Őrangyal 95% 59 csillagozás

Sajnálom, hogy ilyen suta borítóval jelent meg, remélem, ennek ellenére sokakhoz eljut. Bartos Erika meséi nagyon jól megtámogatják a célt: óvodás-, kisiskolás korú gyerekek érzékenyítése fogyatékkal élő társaikkal kapcsolatban. Az utolsó mese pedig még szélesebbre tárja a másik oldal kapuját: az egészséges testvér szemszögéből pillanthatunk be egy halmozottan sérült kislányt is nevelő család életébe.

Az elfogadásról szól kicsiknek és szüleiknek. Az egészséges, látó, halló, nem fogyatékos gyereknek fel se tűnik, hogy lehetne másként is. Nem mindig kapnak tökéletes érzékszerveket a gyerekek vagy tudják kordinálni magukat.
Ebben a gyűjteményben 4 fogyatékos gyermek szerepel és megpróbálják társaik bevonni őket a maguk módján a játékba, közös szórakozást találnak ki a felnéttekkel együtt.
Még lehet, hogy mindent nem teljesen értenek a gyerekek de ahhoz, hogy el tudják fogadni sérült társukat, jó felhívni a figyelmet.

Bartos Erika segítő könyveit nem tudom kevesebbre értékelni öt csillagnál.
Egyszerűen, mégis megfelelő mennyiségű információt adva mesél a gyerekeknek a fogyatékosságokról, legyen az a vakság, siketség, mozgássérültség, vagy idegrendszert érintő. A történetek pedig szépek. Azt is megtudhatják a gyerekek, hogy egy vak, hogy tud tájékozódni, olvasni; a siket a szavakat értelmezni, hangokat meghallani; hogy a különféle fogyatékosságokban milyen eszközök segítenek a mindennapokban.
Elfogadás… fontos, hogy belenőjenek a gyerekek. Bartos Erika könyveinek segítségével, azt hiszem bele lehet.

Elfogadás és megértés. Mai világunkban ezekre (is) nagy szükség lenne, azaz van. Egymás segítése, az önzetlen szeretet fontossága…
Ebben a kötetben jelentős témát vetett fel: a fogyatékkal élő gyerekek segítése, érzéseik átélése, átérzése. Nem egyszerű!
Igazán elgondolkodtató, mintát adó tartalomra találhattunk. Köszönjük!

Nekem mindig fontosak azok a könyvek,amik a másság elfogadását igyekeznek segíteni.
3 gyermekem van, a kèt nagyobb autista.Bár mèg kicsik,a legidősebb is csak 6 èves,de sokat beszèlgetünk arról róla , hogy vannak különböző fogyatèkkal èlők.
Ez a könyv 4 törtènetet tartalmaz,az első Samuról a kerekesszékes kisfiúról szól,a második Liliről a vak kislányról,a harmadik Misiről a hallássérült kisfiúról,a negyedik pedig Domáról akinek a húga beteg.
Talán nálunk az utolsó törtènet ami a legközelebb áll hozzánk.
Mind a nègy törtènet alkalmat ad arra,hogy beszèlgessünk róla,az elfogadásról.
Èn kicsit elfogult vagyok a tèmában az èrintettsèg miatt,de szerintem már egèsz kiskorban,akár óvodában beszèlni kellene róla.
A kisebb gyerekek mèg jóval együttèrzőbbek,elfogadóbbak,ezt tapasztalom a gyerekeim ovis csoportjában is.
Az illusztrációk ebben a könyvben külön jelzès èrtèkűek szerintem, hiszen a fogyatèkkal èlők ugyanúgy nèznek ki,mint az egèszsèges társaik.
A molyos ajánlás 6 èves kortól szól,de egy kisebb gyermek is èrthet már belőle dolgokat, pláne, hogy az is lehet találkozott is már esetleg olyan kisgyerekkel aki pl nem hall.
Fontos lenne azt látni, hogy aki valamilyen fogyatèkkal èl, nem sajnálkozást vár vagy együttèrzèst, hanem, hogy őt is elfogadják olyannak amilyen.

Kicsit tartok tőle, hogy Mimi a 2,5 évével még nem teljesen fogja fel ezeket a meséket. De attól még tagadhatatlanul lételemük van az óvodás, iskolás gyerekek körében.
Az első 3 mese egy-egy fogyatékkal élő gyermek nehézségeit mutatja be. Illetve rávilágít az ő integrálásuk fontosságára. Hogy ugyan úgy tudnak egészséges gyerekekkel egy csoportban is lenni az óvodában. És amúgy ez visszafelé is fontos tanulság. Az egészséges gyerek is rengeteg mindent tud tanulni egy SNI-s gyermektől. És amúgy rájuk is férne, de ez egy másik értékelés lenne. :D
A 4. mese kicsit kilóg a sorból. Az egy egészséges testvér szemszögéből mutatja be a dolgokat. Sokat beszél az érzelmeiről, ami szuper jó. Szerintem ezt értette a legkevésbé a kislányom. A többinél interaktívan részt vett a mesében. Mindig megkérdezte, hogy miért nem lát a kislány, miért csináltak sötétet, miért van kereke a széknek, stb. Szóval érdeklődő volt.
Azért szerettem volna ezt a könyvet elolvasni neki, mert van a környezetünkben SNI-s kisfiú és szeretném, ha Mimi teljes értékű gyerekként kezelné. Szerintem, ha elég korán találkozik ilyen gyerekekkel, később kevésbé lesz elutasító velük szemben.

A történetek kivétel nélkül 5 csillagosak, azonban az illusztrációkkal együtt sajnos nem tudom 5 csillagra értékelni a kötetet. Bartos Erika illusztrációi számomra taszítóak, nem szépek, legalábbis az emberábrázolás – igaz egyedi és különleges – de nem szép. A környezettel, épületekkel és tárgyakkal ilyenféle problémám nincs.
Visszatérve a történetekre azonban, mind a négy nyúlfarknyi sztori az elfogadásról szól. A vakságról, siketségről, betegségről, mozgáskorlátozottságtól, és mind egytől-egyig nagyon szép gondolatokkal van tele, amiket nem csak kisgyermekeknek ajánlanék elolvasásra, hanem sok felnőttnek is a kezébe adnám…!

Valóban az elfogadásról szólnak ezek a mesék. Az illusztrációk imádnivalóak, jellegzetesen Bartos Erikásak. :)

Az Örömtánc című történet Samuról szól, aki kerekesszékben ül, és szeretne táncolni az osztállyal. A fiúknak bűntudata lesz, amiért gúnyolódtak Samun. A végkifejlet felettébb érdekes.

A címadó Őrangyal mese Liliről, a vak kislányról szól. Számomra kevésbé valósághű ez a mese. Nem igazán tudom elképzelni, hogy egy nem látó kislány olyan óvodába jár, ahol mindenki más lát. Ennek ellenére kedves történet.

A Holnap című mese főszereplője egy hallássérült kisfiú. Ez tetszett a négy közül a legjobban. Aranyos történet, még a jelnyelvet is megemlítik benne.

A Testvér című mesében Doma húga, Viola a sérült, speciális, fejlesztő iskolába jár, mert nem tud beszélni és nehezen mozog. Kicsit szomorkás hangulatú mese.

A legkisebbeknek szánt, a mindennapi élet eseményeit a fogyatékosságok szempontjából feldolgozó történetek hiánypótlóak ebben a kategóriában. Az írónő már eddig is bebizonyította, hogy a legnehezebb témákat is el lehet mondani a kisgyermekeknek mesébe ágyazva még olyasmit is, amit szavakkal nehéz kifejezni, de rajzzal annál inkább elmondható. A kötet négy története fogyatékkal élő gyermekek mindennapjairól szól : kiválóan érzékelteti, hogy néha nagyon hasznos beleképzelnünk magunkat társaink helyébe , hogy rájöjjünk, tulajdonképpen mindannyian ugyanarra vágyunk, elfogadásra, szeretetre, elismerésre, befogadó közösségre. Az érzékenyítő történetek értő és kellő odafordulással tanítva ismertetik meg az ép gyermekekkel, hogy speciális nehézséggel küzdő társaik számára milyen eszközök nyújtanak segítséget. A rajzok most is ízlésesen alátámasztva segítik elő a megértést.

Gyönyörű. A gyermekekkel már kiskorban megismerteti a „beteg” gyerekek életét, hogy úgy kell elfogadni őket ahogy vannak és úgy is kell szeretni őket. Nagyon megható volt. ❤