A ​fekete rózsa 94% 551 csillagozás

„A sebek nehezen gyógyulnak be, különösen azok, amelyek kívülről láthatatlanok. Alattomosan marnak, belülről emésztenek, és nem fedik fel titkukat.”

Bauer Barbara egy újabb magával ragadó történettel örvendeztetett meg minket, amely színtere miatt érezhetően kiemelten közel áll az író szívéhez. Az etyekiek elbeszélésein alapuló történet a félelem, a várakozás, a remény és a szeretet regénye.

A főszereplőnek, Sommer Annának hamar fel kell nőnie, hiszen kitör a második világháború, édesapja, két bátyja és első szerelme, Andris is bevonul. Annus személyes sorsával együtt tanúi lehetünk a világháború kitörésének, a család férfi tagjaiért rettegő nők életének, a gyűlölettel és félelemkeltéssel irányító hatalomnak, majd a svábok kitelepítésének. A fájdalmon, a félelmen és a tragédiákon át azonban Anna egy erős nővé cseperedik, aki felfedezi a borászatban rejlő ígéretet, és nem adja fel a reményt, hogy élete szerelme egyszer még visszatér hozzá, miközben rémes látomások gyötrik. A Fekete rózsa egy megrendítő romantikus történelmi regény, amelyben kulcsszerepet játszik Etyek történelme, hagyományai és összetartó közössége, természetesen mindez az írótól már megszokott, költői szófordulatokban és érzelmekben gazdag, igényes stílusban.

A második találkozásom volt A fekete rózsa c. könyv Bauer Barbarával, ami biztosított afelől: mindent el kell olvasnom, amit ez az asszony ír, nem érdekel se a cím, se a fülszöveg, se a borító, ha Bauer Barbara = veszem, olvasom, gyönyörködök, sírok, katarzisokon megyek keresztül, majd boldogan becsukom a könyvet és felteszem a polcomra.

A fekete rózsával is ugyanez volt a folyamat, mivel a Még látlak odafenn c. könyvét olvastam először, így témájában, tematikájában sok hasonlóságot véltem felfedezni, maga az alapja azonos, de teljesen más a két könyv üzenete, a lényege és a csattanója.
Különleges ez a könyv, főleg a születése, a hideg kiráz, hogy megtörtént események fiktív szereplőkkel, hogy Etyek közösségi „hozta össze”, ahogy a könyv Etyek történelméről is szól, azoknak az embereknek a szájából, akik ott élnek, és akiket Barbi meghallgatott.
Úgy szövi be a regényt a háború, a tragédiák, a hatalom, mint ahogyan a szőlőfürtök kanyarodnak, közben pedig egy gyönyörű szerelem bontakozik ki az olvasó előtt.
A tájleírások, a falu, a hegyek, a szőlők és azoknak művelése, a természet és annak jelei, amikből a régiek tudtak tájékozódni, a hagyományok, a magyarság érzése, ezt mind a könyv témáiba tartozik, ezek váltottak ki belőlem olyan hihetetlen gondolatokat és helyeztek flow állapotba, örömöt és bánatot adva, amit kevés regény tud velem megtenni, de Bauer Barbara igen.

Hálás vagyok, hogy elolvashattam, csak ajánlani tudom nektek, olvassatok mindenképpen Baur Barbarát!!! :) :) :)

Kedvenc íróm lett Bauer Barbara. Csodálatos regényeket ír, ez a műve is tetszett. Egy korán nyílt szerelmet és családokat szakít szét a háború, a sok nehézség. Gyönyörűen megrajzolt karakterek, meghatóan elmesélt történet. Várakozás, hit, elengedés, elfogadás, erő, bizalom, tanulás és még ezer csoda a regényben. Szerettem, hogy Etyeken játszódik a könyv, szeretnék egyszer ellátogatni oda.

Bauer Barbarától ez a második olvasásom. Az aranyműves fia volt az első, és már arról a könyvről írt bejegyzésemben is megállapítottam, hogy mennyire finom, lírai stílusban meséli el az eseményeket a szerző. Ez nem változott, illetve annyiban mégis, hogy ez a könyv még jobban megérintett, még jobban szívbe markoló volt.

Az etyeki emberek emlékeit sikerült annyira személyessé, annyira közelivé tennie, hogy bármelyikünk emlékei lehetnének, bárki nagyszüleiről, elődeiről szólhatna ez a csodaszép, szeretettel teli, megindító történet.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/02/bauer-barbara-fek…

Ez erős és kerek. a kisemberek sorsa a történelem viharos forgatagában letaglózó erővel és képekben jelenik meg. A politikai áthallások bizony napjainkra is igazak lehetnek. A megosztottság, elkeseredett gyűlölködés nem vezet sehová.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/11/a-fekete-rozsa.html

Annyira ismerős volt a történet! Mintha csak a lakóhelyemen történtek volna a könyvbeli események, mintha a regény alakjait én magam is ismerném. Ráadásul Annán keresztül, mintha a szeretett Nagymamám szólalt volna meg ismét, aki ugyanakkor született, mint Andris. A sorsok mégis egyediek, a fájdalom viszont ugyanúgy közös. Az emlékezés is…

„El kell mondanunk! Szembe kell néznünk azzal, ami történt, és tovább kell adnunk. Különben mindhiába volt, hiába szenvedtünk, hiába vannak áldozatok.”
Bauer Barbara érzelemgazdag regénye a svábok és magyarok lakta Etyeken élő Annus sorsán keresztül mutatja be a második világháború sötét korszakát. Látjuk a kisemberek kiszolgáltatottságát, a hatalommal való visszaélést, a családok szétszakítását, férjek, apák, és szinte még gyermek fiaik értelmetlen hadba küldését, a visszásságokat, aki ellen harcoltak az később felszabadít, a háború utáni lefoglalásokat, kitelepítéseket. Az írónő emellett varázslatos módon, a magyar nyelv gazdagságát kihasználva mesél a tájakról, hagyományokról, szerelemről, szeretetről, a család összetartó erejéről. Nálam az idei év kimagasló olvasmánya.

Gyakran említem a líraiságot könyvekkel kapcsolatosan, pedig nem is szeretem a verseket. Talán nekem a versek ilyen történetekben öntenek testet, itt kapom meg a kellő lelkiséget, ékesszólást.

Ez a történet egyszerre volt megható, megrázó, lebilincseló, elgondolkodtató. Olyan valós eseményeket mutat be kitalált szereplőkkel, amelyek felett senki nem tud csak úgy továbblépni. Hogy miért?
Hát azért, mert olyan eseményt mutat be, a II. Világháborút, ahol ha nem is személyesen, de a rokonaink által, a történeteikkel megpróbáljuk átélni, vagy legalább átérezni az eseményeket.
A hangsúly itt a PRÓBÁLJUKon van, mert a valódi érzelmeket az elszenvedők élték át igazán.
A történelem órák alatt tanultunk a háborúról, tudtuk/megtanultuk, hogy mindenkinek nagyon rossz volt, szörnyűséges, de arról soha nem beszéltek, hogy az otthon maradt csaladtagok, hogyan, miként viselték a történteket.
Ez a könyv tökéletesen bemutatja a szereplők érzelmeit, amelyek könnyedén görcsbe randítják az olvasó gyomrát.
Aki teheti az olvassa el! Nem fog csalódni!

Több háborús könyvet olvastam már, de még egyet sem, ami itthonról mutatta be a háború arcát. Így téve személyessé, még közelibbé azt a sok borzalmat, ami történt. Mi is élhettünk volna akkor, mi is lehettünk volna ők, nekünk is háborúba kellett volna küldeni a fiainkat, férjeinket, nekünk is talpon kellett volna maradnunk, egymásra támaszkodva és a mi életünk is lehetett volna a várakozás.
Egy félig magyar, félig sváb család szemével ismertük meg a háború Magyarországot érintő borzalmait. A fiatal lány szemével, aki épp csak szerelembe esett már el is kellett engednie a szerelmét és egyik napról a másikra felnőtté kellett válnia, hogy tudja cipelni az élete minden terhét.
Annus csenevész lányból, bátor nő lett. Nagyon megkedveltem. Ahogy az apját és a Vénembert is. Az anyja oly sok mindent szenvedett el, mégis erőt tudott adni neki. Péter gyáva volt, de ijesztővé csak a félelme tette, miután visszatért. A család deportálása iszonyú elkeserítő volt, de sajnos ez is a valóság része volt.
Ez a történet egyszerre volt gyönyörű és szörnyű. Varázslatos és fájdalmas. Ijesztő és reménnyel teli. Könnyfakasztó.

Ez egy nagyon szép történet a 2. világháború magyarországi oldaláról, egy sváb család szemszögén át. A könyv első fele romantikus, gyermeki, jó kis falusi hangulatú és őszies a borkészítés és a szüret bemutatásával. A másik fele viszont baljós, szomorú, rettegéssel teli, és bemutatja, hogy mennyire nehéz kétnemzetiségűnek lenni, milyen hatással van a háború a családokra, és hogyan lehet ezt az egészet túlélni.

Mindezt Annus szemszögén keresztül látjuk, akitől mindent elvesz a háború: elmennek a testvérei, az apja és a szerelme is, hogy aztán hónapokig, évekig csak a találgatás maradjon a várakozó asszonyoknak. Nagyon megrázó, de szép és valamiféle megoldást kínáló ez a történet, szóval én egy percig sem bánom, hogy elolvastam. Nagyon sokat adott ez a könyv, úgyhogy köszönöm @Katalin_V_Tóth-nak, hogy felhívta rá a figyelmem. :)

https://www.youtube.com/watch…