Az ​élet hangja 71 csillagozás

Bauer Barbara: Az élet hangja

Eszter ​és Hanna hagyománytisztelő, szerető családba születtek. Nagyapjuk, édesapjuk is zenész volt, így még a hétköznapjaikat is a muzsika töltötte be, varázsolta széppé. Ám körülöttük a világ egyre komorabbá vált, 1944 tavasza már nem azt az életet kínálta számukra, amelyben mindnyájan bíztak. A lányok édesapja bármit megtett volna, hogy elleplezze a rémisztő valóságot, hogy megkímélje családját a sárga csillag viselésének szégyenétől. De elérkezett a nap, amikor a valóság bakancsos, fegyveres katonák képében betört az otthonukba. Az utolsó előtti pillanatban azonban az édesapa még adhatott a lányainak útravalót: egy dalt.

Az élet hangja két kislány évtizedeken átívelő története. Egy testvérpáré, akiket elszakított egymástól a történelem, de életben tartottak az igaz emberek. Akik mindvégig szívükben őrizték életük első néhány évének emlékét és az édesapjuktól kapott útravalót, amely lassan egymás felé terelte őket, hogy azzá válhassanak, aminek születtek. Ám megint csak… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2018
276 oldal · ISBN: 9789634751700
>!
Jaffa, Budapest, 2018
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750598

Kedvencelte 11

Most olvassa 5

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 60


Kiemelt értékelések

Porcsinrózsa>!
Bauer Barbara: Az élet hangja

Megrendült lélekkel csuktam be ezt a könyvet, amely sokkal többet adott számomra, mint kikapcsolódást vagy szórakozást. Ritkán élem meg a katarzisnak ilyen fokát, amilyet most megtapasztaltam. Bauer Barbara tehetségét mutatja , ahogyan az emberi szenvedésről,a szeretet megtartó erejéről írni tud. A líraiság, érzékenység bolyhos eszenciája valamiféle megbocsátó könyörülettel takarja be az árulást, az emberi mivoltukból kivetkőzött lények brutalitását. Egyszerre van jelen a szánalom, a megértés és a bírálat.
A holokauszt idején és a történelem viharaiban valóban sokan voltak, akik nem tehettek mást, mint amit tettek. Ám mégis tehettek volna. A döntést mindenki maga hozta meg.
Szívbemarkolóan szép mementója ez a történet egy letűnt kornak. Csak remélni tudjuk, hogy a borzalmak sosem ismétlődnek meg többé.
Hálás köszönetemet fejezem ki Bauer Barbarának, amiért megírta ezt a regényt. Ha csak ezt az egyet adta volna közre, már nem élt hiába. Ám szerencsére sok szép kötettel gazdagítja rajongóit. Meggyőződésem, hogy különleges áldás birtokában volt, amikor ezt a történetet papírra vetette.

robinson P>!
Bauer Barbara: Az élet hangja

Az előző kötet a Porlik, mint a szikla után ismét egy család történetét vetette papírra az írónő. A holokauszt és a II. világháború tragédiája személyes sorsok által jelenik meg ebben a történetben. Furcsa, fájdalmasan szép-szomorú élmény volt a regény.
https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/05/az-elet-hangja.html

Csoszi>!
Bauer Barbara: Az élet hangja

Nehéz értelmes értékelést írni anélkül, hogy ne legyen benne cselekményleírás. Szép és egyben megrázó történet egy testvérpárról, Eszterről és Hannáról. A könyv lapjain a 20. századi magyar történelem szégyenteljes eseményei jelennek meg. Olvasóként próbáltam távolságot tartani a leírtaktól, de nem ment. A jelenetek filmszerűen peregtek , melyek közül egy-egy rész könnyeket csalt a szemembe. Nem csak a lányoknak, de a legtöbb szereplőnek is sok fájdalomban volt része. Köszönet az írónőnek, amiért egy elfeledett hős, Ocskay László százados nevét megörökítette.

2 hozzászólás
Anarchia_Könyvblog>!
Bauer Barbara: Az élet hangja

Szívszorító történet, ahol rengeteg fájdalmas felismerés éri az olvasót. Személy szerint csak most gondoltam bele igazán, hogy milyen lehetett eme korszak idején az embereknek túlélnie a világot. Fájdalmas volt beleélni magam és átérezni az elvesztést, a reménytelenséget. De mégis úgy érzem rengeteget adott nekem ez a könyv. Empatikusabbá váltam, sajnálatot éreztem és tiszteletet is egyaránt. Mivel abban az időszakban felnőni és túlélni nehéz lehetett.

Az ajánló itt megtekinthető: https://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/09/25/bauer-…

bokrichard>!
Bauer Barbara: Az élet hangja

A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít, már úgysem adjuk fel.

Nem szoktam idézettel kezdeni, nem az én stílusom, de ez jutott eszembe, amikor a könyvet befejeztem. Szép, szomorú, melankolikus, keserédes, furcsa hangulat, ami a gyomorig hatol, így tudnám összegezni az élményt. A borító pasztellje tökéletesen passzol a hangulathoz, az érzésekhez, nagyon ötletes. Magyarhon a második világháborúban- pillanatképek a Szálasi és a Rákosi érából, egy korból, amiről méltatlanul keveset beszélnek történelemórán. Pedig amilyen rövid időnek tűnik a naptárban, annyira soknak tűnt az üldözötteknek. Ebbe a korszakba aztán egy család küzdelmei még inkább megnőnek. Igazi „Keresem a családom” történet, ami az olvasó elé tárul, megannyi nehézséggel, szenvedéssel, de reménnyel is. Reményt ad a közös pont, a zene. Nagyon szép gondolatok, tanulságos történet minden szempontból. Erőt ad a család egyben tartásához, megtanítja az odafigyelőket az emberségre. Érdemes odafigyelni! Első könyvem az írónőtől, de nem az utolsó.

kratas P>!
Bauer Barbara: Az élet hangja

Oké, megérdemli az 5 csillagot. Néhol kicsit ugyan döcögött, de ezt talán csak két-három helyen éreztem. Tartalmas volt és érzelmekkel teli, tetszett.

Anó P>!
Bauer Barbara: Az élet hangja

Nem igazán szívesen olvasok holokausztos könyveket, mert fájdalommal, szégyennel és bűntudattal tölt el, ami azzal a sok szerencsétlen emberrel történt, bár akkor még nem éltem. Most mégis úgy esett, hogy a saját, Bauer Barbarához fűződő kihívásom kapcsán éppen ezt a regényt választottam olvasásra. Talán a borítója ragadott meg. Nem bántam meg! Nem tudtam letenni órákon keresztül, csak amikor nagyon muszáj volt. Azaz ma majdnem egész nap ezt olvastam.
Fájdalmasan szomorú és szép történet, néhány csodálatos csúcsponttal, melyeket remegve vártam és nem okoztak csalódást, bizony kicsordultak a könnyeim olvasás közben. Köszönöm Bauer Barbarának ezt az emlékezetes életmesét! A fuvola hangját eddig is szerettem, ezután még inkább fogom. Szép filmet lehetne készíteni a regényből.

Babó_Buca P>!
Bauer Barbara: Az élet hangja

Szívszorító regény az árvaságról és a holokausztról, amely az egyik kedvencemmé vált az írónőtől.
Az élet hangjának nagy erőssége a lineáris cselekménye és kutatómunkával megalapozott történelmi hűsége. Fokozatosan ismerjük meg az eseményeket, így egyre inkább kiszélesedik a látószögünk. Míg az elején egy kislány szemszögén keresztül látjuk a világot, utána ehhez egy nevelő és később egy helyi család tagjai is csatlakoznak. Nem árul el előre semmit, csak a történelmi eseményeket ismerve lehet következtetéseket levonni. És ez nagyon jót tett a könyvnek.
Megindító történet, ahol végig reménykedsz a boldog befejezésen, mert nem lehet az élet ilyen kegyetlen. Fontos felnőtt és még fontosabb gyerek szereplőkkel operál, akik közül a valós személyek keverednek a kitaláltakkal. Szerettem olvasni, szerettem sírni rajta, szerettem az emberségét és a történelem ábrázolását.

Bővebben: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2020/09/a-zene-min…

KönyvMoly_1989>!
Bauer Barbara: Az élet hangja

„Hisz annyi történet van és mind oly különböző. És ezeknek a gyerekeknek az életében a saját történetük az egyetlen, ami valahová máshová köti őket. Emlékekkel, vagy anélkül. Sokan nem is tudják, honnan jöttek. Míg az egyiknek az árvaház a családot jelenti, a másiknak a helyet, ahol visszaemlékezhet a családjára. A helyet, ahol este, miután minden elcsendesült, az anyukájuk hangját kereshetik, hogy elkísérje őket az álmok világába.”

Szomorkás – édes történet a családról, zenéről, és a holokauszt rémségeiről. Két fantasztikus lány tragikus és felemelő meséje egy tehetséges magyar írónő tollából.

Mariann_Czenema P>!
Bauer Barbara: Az élet hangja

Azt hiszem, sőt nem, tudom, hogy a Holokausztról rengeteg történet van, magyar regény is bőven. Éppen ezért hajlamosak vagyunk, mi könyvmolyok azt gondolni, hogy már semmi újat nem lehet nekünk mutatni. Hát de, igen, Bauer Barbara a két kislány történetével is bőven tudott újdonságot szolgáltatni, de Ocskay László százados embermentő munkája kapcsán pláne. Ezt a tudást nagyon-nagyon köszönöm a szerzőnek, szerintem briliánsan tudta a nagyközönség elé tárni az alig ismert katonatiszt heorizmusát.

Egyetértek az előttem értékelőkkel, ez egy melankolikus, rengeteg érzelmet érintő, történelmi korszakokon átívelő regény, keserédes még a vége is.
De mindenképpen jó szívvel ajánlom a magyar és zsidó történelem kedvelőinek.

(bővebben itt:
http://czenema.blogspot.com/2018/06/bauer-barbara-az-el… )


Népszerű idézetek

bokrichard>!

Azon az estén apám útravalót adott.

(első mondat)

icu79 P>!

Mert kapaszkodókra mindenkinek szüksége van, különösen a legnehezebb időszakokban.

108. oldal

Anarchia_Könyvblog>!

Kitől kaphatta őket, mióta szorongathatja nap mint nap? Hozzá tartoznak. Az élete részei. Kellékei. Emlékei. Kötődés… valakihez. A szüleihez, a múltjához, amire talán nem is emlékszik. Egy tapintás, ami kíséri, bárhol is van. Ott volt vele mindenütt. Akkor és most. Ha ezt is elveszíti, mije marad?

Anarchia_Könyvblog>!

Megszűnt a külvilág. A szobát körülfolyták a hangok. Hanna az örvény közepén állt, és bár kinyitotta a szemét, nem látott mást, mint tovatűnő fényeket. Eltűntek a bútorok, a falak. Eltűnt az épület. Eltűnt a talaj a lába alól. Esztert sem látta. Csak a hang vette körbe, csillogó fényárként.
Nem látott, és nem hallott. Nem hallhatta Eszter elfojtott lélegzetét, és nem láthatta az arcát áztató könnyeket.
Ő is sírt, amikor kilépett a szobából.

Dephi>!

A szemével szeretett. Még ha komolynak tűnt is, még ha mérgelődött is éppen, ha aggódott valamin, a szeme akkor is megnyugtatott. Rám nézett, és melegség töltött el.

Dephi>!

Beállt a csend. Szerettem volna érteni, hogy miről beszélnek, de kicsi voltam még hozzá. Csak a szavakat hallottam, és az aggodalmat.

Anarchia_Könyvblog>!

Hallod?
Csak hunyd le a szemed, és várj! Ha jól figyelsz, meg fogod hallani. Bárhol, bármikor, amikor csak szükséged van rá.
Ott szól a szívedben. A lelkedben visszhangzik. Soha nem némul el.
Akkor sem, ha én már nem leszek. Ezt soha ne feledd! Bízz bennem.
És bízz a hangban. Az élet hangjában.

Anarchia_Könyvblog>!

De senki nem mesél. Őrzi az egyetlen dolgot, ami csak az övé. Amiben mégiscsak különbözik a többi árvától. Amitől az, aki.
Őrzi a múltja minden titkát. Ami néha fáj. Amire olykor jobb, nem is emlékezni. De ami néha tartogat egy hangot, egy érintést, egy múló pillanatot, amit már kimerevíteni is nehéz, ami, ahogy érkezik, rögtön el is illan, köddé válik.

icu79 P>!

„Pedig vallotta, hogy az igazság nem árthat. Még ha fájdalommal jár is. Az igazság sebeket gyógyít be. Az igazság helyreállítja az egyensúlyt.”

204. oldal

Anarchia_Könyvblog>!

Hisz annyi történet van. és mind oly különböző. És ezeknek a gyerekeknek az életében a saját történetük az egyetlen, ami valahová máshová köti őket. Emlékekkel, vagy anélkül. Sokan nem is tudják, honnan jöttek. Míg az egyiknek az árvaház a családot jelenti, a másiknak a helyet, ahol visszaemlékezhet a családjára. A helyet, ahol este, miután minden elcsendesült, az anyukájuk hangját kereshetik, hogy elkísérje őket az álmok világába.


Hasonló könyvek címkék alapján

Amy Harmon: Homokból és hamuból
Závada Pál: Természetes fény
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa
Jim Shepard: Áron könyve
Kristin Hannah: Fülemüle
Władysław Szpilman: A zongorista
Aleksandar Tisma: Blahm könyve
Nyíri János: Madárország
Fábián Janka: Emma fiai
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó