez igazi meglepetés lesz, mert ez valamiért nagyon más hangulatba repíti az olvasót, legalábbis nekem jóleső újdonságot hozott az olvasása.
Igazi kis misztikus csemege ez a történet. A történetben egy nő belső utazását kísérhetjük végig, ahol találkozik négy idegennel. Ebben az első kisregényben a szerelemé a főszerep, de emellett az élet körforgása is megjelenik, az élet és a halál is egyfajta körtáncot jár a kötetben.
Megannyi kérdést feszeget ez a történet. A könyv elolvasása után én is jó néhány dolgon elgondolkodtam. Nagy izgalommal várom Bauer Barbara többi kisregényének megjelenését is.
Népszerű idézetek
A boldogságot ne mástól várd, de még csak ne is egy másik helytől, munkától, sikertől, és különösen ne egy másik testtől. A boldogságot magadban keresd.
12. oldal
– Lásd magad szépnek, hogy szépnek lássanak! Bízz magadban, hogy benned is bízhassanak! Szeresd magad, hogy szerethessenek! Érezz, hogy érezhessenek! Gyújts tüzet, hogy a lángok táncolhassanak!
123. oldal
Lassan közelítenek, mintha lebegnének.
Ködfelhőből bontakozó kristálytiszta
képek, mögötte megannyi apró
villanás… talán emlékeké, talán
egy még meg sem élt történeté.
Talán egyetlen pillanaté.
Az övé. Az enyém.
Föld mélyébe húzó bánaté, szellő
szárnyán táncoló örömé, tenger
mélyébe vesző könnyeké, lángok
nyelvén tomboló vágyaké.
A miénk.
Két világ, mely egymás nélkül
mit sem ér.
Figyelj és vedd észre a jeleket, amik hozzád érkeznek. Amik téged szólítanak meg. Amik egy ideje, valójában a baleseted óta záporoznak feléd, csak nem vagy hajlandó észrevenni őket.
98. oldal
A lényeg nem abban van, ami kézzel fogható, hanem abban, ami változtat rajtad.
99. oldal
Az öröklét, a Végtelen nyugalma mindig vár, de ne félj az élettől, ami véges pillanatok sora. Éld meg mind, egyiket a másik után. Engedd meg magadnak a tapasztalást.
75. oldal
A boldogságot ne mástól várd, de még csak ne is egy másik helytől, munkától, sikertől, és különösen ne egy másik testtől. A boldogságot magadban keresd.
12. oldal
Amikor elhatároztad, hogy erre a világra érkezel, és kiválasztottad azt a pillanatot, ahonnan elindulhatsz és ahonnan tovább tudsz lépni, tele voltál tervekkel, tomboltak benned a vágyak. De azt láttad, hogy a földi lét ellentmondásokkal teli szövet, és ez valamelyest megrémített. Ám tudnod kell, hogy ezek az ellentétek teremtik meg a legfőbb egyensúlyt és a legnagyobb harmóniát. Fény nélkül nincsen árnyék. Ha nem lennének hangok, hogyan értékelnéd a csendet? És ha sosem húzna magával a szomorúság, nem élnéd meg a határtalan boldogságot sem. Néha bezárnak, hogy aztán igazán szabadnak érezhesd magad, és tudnod kell, mit jelent a gyűlölet, hogy értékeld a szeretetet. Ha nem fájt még a lelked, nem marcangolt bűntudat, nem szaggatott keserűség, akkor nem hoz mosolyt az arcodra a végtelen nyugalom, és nem áraszt el az elégedettség. Te most éppen ott vagy, ahol lenned kell. Ha megbecsülöd azt, ahol tartasz és amid van, akkor várhatod, hogy az ellentétek tökéletes harmóniájában kiteljesedj és megvalósítsd a tervedet.
34-35. oldal
Már tudtam, megértettem, mi az, ami nélkül az élet kiszáradt folyómeder, lomb nélküli fák erdeje, ahol elnémult énekesmadarak keresik a kék eget, hogy repülhessenek, és ahol izzó parázs szürke hamuként borítja a szent földet, elfedve minden nyomot, ami valaha számított. Már tudtam, hogy sodró vízzé akarok válni, táncot lejtő lombbá a fákon, könnyű szelek szárnyán suttogássá. Szenvedélyt korbácsoló lángnyelv akarok lenni, majd porrá semmisülni, hamvaiból újra és újra feltámadni… ezt akarom! Vele.
42-43. oldal
A sorozat következő kötete
 | Találkozások sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kollár Betti: Álmomban megleltelek 90% ·
Összehasonlítás - Szép Zsolt: Kárpát Walzer 96% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Visszatérők 94% ·
Összehasonlítás - Bánki Éva: Összetört idő 93% ·
Összehasonlítás - Stian Skald: A lelkek kútja 93% ·
Összehasonlítás - Anna Cima: Tokióban ébredek 91% ·
Összehasonlítás - Bánki Éva: Magyar Dekameron 91% ·
Összehasonlítás - Kun Árpád: Boldog Észak 89% ·
Összehasonlítás - Hartay Csaba: Joe és Jen csodálatos utazása a gyilkolás terhe alatt 90% ·
Összehasonlítás - Michael Walden: A végtelen város 91% ·
Összehasonlítás