23. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján
45. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

A ​fekete rózsa 107 csillagozás

Bauer Barbara: A fekete rózsa

Azt ​mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2020
312 oldal · ISBN: 9789634754374
>!
Jaffa, Budapest, 2020
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754183

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Sommer Anna


Kedvencelte 26

Most olvassa 23

Várólistára tette 145

Kívánságlistára tette 177

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

„A sebek nehezen gyógyulnak be, különösen azok, amelyek kívülről láthatatlanok. Alattomosan marnak, belülről emésztenek, és nem fedik fel titkukat.”

Bauer Barbara egy újabb magával ragadó történettel örvendeztetett meg minket, amely színtere miatt érezhetően kiemelten közel áll az író szívéhez. Az etyekiek elbeszélésein alapuló történet a félelem, a várakozás, a remény és a szeretet regénye.

A főszereplőnek, Sommer Annának hamar fel kell nőnie, hiszen kitör a második világháború, édesapja, két bátyja és első szerelme, Andris is bevonul. Annus személyes sorsával együtt tanúi lehetünk a világháború kitörésének, a család férfi tagjaiért rettegő nők életének, a gyűlölettel és félelemkeltéssel irányító hatalomnak, majd a svábok kitelepítésének. A fájdalmon, a félelmen és a tragédiákon át azonban Anna egy erős nővé cseperedik, aki felfedezi a borászatban rejlő ígéretet, és nem adja fel a reményt, hogy élete szerelme egyszer még visszatér hozzá, miközben rémes látomások gyötrik. A Fekete rózsa egy megrendítő romantikus történelmi regény, amelyben kulcsszerepet játszik Etyek történelme, hagyományai és összetartó közössége, természetesen mindez az írótól már megszokott, költői szófordulatokban és érzelmekben gazdag, igényes stílusban.

8 hozzászólás
Katalin_V_Tóth P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Kedvenc íróm lett Bauer Barbara. Csodálatos regényeket ír, ez a műve is tetszett. Egy korán nyílt szerelmet és családokat szakít szét a háború, a sok nehézség. Gyönyörűen megrajzolt karakterek, meghatóan elmesélt történet. Várakozás, hit, elengedés, elfogadás, erő, bizalom, tanulás és még ezer csoda a regényben. Szerettem, hogy Etyeken játszódik a könyv, szeretnék egyszer ellátogatni oda.

Bea_Könyvutca P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Bauer Barbarától ez a második olvasásom. Az aranyműves fia volt az első, és már arról a könyvről írt bejegyzésemben is megállapítottam, hogy mennyire finom, lírai stílusban meséli el az eseményeket a szerző. Ez nem változott, illetve annyiban mégis, hogy ez a könyv még jobban megérintett, még jobban szívbe markoló volt.

Az etyeki emberek emlékeit sikerült annyira személyessé, annyira közelivé tennie, hogy bármelyikünk emlékei lehetnének, bárki nagyszüleiről, elődeiről szólhatna ez a csodaszép, szeretettel teli, megindító történet.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/02/bauer-barbara-fek…

robinson P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Ez erős és kerek. a kisemberek sorsa a történelem viharos forgatagában letaglózó erővel és képekben jelenik meg. A politikai áthallások bizony napjainkra is igazak lehetnek. A megosztottság, elkeseredett gyűlölködés nem vezet sehová.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/11/a-fekete-rozsa.html

2 hozzászólás
Kókuszka>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

El kell mondanunk! Szembe kell néznünk azzal, ami történt, és tovább kell adnunk. Különben mindhiába volt, hiába szenvedtünk, hiába vannak áldozatok.
Bauer Barbara érzelemgazdag regénye a svábok és magyarok lakta Etyeken élő Annus sorsán keresztül mutatja be a második világháború sötét korszakát. Látjuk a kisemberek kiszolgáltatottságát, a hatalommal való visszaélést, a családok szétszakítását, férjek, apák, és szinte még gyermek fiaik értelmetlen hadba küldését, a visszásságokat, aki ellen harcoltak az később felszabadít, a háború utáni lefoglalásokat, kitelepítéseket. Az írónő emellett varázslatos módon, a magyar nyelv gazdagságát kihasználva mesél a tájakról, hagyományokról, szerelemről, szeretetről, a család összetartó erejéről. Nálam az idei év kimagasló olvasmánya.

Kabódi_Ella P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

„Ami igazán fontos, az bennünk van, elkísér, végigjárja velünk az utat, előjön, talán még súg is, ha kell, de aztán visszahúzódik a felejtés mögé, legyen az öröm vagy bánat, jó vagy rossz. Mind képes táplálni, mind erőt ad, mutat valamit. Mind elmozdít és más irányba visz tovább.”

Ez a könyv egész egyszerűen gyönyörű. Megrendítő. Nagyon erős érzelmi hatása van. Olyan csodálatos, tökéletes, erős mondatokból, gondolatokból épül fel, hogy tulajdonképpen minden egyes szavával hat. Bauer Barbara: A fekete rózsa c. regénye nem csak varázslatosan szép külcsínében megkapó, hanem tartalmában is értékes, szívhez szóló, csodatévő irodalom.

A történet abban a faluban játszódik, ahol maga az írónő is felnőtt. Etyek utcái, házai, arcai szinte megelevenednek előttünk, akár ha filmvásznon látnánk. A múlt életre kel a szemünk előtt. Érezzük a frissen sült, még forró cipók, a sütemények, és a szőlő ültetvények illatát, a bor zamatát a nyelvünkön. Az ízes beszéd szinte kihallatszik a sorok közül. Olyan valódi, élő a történet, hogy fáj, sajog, lüktet bennünk. Az idő, mely nem a mi időnk, de túl ismerős, az elevenünkbe vág. A II. világháború sötét, borús éveibe kalauzol bennünket vissza. Amikor háborúba vitték a hadra fogható férfiakat, és az asszonyok a gyermekekkel magukra maradtak ebben a kíméletlen kézzel nehéz sorsokat író időszakban.

A két főszereplő, Annus és Andris szerelme tiszta, őszinte, fájdalmasan szép. Úgy bontakozik ki, ahogy a rózsa bontja szét szirmait. Azután igen korán véget ér a boldog, felhőtlen gyermekkor, és Annus várni kényszerül. Éveken át, rendületlenül. Kemény hónapok ezek. Az éhezés, a kilátástalanság, a frontokon harcoló apák, testvérek, férjek, fiúk iránti szüntelen aggodalom, a sorra érkező, kínzó hírek ("ütközetben eltűnt", "hősi halált halt"), és az ismétlődő bombázások kiveszik a háború végéért imádkozó otthonmaradottak minden erejét. Azután jönnek az oroszok, és a német ajkú családok bosszúhadjárat-szerű kitelepítése megkezdődik. Ám Annus marad, és vár tovább. Tanul. A hegyen lakó, titokzatos Vénembertől tanulja a szőlőművelés és a borkészítés misztikus, mély igazságokat rejtő, áldozatos munkával járó művészetét. Nem adja fel. Hisz, tesz, és akar. Végtelenül szimpatikus fiatalasszonnyá érik az oldalakon, akivel együtt tudunk érezni, akiért ökölbe szorított kézzel izgulunk, akinek a boldogságát annyira áhítjuk, hogy ez a fájdalmas remény mindent felülír bennünk olvasás közben. Szétszakadt családok, megtört életek édes-bús, igaz meséje ez. Ugyanakkor a reményé is. És a szerelemé. A szerelemé, mely mindent legyőz.

Megmondom őszintén: én végigsírtam. Ez a szomorú, keserédes, mégis a legutolsó betűig izgalmas, lebilincselő történet többször is könnyeket csalt a szemembe. Ez pedig tőlem nem kicsit szokatlan. Szeretem ezt a regényt. Többet nem tudok. Egész egyszerűen csak nagyon szeretem, mert felkavaró, megindító, igazi, mágikus erejű és kiemelkedő alkotás. Az írónő drámai eszközökkel dolgozik, ihletettségben átlényegülő lelkiállapotot hoz létre az olvasóban, de lírai szépségével, és a megnyugvást hozó végkicsengéssel feltétlenül enyhíti az általa ütött sebeket. A történet műfaját tekintve romantikus történelmi családregény, irodalmi értékét tekintve kimagasló. Történelmileg pontos, a lelkiismeretes kutatómunka kiérződik belőle. A háború lélektani hatásait ugyanilyen precizitással ábrázolja. Sehol egy sallang, sehol egy felesleges gondolat. Csak a valóság, és a valóságba rejtett szépség.

Bauer Barbara: A fekete rózsa c. regényével véghezvitte a lehetetlent: visszaadta a romantikus történetekbe vetett rég elveszett, kihűlt, végletekig kiábrándult hitemet. Ez a regény gazdag, érett, kerek egész. Szívszorító, kihagyhatatlan élmény.

Az eredeti bejegyzést a blogomban találjátok:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/11/baue…

Szösszenet P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Nagyon szeretem az író regényeit, ezzel a könyvével ebben ismét megerősített.
A főszereplő, Sommer Anna, Annus és családjának életét követhetjük nyomon a 2. világháború eseményeit beleszőve.
A háború szétválaszt családokat, közösségeket, az addig egységben, jó szomszédságban élő emberek szinte ellenséggé válnak, puszta származásuk miatt.

„ -Veszélyes dolog a hatalom.”

Annus igazi túlélő, erős jellem,becsületes, tiszta szívű leány, aki hitével megmenti a még menthetőt.
Ebben a regényben is fellelhetők az emberi nemes jellemek, érzések, szépen ellentétbe állítva a háború pokoli következményeivel.

" Igazságtalan ítéletek. Értelmetlen háborúk. Hát nem tanulunk? Újra és újra hatalomra jut az önkény, eltorzítva mindazt, ami valaha igaz volt, megtagadva a valóságot, eltiporva a jóságot. Félelmet ébreszt, ellenségeket szít, gyűlöletet kelt.
Gyanakvóvá teszi a világot."

Ami számomra nagyon kedves még ebben a könyvben, a hagyományok és az egyszerű emberek találékonysága, bölcsessége.

„ Anyám mindig azt mondta, hogy a lélek útja szabad, bárhová eljut, és bárhonnan hazatalál. Mégis azt vallotta, hogy a múltunkat ott találjuk, ahol van kihez kimenni a temetőbe, a jövőnket pedig ott, ahol egyszer majd megbékélésre találunk. ”

Mariann_ P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Szerintem nálam ez az eddigi legjobb könyve az írónőnek.
Etyeken játszódik, a borvidéken.
Átível egy háborún, bemutatja, hogy a falu lakossága , Annus és a családja hogyan éli meg a változásokat.
Fájdalmas, szép történet. A hagyományok tisztelete, a közösség összetartó ereje , a korhű leírások az akkori állapotokról mind-mind emelik a könyv értékét.

Sippancs P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Mind hangulatában, mind cselekményében nagyon különleges könyv volt, jólesett elmerülni benne. Az írónő annyira szépen írt a borászatról és a szőlő szeretetéről, hogy nem egyszer anyai nagyapámat juttatta eszembe, aki maga is nagy borásznak számított, persze csupán háztáji minőségben. Ám ami Papának csak kedvtelés volt, az a Vénembernek egy egész élet munkája, Annusnak pedig a jövő ígérete.
De nemcsak emiatt volt különleges ez a könyv. Magán hordozta a történelem lenyomatát, az írónő etyeki származását, megannyi élettörténetet és a hagyományok iránti tiszteletet. És bár a 2. világháború borzalmaiból is bőven kijutott a 312 oldalra, mégis pozitív lett a lezárás, hisz ha más nem, mindig ott a remény, a lehetőség az újrakezdésre.
Nem is kérdéses az 5 csillag.
(A sváb kitelepítésekről döbbentem olvastam, nekem ez egyáltalán nem rémlett a történelemkönyvekből.)

rosemary_goth P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

A legutolsó könyvről, amit elolvastam, azt írtam, ritkán futok bele olyanba, amiről aztán még napok múltán is gondolkodom. Erre jött ez a könyv.
Még mindig annyi mindent mozgat meg bennem, pedig azóta egy másikat is kivégeztem már.

Nem a Kétszáz éves szerelem vagy Az aranyműves fia típusú előző életes történet, hanem színtiszta történelem van a lapokon.
Ez a történelem felforgat, a szívedbe markol, aztán még alaposan meg is szorongatja azt, amíg már úgy érzed, többet ebből a kegyetlen világból már nem tudsz elviselni. Ennek ellenére visz tovább, és a végén legalább egy kis szépséggel megsimogatja a lelkedet. Megmutatja, hogy mindig van remény, és érdemes küzdeni.

Valahol egyszer olvastam, hogy azok a történelmi korok, amikben nagy valószínűséggel éltünk off, mindig megviselik a lelkünket, ha újra találkozunk velük. Nálam ez a boszorkányüldözéses sötét középkori és a második világháborús kegyetlen időszaknál van így. Valahogy mindig úgy járok, hogy a szívem szakad meg újra és újra ezektől a történetektől. Mégsem tudom elengedni őket.

Gyönyörűen megírt történet, hatalmas érzelmeket mozgat meg. Mindenekelőtt pedig nagyon emberi. Csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

Málnika>!

Élj, nevess, tedd a dolgod, mielőtt elszalad melletted az idő.

175. oldal (Jaffa, 2020)

Málnika P>!

Mindig azt hisszük, hogy nem történhet meg, aztán végignézzük, ahogy mások ott állnak a halálsoron, vonulnak a halálmenetben, és még mindig nem hisszük el, hogy a következőben már mi is ott lehetünk. Más eszme mögött felsorakoztatva, más ideológia mentén.

221. oldal (Jaffa, 2020)

Könyvözön>!

Akinek a bosszú, a gyűlölködés az éltető eleme, az nem tud mit kezdeni a jósággal.

Kókuszka>!

A hatalom újra és újra ellenséget keres. És a gyávák beállnak melléjük, társakká válnak a gyűlölködésben, úgy úszva meg, hogy maguk is ellenséggé váljanak. Áldozattá.

222. oldal

Kókuszka>!

Körülöttünk háború dúl, a nevetést elnyomja a fegyverek hangja, a szeretetet a gyűlölet, a hitet az erőszak. Hát milyen világ ez?

33. oldal

Szösszenet P>!

Anyám mindig azt mondta, hogy a lélek útja szabad, bárhová eljut, és bárhonnan hazatalál. Mégis azt vallotta, hogy a múltunkat ott találjuk, ahol van kihez kimenni a temetőbe, a jövőnket pedig ott, ahol egyszer majd megbékélésre találunk.

234. oldal

Szösszenet P>!

Igazságtalan ítéletek. Értelmetlen háborúk. Hát nem tanulunk? Újra és újra hatalomra jut az önkény, eltorzítva mindazt, ami valaha igaz volt, megtagadva a valóságot, eltiporva a jóságot. Félelmet ébreszt, ellenségeket szít, gyűlöletet kelt.
Gyanakvóvá teszi a világot.

234. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Névsorok. Azt hittük, velünk nem történhet meg. Az apám, a nagyapám, a fivérem. Ezért a hazáért harcoltak. Asszonyok, akik itt szülték meg gyermekeiket. Parasztok, akik ezt a földet művelték, munkások, tanárok, orvosok. Gyerekek. Ott voltak mind. Mögöttük kiürült otthonok, elhagyott életek, befejezetlen múlt, el nem kezdett jövő.

234. oldal

Ani88 P>!

A háború nem játék, nagy hatalmak harca, amit kisemberekkel játszatnak le. A tét mindig nagy,és az egyes emberek élete nem sokat számít. Kint a harcmezőn pedig, távol a szülőfalutól és a családtól, minden átértékelődik. Fiatal voltam, és hős akartam lenni, boldogan öltöttem magamra az egyenruhát, kötöttem a sapkámra a nagyanyád szalagját, és indultam, hogy harcoljak a hazámért.

80. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Bori notesz
Zelk Zoltán: A három nyúl
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Marilyn Miller: Túl a maffián
Ella Steel: Vágyak dallama
Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt
Marilyn Miller – Ella Steel: Üldözöttek
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
József Attila: Altató
Bálint Ágnes: Mazsola