Alkonyőrzők 21 csillagozás

Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Veled ​vagy ellened?

Zóra egy fiatal lány, aki géntervezett és tökéletes – lenne.
Csakhogy selejtes, így kénytelen versenyt futni az idővel, pár hónap maradt már csak az életéből.
Különleges bűnöző: más testébe töltik a tudatát, így végez küldetéseket.
Új feladatot kap, az utolsó természetesen született kislányt kell megmentenie.
Vajon igaz, hogy a szerelem mindent legyőz? És mi történik, ha a szerelmünk lesz az ellenségünk?
A biotech cégek átvették a családok szerepét. Ardan csak egy virtuális szobában találkozik a gyerekét szimuláló programmal, nem ismeri a lányát, ám megtudja, hogy elrabolták.
Mi a fontosabb, túlélni egy nehéz világban, vagy az ősi késztetés, maga a család?
Tarik mélyen sebzett. Öt éve keresi hasztalan Zórát, képtelen elfogadni, hogy elvesztette őt. Elrabolja az utolsó természetesen született gyereket, ám a helyzet kicsúszik az irányítása alól.
Képes lesz jó döntést hozni? Szembeszállni a saját… (tovább)

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633999554
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633997550

Most olvassa 9

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

„Hogy lehet ugyanannak a testnek, arcnak szemnek más-más kisugárzása? Hogy válhat egyszeriben idegenből ismerősbe, elviselhetetlenből ígéretesbe, idegesítőből izgatóba?”

(…)
Tehát úgy érzem, hogyha véleményt kéne nyilvánítanom az Alkonyőrzőkről, akkor azt két részletben kell megtennem külön kell venni az első 160 oldalt a többitől. Mintha két külön regényről beszélnénk. Az első rész unalmas. Sajnálom, ezt nem lehet szebben kifejezni. Unatkoztam és folyamatosan ingerelt, hogy nem értem vagy egyáltalán nem látom értelmét az eseményeknek. Semmi nincs elmagyarázva, egy kisebb színfoltot sem kaptam tőle. Előbb ültem le tanulni, mint hogy kézbe vegyem a könyvet. Túl akartam esni rajta, hiszen nem kaptam tőle semmit. Pedig nem voltak elvárásaim.
A történet második fele viszont jó. Tele van a mostani világba is átültethető gondolatokkal, olyan témákat boncolgat, amik a nem is annyira távoli jövőben elképzelhetőek lesznek. Egy olyan görbe tükröt állít a mai társadalom elé, hogy csak pislogni tudtam, no meg lapozni.
Ugyanakkor a lezárással nem vagyok megelégedve.
(…)

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/01/bartos-zsuzsa-alk…

>!
Kelemen_Hanna P
Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Már éppen le akartam tenni, minor itt elolvastam @Niitaa értékelését, és benne azt, hogy a 160. oldal után jobb lesz, és folytattam. És tényleg jobb lett! Attól még nem lett a kedvencem a könyv, de érdemes elolvasni, ha már valakinek a kezébe kerül. Tényleg elgondolkodtató, és tényleg szépen van megírva.

1 hozzászólás
>!
buzavirág P
Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Szinte lehetetlen bármit is mondanom erről a könyvről anélkül, hogy el ne áruljam el miről is szól, de annyit mondhatok, hogy lenyűgöző és hihető ez a távoli jövő, amibe a történet által csöppenünk. A 22. század genetikailag tökéletesített utódokkal van benépesítve, de találkozhatunk selejtekkel, okosállatokkal, valamint közönségesekkel, azaz emberekkel is. Lényegében három szereplő elveivel, gondolataival ismerkedhetünk meg, de hiába változik körülöttünk a világ, mégis ugyanazok a dolgok foglalkoztatják őket, mint a ma élő embereket: mi a fontos az életben, minek is van igazán értelme? A befejezésben meg is kapjuk a választ.
spoiler

2 hozzászólás
>!
ggizi P
Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Nekem ez nagyon tetszett. Bár pont ez a lehangoló és nyomasztó jövőkép az, amik úgy általában is jellemzőek a disztópiákra, engem is rendesen le tudnak húzni. Főleg ha ilyen abszolút reálissá válható képet festenek elénk, mint amit most is kaptunk. Nagyon érdekes és elgondolkodtató a téma, végig fenntartotta az érdeklődésem.
Egy géntervezett világban járunk, ahol az utódlást már rendeléssel intézik, az a kevés hagyományosan született gyerek politikai és ideológiai célok eszközeivé vált. Mindent áthat a mesterséges világ jelenléte, ami el akarja törölni a természetességet és egyediséget. Ez van az egyik oldalon. A másikon pont az ellenkezője, próbálják fenntartani a közönséges világot. Tökéletes ellentét kelet és nyugat között. És ebben a világban követjük nyomon egy közönséges gyerekért vívott harcot, akit mindenki meg akar szerezni céljai eléréséhez.

>!
Fallen_Angel P
Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Sokféle, ellentétes érzést váltott ki belőlem az Alkonyőrzők. Kezdeném a külsőségekkel, mert akárhonnan is nézzük, azt veszi észre először az ember. A könyv kétféle borítóval jelent meg, és mindkettő látványos, figyelemfelkeltő. Én a sötétebb verziójút vettem meg, egyszerűen azért, mert akkor az tetszett, de így utólag ahányszor ránézek, eszembe jut róla egy bizonyos, számomra elég emlékezetes jelenet…
Egyébként a könyv fülszövegét szúrtam ki először, és csak utána esett le, hogy egy első könyves magyar írónő írta, így pláne kíváncsi lettem rá.
A történettel nem voltam száz százalékig kibékülve, de alapjában véve tetszett – érdekes volt, lekötött. A világ, amit felépített viszont szerintem zseniális. Elgondolkodtató, reális, éppen ezért ijesztő.

A sztori szerint az emberiség a nem is annyira távoli jövőben olyan szintre emeli a génmanipulálást, hogy tökéletesre tervezett utódokat lehet rendelni az erre szakosodott cégektől. Kezd megszűnni a család fogalma/értelme, a betegségek és egyéb rendellenességek. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik teljesen elutasítják ezt a fajta életet, a hagyományos módszerekre esküsznek, és az erőszaktól sem riadnak vissza a géntervezettek ellen. Ebben a világban él Zóra, a ki ugyan tervezett, de selejtes egyedként nem sok esélye van a hosszú életre. Amikor felcsillan előtte a remény a megoldásra, nem habozik elvállalni egy veszélyes feladatot.

Ahogy fentebb írtam, a könyv világa lenyűgözött, számtalan apró dolog van benne, amit teljesen hihetővé, kidolgozottá teszi. Hardcore scif-fi rajongók talán nem fognak hanyatt esni tőle, de szerintem abszolút érdemes volt elolvasni (még a sztori egyes elemei miatti ellenérzésem dacára is). Viszont az „ifjúsági” címkével nem feltétlenül értek egyet, ha másért nem, mert spoiler.

>!
Odett P
Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Kinek ajánlom én ezt?

Szóval, szereted az Angelfallhoz hasonló, disztopikus YA-regényeket, a sármos Rafival az élükön? Hát akkor kérlek, őszinte leszek: ez a regény nem olyan, ne is ezért olvasd el. Ha ezt várod el, csalódni fogsz. Lehet, hogy a disztopikus háttérvilág és a túlkraftolt, tiltott testvérszerelem felhangú szerelmi szál a VP-re predesztrinálja, de a könyv abszolút nem úgy építkezik, mint egy hasonló YA-regény. Én ahány YA-regényt olvastam, mindig lassan vezettek be minket a világba, néha magával a hősnővel együtt kellett azt felfedezni, mert ő is most ébredt rá az erejére. Ez a regény úgy indul, mint egy felnőtt sci-fi, bedobnak a sűrűjébe, és teljesen más lelki hozzáállást követel, mint amikor YA-t olvasok, és én értem is azokat, hogy akik lovagos, tündéres és angyalos könyvet várnak a szép virágos borító után, miért csalódnak. (Nincs bajom az Angelfallal, félreértés ne essék, sőt)

Akkor mégis, mi ez?
Az Alkonyőrzők első fele abszolút egy sci-fi thriller page-turner, ahol nagyon aktívan oda kell tennie magát az olvasónak, és ezt itt nem viszi el a hátán a felturbózott szerelmi szál annak, aki ezért vette kézbe, mert a főhősnő meg a sármos fiú összejönnek. Mikor kiadás előtti verziót olvastam, tuti, hogy nem volt ilyen hangsúlyos a szerelemábrázolás, és igen, szerintem vagy négy verzióját olvastam a regénynek, tehát lehet elfogultnak tartani, mégsem érzem magam annak.
A második fele már jobban tetszhet azoknak, akik egy YA-regényre számítanak, viszont a sci-fisek meg itt fognak kicsit kiesni a ritmusból. Bennem szervesült a két rész, és kifejezetten élveztem, hogy a második részben meg lehetett nyugodni, különben szerintem túl lett volna tolva az akció. Láttam már sok példáját annak, hogy egy könyv annyira fordulatos és akciódús akar lenni, hogy ezáltal lesz unalmas, és ezt az Alkonyőrzők ezzel elkerülte. Illetve, a regény első felében felvázolt érzelmi és emberi kapcsolatok tisztázására mindenképpen szükségem volt, hogy lássam, mire mennek egymással a karakterek.

Milyen témákat pedzeget akkor?

Nem vagyok képmutató, és nem gondolom, hogy a dzsigolóság, vagy a kínzás, vagy a dizájnolt és nagyon ijesztő, eldeformált okosállatok nemi erőszak kísérlete miatt nem való ez fiatalok kezébe. Direkt hoztam az elején az Angelfallt, én olyan durvát, mint ott a laboratóriumos jelenet, én még sehol nem olvastam. Szóval nem a plot-device-ok miatt mondom ezt, inkább a bedobott témák és azoknak a mélysége miatt, én egészen máshogy álltam volna ehhez a tizenéveim végén vagy a huszonéveim elején.

A könyvön nagyon erősen végigvonul Zóra és Tarik karakterén keresztül az elvesztegetett ifjúság témája, ennek a legszebb jelképe, a mulandóságot és mégis az örökkévalót szimbolizáló kolibri, Oli. Vagy inkább úgy mondhatom, az elvesztegetett idő témája, amihez azért el kell érni egy életkort, hogy teljes egészében üssön az ember lelkén. Fiatalként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a világ minden ideje a miénk, de mindez illúzió, ahogy öregszünk, úgy gyorsul az időérzékelésünk, egy félév egy pillanat, és mi is olyan gyorsan öregszünk, mint Zóra, nagyon jó szimbólumaként ennek a jelenségnek.
Aztán a társadalomkritikai szál, amiről meg kell mondanom, hogy víziószerű. Öt évvel ezelőtt, amikor még ennek a kéziratnak az első verzióját olvastam, még sehol nem voltak ilyen erősen jelen a genderkérdések, Maysa sejknő pedig MOST adja a túltolt feminizmuskritikát, amikor úgy érzem, tetőpontjára hágott ez a kérdés. Évekkel ezelőtt még sehol nem volt a köznapi beszéd része ez ilyen erőteljesen, mint most, és a regény most jelent meg. Arról nem is beszélve, hogy a muszlim szereplők és Ankara is jelen van erőteljesen, márpedig semmi kétség, most már látom, hogy nagyon erősen jelen lesznek Európa jövőjében, de amikor pár éve először olvastam ezt, még sehol nem volt a migrációs hullám, és még csak nem is sejtettem.

A fogyasztói társadalom kritikáját is adja. A tervezettek, a klónok reflektálnak a mi fogyasztói társadalmunkra. Már nem vesszük észre, de most is klónok vagyunk, marketingesek által kitalált és legyártatott prototípusok után alakítjuk magunkat, vallási képzetek és előírások szerint, politikai hangadók szólamai szerint, de a legveszélyesebb mind közül valóban a tömegembert érintő szabványosító törekvések jelenléte, ami elől, bármilyen különleges hópehelynek érzed magad, bizony sem te, sem én nem húzhatjuk mi magunkat.
Tarikék és Ardanék azért lesznek különlegesek, mert valahogy dacolnak a szabványosító törekvések ellen, egy régi világ alkonyát próbálják addig kitolni, amíg lehet. Nagyon jó, hogy a regény nem akarja megváltani a világot, a szereplők nem kezdenek neki ilyen világjobbító önfeláldozásba, elég hogy egymást megváltják, úgyis csak kis harcokat lehet nyerni.

Testvérszerelem…?
És itt van az a szál, a tiltott szerelem, annak különös hevességében ábrázolva, ami szerintem ezt a könyvet a VP-be irányította. Valójában Zóra és Tarik nem annyira testvérek, de a társadalmi nyomás olyan erős rajtuk, hogy nem tudják önmagukat felvállalni. Lehet, hogy az önmagad keresése, és a társadalmi nyomás elleni lázadás tinitéma, de én sok negyvenévest látok magam körül, akik a mai napig nem találták meg a helyüket a világban. Tényleg, a társadalmi kontroll ellen lázadó, heves szerelem csak a fiataloknak lenne kiutalva, mint kurrens és érdekes téma? Nem lehet érzelmeket évekig dédelgetni, egy idősebb ember ilyet nem érezhet? Mert valami orvosi lélektan könyvben az áll, hogy az ember ennyi idősen úgy és amúgy áll a világhoz? Hát szerintem lehet, nem akarok cinikus lenni, és elvetni a lehetőséget, hogy létezik ilyen pusztító szerelem. És hála égnek, a könyvben ez nincs is ilyen illuzórikus giccsé merevítve, mert ahogy minden érzésnek, ennek is meg vannak számlálva a percei, ahogy a regény végén sejteni lehet, ez bizony ki van maxolva, aztán ez is elmúlik, mint az Alkonyőrzők maguk.

>!
csokitorta
Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Az az igazság, hogy nagy gondban állok ezzel a könyvvel és az értékelésével. Általában amikor megtudom egy történetről, hogy disztópia műfajú, akkor mindig szívesen veszem kézbe, mert imádom a pörgős és a lázadós, elnyomás ellen forduló cselekményeket. Viszont ez a regény számomra nem egészen ezt jelentette. Az első pár oldal teljesen kusza volt számomra: nem tudtam beazonosítani a szereplőket név és cselekedet alapján… Csak a történet közepe felé tisztult le minden, amit nagyon bánok, mert így élvezhetetlen volt az első ötven oldal. Igaz, volt benne fegyveres harc, menekülés és szöktetés, mégsem rázott meg vagy gondolkodtatott el annyira, mint más regények ebben a műfajban. Nem egy kalandos történetként emlékezek vissza rá, Bartos Zsuzsa inkább az új világot fejtette ki bővebben. Úgyhogy jó lenne egy olyan folytatás, amelyben kicsit félretesszük a jövő részletezését, és inkább a cselekményre koncentrálunk. Biztos vagyok benne, hogy Bartos Zsuzsa további történetei jobbnál jobbak lesznek, hiszen ha Ő is mélyebben megismerkedik a karaktereivel és világával, akkor sokkal ügyesebben ki tudja majd fejteni a cselekményszálakat.
Bővebb értékelés: http://varazstinta.blogspot.hu/2017/01/a-hibatlan-jovo-…

>!
Balázs_Németh
Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Nagyon érdekes történet volt ez számomra. A fülszöveget olvasva kicsit másra számítottam, de kellemesen csalódtam. Egy nagyon jó kis társadalomkritika volt, ami olyan kérdéseket feszegetett, hogy: Mindenben a tökéles a feltétlen jó? Ha valami kicsit már más, nem teljesen olvad bele a rendszerbe az teljesen rossz? Mennyire fontos a család és az érzelmek?. A másik kérdés az örök élet titka, amire egy frappáns, de egyben tökéletesen odaillő idézettel az írónő meg is adja a választ. De mégis 4,5 csillagot adok, mivel az eleje nagyon lassan indult be számomra, másrészt Zóra és Tarik kapcsolata a körülmények ellenére bizarr… De összességében nem volt rossz. Ajánlom bátran azoknak, akik vágynak egy kalandos, izgalmas történetre, ami kicsit más, mint az eddig megszokottak. Még annyi, hogy a Hard kiadás borítója valami meseszép, természetesen abban szereztem meg. ;)

>!
Molymacska
Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

A könyv ami tetszett is meg nem is. Jó volt, mert érdekes témákat hozott fel, végülis a háttértörténet se volt rossz, és a szereplők is többnyire életképesek voltak. De miért nem tetszik? Mert a háttér sokszor túlságosan szövevényes, és inkább túlbonyolított, a szereplők sokszor azt se tudják, mit akarnak, és már az elején lehet tudni, mi lesz a nagy csavar. A szerelmi szál számomra erőltetett és teljes mértékben feleslegesnek is tartom. Azt hittem, hogy nyert az Aranymosáson, egy zseniális könyvet fogok olvasni, az elvárásaimhoz pedig sajnos nem volt elég jó.

>!
Jenessa
Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Nos, az elején már majdnem letettem, de aztán kényszerítettem magam (vagy az unalom), hogy továbbolvassam. Nem is bántam meg annyira, de azért nem vált kedvencemmé ez a könyv.
Először is egy szereplőt sem tudtam megszeretni. Ez elég ritka esemény nálam, mivel mindig van egy olyan karakter, akivel szimpatizálok, tetszik a viselkedése, stílusa, hozzáállása. Na, itt nem volt.
Másodszor, sokáig fel sem fogtam, hogy mi van. Az írónő beledobott minket a mélyvízbe, ahol elvileg mindenkinek tudnia kéne, hogy mi van. Őszinte leszek, nekem sokáig nem igazán sikerült megértenem, hogy akkor ki a „sima ember”, és ki a „géntervezett ember”.
Harmadszor, a történet se volt igazán a topon. Néhol több tíz oldalra ellaposodott, egy helyben toporgott, nem volt semmi nagy fordulat. Sokáig azt sem értettem, hogy mi van Deirával, hogy ennyire kell mindenkinek.
Negyedszer, a végével sem vagyok megelégedve. Mi lett hirtelen Nórával? Mi lett a gyerekekkel? És Zórával? És Tarikkal? Lezáratlan maradt, mintha az epilógust lefelejtették volna.
Azonban a második felében már sokkal több érdekes dolgot is olvashattunk. Olyan kérdéseket vetett fel, amik elég aktuálisak, akár a jövőben még nagyobb szerepük is lehet.
A felvázolt világkép is élethű, el tudom képzelni, hogy alig száz év múlva már géntervezett emberek fognak erre szaladgálni. Szóval ezt a részét tényleg gyönyörűen felépítette az írónő, még annak ellenére is, hogy teljesen csak a történet végére állt össze a fejemben a kép. :)
A borítót pedig muszáj megemlítenem, mert az valami gyönyörű. Egyértelmű, hogy főképp amiatt vettem meg.
Maradjunk annyiban, hogy ez nem az én regényem volt, de egynek megfelelt. Ez a jövő az én szememben az egyik legreálisabb az eddig olvasottak közül. Mint mondtam, ki tudja, talán pár évtized múlva már nem kell félni a betegségektől a génmódosítások miatt.


Népszerű idézetek

>!
Niitaa P

– Mi a család?
– Néhány ember együtt lakik, mert az idiótaságuk kompatibilis.

203. oldal

2 hozzászólás
>!
Niitaa P

A barátság masszívabb dolog, mint a testvéri viszony. Nehezebb megszerezni, és könnyebb elveszíteni.

177. oldal

>!
Niitaa P

– Sosem beszéltél arról, milyen volt gyermeknek lenni.
– A világ tágas hely volt, ahol elfértek az álmaim. Egy pillanat alatt szakadt meg a szívem, és egy pillanat alatt meg is gyógyult.

210. oldal

>!
Niitaa P

A padlás tényleg az a hely, ahol a múlt felszakítja a jelen rétegeit, és a réseken át odacseni porlepte kincseit.

188. oldal

>!
Niitaa P

A szerelem kockázatos, és nem azért adatott, hogy örökké tartson. Amíg verdes a szárnyuk, repülni kell vele, mit sem törődve a horizonttal.

192. oldal

>!
Niitaa P

Szeret az ember olyankor, amikor kéri a másik ember egész életet?

198. oldal

>!
Doma97

Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled. Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat. De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni. Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.

221. oldal

>!
Niitaa P

Úgy járunk-kelünk és rendezkedünk be, mintha értenénk, hogyan és mi a csudának van ez az egész világ és benne az élet, de valójában senki sem tudja, mi a fene folyik, és mi lesz a vége.

192. oldal

>!
Niitaa P

Hogy lehet ugyanannak a testnek, arcnak szemnek más-más kisugárzása? Hogy válhat egyszeriben idegenből ismerősbe, elviselhetetlenből ígéretesbe, idegesítőből izgatóba?

211. oldal

>!
Doma97

Mindig van valami időállóbb igazság, aminek nagysága alatt már nem is ijesztő a pillanat .

78. oldal, 5.fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Grant – Katherine Applegate: Eve & Adam – Éva és Ádám
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok
Ann Aguirre: Helyőrség
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Amy Tintera: Reboot – Lázadók hajnala
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep – Hosszú álom
Veronica Roth: A hűséges
Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás