A ​leggazdagabb árva 89% 122 csillagozás

Egészen csodálatos volt ez a könyv. Teljesen magával ragadott a történet azért is, mert még soha nem hallottam a Wenckheim-családról.
Valaki azt írta itt a Molyon, hogy olyan ez a könyv, mint egy finom sütemény. Pontosan ez volt nekem is az érzésem, azzal a kiegészítéssel, hogy egy gyönyörűen kinéző, de geil süteményt idézett fel számomra a történet. A régi nagyok regényeihez tudnám hasonlítani ezt a könyvet: egy lassú sodrású történet érdekes karakterekkel, lassan, de magabiztosan felépülő cselekménnyel. Szeretem ezeket a fajta regényeket. Viszont a történetnek volt egy óriási hibája, ez adta geil mivoltát és ezért vontam le egy csillagot: minden rózsaszín volt, illetve nem, a cselekmény nem, de a karakterek nagyon. Mindenki jó volt, a szó magasztos értelmében. Minden rossz cselekedetet megmagyarázott az illető, a végén megbánta, amit meg kellett. Ilyen a való életben nagyon kevés van. Vannak rossz döntéseink, hibáink, amiket a saját jellembeli hiányosságaink miatt hozunk. Nincs azzal sem baj, ha valakinek ez a sok jó karakter tetszik, és rendben van, de nekem ettől mű lesz a történet.
Tehát összességében egy nagyon jó könyvet olvashattam, és a hibái ellenére bátran ajánlom bárkinek, aki szereti a történelmi romantikus könyveket.

Ui.: A véletlenek összejátszásának köszönhetően a könyv elolvasását követő napon Szabadkígyós felé utaztam, így volt szerencsém megnézni a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyt, amelyet Krisztina a férjével Ybl Miklós tervei alapján építetett, valamint a Ferenc József és Sisi látogatására emelt diadalívet és azt a házat, ahol Krisztina nevelkedett. A kastélyba be is lehetett menni, és a lélegzetem is elakadt, olyan gyönyörű. Bár nagyon le van pusztulva, de a restaurálási munkálatok most kezdődnek majd tavasszal, így remélhetőleg belátható időn belül visszakapja régi pompáját. Érdemes ellátogatni ide, mert még így is nagyon szép látvány. Remélem, hogy a felújítás után is eljutok majd egyszer ide. Holnap pedig a volt Wenckheim-, későbbi Almásy-kastélyt fogjuk megnézni Gyulán. Nagyon várom, és örülök, hogy pont most, a könyv elolvasása után közvetlenül alakult úgy, hogy eljuthattam ide.

Filmen nagyon látványos lehetne. Szívhez szóló és elgondolkodtató emberi történet az egész regény. A valós történelmi eseményeket felhasználva egy békebeli történet bontakozik ki a regény lapjain. Egy család sorsán, kálváriáján keresztül pillanthatunk bele ebbe a korszakba.Kik vagyunk, honnan jöttünk, mi dolgunk a világban nem rang és vagyon kérdése
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/10/a-leggazdagabb-a…

Kortárs magyar íróktól olvastam már néhány remek könyvet, amely megjeleníti a szabadságharc bukása utáni időszakot, a kiegyezést követő éveket. Ezek a regények gyakran többet érnek, mint a történelemkönyvek száraz leírásai. Hisz visszaadják a kor hangulatát, a különféle emberek életvitelét , a kor politikai törekvéseit. Emberközelbe hoznak hírességeket
Bauer Barbara regénye is besorol most e remek munkák közé. Korhű ábrázolása , sokszínűsége nagyon olvasmányossá teszi a regényét. Tetszett, hogy nemcsak a nagybirtokos, főúri körök életébe adott betekintést, de az egyszerű, szegény sorsú cselédség életét is bemutatta. Külön köszönöm az írónőnek azt az elragadtatott szeretetet, amellyel a rónaságot ábrázolva az Alföldhöz kötődik.
Ami a történelmi tényeket illeti : koronázási ünnepség , Erzsébet királyné magyarok iránti szimpátiája …. Igen, ez mind szép, de Ferenc József mégiscsak kivégeztette az aradi tizenhármat, akik a mieink voltak.

Szép és megható történet egy korán árvaságra jutott kislányról, Wenckheim Krisztináról. Szerető nagymamája, Katalin és a gyámja, Benedek atya mindent megtett azért, hogy egészséges lelkű, művelt, intelligens hölgy váljék belőle. A könyvből az derül ki, hogy már gyerekkorában is önzetlenül segített a rászorulóknak. Elsősorban azok a részek tetszettek, amelyekben József Antal gróf spoiler és Frigyes spoiler szerepelt, valamint a császári pár kígyósi látogatása, és a koronázás. Voltak részek, amelyek nem nagyon kötöttek le, emiatt nem tudom megadni a maximális csillagot.

Mintha egy csíkos könyvet olvasnánk, és ezt abszolút dícséretként írom. Pedig nagyon is mai könyv, csak valahogy meg tudja ragadni ugyanúgy a középpontban álló, bemutatandó személy egészészét és magát a kort is, mint ahogy a csíkos könyvek tették azt évtizedekkel ezelőtt.
A leggazdagabb árva, Wenckheim Krisztina grófnő valóban létező személy volt. Mind őt magát, mind a környezetét, mind a kor történéseit hitelesen, minden jelenkori allűrtől mentesen sikerült bemutatni. Nincs benne túlzott szentimentalizmus, nem adnak a szereplők szájába olyan mondatokat, amiket ők nem ejtettek volna ki. Ahogy az írónő is megvallja, a valóság hiányait a képzeletével pótolta. És ezek között teljes az összhang.
A regény nem egy sodró lendületű akciódús írás, de azért van benne izgalom bőven. Nekem pont tetszett az, ahogy a hétköznapi életet is bemutatja. Ettől érezzük úgy olvasás közben, mintha mi is a „tanya” részei lennénk.
Persze rákerestem a kastélyokra is: az egyik sorsa siralmas, ám a másikat épp most újítják fel, ha egyszer tényleg eljutunk Gyulára, szeretném majd meglátogatni.

Nem rossz, de nem is jó. Nem vagyok annyira okos, vagy magyarszakot vègző, hogy tudjam mi is a nagy hibàja.
A történet elejèt untam, a közepétől is csak lapozgattam, mint egy újsàgot. Nem éreztem meg benne a csít.

Már régóta szemezgettem a regénnyel, de mint ahogy egy finom falatot is akkor érdemes elfogyasztani, amikor biztos élvezetre számíthatunk, így ez az olvasmány is várt rám az asztalomon.
A szerző egy nyugisabb, a jelenleginél sokkal lassabb tempójú világba kalauzolja el az olvasót Wenckheim Krisztina grófnő életén keresztül. Bepillantást enged a 19. század második felének történéseibe, egy kislány, majd felnőtt nő mindennapjaiba. Szerettem a regényt. Amellett, hogy látszik a hatalmas kutatómunka, a szerző kifejezésmódja is elvarázsolt. Ajánlom azoknak, akik nem rohannak, van idejük és türelmük szépet, érdekeset olvasni.

Fantasztikus élmény volt. Az írónő nagyon szépen használja a magyar nyelvet, így már az elejétől öröm volt olvasni. Rég nem hallott szavak csengtek fel a fülemben és megmosolyogtattak minden egyes alkalommal. Süt róla a minőség és az alapos kutatómunka, amiért minden elismerésem az írónőnek. A regény jól illeszkedik a történelem folyamába. A lassan csorgó cselekményt a karakterek teszik igazán élvezetessé. Mivel az általa felolvasott változatot hallgattam meg, külön öröm volt számomra, mert nem csak a történethez éreztem közel magamat, hanem hozzá is. Határozottan olyan könyv, amit a polcomon szeretnék tudni.

https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2020/07/kigyos-jot…

Nem volt egy nehéz, vagy bonyolult olvasmàny, de szívhez szóló és elgondolkodtatò. S néhány dolog miatt szàmomra különösen kedves.
Először is: az írónővel volt szerencsém személyesen talàlkozni, amikor egy „ 24 óràs olvasás ” keretében az ő művét olvastuk fel iskolànkban, a Vakrepülés címűt. Ott ült közöttünk, kedves volt és közvetlen. Hallottam erről a nemrég megjelent regényéről is, nagyon szerettem volna elolvasni, s egy kolléganőmtől kölcsönkaptam. A màsik dolog: boldogsàg szàmomra, hogy a könyv Wenckheim Krisztina grófnőről szól, aki csodàlatosan jólelkű és gondoskodó ember volt, bàr élete nem volt könnyű, a sors annyi mindent adott neki és vett el tőle! S boldogsàg az is, hogy ez a könyv itt jàtszódik, a lakóhelyem közelében, ismerős helyszíneken, egyes részei kifejezetten Gyulàn. A hozzà kapcsolódó Jókai-regény, az Egy magyar nàbob pedig régi kedvencem.

Szerettem olvasni, szerettem elmerülni a régmúlt világában. Mennyire más élet volt akkoriban! Igaz, voltak konzervatív szabályok, az egyenlőség esélye nyomokban sem mutatkozott, de az emberek emberek voltak: tisztelték és segítették egymást, összefogtak, ha úgy hozta a szükség, hittek és bíztak, mert hihettek és bízhattak. Krisztina valóban a leggazdagabb árva volt és nem csak szó szerint értelmezve, anyagiakban mérve. Az a rengeteg érték, amit ő kapott Katalin nagymamájától, édesapjától, Minka nénitől, Papbácsitól és a tanya népétől, tették azzá, aki lett: egy végtelenül alázatos, segítőkész, szerény, nem anyagias, érzelmekkel teli nő. Nagyon megszerettem Katalin nagymamát, aki előítéletét és haragját, sértődöttségét (ami nem volt alaptalan) félretéve engedte útjára unokáját, mert bízott benne. Ez a legnagyobb dolog, amit az ember a felmenőitől kaphat. S az igaz, őszinte szeretet, gondoskodás, ami áthatotta az egész regényt az édesapa által, lenyűgözött. S a befejezés is megdobogtatta a szívem, hiszen a jó, az igaz győzedelmeskedett!