Bata Imre (szerk.)

Szép ​versek 1975 (Szép versek 13.) 2 csillagozás

Bata Imre (szerk.): Szép versek 1975

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Magvető, Budapest, 1975
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632701984

Várólistára tette 1


Népszerű idézetek

>!
Terka6

(…)
mégis kézen vezetett és könyörtelen
szeretettel taszította az életem
(…)
s most maga van, ahogy én is magam vagyok
ölelik őt verítékes varázslatok
(…)
s nem mondja ki senki szebben az igazat
akkor is ha káromkodik neki szabad
(…)
Demény Ottó: Költő barátom

40. oldal · Demény Ottó

>!
Terka6

Óráját fölhúzom este – társnak.
Szívdobogását hajnalig
hallhassam, mint annak a másnak,
aki már nem velem lakik,


ki szuszogását másnak adta,
fényei, ébredései
– mintha nem is kelne a nap ma –
nem nekem kezdenek fényleni,





Estéll, esőz bennem a nemrég,
mesél, de szuszog, mostoha.
Úgy alszom el, mintha nem lennék.
S nem ébresztene csak – soha.

Bella István: Esős, esteli szavak

21. oldal · Bella István

>!
zördög

és dacos kalózhajónk engedelmes már a szélnek
durva gyönyörtől halad s kifinomult kín felé megy

vállainkban még zokog éhes ujjakról az emlék
érintésük fodrozott – kőnek is lemosva szennyét

ám talonba tett öröm ül le már csak asztalunkhoz
elfelejtett zongorák billentyűin ujja futkos

test-csodája még remek – láthatár zárul be rajta
s árnya szavaim alatt rejlő arcát már takarja

Baranyi Ferenc - A szerelem harmadik éve · Baranyi Ferenc

>!
Terka6

Nem leszel mindig egyedül,
eljön, hogy újra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt:
jövök még szeretni akarlak.

Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifjú közeledben.

Megvársz? Csontszámmal csókollak,
csontkezem kezedre tapadhat,
csontkarom csontodba karolhat
szeretlek, szeretni akarlak.

Hajnal Anna: Megvársz?

59. oldal · Hajnal Anna

>!
zördög

A jelzések, a rejtett utalások
megvilágosodnak egyszerre;
látni az elkövetkező lépéseket,
s az egyértelmű jóslat,
melyet mégis félremagyaráz
a titkos óhaj: ne muljon
az idő! beválik.
Elhallgatnak és átölelik egymást
de a sötétség hirtelen meglazul,
elébük áll az ajtó, kimennek;
szemünk elől eltűnnek örökre.
S ami aztán történt, ami
a megjósolt búcsút követte:
amikor egyedül ment a hegyről
a lejtős utcákon haza,
nem tartozik a történethez,

nem akar emlékezni rá.

Takács Zsuzsa: A jelzések, a rejtett utalások · Takács Zsuzsa

>!
zördög

Áll az idő és kész a kép,
amit a nem ismert hatalma
hozott létre valamiképp.

Toldalagi Pál: Áhítat · Toldalagi Pál

>!
zördög

Nem azt kérdezem tőled, szeretsz-e?
Azt kérdezem: Gyűlölöd-e a kerítéseket?
Itt most bekerítik az erdőket,
madarakat, kisgyerekeket,
még a folyókat is cövekekkel és
névtáblákkal pecsételik meg.
A levegőre kiírják:
„Magánterület, idegeneknek bemenni tilos."
A margaréták nagy szirmát lelakatolják,
és akinek nincs kerítése,
eldugja arcát a buszon egymáshoz dűlő vállak mögé.
Azt kérdezem tőled, ha szeretsz,
gyűlölöd-e a kerítéseket?

Tornai József : Gyűlölöd-e kerítéseket? · Tornai József

>!
Terka6

Kiss Tamás: Mártai ősz

Oly egyedül állnak már a fák,
sudár tölgyek, megtépett koronák,

rajtuk, mint feszes húrokon zenél
ég-föld-közi nagy hárfán a szél.

Ne járj ide, mert ha ide jössz,
elborít a hamvas, lila ősz.

Nem jó neked magadhoz ily közel,
vadként avarban vérezni el.

Menj csak magasra. Ahol a fenyők
lombos, örökzöld tűsátora nőtt.

Menj, mig birod, mindig fölfelé
fölbizsereg tán még a szív belé,

mint ifjan, sátorral – ha várt a vadon –
eredj nehéz évekkel válladon.

Fenn zöld a fény s még ifjúságra vár
a fákon átszürt gyógyitó sugár.

120-121. oldal · Kiss Tamás

>!
Terka6

Toldalagi Pál: Áhítat

Megszállottként néha megállok,
s akkor megszűnik az idő;
átlényegülve a valóság
a képzetes megszépítő

síkjába lép, mindent csodálok,
minden megnyugtat, megigéz,
hiába lármázik a város,
köröttem csend van, semmi rész

nem rontja el a kristálytiszta
áhítatot, ó, hogy dagad
a szívem a nagy boldogságtól,
nem dobálnak, nem játszanak

velem az emberek. Nagy érzés!
Áll az idő és kész a kép,
amit a nem ismert hatalma
hozott létre valamiképp.

221. oldal · Toldalagi Pál

>!
zördög

Csodák nélkül jönnek az évek,
És elviseljük, mert ezt így kell,
Nem szállunk szembe a közönnyel,
Az undorral, a vétkeinkkel,

Nem hadakozunk, mert hiába
Hadakoznánk, a csata eldőlt,
Vigasztalásunk az, hogy nálunk
Sokkal öregebb az öreg föld,

Hogy mások összeroncsolódnak,
Vagy haldokolnak nemtörődöm
Rokonaik között; mi álltunk
Valaha büszke hegytetőkön,
A hajnalokban megfürödtünk,
Fiatalok voltunk, kemények,
Mit felénk dobtak, visszapattant,
A cselszövés is semmivé lett,

Aztán megismertük a dolgok
Fonákját, és csoda most már,
Hogy megviselve mégis élünk,
Hogy néha hallatszik a zsoltár,
Amivel régen nem törődtünk,
Pedig szép volt, megszívlelendő,
De tudni akkor nem akartuk,
Hogy milyen is lesz a jövendő,

Csak gőgösen a mában éltünk,
Nevettünk, játszottunk, reméltünk.

Toldalagi Pál: A csoda most már · Toldalagi Pál


A sorozat következő kötete

Szép versek sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vasy Géza (szerk.): Tengerlátó
Bálint Ágnes – Karel Čapek – Csukás István – Karinthy Frigyes – Márai Sándor – Örkény István – Schäffer Erzsébet: Karácsonyi csillagok
Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó
Alexander Brody (szerk.): Felhő
Tóbiás Krisztián (szerk.): Mire gondolsz?
Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Lovász Andrea (szerk.): Tejbegríz
Lovász Andrea (szerk.): Elfelejtett lények boltja
Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Szentmártoni János (szerk.): Az év versei – 2010