A ​fűkunyhóból 11 csillagozás

Basil Bunting – Kamo no Chomei – Yoshishige no Yasutane: A fűkunyhóból

Kamo ​no Chomei, a japán császári udvar elismert költője remeteségbe vonultan írta meg 1212-ben feljegyzéseit, egy rendkívül hányattatott életút megrendítő erejű összegzéseként. Az esszé, amelynek középpontjában a mulandósággal szembenéző ember áll, Donald Keene szavai szerint „talán a legtökéletesebb irodalmi mű, amelyet japán nyelven írtak”.
Előképként szolgált számára a hivatalnok, Yoshishige no Yasutane 982-ből származó, kínai nyelvű írása, amely a hanyatlásnak indult császárváros lenyűgöző képein keresztül vezeti olvasóit az elveszett életrend megtalálása felé. Az egyszerre fegyelmezett és költői remekmű rövidsége ellenére is képes egy igen összetett korszak tömör foglalatát nyújtani.
A harmadik szöveg egy kései utódé. Basil Bunting több mint hétszáz év távlatából, az 1930-as években, egy olasz fordítás nyomán formálta verssé Chomei elégikus számvetését. Octavio Paz szerint „a modern angol költészet egyik legjobb verse ez a rendkívüli parafrázis”.

A Hojoki… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 2017
164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636938161 · Fordította: Fülöp József, Szemerey Márton

Kedvencelte 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Basil Bunting – Kamo no Chomei – Yoshishige no Yasutane: A fűkunyhóból

Bővebb értékelés a blogomon: https://konyvelvono.blogspot.com/2021/01/basil-bunting-…

„A szavakban meg nem jelenő többletérzés, a formákban észre nem vehető látvány. (…) Ezek lényegi természete magától alakul ki. Hasonlít ez ahhoz például, amikor ősszel az alkonyi égen sem színek, sem hangok nincsenek. És még ha nem is jut eszünkbe semmi, miközben kell lennie valahol kiváltó oknak, egyszer csak kicsordul a könnyünk.”

Azt hiszem, hogy mindannyiunk életében vannak azok az élmények, melyek elemeiben rázzák meg a lelkivilágunkat. A mostani értékelésem egy olyan könyvről szól, mely elsőre unalmasnak tűnhet, vagy akár túl bonyolultnak, de ha figyelmesen olvassuk a sorokat, megértjük, hogy a világ változásai nem külsőleg, hanem belsőleg lassúak, de erről kicsit később. Ezúton is szeretném hálámat kifejezni a Gondolat Kiadónak, hogy recenzióként biztosított számomra egy példányt. Egy nagyon mély és hosszú utazásra indultam általatok, ami valószínűleg még nem ért véget.

Hűen önmagamhoz a borítóval kezdeném. Azon olvasók, akik már követnek egy ideje tudják, hogy nagyon szeretem a különleges külsejű könyveket. Mindenben keresem azt a bizonyos érzést, hogy bármikor örömmel tekinthetek rá és akár hosszú percekig is csodálhatom. Lehet furcsa lesz tőlem, de ez a kép, mely a kötet elejét díszíti, ilyen élményt nyújtott a számomra. A letisztult sorok, a kellemes bézs árnyalat és egy növényi minta a háttérben megnyugtatóan hatott számomra. Kicsit a papirusztekercset juttatta eszembe, hiszen azon szerencsések közé tartozom, akik foghattak egy darabot a kezeikben. Nagyon szeretem a régi korok hagyományait és rajongok Ázsia letűnt és jelenkorban létező népei szokásaiért. Sokat olvasok a témában, nézem sorozataikat, hallgatom zenéiket. Mikor erre a borítóra rátekintek, mindig nyugalmat és békességet érzek.

A könyv belseje három részre bontható. Ez a felosztás három különböző alkotó írását tartalmazza, melyek időben eltérnek, de mondandójuk majdnem tökéletesen megegyezik.

Az első részt Kamo no Chömei, a Japán császári udvar elismert költője meséli el. Feljegyzéseit, amelyben többször is felhívja a figyelmet lelkiállapotára és a környezetére, a világtól elvonultan, remeteként írja. Az alkotó szembeállítja a különböző társadalmi kasztokat egymással. Egy bizonyos hanyatlással szembesíti olvasóját, mely végbemenetele elkerülhetetlen és visszavonhatatlan. Az akkori természeti katasztrófák és az emberek által okozott károk együttesen rombolják a társadalmi morált, mely több esetben éhínséggel vegyes tömeges halálozáshoz vezetnek. A kor szellemében csak azon fontos emberek halála lett lejegyezve, kiknek családja kellő befolyással bírt, vagy életükben olyan tetteket hajtottak végre, melyek fennmaradtak az utókor számára. Hogy a pornépből hány lélek került kínok között a másvilágra, csak azt tudhatja, ki akkor élt vagy talán még ő sem….

>!
Gondolat, Budapest, 2017
164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636938161 · Fordította: Fülöp József, Szemerey Márton
giggs85 P>!
Basil Bunting – Kamo no Chomei – Yoshishige no Yasutane: A fűkunyhóból

Ritkán fordul elő nálam, hogy egy eladdig tökéletesen ismeretlen könyv fülszövegének elolvasása után azonnal azt érezzem, hogy „ez a kötet kell nekem”, de az igen egzotikus című, A fűkunyhóból esetében ez volt a helyzet. Fogalmam sem volt, hogy ki az a Yasutane, ki az a Chomei és ki az a Bunting, de abban biztos voltam, hogy nem mindennapi élmény lehet három különböző nyelven alkotó, egymástól időben és térben igen távol élő író egyazon tőből fakadó szövegeit egymás után elolvasni. Hát, nem tévedtem…

Az első mű Yoshishige no Yasutane ecsetjéből származik, és a Chiteki, avagy Feljegyzések egy tóparti pavilonból címet viseli. A megszállott japán irodalombarátok szűk körét leszámítva valószínűleg mindenkinek ugyanolyan ismeretlen ez a mandarin nyelven alkotó japán író, mint számomra volt. Ebben a rövid, esszészerű feljegyzésében elsősorban a 10. század végi Császárváros (Heian-kyo) és a konfucionista hagyományokhoz mereven ragaszkodó lakói életét írja le. A többek között írnokként tevékenykedő szerző megpróbál valamiféle egyensúlyi állapotot találni a rendkívül merev és beszabályozott hivatalnoklét, valamint a lemondást hirdető buddhizmus között, miközben szerény kis házába húzódva figyeli a rohanó életet.

A második szöveg egyértelműen a vékonyka kötet csúcspontja. A Hoyoki, vagyis a Feljegyzések a tízszer tíz lábnyi kunyhóból a szintén japán Kamo no Chomei 1212-ben keletkezett alkotása. Ez a korszak a szigetország történelmének egyik legvéresebb időszaka, amelyben hosszas harcok után már a szamurájok váltak az uralkodó renddé, és amelyben az emberi világ törékeny volta még hangsúlyosabban mutatkozott meg, mint valaha. Chomei eredetileg szintén hivatalnoknak készült, de ezt a pályát hamar feladta, és előbb író, majd remete vált belőle.

Az ő szövege ugyanúgy a Császárváros leírásával indul, mint Yasutanéé, azzal a különbséggel, hogy nála ez a leírás gigantikus méretű pusztítások monoton felsorolása. A várost gyors egymásutánban tűzvész, forgószél, áradások és földrengések pusztítják, egy alkalommal pedig az uralkodó szeszélyéből egy rövid időre el is költözik (minden bizonnyal sokaknak meglepő, de egy egész várost elemeire bontottak, hogy a folyón leúsztatva egy másik helyen építsék fel újra). Ez pedig egyre inkább arra ébreszti rá a buddhizmusban mélyen hívő Chomeit, hogy semmi értelme nincs az evilági küszködésnek, a mindennapi robotnak, hisz a természet és a világ szigorú rendje, valamint a mindennapos pusztítás és szenvedés elől nem menthet meg a rang és a vagyon. Éppen ezért mond le mindenről, és költözik egy világvégi tízszer tíz lábnyi fűkunyhóba, hogy minél inkább a természettel összhangban élhessen, és meditálhasson. Azonban élete vége felé járva felvetődik Chomei számára az égető kérdés: az erdőben meglelt boldogsága, és a fűkunyhójához való ragaszkodása nem épp azt jelenti, hogy buddhistaként elbukott, és ő is az anyagi világ rabja marad?

A kötetet a 20. századi Basil Bunting verse, a Chomei Toyamában zárja. Buntingról tudni érdemes, hogy egy rendkívül hányatott sorsú ember volt, akit olyan lírikusok, mint Ezra Pound vagy éppen William Carlos Williams zseninek tartottak, ám olvasója alig akadt. Egy nap egészen véletlenül belebotlott a Hoyoki olasz fordításába, és elhatározta, hogy az eredeti művet – meglehetősen szabadon kezelve és átértelmezve – átülteti angol nyelvre. A fűkunyhó helyett lakóhajója magányába burkolózó angol költő tökéletesen át tudta érezni a hétszáz évvel korábban élt előd világlátását és problémáit, ám ő a maga fordításában már feloldja a 13. században élt japán szerző problémáját: a hideg, ellenséges világ elől igenis el lehet menekülni a magunk fűkunyhójába.

Ahogy előre sejtettem nagy élmény, és igen komoly szellemi kihívás volt Yasutane, Chomei és Bunting kötete (amit egyébként terjedelmes utószó és szövegmagyarázat zár), amelyben egyesül három ember három világképe életről és halálról, és amelyet meleg szívvel tudok ajánlani azoknak, akikkel előfordult már, hogy nem lelték a helyüket a sokszor rideg, ellenséges világban.

3 hozzászólás
mate55>!
Basil Bunting – Kamo no Chomei – Yoshishige no Yasutane: A fűkunyhóból

A világegyetem „wabi-sabi”- ja (a japánok szépségről alkotott szemlélete), a legtisztább formában. Chomei rendkívül kidolgozott szövegének eleganciája tükrözi a túlélő világot, miközben felismeri a természet legitimitását és az emberrel való kapcsolatát, a dicsőséges tavasz gyengédségétől a fagyos hó beköszöntéig. Chomei költői halhatatlansága ellentmond a vonakodó természetnek, amely az éteri csendben meditál a természet jelenségén keresztül. Az „Amida” kép a szentélyes hegyek között lakik. Buddha törvénye a puha cseresznyevirágon keresztül hull ránk, miközben a lótuszvirág rügyei a sötét vizekben virágzik, a természet szerény igazságát meghatározva. Yasutane írása értékes forrást jelent az akkori társadalmi kérdések megértéséhez, miközben szabad életet élhet a maga épített kis faházában, minél messzebb a világi gondoktól. Figyelmes és könnyed természetleírásait társadalomkritikus meglátásokkal egyesíti. Basil Bunting verse alázat a megismert írásoknak. A létezés esztétikáját az egyszerűség magányában idézi.

4 hozzászólás
Morpheus>!
Basil Bunting – Kamo no Chomei – Yoshishige no Yasutane: A fűkunyhóból

A japán szövegek elbűvöltek, mintha ott lettem volna velük, nagyjából ezer év távlatából. Láttam a császárvárost, a benne sürgölődő embereket, a katasztrófákat, aztán az erdőt, a hegyeket, a tengert, és éreztem, amit éreztek…
Hegyen állok háncsruhában
Lepillantok a hegyről
Halászok térnek haza a tengerről
Könnyű pára száll az égre
Nincs már vágyam
Szabad vagyok
Átlépek a Tiszta Földre

CloudPainter>!
Basil Bunting – Kamo no Chomei – Yoshishige no Yasutane: A fűkunyhóból

Három rendkívül mély és finom szöveg, három különböző, érzékenységükben azonban nagyon is hasonló szerzőtől. Egyetlen szó jut eszembe az egészről: időtlen.
Egyébiránt zseniálisan megkomponált kötet, ráadásul mint könyvtárgy is párját ritkítóan gyönyörű. Ez így ebben a formában egy kincs.

Zsuzsa80>!
Basil Bunting – Kamo no Chomei – Yoshishige no Yasutane: A fűkunyhóból

az egesz könyv : mikor ugyanazt a storyt meseli el harom kulonbozo ember.
Ebbol az egyik mese tetszett.


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

Ahogy húsz-egynéhány éve figyelem a császárváros keleti és nyugati felét, nyugaton az emberek és a házak apránként megfogyatkoznak, hogy szinte már pusztasággá válik.

(első mondat)

ethnan>!

A szavakban meg nem jelenő többletérzés, a formákban észre nem vehető látvány. (…) Ezek lényegi természete magától alakul ki. Hasonlít ez ahhoz például, amikor ősszel az alkonyi égen sem színek, sem hangok nincsenek. És még ha nem is jut eszünkbe semmi, miközben kell lennie valahol kiváltó oknak, egyszer csak kicsordul a könnyünk.

121. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Bächer Iván: Utóíz
Fekete István: Régi karácsony
Gárdonyi Géza: Az én falum
Lev Tolsztoj: Bál után
Bächer Iván: Emberevő
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
Franz Kafka: Elbeszélések
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák