Bartos Tibor (szerk.)

Sosemvolt ​Cigányország 15 csillagozás

Szegkovács cigány történetek
Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország

Izzik a tűzhelyen a vas, dohog a fújtató, a gyerekek kerek szemmel figyelnek, s Nápó bácsi, az öreg szegkovács mesélni kezd: Kralevityo Márkóról, a hercegné-kisasszonyról és a fáraó népének sok csodálatos dolgáról…

Az olvasóhoz fordulva hangja hirtelen megkeményedik: „Azt se tudják a gádzsók, hogy a romák dolgoznak nekijük, hogy sukár házuk lehessen. Mert az ácskapcsot ki csinálja? A roma. Ki a rabic szeget? A roma. Ki a szárnyasszöget? Az iszkábát? A sarokszöget? A roma. És ki tudja, hogy roma csinálja mindezeket? A roma. Nem tudja senki, csak hogy tetvesek meg lopnak. Nincs is becsületünk, ahogyan a nóta mondja:

Vered Isten, vered,
Akit akarsz, vered.
Rám is rám járt kezed,
Nagy bánattal vertél.
Nincsen pénzem, nincsen,
Két krajcárom sincsen.
Hogyha pénzem volna,
becsületem volna.”

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi Európa

>!
Bookart, Csíkszereda, 2020
124 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786068994253 · Illusztrálta: Kállai András
>!
Európa, Budapest, 1958
86 oldal

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Homérosz


Kedvencelte 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

Hiánypótló kis kiadvány volt ez a maga idejében, és a szerkesztők tudtán kívül kordokumentum is. Nem hiszem, hogy sok hasonló készült volna a megjelenés (1958!) óta.

Nem egyszerűen mesegyűjtemény (egyébként felnőtteknek). A mesék közötti, tőlük tipológiailag is elkülönített szöveg azt is bemutatja, aki a meséket mondja. Úgy, hogy beszélteti saját magáról, környezetéről, munkájáról, sőt, a hallgatóságáról is, akik egyszer be is állnak neki segíteni. Érzékeny és figyelmes hallgatók lehettek ezek a gyűjtők: észreveszik és ügyesen kiemelik a jogos panaszt, a bizakodást, az ambíciót, az önsajnáltatást, az értetlenséget, a bőven meglevő gonosz előítéleteket. Így aztán a kép, amelyet az olvasó kap, minden, csak nem egyoldalú. A kötet pedig amilyen rövidke, olyan tömény.

Részletes írásom a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2022/11/19/rovid_tome…

Tíci>!
Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

Az egész könyv furcsa, merthogy ha már meséskönyv, arra számít az ember lánya (ez esetben ugye én), hogy egymás után sorakoznak a mesék, azt szépen végigolvassa és kész. De mivel ez egy gyűjtés, vannak benne a meséhez konkrétan nem tartozó, összekötő szövegek. Amikor Nápó bácsi mesél, az ember lánya meg (ez esetben ugye megint csak én) könnyezik. Jó, hát én mindenen könnyezek…
A cigány irodalomról, pontosabban a cigány mesékről írtam házi dolgozatot, és gondoltam, olvassuk most már el az egyik meséskönyvet is. Meg hát érdekel, hiszen cigányokat is fogok tanítani. Beleszerelmesedtem az irodalmukba, pedig még nagyon kicsit ismerem csak.
A mesék egyébként pontosan olyanok, mint a dolgozatban írtam: kacifántosak, keveredve a keresztény hittel, annak számtalan motívumával, meg ugye királyfikkal és királylányokkal, és olykor brutálisak is (itt is volt gyilkosság, meg testrészek levagdosása, kardtól teherbe esés!), szóval, nem gyereknek felolvasandó.
Egyébként meg gyűjteni kell még sok ilyet, amíg még van, mert hogy Nápó bácsi is mondta, most már nem mesél senki náluk sem. Elvesznek…. és akkor én majd mit mesélek a kis cigány tanítványaimnak az iskolában? Pedig szeretném, ha úgy lenne, ahogy Nápó bácsi kérte (ld. idézetek).
Egyszóval, jó vót, na. Megdobogtatta a kisszívem. Aztán remélem Nápó bácsi a mennybe került, és most már az Istennek mesél. Vagy ilyesmi.

5 hozzászólás
kaporszakall >!
Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

Egy nagyon rövid kis könyvecske, a születésem évéből. Néhány – régi cigány szavakkal és dalokkal – fűszerezett mese, és a mesék közé iktatva a mesélő szegkovács elmélkedései. Ez utóbbiak gyakran érdekesebbek maguknál a meséknél: ennek az ősi, nehéz mesterségnek a hétköznapjairól szólnak. Földbe ásott gödörben, kokszból rakott nyílt tűzön olvasztva a vasat, hidegben-melegben izzadva, szívva a füstöt készítették az ácskapcsokat, sínszegeket, miegyebet, amik a falusi építkezéseknél, vasútépítésnél kellettek. Egy sajátos foglalkozás, a cigányságon belül is egy sajátos iparos kaszt kb. utolsó nemzedéke szólal meg e lapokról. Különös kordokumentum, inkább néprajzi, mint meséskönyv. Szociográfiaként is megállja a helyét.

Quator>!
Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

Érdekes kis könyvecske, főleg a nyelvezete miatt, mert egy cigány férfi, bizonyos Nápó bácsi az elbeszélő, és az ő ízes beszédével vannak elmesélve a történetek, amik egyébként nem feltétlenül gyermekeknek valók tartalmuk miatt. A mesék között Nápó bácsi monológjait olvashatjuk. Egy mesén belül is lehet a történet hol különleges, hol primitív, hol nyers, hol népmesei, hol meglepő fordulatokkal tarkított. Összességében a kötet fő ereje talán nem is a történetekben van, hanem az elbeszélő karakterében, vagy inkább arról van szó, hogy a kettő összeér, összeérik, és sajátos hangulatot ad a kötetnek, sok cigány szóval, és néhány dallal fűszerezve. Kulturálisan érdekes az összkép, azoknak ajánlom, akik nyitottak más kultúrák felé is, és félre tudják tenni az előítéleteiket.

Pennmenelien P>!
Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

Egészen megtetszettek a mesék mire a kötet végére értem. Van egy mesélő, és néhány mesében ki is szól az olvashoz. A mesék között pedig összekötő szövegek vannak, mesebevezetők. Nápó bácsi, a mesélő bizony nagyon ízesen beszél, de a vigány kifejezésektől nem lesz olvashatatlan a könyv, ami jó pont. A történetekben jó arányban keveredik a valóság és a hanta, a keresztény hit szinte mindegyik mesében megjelenik, néha egészen vicces módon. Kedvenc mesét nem tudok kiemelni, mert mindegyik olyan jó, de nem kiemelkedő olvasásélmény volt. Ez jobban tetszett, mint a másik cigány meséket tartalmazó kötet .

2 hozzászólás
Amethyst >!
Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

A kötet valamennyi meséjét, valamint a meséket összekötő narrációt imádtam szőrén-szálán. Eddig a Népek meséi széria egyik legerősebb válogatásának éreztem. Ha ki kell emelnem belőle konkrét történeteket… szerintem azok voltak számomra a legemlékezetesebbek, melyekben szerepelt Jézus pl. Amikor a mi Urunk, Jézus szegkovács volt (mindig reggeli mellé olvastam a meséket, és bizony úgy kellett türtőztetnem magam, hogy ne keltsem fel az otthoniakat a nevetésemmel :D). A nyelvezet, a tréfás megoldások, a sorokról sütő autentikusság, és a belecsempészett, de egyáltalán nem száraz néprajzi ismeretek sokat növeltek a kötet értékén, átfogó képet ad a szegkovács cigányok életéről, életfelfogásáról, és a többi cigánycsoporthoz fűződő viszonyáról, eredetmondáiról.
Ugyan örültem a mellékelt illusztrációknak, szépek és színesek voltak, viszont a legtöbb esetben egyáltalán nem kapcsolódtak a közölt történethez – emiatt végig idegennek hatott a jelenlétük.

DrEmergencyGrooveHouse>!
Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

De hamar elfogytak Nápó bácsi meséi! :( A legtöbb már ilyen-olyan változatban ismerhető, vagy inkább fordítva, révén 1958-as kiadásként egyik úttörője volt a cigány folklór jegyzésének. Ami miatt merőben különbözik az eddigi Népek Meséi kötetektől azok az átvezető szövegek. Na azok azt hiszem vannak olyan jók, mint a mesék! Egyszerű életbölcsességek az üllő mellől. Fantasztikus gyűjtemény!


Népszerű idézetek

Tíci>!

De akkor járassák az én kisonokámat is olyan iskolába, amilyenbe lehet a tótot, meg a svábot, meg az olájt. Szóval olyanba, ahol szép cigány szóra, mesére, történetre, nótára ráviszik, hogy mondhassa a többi gyereknek, akik korminak, meg füstösnek csúfolják, hogy igen, én cigány vagyok. Beszédem is van olyan, mint a tietek, mesém is, nótám is, minden, amitűl nép egy nép. Akkor majd másabbak leszünk, ha becsülést, ami a munkánk után is kijárna, megkapjuk.

77. oldal

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

mokata I>!

Annyit maguk is tudnak, a templomban is meséli a rasaj mindig, hogy az Isten a fáraót addig verte, mígnem beadta a derekát és a zsidókat elengedte. A Mojzesre hallgattak a zsidók akkor, és miért, miért nem, az Isten meg ráhallgatott. Ki is módolta nála valahogy, kijárta vagy tudomisén, hogy az Isten elvegye a legidősebb fiúgyereket mindenütt azon a vidéken, még a fáraójét is, azazhogy miközülünk egyet, mert mink a fáraó házanépe voltunk, rokonsága.
És ez is azért volt, mert a fáraó a zsidókat elengedni nem akarta.
Sose értettem, mi a fenének köllöttek neki annyira, egyszer egy rasajtúl meg is kérdeztem. No, az aztán azt mondta, hogy a fáraó már eresztette volna iket elsőtől fogva, csak az Isten a fáraó szívét megkeményítette, hogy ne engedje iket, és ő meg csodákat kerázhasson. Hát jó, bogaras minden nagyúr, miért ne az Isten.
Elég az hozzá, elengedte végezetre a zsidókat, mert már mondták a többi romák a fáraónak, hogy hagyja, majd csak megleszünk nélkülük valahogy.
No, már ennyibe lett volna a dolog, a zsidók elvonultak, vittek magukkal aranyat, ezüstöt, mindent, ami csak drága a fáraónak volt, és mentek. És még a romaság is örült, hogy noné, mennek, Isten hordja üket
De ahogy a rasaj mondta, az Isten meglátogatta a fáraót, és huszította itet, hogy mit hagyta magát így megrabolni, elvittek ezek mindent. Pedig hát a zsidóknak is az Isten mondta, hogy vigyenek aranyat-ezüstöt, amit csak látnak.
De hát mit cifrázzam annyit, nem mese ez, hanem egy-való-igazság. A fáraó megdühösödött, hogy igaz is, a rák a rossz formátokat, mindenem elvittétek, sereget gyűjtött, kocsit-lovat, aztán gyia utánuk.
Minket is, a rokonságát, csak kocsira föl hamarjába, hiába mondtuk mink nekik, hogy maradjon mán, Isten a zsidók barátja, és akinek Isten a barátja, az könnyen üdvözöl, meg a tűzre is valakinek vigyázni kéne, amíg ő éllesz, szóval hiába. Rakott minket is föl, csoró rokonságát, kocsira lóra, aztán gyia.
Meg is lett a baj, ahogyan mink bejósoltuk. A pusztán szerencsésen átjutottunk még, akkorra már a zsidók a Veres-tenger közepibe jártak. A Mojzes a vesszejével a vízre rácsapott, szétvált a víz és száraz lábbal jutottak át rajta.
Nem ám a fáraó meg a sereg! Nyomukban a zsidóknak épp a tenger közepibe jártak ők is, mikor már a Mojzesék átjutottak. No, a Mojzes a vesszejit fogta megint, a vízre rásuhintott, az még összecsapott megint, bizony, a fáraó, meg a sereg feje fölött.
Odaveszett a fáraó meg az egész nép!
Azazhogy az egész mégse. Mert mink romák, a háznép, a túlsó parton megmaradtunk, vártuk á végit a dolognak, hadd marakodjon az öcsénk az Isten szentelt vitézeivel.
No, mikor a víz a feje fölött összecsapott, megfordultunk azzal, hogy dzsasz k’ére, majd magunk közül az új fáraót megválasztjuk, aztán jól is van.
De az Isten mirólunk sem felejtkezett meg. Még egy nagy csudát kerázok, gondulhatta. Forgószelet bocsátott miközénk, olyat, hogy kocsit-lovat elvitt, szétszalasztott. Mire észhöl kaptunk, már sehol semellik, a rokonság széjjel, ki napszállatra, ki naptámadatra.
Azóta vagyunk így szerte e világban.
És így veszett oda a mi nemzetünk legharciasabbja is.
No de még egy szót, hogy a végére térjek. Mi lett a zsidókkal? Mondják, hogy a pusztaságba még negyven évig vándoroltak, és a hazáját közülük egy se láthatta. Kit a nagy forró napsütés vitt el, kit a vékonyfosás.
Közbe a többi népek, akik se így, se úgy, az Istennek se barátjuk, se ellenségük, megvoltak vígan. Végezetre az Isten a zsidókat is szétszórta, akár minket, pedig nekik kedvezett.
Hát mondok én valamit. Nekem az Isten ne kedvezzen, velem ne barátkozzon, hagyjon engem magamnak.
Csak ezt a rasajnak meg ne mondják, mert idejár néha és hoz nekünk ruhákat, ezt-azt.

A FÁRAÓ NÉPE VAGYUNK

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

4 hozzászólás
Tíci>!

És ez is azért volt, mert a fáraó a zsidókat elengedni nem akarta.
Sose értettem, mi a fenének köllöttek neki annyira, egyszer egy rasajtúl meg is kérdeztem. No, az aztán azt mondta, hogy a fáraó már eresztette volna iket elsőtül fogva, csak az Isten a fáraó szívét megkeményítette, hogy ne engedje iket, és ő csodákat kerázhasson. Hát jó, bogaras minden nagyúr, miért ne az Isten?

72. oldal

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

3 hozzászólás
Tíci>!

Hát mondok én valamit. Nekem az Isten ne kedvezzen, velem ne barátkozzon, hagyjon engem magamnak.
Csak ezt a rasajnak meg ne mondák, mert idejár néha és hoz nekünk ruhákat, ezt-azt.

74. oldal

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

2 hozzászólás
Tíci>!

Magyar vagyok, persze hogy magyar, itt született, itt élt, itt kaparták el a hetedik ősöm is. De nem bánom. Ha jobb így a gádzsónak, hadd legyek cigány. A véremet le nem tagadom.

77. oldal

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

AeS P>!

Kaj szja, kaj nána – vagy hogy is mondom már – volt egyszer, hol nem volt a sosemvolt Cigányországnak egy hatalmas királya.

6. oldal - Sosemvolt Cigányország (Európa, 1958)

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

AeS P>!

Nagyon sírni kezdett a lány, aztán hogy nemet nem mondhatott apjának, kiszaladt a temetőbe anyja sírjáhol és így szólongatta anyját:
Ustyi upre mri dajori!
Ustyi upre mri dajori!
(Kelj fel én anyácskám!
Kelj fel én anyácskám!)
És akkor így felelt neki az anyja a sírjából;
Nastyi ustyav mri csajori.
Kastune hi mre pre,
Zsibbadt mre duj musza.
(Nem kelek fel, lánykám.
Lábam elfásudott,
Karom elzsibbadott.)

6-7. oldal - Sosemvolt Cigányország (Európa, 1958)

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

Tíci>!

Akár én, ha nyáron délután az ünneplőmet felöltöm, s a ház elé kiállok magamnak, nézegelődni. Aki egyszer erre jött-ment, ismert mind, odaköszöntek mind, hogy hát hogysmint Nápó bácsi, fiatalodunk, fiatalodunk, no, öreg csont, beléd száradt a lélek, te sem mégy már el soha velem együtt, szóval ki így, ki úgy. Most is jönnek-mennek a ház előtt a népek, de ezek mások valahogy. Senki nem köszön már, senki át nem híl már a kocsmába. Csak álldogálok kinn egy darabig, aztán jövök be, beakasztom szépen az ünneplő feketét a szekrénybe, a cúgoscipőmet sámfára alája, hogy az onokám feleséginek egy szava se legyen, aztán lefekszem korán. Mondják meg, mit csináljak? Miért nem tud már éngemet elvenni az Isten?

56. oldal

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

AeS P>!

– Szívem, szép szerelmem, te az enyim, én a tied! – és átölelte a tündérgyémántos Lulugyi a Nadara Jánost, mikor eztet meglátta. A Jánosról meg az ölelés nyomán lepattogott mind az állatbőr.
– Jól van már, te leány, hagyj engem békével! Hogy elvegyelek, azt akarod? Akinek lányfejivel ennyi baj volt, asszonyfejivel meg még úgyis! Jobb barátom a Danuló Vitéz, mint te lennél feleségem!
És levitte neki.
Hogy asszonyt nem ismer, a félelmet se nem ismeri máig se a Nadara János.

66. oldal - Nadara János meséje (Európa, 1958)

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek

AeS P>!

– Na parovav me nika szaha – mondogatták az öregek. Nem cserélnék én senkivel se világot. Mer te me kaná jék dij bútikerá, o gádzsó saj kér el cilo kurko – mert egy napi munkám árát a paraszt ha egy hét alatt megkeresi.
Csak bolondul éltünk. Mert mi nem tudtuk, mi az egy szép lakás, egy jó ruha. Az iparkodó parasztról ezt danoltuk:
Náne lóve, náne masz,
Náne kotor balevasz…
(Se pénz nincsen, se sonka,
Se egy darab szalonna…)
Mink meg ettük a drága libát napszámba, s ha parasztot láttunk, kiköptünk.
– K ́andel duval – büdös messziről – ez járta.
A paraszt meg ugyanígy velünk. Szemét cigány, büdös cigány! Egyazon jármot nyögtük pedig mindahányon.

71. oldal (Európa, 1958)

Bartos Tibor (szerk.): Sosemvolt Cigányország Szegkovács cigány történetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ferenczy Anna: A furfangos kondás
Magyar Zoltán: Történetmondás és ökológiai tudás
Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony
Nagy Ilona: A Grimm-meséktől a modern mondákig
Solymossy Sándor: A népmese és a tudomány
Donald A. MacKenzie: Skót tündérmesék
Bársony János: Cigány mesék
Zsák Éva Indira – Petróczi Andrea: Meseszótár
A hétfejű Zarvas
Fazekas József – Pavol Dobšinský (szerk.): A világhódító lovag