A ​leggazdagabb árva 89% 175 csillagozás

Egészen csodálatos volt ez a könyv. Teljesen magával ragadott a történet azért is, mert még soha nem hallottam a Wenckheim-családról.
Valaki azt írta itt a Molyon, hogy olyan ez a könyv, mint egy finom sütemény. Pontosan ez volt nekem is az érzésem, azzal a kiegészítéssel, hogy egy gyönyörűen kinéző, de geil süteményt idézett fel számomra a történet. A régi nagyok regényeihez tudnám hasonlítani ezt a könyvet: egy lassú sodrású történet érdekes karakterekkel, lassan, de magabiztosan felépülő cselekménnyel. Szeretem ezeket a fajta regényeket. Viszont a történetnek volt egy óriási hibája, ez adta geil mivoltát és ezért vontam le egy csillagot: minden rózsaszín volt, illetve nem, a cselekmény nem, de a karakterek nagyon. Mindenki jó volt, a szó magasztos értelmében. Minden rossz cselekedetet megmagyarázott az illető, a végén megbánta, amit meg kellett. Ilyen a való életben nagyon kevés van. Vannak rossz döntéseink, hibáink, amiket a saját jellembeli hiányosságaink miatt hozunk. Nincs azzal sem baj, ha valakinek ez a sok jó karakter tetszik, és rendben van, de nekem ettől mű lesz a történet.
Tehát összességében egy nagyon jó könyvet olvashattam, és a hibái ellenére bátran ajánlom bárkinek, aki szereti a történelmi romantikus könyveket.

Ui.: A véletlenek összejátszásának köszönhetően a könyv elolvasását követő napon Szabadkígyós felé utaztam, így volt szerencsém megnézni a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyt, amelyet Krisztina a férjével Ybl Miklós tervei alapján építetett, valamint a Ferenc József és Sisi látogatására emelt diadalívet és azt a házat, ahol Krisztina nevelkedett. A kastélyba be is lehetett menni, és a lélegzetem is elakadt, olyan gyönyörű. Bár nagyon le van pusztulva, de a restaurálási munkálatok most kezdődnek majd tavasszal, így remélhetőleg belátható időn belül visszakapja régi pompáját. Érdemes ellátogatni ide, mert még így is nagyon szép látvány. Remélem, hogy a felújítás után is eljutok majd egyszer ide. Holnap pedig a volt Wenckheim-, későbbi Almásy-kastélyt fogjuk megnézni Gyulán. Nagyon várom, és örülök, hogy pont most, a könyv elolvasása után közvetlenül alakult úgy, hogy eljuthattam ide.

Filmen nagyon látványos lehetne. Szívhez szóló és elgondolkodtató emberi történet az egész regény. A valós történelmi eseményeket felhasználva egy békebeli történet bontakozik ki a regény lapjain. Egy család sorsán, kálváriáján keresztül pillanthatunk bele ebbe a korszakba.Kik vagyunk, honnan jöttünk, mi dolgunk a világban nem rang és vagyon kérdése
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/10/a-leggazdagabb-a…

Kortárs magyar íróktól olvastam már néhány remek könyvet, amely megjeleníti a szabadságharc bukása utáni időszakot, a kiegyezést követő éveket. Ezek a regények gyakran többet érnek, mint a történelemkönyvek száraz leírásai. Hisz visszaadják a kor hangulatát, a különféle emberek életvitelét , a kor politikai törekvéseit. Emberközelbe hoznak hírességeket
Bauer Barbara regénye is besorol most e remek munkák közé. Korhű ábrázolása , sokszínűsége nagyon olvasmányossá teszi a regényét. Tetszett, hogy nemcsak a nagybirtokos, főúri körök életébe adott betekintést, de az egyszerű, szegény sorsú cselédség életét is bemutatta. Külön köszönöm az írónőnek azt az elragadtatott szeretetet, amellyel a rónaságot ábrázolva az Alföldhöz kötődik.
Ami a történelmi tényeket illeti : koronázási ünnepség , Erzsébet királyné magyarok iránti szimpátiája …. Igen, ez mind szép, de Ferenc József mégiscsak kivégeztette az aradi tizenhármat, akik a mieink voltak.

Nagyon szép, kellemes történet, olvasása közben a Kincsem jutott róla eszembe. Egy kis történelem, egy kis korrajz, szépen ívelő cselekmény. Az egyedüli zavaró talán az volt, hogy az elején nem időrendben haladtunk, hanem egy picit ugráltunk ide-oda, jobban örültem volna a kronológiai sorrendnek. Jónak tartom az ilyen jellegű könyveket, ahol kapunk – ízlésesen, emészthető mennyiségben – történelmi eseményeket avagy alakokat, akikről egy picit bővíthetjük az ismereteinket. Weincheim Krisztináról én se hallottam még, úgyhogy megvolt az alkalom, hogy rákeressek én is a neten a családra (a weincheim.hu-n lehet találni jó dolgokat). Semmi extrém izgalmat ne várjon senki a történet olvasása során, de ez így is jó, így kellemes az élmény. Egy picit (most gonosz leszek) csak az piszkálta a csőröm, hogy azért a „Papbácsi” milyen jól járt ezzel az ismeretséggel, kényelmes, úri életet élhetett, hintó, kastély, ellátás minősége és sorolhatnánk (igaz, dicsérhető, hogy ki is használhatta volna a helyzetet, de nem tette). :-D

A legszebb történeteket az élet írja. Wenckheim Krisztina igaz történetét Bauer Barbara meséli el nekünk olyan békebeli hangulatban, hogy szinte mi is ott érezhetjük magunkat Kígyóson, a „tanyán”, nézzük végig a koronázást és leszünk tanúi, hogyan lesz egy árva kislányból felnőtt nő. Mert Krisztina mindent megkapott az élettől, pénzt, vagyont, de az édesanyja meghalt, nem sokkal azután, hogy megszületett, édesapját is csak néhány évig ismerhette. Szerencsére kiváló nevelőket kapott nem arisztokrata nagymamájától és gyámjától, ezért nem szédítette meg az öröksége, emberséges és mások problémájára érzékeny nő vált belőle. Krisztina sorsán túl az is különleges, hogy édesapjáról, Wenckheim Antal Józsefről mintázta Jókai az Egy magyar nábob főhősét, és ami ennél is döbbenetesebb, a koporsóküldés valóban megtörtént, bár némileg más körülmények között. Ki gondolta volna, nem? Ezek után már nem is meglepő, hogy maga az író is megjelenik a történetben, korának sok egyéb ismert személyiségével egyetemben, tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha egy időutazáson vennénk részt. A történet jól vezetett, az írónő finom stílusa kiválóan illeszkedik hozzá, az egyetlen problémám nekem az, hogy amíg a gyerekkorról részletes ismereteket szerzünk, a felnőtt kor eseményei viszont ehhez képest eléggé vázlatosan kerülnek bemutatásra. Azért marad idő és energia a nagy szerelem bemutatására, és arra, hogyan alakul főhősnőnk későbbi sorsa, és ezzel a viszonylagos egyensúlytalansággal talán az volt az írónő célja, hogy jól ismerjük meg azokat a motívumokat, amelyek a fiatal lány jellemét kialakították. A másik, ami szembetűnt, hogy a Krisztina életét meghatározó személyeknek szinte csak jó tulajdonsága van, olyan tökéletesek, hogy az már szinte hihetetlen. Ettől azonban egyáltalán nem lesz hiteltelen a sztori, nagyon olvastatja magát a történet, pont ilyen hideg, bekuckózós időre való, mert nagyon meg tudja melengetni a lelket.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2021/12/30/konyvkritika_…

Szép és megható történet egy korán árvaságra jutott kislányról, Wenckheim Krisztináról. Szerető nagymamája, Katalin és a gyámja, Benedek atya mindent megtett azért, hogy egészséges lelkű, művelt, intelligens hölgy váljék belőle. A könyvből az derül ki, hogy már gyerekkorában is önzetlenül segített a rászorulóknak. Elsősorban azok a részek tetszettek, amelyekben József Antal gróf spoiler és Frigyes spoiler szerepelt, valamint a császári pár kígyósi látogatása, és a koronázás. Voltak részek, amelyek nem nagyon kötöttek le, emiatt nem tudom megadni a maximális csillagot.

Mintha egy csíkos könyvet olvasnánk, és ezt abszolút dícséretként írom. Pedig nagyon is mai könyv, csak valahogy meg tudja ragadni ugyanúgy a középpontban álló, bemutatandó személy egészészét és magát a kort is, mint ahogy a csíkos könyvek tették azt évtizedekkel ezelőtt.
A leggazdagabb árva, Wenckheim Krisztina grófnő valóban létező személy volt. Mind őt magát, mind a környezetét, mind a kor történéseit hitelesen, minden jelenkori allűrtől mentesen sikerült bemutatni. Nincs benne túlzott szentimentalizmus, nem adnak a szereplők szájába olyan mondatokat, amiket ők nem ejtettek volna ki. Ahogy az írónő is megvallja, a valóság hiányait a képzeletével pótolta. És ezek között teljes az összhang.
A regény nem egy sodró lendületű akciódús írás, de azért van benne izgalom bőven. Nekem pont tetszett az, ahogy a hétköznapi életet is bemutatja. Ettől érezzük úgy olvasás közben, mintha mi is a „tanya” részei lennénk.
Persze rákerestem a kastélyokra is: az egyik sorsa siralmas, ám a másikat épp most újítják fel, ha egyszer tényleg eljutunk Gyulára, szeretném majd meglátogatni.

Második könyvem Bauer Barbarától és azt kell, hogy mondjam, hogy fogok még olvasni tőle, mert tetszik a stílusa, és az ahogyan a történeteit felépíti. Ebben a kötetben egy valós személyt helyezett a kötet középpontjába, Wenckheim Krisztinát, aki születése után az édesanyját, pár éves korában pedig édesapját veszíti el és lesz a leggazdagabb árva, a kígyósi uradalom úrnője. A kötet túlnyomó részben megismerhetjük Krisztina gyermekkorát és azt, hogy kik voltak azok az emberek, akik az életére hatással voltak, akik nevelésében részt vettek, hogy egy felelősségteljes, józan gondolkodású, empatikus emberré váljon.
Nagyon tetszett, hogy a kötetben megjelent Sisi császárné, kedves epizódok voltak a találkozásai Krisztinával.
Érdekes volt az is, hogy számomra plusz információ jelentett, hogy Jókai Az egy magyar nábob című kötetének főhősét Krisztina édesapjáról mintázta.
Egy dolog miatt nem tudok 5 csillagot adni a kötetre, mégpedig az, hogy míg a kötet háromnegyede részletesen bemutatja Krisztina gyermekkorát, addig a felnőtt életéből csak egy kis szeletet kapunk. Jó lett volna, ha a felnőtt éveiről is többet megtudhatunk…
A kötet végén olvashatunk arról, hogy mi adta az ötletet a kötet megírására, és milyen kutatómunka előzte meg a kötet megszületését.
Mindenesetre örülök, hogy elolvastam a könyvet.

Nagyon szeretem Bauer Barbara történeteit, azt az milliőt, amit a soraival teremt, a korokat, amibe visszaröpít, ezt a fajta olvasmányos történelmi romantikát, amivel mindig elvarázsol és kíváncsivá tesz, és felfedezésre ösztönöz. Különösen szeretem az írónő magyar vonatkozású, ismerős helyeken játszódó történeteit, mint amilyen a Leggazdagabb árva is volt.
A történet Kígyósra, a kígyósi kastélyba vezet minket, ahol Wenckheim Krisztina, az árva grófkisasszony életét ismerhetjük meg, és rajta keresztül betekintést kapunk a a 19. század második felének történelmébe.
Imádtam olvasni, nagyon érdekelt a kislány sorsa, nagyon kíváncsi voltam a Nagymama, Katalin történetére, és nagyon meghatott a könyv utolsó harmada. Nekem kedvencem lett a könyv.
A szabadkígyósi kastélyban még jártam, de mindenképp sorra fogom keríteni. A gyulai kastély épp felújítás alatt állt, mikor ott jártunk. Ezután a könyv után biztos nagy élmény lesz felfedezni ezeket a helyeket.
off

Fantasztikus élmény volt. Az írónő nagyon szépen használja a magyar nyelvet, így már az elejétől öröm volt olvasni. Rég nem hallott szavak csengtek fel a fülemben és megmosolyogtattak minden egyes alkalommal. Süt róla a minőség és az alapos kutatómunka, amiért minden elismerésem az írónőnek. A regény jól illeszkedik a történelem folyamába. A lassan csorgó cselekményt a karakterek teszik igazán élvezetessé. Mivel az általa felolvasott változatot hallgattam meg, külön öröm volt számomra, mert nem csak a történethez éreztem közel magamat, hanem hozzá is. Határozottan olyan könyv, amit a polcomon szeretnék tudni.

https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2020/07/kigyos-jot…