Vata ​fia 25 csillagozás

Batka Zoltán: Vata fia

Magyar ​Királyság, 1061
A 11. század derekára a fiatal magyar királyság területén elterjedt az új hit, a kereszténység. Már csak egyetlen, tiszántúli törzs őrzi a régi rendet. Innen robban ki 1061-ben az utolsó pogánylázadás.
I. Béla király „uruszágában” színlelt béke honol. Bélának már csak egyetlen pogány törzset kell megtörnie, hogy végre teljesen a keresztény Európa része legyen a fiatal magyar királyság. Ám Bélának, a kegyetlen reálpolitikusnak legnagyobb harcát saját múltjával kell megvívnia: minél buzgóbban építi nagy művét, titokban annál kétségbeesettebben keresi a visszautat gyermekkora valaha volt pogány világába.
Vata fia János, az utolsó pogány – régi magyar nyelven: szár – törzsfő Bélához hasonlóan meghasonlott ember. Látja, ahogy világa lassan széthullik, és népére a sorstalan pusztulás vár. Látszólag szilárdan uralja törzsét, ám belül már régen nem hisz istenében. Egy ideje már csak úgy tud elaludni, ha egy meztelen tőrt tesz ki a pamlaga mellé: ha… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632939094
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9789632939551

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Vata fia János


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ottilia P>!
Batka Zoltán: Vata fia

A XI. században, a Kárpát-medencében játszódó történelmi regény múltunkat idézi meg, I. Béla király korát, a kereszténység erőszakos terjesztésének időszakát. A főhős Vata fia János, az utolsó pogánylázadás vezetője volt, az ő történetét dolgozta fel a szerző. A regény gerincét valós történelmi személyek és események adják, de magáról a főhősről és az utolsó pogánylázadásról alig van történelmi forrás, így az író a magyarság mondaköréből és saját fantáziájából is merített. Túlnyomórészt Adelardó, egy fiatal, hispániai szerzetes szemszögén keresztül látjuk az eseményeket.

Érdekes megismerni az udvar politikai összefüggéseit, a háttérben meghúzódó érdekszövetségeket és érdekellentéteket. A élmény különlegességét mégis az adja, hogy bepillanthatunk elődeink életébe, mert Batka Zoltán bevezet bennünket a hétköznapi emberek közé, és egyben szimpátiát ébreszt bennünk. őseink iránt.

Amikor felpörögnek az események, az olvasó egyre inkább Vata fia Jánosnak és népének szurkol – bár tanulmányaink alapján tudjuk, hogy győzelem esetén sincs jövőjük – mégis reménykedünk legalább a túlélésben.

A könyv egyik legfontosabb erénye, hogy nem a szokásos magyarázattal szolgál, vagyis nem azt erősíti, hogy Szent István megtérése nélkül esélytelen lett volna megmaradnunk Európában, hanem gondolkodásra késztet. Mi lett a magyar azonosságtudattal, méltósággal, hagyományokkal és életstílussal, amit a kereszténységre való áttérés során meg kellett tagadni. Mindezek hatására a magyar olvasó ösztönzést érezhet, hogy mélyebben megismerje őseit.

robinson P>!
Batka Zoltán: Vata fia

Az egész regényen érződik a gondos munka. Színes és hangulatos, mozgalmas cselekményű első regény egy olyan történet mesél el a magyarság korai történelméről, ami a régi magyar mondák világát, annak szellemiségét idézi számomra.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/09/vata-fia.html

jehuka P>!
Batka Zoltán: Vata fia

Egy részleteiben kidolgozott, dramaturgiailag nagyon jól felépített, néprajzi elemekkel tarkított, hihetetlenül érdekes történelmi regényt olvashat, aki kezébe veszi a kötetet. Rengeteg információ rejlik a sorok között a kor társadalmi, politikai viszonyairól, és az ősi magyarság szokásairól, kultúrájáról. Ugyan ez a szerző első regénye, írásmódja kiforrott, stílusa olvasmányos, remekül ötvözi a konkrét eseményekről fennmaradt csekély számú történelmi tényt, a mondák és legendák varázslatos hangulattal átitatott világával és saját fantáziájával. Írása egyértelműen erős konkurenciát képvisel a kortárs magyar történelmi regények mezőnyében (…)
A regény nagy erőssége többek között a zseniális karakterábrázolás. Leginkább I. Béla király amúgy végtelenül ellenszenves alakja ragadta meg a fantáziámat. Mert hát milyen ember az, aki szentté avatná szülei gyilkosát? A hatalom megszállottja, aki számára a cél szentesíti az eszközt, ami pedig Vata fia János uralmának felszámolása. Nem riad vissza sem hazugságtól, sem a népe legyilkolásától. Hiába ez a történelem által igazolt egyetlen lehetséges útja a Magyar Királyságnak, nem sikerült azonosulnom a felfogással, amit képviselt. Vata fia János is jól megalkotott figura, kifejezetten összetett, árnyalt jellem. Nem átlagos pogány hadúr, a keresztény királyi udvarban nevelkedett. Szilárd jellem, de a múlt képviselője, nem akar háborút, vívódik népe sorsának alakulása miatt, de behódolni sem hajlandó. Míg Béla a hatalmat, ő a függetlenséget és a szabadságot jelképezi (…)
Teljes értékelés itt:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/09/hisztorik-batka…

2 hozzászólás
Baráth_Zsuzsanna P>!
Batka Zoltán: Vata fia

Milyen érzés lehet tudni, hogy a néped útja a pusztulásba vezet és te nem tehetsz ellene semmit? Milyen érzés lehet tudni, hogy csak egyetlen úton haladhatsz és ezért fel kell áldoznod azokat, akikkel titkon együtt dobog a szíved? Ezekkel a súlyos kérdésekkel kell szembesülnie 1061-ben Béla királynak és Vata fia Jánosnak. Mindketten reálpolitikusok és tudják, hogy a magyarság útja a kereszténység, és a jövő érdekében a múltnak, vagyis a pogány világnak el kell tűnnie. Ugyanakkor Béla király apja az a Vazul, akit István király vakíttatott meg, tehát ő is pogánynak született, amit nem felejtett el, hiába lett időközben keresztény király. Vata fia János a királyi udvarban nevelkedett és tökéletesen tisztában van azzal, hogy apái hitének leáldozott, a világ megváltozott, nincs lehetőség visszatérni a pogány világhoz. Mindketten meghasonlott emberek, akiknek nehéz döntéseket kell meghozniuk, miközben átgázol rajtuk a történelem. Kettejük konfliktusa és lelki vívódása van olyan érdekes, hogy elvigye a hátán a történetet, amely rendkívül sodró erejű, és egy olyan korba röpít el bennünket, amelyről nem sokat tudunk. A Vata-féle 1046-os pogány lázadás ugyanis közismert, arról azonban még egy olyan történelemrajongó, mint én, (akinek egyébként az Árpád-ház a gyengéje), sem tud túl sokat, azon túl, hogy 1061-ben is kitört még egy utolsó pogány felkelés a székesfehérvári országgyűlésen, amelyet valószínűleg Vata fia János vezetett. Ebből az aprócska történelmi tényből, amelynek részletei elvesztek a múlt homályában (amelyért nyilván sokat tettek a szent Árpád-házi királyok, akiknek a keresztény Európában élve az volt az érdekük, hogy minél előbb elfelejtődjön egy ilyen számukra kínos incidens), egy remek történelmi regény született, ami főleg annak fényében nagy fegyvertény, hogy ez a szerző első kísérlete a műfajban. Egy kicsit nehézkesen indulnak be az események, de amint sikerül belehelyezkednünk a történelmi korba, fergetegként ragad magával az izgalmas sztori, amelynek drámaiságát a romantika oldja valamelyest. Ez egy kőkemény korszak volt, őseinkre akkor már rákényszerítették a kereszténységet, mert bizony Géza fejedelem és István király valóban tűzzel-vassal tett rendet az országban, hiszen tudták, hogy a magyar nép csak akkor nem tűnik el a történelem viharában, ha felhagy a pogány életmóddal és kereszténnyé lesz, bármi áron. A Vata-féle felkelés is a múlté már, mindenki tudja, hogy ez a harc már eldőlt, többé-kevésbé bele is nyugodtak a népek, hogy ez van és kész. Vata fia János is tudja, hogy az ő számára már csak egyetlen út maradt: még egyszer utoljára megmutatni, milyen is a pogány virtus, aztán megtérni őseihez és átadni a terepet a jövőnek. Béla király is tudja, hogy ellenfelének nincs esélye, le is veri a lázadást, ahogyan azt neki tennie kell, aztán megadja a tiszteletet Vata fia Jánosnak, ők eljátszották a szerepüket, amit a sors rájuk mért, mi pedig kaptunk egy tökéletes katarzist. Jó könyv ez nagyon.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/09/23/konyvkritika_…

WerWolf>!
Batka Zoltán: Vata fia

Amikor megláttam a borítót, tudtam, hogy ez a könyv kell nekem és el akarom olvasni.
Az utolsó pogánylázadás történetét dolgozza fel Batka Zoltán regénye, mely a kisszámú történelmi forrás és a magyarság mondakörében fellelhető információk alapján próbálja rekonstruálni az eseményeket. Bár sok a fikció a regényben, a gerincét megtörtént események adják.
A történet egy kicsit lassan indul be, ahogy a küldöttség útját és tetteit követjük nyomon. Az első összecsapás hordoz magában egy kis lehetőséget, hogy felpörögjön a történet, de sajnálatos módon ez nem következik be. Igaz, hogy sok információt tartalmaznak a leírások, melyre később szüksége lehet az olvasónak a történések jobb megértése érdekében, de ez nem tudja behúzni teljesen.
Ahogy visszatérünk Béla udvarába, az események egyre jobban felpörögnek és betekintést nyerhetünk az udvar politikai viszonyaiba és a háttérben meghúzódó érdekközösségekbe. A fiatal keresztény királyság a római központú Szentszéknek van kiszolgáltatva, és egyben ettől a központi hatalomtól függ a sorsa is. Az idegen befolyás egyre több magyarnak nem tetszik, és az sem ahogy a pogányságot próbálják erőszakkal áttéríteni az új hitre.
A regény második felében igencsak felpörögnek az események, és magával ragadják az olvasót. Olyannyira, hogy nekem nem is sikerült addig letennem a könyvet, még a végére nem értem. Egyszerre megrázó, meghökkentő és szívszorító az az eseménysor, mely a pogánylázadás végéig viszi az eseményeket.
Batka Zoltán nem csak a királyi udvar zavaros világába enged bepillantást, hanem elvezet bennünket a nép közé is, hogy megnézhessük, hogyan is éltek elődeink. Mi mindenen kellett nekik keresztülmenniük, miközben uraik dőzsöltek, ők pedig saját gyermekeiket áldozták fel a túlélésért. Velük építtettek templomot az úr nagyobb dicsőségére, miközben lelki táplálékon kívül nem kaptak mást munkájukért.
Számtalanszor beigazolódott már, hogy ha a vallás és a politika találkozik, annak csak vesztesei vannak. Testvér testvér ellen támad, mindössze azért mert más a vallásuk.
A világ nem sokat változott az elmúlt ezer év alatt. A tudományok és a technológia fejlődött, de a politika és a gyűlölet maradt.
Aki szereti a történelmi kalandregényeket, annak csak ajánlani tudom a regényt. Aki pedig szeretne egy kis bepillantást nyerni a magyar történelem ezer évvel ezelőtti eseményeibe, annak is nyugodt szívvel ajánlom. A regény felkavaró, de ez is hozzátartozik a múltunkhoz, és ha nem nézünk vele szembe, nem ismerjük meg a múltat, akkor arra vagyunk kárhoztatva, hogy újra átéljük azt.

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/09/batka-zoltan-vata-fia/

Trixi >!
Batka Zoltán: Vata fia

Szeretem a történelmi regényeket, főleg ha valós eseményeket dolgoz fel. De bevallom még nem hallottam (vagy már csodásan elfelejtettem) a Vata-féle pogánylázadásról. A Vata fia-féléről meg pláne nem. Ezért örültem, hogy egy kicsit betekinthettem abba a korba. Az egyetlen apró fájdalmam az volt, hogy kevésnek éreztem Vata fia Jánost. I.Béláról, a motivációiról, a körülötte élőkről, az életükről sokkal többet tudtam meg, mint a másik oldalról, azaz Vata fiáról (pedig az jobban érdekelt volna :D :D :D ). Mindenesetre érdekes és kellemes regény volt (függetlenül attól, hogy a fordított aránynak jobban örültem volna).

Hiranneth>!
Batka Zoltán: Vata fia

Jó pár a középkorban játszódó történethez volt/van szerencsém, de olyan, ami ennyire a korai időszakra vezetne vissza még nem igen akadt. Kíváncsi voltam rá, mit fogok kapni, hiszen ez az átmeneti időszak egészen biztos, hogy nem lehetett egyszerű sem az uralkodóknak, sem a népnek. Itt még egymás mellett él a régi és az új rend, összeütközésbe kerül általuk és a politika által a két világ is.
Olvasás közben rá nagyon hamar Vata fia János és társaihoz „csapódtam” és hiába tudtam nem lesz jó vége, azért nekik szurkoltam. Még úgy is, hogy tudtam, annak idején a királyainknak nem nagyon volt más lehetősége, mint a népet kereszténnyé tenni. Bár felmerült bennem, hogy feltétlen tűzzel-vassal kellett-e ezt tenni?
A regény kissé lassan indul, de legalább időt kap az olvasó, hogy megismerje a szereplőket és az alapszituációt. Aztán úgyis begyorsulnak annyira a dolgok, és oly sok cselszövés is előkerül, hogy csak kapkodjuk a fejünket.
A regény vége kicsit keserédes volt, de illett a történethez és annak szereplőihez.

Benedek_Eszti>!
Batka Zoltán: Vata fia

A regény bár kissé lassan indul be, azonban mikor már sikerült térben és időben elhelyezkedni, teljesen magába szippantja az embert a történet. Sütött belőle a történelmi hitelesség, a szerző elképesztően alapos munkát végzett és ez tette számomra nagyszerűvé ezt a történetet. Megelevenedik benne számtalan ismert esemény, köztük Béla trónra kerülése és halála is. Izgalmas volt, pörgős, alapos és informatív. Bár többé-kevésbé ismertem ezt a korszakot, mégis számtalan meglepetés ért a kötet során, nagyszerűen tartotta fent a feszültséget, amitől letehetetlenné vált a könyv.

Bővebben: http://www.ahmagazin.com/batka-zoltan-vata-fia/

odivne>!
Batka Zoltán: Vata fia

A XI. századi Magyarország területén I. Béla halála idején vág bele a mesélésbe az író. Egy pogánylázadás közepébe csöppenünk. Az 1060-as években két jelentős pogánylázadás ütötte fel a fejét, mindegyik Békés vármegyéből indult.
Idevalósiként igazán nagy érdeklődéssel kezdtem bele az olvasásába. A történetről- a még fellelhető források szerint – mindössze annyit tudunk, hogy a nyugati keresztény vallás ellen először a békési Vata, majd annak fia, János fogott kardot. Átütő és hosszan tartó eredménye egyik felkelésnek sem lett.
A régi, Tengrihez kapcsolódó vallást felváltotta az Istenhez és Jézushoz való könyörgés. De az akkor emelt templomok pogány mintával voltak díszítettek. Erre mára már nincs bizonyíték.
I. Béla kemény kezű uralkodó volt, a nép érdekét képviselte, s tette meg azokat a szörnyűségeket, amiket megtett. Árulás, cselvetés, kibékülés, kémkedés, csaták voltak az akkori emberek hétköznapjai. Mi jó a népnek? Mi jó a földbirtokosoknak? Igazán erre próbál Batka Zoltán válaszolni. Aztán hamar rájövünk: ami a „közjónak megfelel”, az az egyes ember számára a legszörnyűbb tragédia.
Idegen országból való szerzetes próbált eljutni Vata fia Jánoshoz,hogy tárgyaljon a békéről, s terjessze Jézus és Isten szeretetét a vadnak titulált pogányok között..
De Adelardó /hispán szerzetes/ legnagyobb meglepetésére ellenség helyett barátot talált.
Sorra bukkantak elő az ősgesztából még megmaradt nevek és tettek. Legnagyobb meglepetésemre olvashattam Rasdiról,a boszorkányról, az utolsó tulok elejtéséről, valamit a pogány hitvilágról, a mágusok bűvös erejéről, az ember és a természet szoros kapcsolatáról.
A lázadás kimenetele ismert, Béla is kínok kínja között leheli ki lelkét. De a lázadás elcsitult…
Tetszett a regény. A cselekmény felépítése, az ősgesztai mondák felélesztése, a történet lezárása. Azt hiszem, újra el fogom olvasni Anonymus művét.

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632939094
BBetti86 >!
Batka Zoltán: Vata fia

Egy kis időt kell neki hagyni. Ahogy a pogány udvart bemutatja egy pap szemén keresztül, ahogy részleteket kapunk a pogány vallásból, az emberekből sokszor eszembe jutott A láthatatlan ember. Érdekes volt, nem a megszokott szemszöge a kor és a kereszténnyé válás történetének. Ugyanakkor nem találtam benne még a hőst, akinek drukkolni akartam volna. Vata fia Jánosnak a sorsa már az első oldalaktól nyilvánvaló volt, az ügye vesztes ügy. A pap története éppen akkor lett érdekes, amikor elköszöntünk tőle.
Majd jött a királyi udvar, és mindennek a fonákja. Azt túlzás lenne állítani, hogy Béla király személyében megérkezett a hős, de a tragikus figura igen. A sorok között nagyon tetszett az a gondolat, hogy őrizte a kereszténnyé lett király a régi hitet. Az a fájdalmas, ahogy a hite ellen kell tennie és élnie, hogy keresztény uralkodó lehessen. Az olyan kis gesztusai, mint a kis Ildikó megmentése az apja ellenére, vagy János temetése, azokért szinte szerettem is, míg pl. gyűlölhettem azért, amit a fiával tett.
De pont így volt jó, hogy sokszínű volt és nem egyértelműen jó vagy rossz. Bár a címben Vata fia van, nekem ez inkább Béla története volt. A pogány Vazul fia, akiből keresztény király lett és mélyen magába zárta, aki igazán volt.
Tetszett az is, ahogy a korszak bonyolult viszonyai megjelennek. Talán a keresztény papok demonizálását cseppet soknak éreztem, de az üzenet átjött. A keresztények hamar megtanulnak a szeretet nevében gyilkolni.
A mellékszereplők között nem egy izgalmas akadt, akiket akár jobban is kedveltem, mint a főszereplőket. Kada fia, aki aztán a Türk nevet kapja, arra kifejezetten kíváncsi lennék, az ő sorsa hogyan alakul a későbbiekben.
Az eleje kevésbé tetszett, de a végére már faltam az oldalakat. Egyszerre érzem most elszomorítónak, de valahogy jónak is. A vége jobb, mint az eleje, úgyhogy „tetszett” érzettek tettem fel a polcra.


Népszerű idézetek

robinson P>!

– A szó néha nagyobb sebet ejt, mint a szablya.

58. oldal

robinson P>!

– Fiatal barátunknak meg kell tanulnia, hogy aki hallgat, az sokszor hamarabb kap választ, mint aki kérdez.

robinson P>!

A vadászathoz nem kell más, csak türelem. Az győz, aki jobban tud várni.

robinson P>!

Senki sem tudta, merre van a helyes út.

(első mondat)

Ottilia P>!

Végül elővette kardját, és a térdére fektette.
– A kardomat apám, Vata készítette. A kovács hónapokon át edzette az acélt, ahogy a kard élezője is hónapokon át csiszolta a pengéjét. Amikor kész lett, apám nagy ünnepséget rendezett a kard tiszteletére.
Vata fia János Adelardóra nézett.
– Azoknál odaát fél nap alatt kikovácsolnak egy kardot. A pajzs pedig néhány óra alatt elkészül – lehajtotta a fejét. – A törzs végtelennek hitt története most lezárul. Nincs már sorsunk, nincs már istenünk. Akik utánunk jönnek, mindent eltörölnek rólunk, még a lábunk nyomát is elsöprik. Elhazudják, hogy kik voltunk, és mindenünket bemocskolják, megcsúfolják. A sorsunk az, hogy semmivé váljunk.
Vata fia János már semmit nem érzett: se haragot, se dühöt, de még fáradtságot sem.

359. oldal

2 hozzászólás
robinson P>!

Géza hercegről mindenki tudta az udvarban, hogy felnőtt létére gyakran még mindig az anyja mellett alszik.

robinson P>!

Ez a világ rendje, így teszi szüntelenül próbára az embert, hogy ne csak a látásának higgyen, hanem a hitének.

robinson P>!

– Azon töprengek, hogy vajon most a koronát vagy a kardot
kínálod-e nekem.
– A testvéri jobbomat kínálom.

Ottilia P>!

Fehérvártól Szögszárdig háromnapi út vezetett. A várost Béla után nevezték el, akinek már fiatal kora óta barnás, vagyis a nép nyelvén »szög« volt a bőre…
És ráadásul még kopasz is volt, azaz »szár«. Béla szigorúan büntette, ha bárki »szárnak« merészelte nevezni – az istentelen pogányokat illették ezzel a szóval. A nép azonban így is hamar Szögszárdként, azaz a »barna kopasz városaként« kezdte emlegetni a Duna-parti települést, ahová egykor még András álmodta oda a nagytemplomát, ha a hadiszerencse úgy hozta is, hogy most Béla fogja befejezni Isten nagyobb dicsőségére.

200. oldal

Ottilia P>!

Vata fia János a szeme sarkából látta őt belépni.
A sátor falára erősített íjra mutatott, és halkan megszólalt.
– Látod azt az íjat? Szépapám, Zerind készítette. Évekig kereste hozzá a megfelelő fát. Egy szál magában ölt le egy óriás tulkot a pusztában, hogy a szarvát a fához illessze. Utána évekig csiszolta, illesztette össze a darabokat. És amikor készen lett, egy paripát és egy sólymot áldozott fel, hogy a ló lelke beleszálljon az íjba, a nyila pedig sebesebben röppenjen még a madárnál is.

359. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Benkő László: A hatalom ereje
Benkő László: Ármány hálójában
Benkő László: A lázadás parazsán
Jean-Pierre Montcassen: Az új Isten szerelmesei
Árpás Károly: A kereszt jelével – Regény Szent Gellért haláláról
Kövesi Péter: Szent László táltosa
Ignácz Rózsa: Ünnepi férfiú
Allen Newman: Királyok végnapjai
Pavlo Zahrebelnij: Eupraxia császárné pokoljárása
Barbara Lazar: A Virágszamuráj párnakönyve