A kötetet közreadó Magyar Olvasástársaság munkája – jellegénél fogva – nem igazán látványos, ám a szervezet keretei között évek óta folyó műhelymunka eredményeként jónéhány értékes kötet látott már napvilágot, ezek sorába tartozik a Segített a könyv, a mese című összeállítás is, amely a Magyar Olvasástársaság a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Gyermekkönyvtári Szekciója és a Könyvtárostanárok Szervezete által 1997-ben közösen meghirdetett pályázatra beérkezett írásokat: emlékezéseket, vallomásokat, történeteket és esettanulmányokat fogja színes csokorba. Az értékes anyagot az egységbe szerveződés igénye Bartos Éva szerkesztése nyomán formálta kötetté. A háromszáz pályamunka természetesen nem fért a kötetbe, ám a nyolcévestől a nyolcvan évesig behatárolható korcsoportok mindegyike képviselteti magát írásaival. Kisiskolások, kamaszok, fiatal emberek, szülők, nagyszülők, pedagógusok, óvónők, tanítók, tanárok, gyógypedagógusok, pszichológusok, lelkészek, könyvtárosok vallanak arról,… (tovább)
Segített a könyv, a mese 5 csillagozás
Enciklopédia 2
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 11
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
A könyv elején található egy rövid összefoglaló a biblioterápiáról, ami amellett, hogy ma már persze egy kis frissítésre szorulna, az én ízlésemnek túlságosan moralizáló. Ennek ellenére jó összefoglalás lehet azoknak, akik éppen ismerkednek a témával.
A könyv nagyját egy 1997-es pályázatra beérkezett írások teszik ki, az ország minden tájáról, melyek a könyvhöz, történetekhez, mesékhez fűződő személyes kapcsolatokról vallanak. Sok rendkívül megható írás szerepel, nem egy nagyon megérintett. Gyerekek, kamaszok, felnőttek, nyugdíjasok is megszólalnak, és elmondják, hogyan segítették át őket a könyvek egy-egy válságos élethelyzeten. A kedvenceim azok voltak, amiket pedagógusok, óvónők írtak, arról, hogy fogták össze a rájuk bízott gyereksereget egy-egy mesével, történettel.
Ezek között a történetek között is voltak túlmoralizálóak, amikor az írójuk arra futtatta ki a mondanivalóját, hogy neki még mennyit jelentettek a könyvek, bezzegamaifiatalok már nem olvasnak és bánhatják. Ezek működtek a legkevésbé, és azt hiszem, ezzel lehet a legkevésbé olvasásra motiválni azokat a bizonyos maifiatalokat.
Bár rövidke, de egész szakasz szentelődik (pun intended) a Bibliának, amin megintcsak felhúztam a szemöldököm. Az az igazság, hogy az egész könyvön érződik a szerkesztő értékrendje, ami persze nem baj, csak szerintem egy ilyen kötetnek pont nem ez kellene, hogy legyen a lényege, hanem az, hogy az olvasás mindenki számára lehet érték.
De aztán ez a kis szakasz egy olyan dologra döbbentett rá, amire eddig még sose gondoltam: tulajdonképpen a vallás egy bizonyos aspektusból szemlélve nem más, mint biblioterápia…:))) (könyvek segítenek élni, átlendítenek a válságokon, közösségben beszélgetnek szövegekről)
Erről még soha, sehol nem olvastam, nem hallottam, nyilván azért sem, mert ezt hangsúlyozni egy kicsit tévútra visz, pedig szerintem fontos észrevétel lehet.
A kötet végén pedig szerepel egy kutatás nagyon rövid összefoglalása, ami a kiskamaszok olvasási szokásait vizsgálja. Nekem ez egy kicsit agyoncsapta a könyvet, teljesen feleslegesnek éreztem, a lényeg az önvallomásokból is átjött: az olvasás létszükséglet.
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
Vallomások…rövid történetek, amikkel az igazi kincseiket akarták megosztani a pályázók: az egészen kicsiktől a bölcs idősekig. Tulajdonképpen 1997-es országos pályázatra beérkezett pályamunkák gyűjteménye: „Segített a könyv, a mese” jeligére. A könyv felosztása egy fejlődést követ:
Gyerekektől, gyerekekről fejezettel kezdődik, majd folytatódik a Kamaszkor, és a Felnőtt sorsok, felnőtt gondok címűekkel. Mindenki megtalálhatja a számára fontos történeteket, és rátalálhat régi nagy kedvenceire az említett könyvekben.
Sok ötletet lehet belőlük meríteni. Érdemes mazsolázgatni!
Népszerű idézetek
Az idő azonban nem áll meg. Előre megy. Minél hosszabb utat tesz meg, annál könnyebb. Már nem zárja körül minden napomat a sötét magányosság. Rájöttem, hogy az életnek vannak szép pillanatai is, amik örömmel töltenek el. Ennek ellenére még most is sokszor telik búskomoran az idő. Ilyenkor előveszem a régi ütött-kopott ötödikes tankönyvemet és a teáskanna történetét olvasom el, hogy önbizalmat adjon: „…törött cserép vagyok. De az emlékeimet nem veheti el tőlem senki.”
A teáskanna magánya (41-42.oldal)
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
Sokat költözködtem, s költöztettem magammal könyveimet is. Ezek azok a könyvek, amelyekből felismertem – felismerem önmagamat, amelynek szereplői én magam voltam – vagyok, eseményei velem történtek – történnek. Versek, mesék, regények.
Az "első mester" (48. oldal)
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
„Hálás vagyok Szabó Magdának, hogy szép könyve segített nekem” – olvashatjuk majd a kötetben egy 13 éves kislány őszinte szavait. Anélkül, hogy ismernénk történetét, már ebből az egy mondatból is kitűnik, hogy ez a kislány életének valamilyen válságos, nehéz helyzetében tudott kapaszkodót találni egy könyvben, egy irodalmi alkotásban. Azt is mondhatnánk: szerencsés az a gyermek, akinek ilyen eszköz van a kezében, hiszen ennek révén sikerült jó megoldást találnia problémájára. Objektív elemeire bontva ezt a történetet, tehát, arról van szó, hogy a gyermek ismert egy eszközt, a könyvet, birtokában volt egy képességnek, az olvasásnak, s ezek segítségével megtalálta azt a tartalmat, a könyv művészi üzenetét, melyet befogadva megtalálta belső békéjét, visszanyerte lelki egyensúlyát. Vajon kivételes esetről van szó? Vagy minden gyermeknek rendelkezésére állnak ezek a lehetőségek? Elvileg igen.
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
Ha gyermekbarát, gyermekszerető maga a társadalom, akkor segítsen ilyen módon is, a könyvek, az olvasás megszerettetésének szorgalmazásával, mert ezzel alapvető önvédelmi, ha úgy tetszik öngyógyítási eszközt ad a gyerek kezébe, s így megerősítve teszi őt képessé az élete során felmerülő nehézségek leküzdésére.
Gyermekek biblioterápiája 22. oldal
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
Mesél a világról, hogy mi, emberek hogyan lettünk. Megtanít minket minden jóra,
szép és jó gondolatokat hirdet. Engem szinte elámított ez a könyv.
Segítőtársaim a könyvek
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
„Törpékkel, manókkal, koboldokkal igyekezz jó barátságban lenni” – intett a jó öreg mesekönyv. Hát én igyekeztem is, s mondhatom, hogy csodát műveltek velem a manók. Pontosabban Mákszem tündér, egy réges-régi nyáron,
ködöt pipáló hegyóriások között. Arasznyi emberke voltam még magam is, alig négy esztendős.
"Mesebalzsam, zord téli napokra"
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
Én mindenkinek azt üzenem, gondolja meg, mielőtt állatot visz a házba! Minden élőlény megnő egyszer és akkor a kis gondból nagy gond lesz. Ha
mégis megbánnák, hogy befogadtak egy kutyát, mielőtt bármit tennének, kérem, olvassák el Lassie történetét. Biztosan sokat fog segíteni a döntésben!
"Lassie" és a szomszédok
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
Volt egyszer egy kisfiú. Már kicsi korában szerette a szép, ízletes műanyag könyveket. Nagyon jól lehetett őket rágni. Később már kemény fedelűeket is kapott ajándékba. Azokat tépni-rágni nehéz volt, de jól koppantak a falon.
Egyszer még az ablakot is sikerült betörnie. (De az óra magától esett le…).
Egy nem tanulságos nem mese
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
– Olvass nekem mesét! – kérte gyenge, vékony kis hangján.
Felvettem a könyvet, s elkezdtem olvasni az utolsó fejezetet, amit kért. Szemeiben boldog megnyugvás tükröződött. Pont olyan, mikor először olvastam neki. Szája sarkában megjelent egy kis mosoly, de láttam, hogy nehezére
esik figyelni. Épp ez a mondat következett:
„- Reggel, ha majd felébredsz – szakította meg Malacka a csöndet – mi lesz az első gondolatod…”
Gyenge szorítást érezte, ránéztem.
– Szeretlek téged ezért! – mondta alig hallható hangon. Kezecskéi lassan elengedték az enyémet, s én könnyes szemmel csuktam be a könyvet, s tettem le párnájára, a feje mellé.
Az én kis barátom
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
Most már úgy mesélek, mintha adósságot törlesztenék, hogy előttük is kitárjam azt a tág világot, amely előttem kinyílt.
Adósság törlesztés
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese Vallomások életről, irodalomról, olvasásról
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vlagyimir Jakovlevics Propp: A varázsmese történeti gyökerei ·
Összehasonlítás - Csóka Judit: Meseterápiás utak és kalandok 92% ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó: Meseterápia 89% ·
Összehasonlítás - Petrolay Margit: Könyv a meséről ·
Összehasonlítás - A Nametoko medve ·
Összehasonlítás - Benedek Elek: A csudafa 98% ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek 97% ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó: A királyné, aki madárnak képzelte magát 96% ·
Összehasonlítás - Balázs Béla: Hét mese 98% ·
Összehasonlítás - Kádár Annamária: Mesepszichológia 2. 94% ·
Összehasonlítás