Buda ​hegyei (Brúnó Budapesten 2.) 93% 63 csillagozás

Brúnó visszatért és újra nekivág Budapestnek! Ezúttal Buda hegyeit barangoltuk be.
Az elmúlt hónapokban a sorozat első kötete többször referenciapontként szolgált fővárosi kirándulásainkhoz. Nem tagadom, hogy hatalmas érdeklődéssel vártam a második részt, hogy kiderüljön merre tart -nemcsak Brúnó-, hanem maga a sorozat. A hangulat, a képi világ és a szöveg elvarázsol-e annyira, mint az első rész?

A nagy költözés és a nyári kirándulások után megkezdődik Brúnónak az első budapesti ovis év. Így a kirándulások többsége leginkább a hétvégékre koncentrálódik. A második részben a szilveszterig terjedő időszakban bóklászhatunk a kültéri kirándulóhelyeken és a hidegebb napokon komfortosabb beltéri kiállításokon. Ellátogatnak kilátókba, libegnek, barlangban kirándulnak, kastélyokat és múzeumokat látogatnak, játszótereznek, csupa olyan programra csábítanak, ahol az egész családnak van alkalma jól szórakozni.

Akárcsak az első részben most sem maradnak el a fantasztikus keresztmetszeti rajzok (még mindig nem fejtettem meg, hogy miért imádja ezeket mindkét gyerekem, de talán a nézőpont szokatalansága nyűgözi őket le) és a bensőséges otthoni pillanatok. Emellett annyi helytörténet is csepeg a nyájas sétáló olvasó fejébe, ami még egy óvodást/kisikolást is érdekel. A szerző azokról a jól ismert helyekről is tudott újat mondani, ahol már megfordultunk. Most viszont kénytelenek leszünk visszamenni, hogy a saját szemünkkel is lássuk.

Természetesen a meglátogatott helyek nagy része valószínűleg a legtöbbünk számára ismerős, de van néhány igazi meglepetés is, amikről én sem tudtam, pedig három évtizedig a fővárosban laktam. Bevallom, nem vagyunk nagy kirándulók (már az előkészületekre gondolva kitikkadok). Pedig kellene, de olyan macera elindulni, úgyhogy nekünk nagyon jót tesznek ezek a kirándulós mesék (az én lelkiismeretemet piszkálják, a gyerkeket pedig fellelkesítik).
Két kirándulás között a fázósabb téli napokra a szerző meglepi nyájas olvasóit egy könnyű túró rudi-torta recepttel, óvodás kézműves és egyéb játékötlettel, vagy -amitől majd kibújtam a bőrömből örömömben- egy kis inspirációt is elrejtett társasjátékozáshoz. Mindezek elég erős és hiteles tartószerkezetet nyújtanak az időnként meg-megdöccenő szövegnek. Néhol a vendéglátóhelyek megemlítése is kizökkentett a ritmusból, de valószínűleg ezek is támpontul szolgálhatnak egy kirándulós hétvégéhez.

Minden jel szerint nagyon egy húron pendülünk Brúnóval és családjával, Bartos Erika új hangjának hullámhosszára az összes fülünkkel ráhangolódtunk. A karácsony előtti nagytakarításkor csinálok helyet a folytatásoknak a könyvespolcon -megérdemlik.
http://hintafa.blog.hu/2017/11/30/bartos_erika_buda_hegyei

Brúnó és családja sok kirándulásuk alkalmával bemutatták a nevezetességeket, megmászandó kilátókat, hegyeket. Kilenc mesés történet köré szőve utazhatunk Budapesten, és ámulhatunk az érdekes eredet-történeteken, melyeket megosztott velünk Erika. Gyönyörű rajzait és az értékes információkat is köszönjük! :) Okosító kötet.

Tetszett, tetszett, de egy picit már el is kezdtem unni a sztorit a sok kilátóval és társaival, az első rész valahogy változatosabb, érdekesebb. Mindemellett ismét sok kirándulási tippet kaptunk, és a gyerek imádja. 22. kerületiként nagyon vártam, hogy mi kerül majd be rólunk…de meg kellett állapítanom, hogy a gyerekek szemszögéből uncsi kerületben lakunk :)

Figyelem! Ismételni fogom önmagam. Nem tudok nem öt csillagot adni Bartos Erika gyermeknyelven megírt ismeretterjesztő könyvére. Ismét nem csak Buda hegyeit, épületeit ismertette, hanem más egyéb dolgokról is adagolja az ismereteket. A karácsonyi résznek külön plusz pont. Kár, hogy nem ünnep előtt olvastam a könyvet. Egyetlen egy apróságot említenék negatívumként: télen is szoknyában vannak a női szereplők. S nem csak a felnőttek. Ja, és irigylem Brúnó szüleit, hogy ennyi szabadidővel és anyagi kerettel rendelkeznek, hogy minden hétvégét át tudnak csatangolni.
Ha véget ér a fővárost bemutató sorozat, remélem sort kerít más városokra is az írónő. Szegedre nagyon vevő volnék!

Nagyon tetszett az első rész, így nagyon örültem, hogy ismét találkozhattam Brúnóval. Ezúttal a címben is szereplő budai hegyek közé kirándulhatunk. Eddig még nem volt szerencsém ezekhez a helyszínekhez, de igazán kedvet kaptam. Valahogy nem gondoltam, hogy ennyi természeti kincset rejt a fővárosunk és környéke. Színvonalas kiadás, amit a mérete ellenére is jó kézbe venni. Ötletes, átgondolt barangolás.

Utazási prospektusnak nem rossz! A gyerekeim mindenre nyitottak, de a pénztárcám annyira nem. Történet annyira nincs és valóban összekavarodhat az olvasó és hallgató is, hogy ki kicsoda spoiler. Mindenesetre a Szemlő-hegyi barlangba már elmentünk e könyv hatására és még tervben van más is.

Az első rész jobban tetszett, abban kevesebb volt a kilátó. :D Azért nem rossz ez sem, sok remek kirándulást lehet megtervezni ez alapján, de hogy miért olyan fontos, hogy melyik kisvendéglőben ebédelnek…? Vajon ebben is összeszámolta már valaki, hogy mennyit költenek?
A mese részével meg az a bajom, hogy nem emlékszem, ki kicsoda és őszintén szólva nem is érdekel. Bocsánat, de mindenki tök egyforma benne.

Nem rossz ez a Brúnó-sorozat, de kevésbé nehéz kiadásban is ki lehetne nyomtatni…megfájdul az ember csuklója az olvasásban.
Kicsit soknak tűnt a sok látnivaló, néhol csak említésre futotta, néhol pedig jobban kifejtette a történetet az írónő. Kicsit zavart ez az egyenlőtlenség. Aztán meg valami oka van, hogy mindig említésre került, hol ettek? Ezek valami különleges helyszínek? Budapestre én csak látogatni szoktam, azért kérdem…
De azért meglehet, hogy a könyv segítségével fogom majd egyszer bejárni ezeket a helyszíneket.

Szuper volt ez a könyv. Nagyon tetszik benne a nagy színes társasház. Sok dolgot megtudtam Budapestről a könyvben.

A történet szempontjából ez sem volt rossz, csak az egyik sikerült totál unalmasra, de már nem is tudom melyik volt az, csak rémlik, hogy egyik részét nagyon untam.
A másik, ami fura volt, hogy a születésnapjára Brúnó csak ezt a hét embert akarta, pedig több barátja is volt, akikkel jó a kapcsolata, és nem úgy tűnt, hogy csak „kényszerből” barátok. De mindegy.
Kíváncsi vagyok a további részekre is, vajon azokban is egymást érik majd a programok? Szerintem kicsit lassabban is lehetne. Tudom, néha eltelik több hét az események között, de ha elmennek valahova, akkor nagyon gyorsan vannak újabb programok.
A „legszörnyűbb” pedig, hogy a „mocskos anyagiakról” szinte semmi szó nem esik. Pedig a programok nagy része nem ingyenes. Nehogy már úgy értelmezzék a kicsik, hogy ezt mind tök ingyen nézhetik meg… Illetve tetszik, hogy a 115. oldalon feltűnik a vezetéknevem… :D