A ​fekete rózsa 94% 666 csillagozás

„A sebek nehezen gyógyulnak be, különösen azok, amelyek kívülről láthatatlanok. Alattomosan marnak, belülről emésztenek, és nem fedik fel titkukat.”

Bauer Barbara egy újabb magával ragadó történettel örvendeztetett meg minket, amely színtere miatt érezhetően kiemelten közel áll az író szívéhez. Az etyekiek elbeszélésein alapuló történet a félelem, a várakozás, a remény és a szeretet regénye.

A főszereplőnek, Sommer Annának hamar fel kell nőnie, hiszen kitör a második világháború, édesapja, két bátyja és első szerelme, Andris is bevonul. Annus személyes sorsával együtt tanúi lehetünk a világháború kitörésének, a család férfi tagjaiért rettegő nők életének, a gyűlölettel és félelemkeltéssel irányító hatalomnak, majd a svábok kitelepítésének. A fájdalmon, a félelmen és a tragédiákon át azonban Anna egy erős nővé cseperedik, aki felfedezi a borászatban rejlő ígéretet, és nem adja fel a reményt, hogy élete szerelme egyszer még visszatér hozzá, miközben rémes látomások gyötrik. A Fekete rózsa egy megrendítő romantikus történelmi regény, amelyben kulcsszerepet játszik Etyek történelme, hagyományai és összetartó közössége, természetesen mindez az írótól már megszokott, költői szófordulatokban és érzelmekben gazdag, igényes stílusban.

A második találkozásom volt A fekete rózsa c. könyv Bauer Barbarával, ami biztosított afelől: mindent el kell olvasnom, amit ez az asszony ír, nem érdekel se a cím, se a fülszöveg, se a borító, ha Bauer Barbara = veszem, olvasom, gyönyörködök, sírok, katarzisokon megyek keresztül, majd boldogan becsukom a könyvet és felteszem a polcomra.

A fekete rózsával is ugyanez volt a folyamat, mivel a Még látlak odafenn c. könyvét olvastam először, így témájában, tematikájában sok hasonlóságot véltem felfedezni, maga az alapja azonos, de teljesen más a két könyv üzenete, a lényege és a csattanója.
Különleges ez a könyv, főleg a születése, a hideg kiráz, hogy megtörtént események fiktív szereplőkkel, hogy Etyek közösségi „hozta össze”, ahogy a könyv Etyek történelméről is szól, azoknak az embereknek a szájából, akik ott élnek, és akiket Barbi meghallgatott.
Úgy szövi be a regényt a háború, a tragédiák, a hatalom, mint ahogyan a szőlőfürtök kanyarodnak, közben pedig egy gyönyörű szerelem bontakozik ki az olvasó előtt.
A tájleírások, a falu, a hegyek, a szőlők és azoknak művelése, a természet és annak jelei, amikből a régiek tudtak tájékozódni, a hagyományok, a magyarság érzése, ezt mind a könyv témáiba tartozik, ezek váltottak ki belőlem olyan hihetetlen gondolatokat és helyeztek flow állapotba, örömöt és bánatot adva, amit kevés regény tud velem megtenni, de Bauer Barbara igen.

Hálás vagyok, hogy elolvashattam, csak ajánlani tudom nektek, olvassatok mindenképpen Baur Barbarát!!! :) :) :)

Kedvenc íróm lett Bauer Barbara. Csodálatos regényeket ír, ez a műve is tetszett. Egy korán nyílt szerelmet és családokat szakít szét a háború, a sok nehézség. Gyönyörűen megrajzolt karakterek, meghatóan elmesélt történet. Várakozás, hit, elengedés, elfogadás, erő, bizalom, tanulás és még ezer csoda a regényben. Szerettem, hogy Etyeken játszódik a könyv, szeretnék egyszer ellátogatni oda.

Örülök, hogy sikerült legyőznöm azt a félelemmel vegyes előítéletemet, mely egy olyan vélemény után alakult ki bennem, miszerint aki Fábián Jankát szereti, annak nem fognak tetszeni Bauer Barbara könyvei. Kijelenthetem, hogy mindkét írónőnek van helye a szívemben.

A fekete rózsa egy érzelmes és fájóan szemnyitogató utazásra vitt a múltba. Szerettem együtt ünnepelni, aratni és nevetni az etyeki közösséggel vagy épp hallgatni a Sommer nagyszülők és szülők történeteit, bölcsességeit, miközben Annussal újraélhettem az első szerelem bimbózó harmatosságát és törékenységét. Nem egyszer szökött könny a szemembe a háború borzalmainak olvasásakor. Nehéz volt még a lapokon keresztül is megbirkózni a bizonytalanság, a gyász és a teljes kiszolgáltatottság érzésével.
Az időben való nagyobb ugrálások az elején nem tetszettek, de végül beláttam, hogy így nem süppedt bele a cselekmény a teljes ellaposodásba és szomorúságba. A mondanivalója pedig ennek köszönhetően sötétben világító fáklyaként vezethetett végig a megpróbáltatásokon keresztül. Bevallom, én nagyon örülök, hogy a szőlőtermesztés és borászatban nem mélyült el a történet, hanem laikusként is befogadható szinten maradt. Szót ejthetnék még legalább egy -két fontos témáról is, amit a könyv feszeget, de azok felderítését már meghagyom a kedves érdeklődőknek.

Végezetül annyit szeretnék még mondani, hogy dagad a mellem a büszkeségtől, hogy ilyen érzékletes, gyönyörű írásmóddal megáldott magyar írónő könyvét olvashattam. Biztos, hogy olvasni fogok még tőle.

Bauer Barbarától ez a második olvasásom. Az aranyműves fia volt az első, és már arról a könyvről írt bejegyzésemben is megállapítottam, hogy mennyire finom, lírai stílusban meséli el az eseményeket a szerző. Ez nem változott, illetve annyiban mégis, hogy ez a könyv még jobban megérintett, még jobban szívbe markoló volt.

Az etyeki emberek emlékeit sikerült annyira személyessé, annyira közelivé tennie, hogy bármelyikünk emlékei lehetnének, bárki nagyszüleiről, elődeiről szólhatna ez a csodaszép, szeretettel teli, megindító történet.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/02/bauer-barbara-fek…

Ez erős és kerek. a kisemberek sorsa a történelem viharos forgatagában letaglózó erővel és képekben jelenik meg. A politikai áthallások bizony napjainkra is igazak lehetnek. A megosztottság, elkeseredett gyűlölködés nem vezet sehová.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/11/a-fekete-rozsa.html

Annyira ismerős volt a történet! Mintha csak a lakóhelyemen történtek volna a könyvbeli események, mintha a regény alakjait én magam is ismerném. Ráadásul Annán keresztül, mintha a szeretett Nagymamám szólalt volna meg ismét, aki ugyanakkor született, mint Andris. A sorsok mégis egyediek, a fájdalom viszont ugyanúgy közös. Az emlékezés is…

Olvastam már Bauer Barbara-tól, de úgy gondolom ezzel a művével tette fel nálam az i-re a pontot. Olyan mély, emberséges és szeretetteljes gondolati vannak, amiket papírra vetett és azokat megformálta és beleszőtte a történetbe, hogy a kis szívem és lelkem egyszerre repdesett tőle. Megnyugvásra leltem és egy kis reményre is, hogy ha ezeket megfogadnánk lehetne még egy szebb világ.

Nagyon tetszett maga a történet, amit Annuska szemszögén keresztül követhetünk a háború borzalmas viszontagságai közt. A helyszín különösen rabul ejtett, hogy megismerhettem ennek a vidéknek is történelmét és a mindennapjait. Mindezek ábrázolása számomra olyan volt, mintha nem is olvasnék, hanem egy festményt néznék Etyek tájairól. A borászatból pedig kaptam egy kis ízelítőt, amit szintén úgy mutatott be az írónő, hogy az olvasó lelkét simogatja vele.

Egyik kedvenc történelmi romantikusomat avathattam fel már az év elején, amivel magasra is feltette a lécet a többi műnek!

Több háborús könyvet olvastam már, de még egyet sem, ami itthonról mutatta be a háború arcát. Így téve személyessé, még közelibbé azt a sok borzalmat, ami történt. Mi is élhettünk volna akkor, mi is lehettünk volna ők, nekünk is háborúba kellett volna küldeni a fiainkat, férjeinket, nekünk is talpon kellett volna maradnunk, egymásra támaszkodva és a mi életünk is lehetett volna a várakozás.
Egy félig magyar, félig sváb család szemével ismertük meg a háború Magyarországot érintő borzalmait. A fiatal lány szemével, aki épp csak szerelembe esett már el is kellett engednie a szerelmét és egyik napról a másikra felnőtté kellett válnia, hogy tudja cipelni az élete minden terhét.
Annus csenevész lányból, bátor nő lett. Nagyon megkedveltem. Ahogy az apját és a Vénembert is. Az anyja oly sok mindent szenvedett el, mégis erőt tudott adni neki. Péter gyáva volt, de ijesztővé csak a félelme tette, miután visszatért. A család deportálása iszonyú elkeserítő volt, de sajnos ez is a valóság része volt.
Ez a történet egyszerre volt gyönyörű és szörnyű. Varázslatos és fájdalmas. Ijesztő és reménnyel teli. Könnyfakasztó.

„El kell mondanunk! Szembe kell néznünk azzal, ami történt, és tovább kell adnunk. Különben mindhiába volt, hiába szenvedtünk, hiába vannak áldozatok.”
Bauer Barbara érzelemgazdag regénye a svábok és magyarok lakta Etyeken élő Annus sorsán keresztül mutatja be a második világháború sötét korszakát. Látjuk a kisemberek kiszolgáltatottságát, a hatalommal való visszaélést, a családok szétszakítását, férjek, apák, és szinte még gyermek fiaik értelmetlen hadba küldését, a visszásságokat, aki ellen harcoltak az később felszabadít, a háború utáni lefoglalásokat, kitelepítéseket. Az írónő emellett varázslatos módon, a magyar nyelv gazdagságát kihasználva mesél a tájakról, hagyományokról, szerelemről, szeretetről, a család összetartó erejéről. Nálam az idei év kimagasló olvasmánya.