79. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján

A ​fekete rózsa 211 csillagozás

Bauer Barbara: A fekete rózsa

Azt ​mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2020
312 oldal · ISBN: 9789634754374
>!
Jaffa, Budapest, 2020
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754183

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Sommer Anna · Tischler András


Kedvencelte 45

Most olvassa 27

Várólistára tette 199

Kívánságlistára tette 204

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

„A sebek nehezen gyógyulnak be, különösen azok, amelyek kívülről láthatatlanok. Alattomosan marnak, belülről emésztenek, és nem fedik fel titkukat.”

Bauer Barbara egy újabb magával ragadó történettel örvendeztetett meg minket, amely színtere miatt érezhetően kiemelten közel áll az író szívéhez. Az etyekiek elbeszélésein alapuló történet a félelem, a várakozás, a remény és a szeretet regénye.

A főszereplőnek, Sommer Annának hamar fel kell nőnie, hiszen kitör a második világháború, édesapja, két bátyja és első szerelme, Andris is bevonul. Annus személyes sorsával együtt tanúi lehetünk a világháború kitörésének, a család férfi tagjaiért rettegő nők életének, a gyűlölettel és félelemkeltéssel irányító hatalomnak, majd a svábok kitelepítésének. A fájdalmon, a félelmen és a tragédiákon át azonban Anna egy erős nővé cseperedik, aki felfedezi a borászatban rejlő ígéretet, és nem adja fel a reményt, hogy élete szerelme egyszer még visszatér hozzá, miközben rémes látomások gyötrik. A Fekete rózsa egy megrendítő romantikus történelmi regény, amelyben kulcsszerepet játszik Etyek történelme, hagyományai és összetartó közössége, természetesen mindez az írótól már megszokott, költői szófordulatokban és érzelmekben gazdag, igényes stílusban.

8 hozzászólás
Edmond P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

A második találkozásom volt A fekete rózsa c. könyv Bauer Barbarával, ami biztosított afelől: mindent el kell olvasnom, amit ez az asszony ír, nem érdekel se a cím, se a fülszöveg, se a borító, ha Bauer Barbara = veszem, olvasom, gyönyörködök, sírok, katarzisokon megyek keresztül, majd boldogan becsukom a könyvet és felteszem a polcomra.

A fekete rózsával is ugyanez volt a folyamat, mivel a Még látlak odafenn c. könyvét olvastam először, így témájában, tematikájában sok hasonlóságot véltem felfedezni, maga az alapja azonos, de teljesen más a két könyv üzenete, a lényege és a csattanója.
Különleges ez a könyv, főleg a születése, a hideg kiráz, hogy megtörtént események fiktív szereplőkkel, hogy Etyek közösségi „hozta össze”, ahogy a könyv Etyek történelméről is szól, azoknak az embereknek a szájából, akik ott élnek, és akiket Barbi meghallgatott.
Úgy szövi be a regényt a háború, a tragédiák, a hatalom, mint ahogyan a szőlőfürtök kanyarodnak, közben pedig egy gyönyörű szerelem bontakozik ki az olvasó előtt.
A tájleírások, a falu, a hegyek, a szőlők és azoknak művelése, a természet és annak jelei, amikből a régiek tudtak tájékozódni, a hagyományok, a magyarság érzése, ezt mind a könyv témáiba tartozik, ezek váltottak ki belőlem olyan hihetetlen gondolatokat és helyeztek flow állapotba, örömöt és bánatot adva, amit kevés regény tud velem megtenni, de Bauer Barbara igen.

Hálás vagyok, hogy elolvashattam, csak ajánlani tudom nektek, olvassatok mindenképpen Baur Barbarát!!! :) :) :)

2 hozzászólás
Katalin_V_Tóth P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Kedvenc íróm lett Bauer Barbara. Csodálatos regényeket ír, ez a műve is tetszett. Egy korán nyílt szerelmet és családokat szakít szét a háború, a sok nehézség. Gyönyörűen megrajzolt karakterek, meghatóan elmesélt történet. Várakozás, hit, elengedés, elfogadás, erő, bizalom, tanulás és még ezer csoda a regényben. Szerettem, hogy Etyeken játszódik a könyv, szeretnék egyszer ellátogatni oda.

Bea_Könyvutca P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Bauer Barbarától ez a második olvasásom. Az aranyműves fia volt az első, és már arról a könyvről írt bejegyzésemben is megállapítottam, hogy mennyire finom, lírai stílusban meséli el az eseményeket a szerző. Ez nem változott, illetve annyiban mégis, hogy ez a könyv még jobban megérintett, még jobban szívbe markoló volt.

Az etyeki emberek emlékeit sikerült annyira személyessé, annyira közelivé tennie, hogy bármelyikünk emlékei lehetnének, bárki nagyszüleiről, elődeiről szólhatna ez a csodaszép, szeretettel teli, megindító történet.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/02/bauer-barbara-fek…

robinson P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Ez erős és kerek. a kisemberek sorsa a történelem viharos forgatagában letaglózó erővel és képekben jelenik meg. A politikai áthallások bizony napjainkra is igazak lehetnek. A megosztottság, elkeseredett gyűlölködés nem vezet sehová.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/11/a-fekete-rozsa.html

2 hozzászólás
Kókuszka>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

El kell mondanunk! Szembe kell néznünk azzal, ami történt, és tovább kell adnunk. Különben mindhiába volt, hiába szenvedtünk, hiába vannak áldozatok.
Bauer Barbara érzelemgazdag regénye a svábok és magyarok lakta Etyeken élő Annus sorsán keresztül mutatja be a második világháború sötét korszakát. Látjuk a kisemberek kiszolgáltatottságát, a hatalommal való visszaélést, a családok szétszakítását, férjek, apák, és szinte még gyermek fiaik értelmetlen hadba küldését, a visszásságokat, aki ellen harcoltak az később felszabadít, a háború utáni lefoglalásokat, kitelepítéseket. Az írónő emellett varázslatos módon, a magyar nyelv gazdagságát kihasználva mesél a tájakról, hagyományokról, szerelemről, szeretetről, a család összetartó erejéről. Nálam az idei év kimagasló olvasmánya.

Sippancs P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Mind hangulatában, mind cselekményében nagyon különleges könyv volt, jólesett elmerülni benne. Az írónő annyira szépen írt a borászatról és a szőlő szeretetéről, hogy nem egyszer anyai nagyapámat juttatta eszembe, aki maga is nagy borásznak számított, persze csupán háztáji minőségben. Ám ami Papának csak kedvtelés volt, az a Vénembernek egy egész élet munkája, Annusnak pedig a jövő ígérete.
De nemcsak emiatt volt különleges ez a könyv. Magán hordozta a történelem lenyomatát, az írónő etyeki származását, megannyi élettörténetet és a hagyományok iránti tiszteletet. És bár a 2. világháború borzalmaiból is bőven kijutott a 312 oldalra, mégis pozitív lett a lezárás, hisz ha más nem, mindig ott a remény, a lehetőség az újrakezdésre.
Nem is kérdéses az 5 csillag.
(A sváb kitelepítésekről döbbentem olvastam, nekem ez egyáltalán nem rémlett a történelemkönyvekből.)

5 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

„Ami igazán fontos, az bennünk van, elkísér, végigjárja velünk az utat, előjön, talán még súg is, ha kell, de aztán visszahúzódik a felejtés mögé, legyen az öröm vagy bánat, jó vagy rossz. Mind képes táplálni, mind erőt ad, mutat valamit. Mind elmozdít és más irányba visz tovább.”

Ez a könyv egész egyszerűen gyönyörű. Megrendítő. Nagyon erős érzelmi hatása van. Olyan csodálatos, tökéletes, erős mondatokból, gondolatokból épül fel, hogy tulajdonképpen minden egyes szavával hat. Bauer Barbara: A fekete rózsa c. regénye nem csak varázslatosan szép külcsínében megkapó, hanem tartalmában is értékes, szívhez szóló, csodatévő irodalom.

A történet abban a faluban játszódik, ahol maga az írónő is felnőtt. Etyek utcái, házai, arcai szinte megelevenednek előttünk, akár ha filmvásznon látnánk. A múlt életre kel a szemünk előtt. Érezzük a frissen sült, még forró cipók, a sütemények, és a szőlő ültetvények illatát, a bor zamatát a nyelvünkön. Az ízes beszéd szinte kihallatszik a sorok közül. Olyan valódi, élő a történet, hogy fáj, sajog, lüktet bennünk. Az idő, mely nem a mi időnk, de túl ismerős, az elevenünkbe vág. A II. világháború sötét, borús éveibe kalauzol bennünket vissza. Amikor háborúba vitték a hadra fogható férfiakat, és az asszonyok a gyermekekkel magukra maradtak ebben a kíméletlen kézzel nehéz sorsokat író időszakban.

A két főszereplő, Annus és Andris szerelme tiszta, őszinte, fájdalmasan szép. Úgy bontakozik ki, ahogy a rózsa bontja szét szirmait. Azután igen korán véget ér a boldog, felhőtlen gyermekkor, és Annus várni kényszerül. Éveken át, rendületlenül. Kemény hónapok ezek. Az éhezés, a kilátástalanság, a frontokon harcoló apák, testvérek, férjek, fiúk iránti szüntelen aggodalom, a sorra érkező, kínzó hírek ("ütközetben eltűnt", "hősi halált halt"), és az ismétlődő bombázások kiveszik a háború végéért imádkozó otthonmaradottak minden erejét. Azután jönnek az oroszok, és a német ajkú családok bosszúhadjárat-szerű kitelepítése megkezdődik. Ám Annus marad, és vár tovább. Tanul. A hegyen lakó, titokzatos Vénembertől tanulja a szőlőművelés és a borkészítés misztikus, mély igazságokat rejtő, áldozatos munkával járó művészetét. Nem adja fel. Hisz, tesz, és akar. Végtelenül szimpatikus fiatalasszonnyá érik az oldalakon, akivel együtt tudunk érezni, akiért ökölbe szorított kézzel izgulunk, akinek a boldogságát annyira áhítjuk, hogy ez a fájdalmas remény mindent felülír bennünk olvasás közben. Szétszakadt családok, megtört életek édes-bús, igaz meséje ez. Ugyanakkor a reményé is. És a szerelemé. A szerelemé, mely mindent legyőz.

Megmondom őszintén: én végigsírtam. Ez a szomorú, keserédes, mégis a legutolsó betűig izgalmas, lebilincselő történet többször is könnyeket csalt a szemembe. Ez pedig tőlem nem kicsit szokatlan. Szeretem ezt a regényt. Többet nem tudok. Egész egyszerűen csak nagyon szeretem, mert felkavaró, megindító, igazi, mágikus erejű és kiemelkedő alkotás. Az írónő drámai eszközökkel dolgozik, ihletettségben átlényegülő lelkiállapotot hoz létre az olvasóban, de lírai szépségével, és a megnyugvást hozó végkicsengéssel feltétlenül enyhíti az általa ütött sebeket. A történet műfaját tekintve romantikus történelmi családregény, irodalmi értékét tekintve kimagasló. Történelmileg pontos, a lelkiismeretes kutatómunka kiérződik belőle. A háború lélektani hatásait ugyanilyen precizitással ábrázolja. Sehol egy sallang, sehol egy felesleges gondolat. Csak a valóság, és a valóságba rejtett szépség.

Bauer Barbara: A fekete rózsa c. regényével véghezvitte a lehetetlent: visszaadta a romantikus történetekbe vetett rég elveszett, kihűlt, végletekig kiábrándult hitemet. Ez a regény gazdag, érett, kerek egész. Szívszorító, kihagyhatatlan élmény.

Az eredeti bejegyzést a blogomban találjátok:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/11/baue…

IrodalMacska P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Csak egy dolog kellemesebb annál, amikor az ember Bauer Barbarát olvas: ha Bauer Barbarát hallgatja. Szeretem a kedves hangját, a szeretetteljes személyiségét, ahogy a könyveiről és a szereplőiről beszél, illetve úgy általában az ő világát. Pontosan emiatt félve kezdtem bele a könyve olvasásába, mert tudvalevő, hogy a lektűr nem a kedvenc műfajom és a romantikát is inkább gyakorolni szeretem, semmint olvasni róla.

A kötet első 100 oldala igazolni látszott a félelmeimet. Az Anna és Andris között szövődő szerelem és Annuska indokolatlan, bármely pillanatban kicsorduló könnyei kifejezetten idegesítettek. Volt egy pont, ahol le akartam tenni a könyvet, de néhány, általam rettenetesen tisztelt Moly csillagozása meggyőzött, hogy ők nem adhattak 4,5-5 csillagot egy – már bocsánat, de – nyálas nyavalygásra.

Micsoda szerencse, hogy így döntöttem! Ami mindenekelőtt meggyőzött, az Anna jellemfejlődése volt. A gyenge kislányból felelősségteljes, öntudatos felnőtt nő lett, akinek nem volt más választása, mint erősnek lenni és kitartani. Tehát Anna története egyben egy fejlődésregény is, ami annyira erős volt, hogy a könyv első harmadát szinte teljesen elfeledtette velem.

Ami azonban visszavonhatatlanul, napokra elvarázsolt és egy ideig nem is tudtam új könyv olvasásába belekezdeni, az Etyek története volt. Szerettem az utcák, a szőlőhegy bemutatását és a borral kapcsolatos gondolatokat.

„A borban benne van, aki issza, és benne van az is, aki készítette. Az egész év hangulata, öröme és bánata. Fagyok, esők, és aszály, óriási viharok, akár háborúk, születés, halál, minden, ami a borász lelkét nyomta, és mindaz, ami boldoggá tette. Kóstolják meg, de hogy ízlik-e majd, azt nem tudhatom. Hogy milyen a bor, az tőlünk függ. A lelkünk tükröződése. Csak tartsa a nap felé a poharát, nézze meg a színeit, szívja be az illatát, ízlelje a zamatát, hagyja, hogy betöltse a szívét.”

A II. világháború borzalmai és a kitelepítések okozta változások megrázóak voltak, az írónő annyira hitelesen adta vissza a történteket, hogy az olvasó akarva-akaratlanul beleélte magát a szereplők helyzetébe. A történelmi háttér feltárása komoly munkát igényelhetett, amely kutatómunka egyébként Bauer Barbara egyik erőssége: időt, energiát nem sajnálva ássa bele magát az adott korszakba, a szóban forgó szereplő életébe és ez a szorgalom, illetve precizitás érződik is a könyvein.

Összességében egy roppant erős, varázslatos regény és kizárólag az első harmada miatt érdemel „csupán” 4.5 csillagot.

>!
Jaffa, Budapest, 2020
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754183
9 hozzászólás
Szösszenet P>!
Bauer Barbara: A fekete rózsa

Nagyon szeretem az író regényeit, ezzel a könyvével ebben ismét megerősített.
A főszereplő, Sommer Anna, Annus és családjának életét követhetjük nyomon a 2. világháború eseményeit beleszőve.
A háború szétválaszt családokat, közösségeket, az addig egységben, jó szomszédságban élő emberek szinte ellenséggé válnak, puszta származásuk miatt.

„ -Veszélyes dolog a hatalom.”

Annus igazi túlélő, erős jellem,becsületes, tiszta szívű leány, aki hitével megmenti a még menthetőt.
Ebben a regényben is fellelhetők az emberi nemes jellemek, érzések, szépen ellentétbe állítva a háború pokoli következményeivel.

" Igazságtalan ítéletek. Értelmetlen háborúk. Hát nem tanulunk? Újra és újra hatalomra jut az önkény, eltorzítva mindazt, ami valaha igaz volt, megtagadva a valóságot, eltiporva a jóságot. Félelmet ébreszt, ellenségeket szít, gyűlöletet kelt.
Gyanakvóvá teszi a világot."

Ami számomra nagyon kedves még ebben a könyvben, a hagyományok és az egyszerű emberek találékonysága, bölcsessége.

„ Anyám mindig azt mondta, hogy a lélek útja szabad, bárhová eljut, és bárhonnan hazatalál. Mégis azt vallotta, hogy a múltunkat ott találjuk, ahol van kihez kimenni a temetőbe, a jövőnket pedig ott, ahol egyszer majd megbékélésre találunk. ”


Népszerű idézetek

Málnika >!

Élj, nevess, tedd a dolgod, mielőtt elszalad melletted az idő.

175. oldal (Jaffa, 2020)

Málnika >!

Mindig azt hisszük, hogy nem történhet meg, aztán végignézzük, ahogy mások ott állnak a halálsoron, vonulnak a halálmenetben, és még mindig nem hisszük el, hogy a következőben már mi is ott lehetünk. Más eszme mögött felsorakoztatva, más ideológia mentén.

221. oldal (Jaffa, 2020)

Könyvözön>!

Akinek a bosszú, a gyűlölködés az éltető eleme, az nem tud mit kezdeni a jósággal.

Kókuszka>!

A hatalom újra és újra ellenséget keres. És a gyávák beállnak melléjük, társakká válnak a gyűlölködésben, úgy úszva meg, hogy maguk is ellenséggé váljanak. Áldozattá.

222. oldal

Kókuszka>!

Körülöttünk háború dúl, a nevetést elnyomja a fegyverek hangja, a szeretetet a gyűlölet, a hitet az erőszak. Hát milyen világ ez?

33. oldal

Könyvözön>!

A sebek nehezen gyógyulnak be, különösen azok, amelyek kívülről láthatatlanok. Alattomosan marnak, belülről emésztenek, és nem fedik fel titkukat.

Szösszenet P>!

Anyám mindig azt mondta, hogy a lélek útja szabad, bárhová eljut, és bárhonnan hazatalál. Mégis azt vallotta, hogy a múltunkat ott találjuk, ahol van kihez kimenni a temetőbe, a jövőnket pedig ott, ahol egyszer majd megbékélésre találunk.

234. oldal

Szösszenet P>!

Igazságtalan ítéletek. Értelmetlen háborúk. Hát nem tanulunk? Újra és újra hatalomra jut az önkény, eltorzítva mindazt, ami valaha igaz volt, megtagadva a valóságot, eltiporva a jóságot. Félelmet ébreszt, ellenségeket szít, gyűlöletet kelt.
Gyanakvóvá teszi a világot.

234. oldal

Ani88 P>!

A háború nem játék, nagy hatalmak harca, amit kisemberekkel játszatnak le. A tét mindig nagy, és az egyes emberek élete nem sokat számít. Kint a harcmezőn pedig, távol a szülőfalutól és a családtól, minden átértékelődik. Fiatal voltam, és hős akartam lenni, boldogan öltöttem magamra az egyenruhát, kötöttem a sapkámra a nagyanyád szalagját, és indultam, hogy harcoljak a hazámért.

80. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban
Szélesi Sándor: Kincsem
Fábián Janka: Koszorúfonat
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
Lucinda Riley: Árnyéknővér
Kate Morton: A tóparti ház
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző
Julia Quinn: Wyndham elveszett hercege