Bogyó ​és Babóca ünnepel (Bogyó és Babóca 10.) 87% 78 csillagozás

Ez az első valaha kézbe vett Bogyó és Babóca könyvem. Szende már pont kinőtte, de most kapta szülinapjára, és úgy gondoltam sunyi mód elolvasom. Szerintem cuki. Nem egy atomfizikus mese, de ha belegondolok, hogy a lányom két éves kora környékén szerette őket, hogy is mondjam, hogy szépen mondjam: a szintnek pont tökéletes.

Sose olvastam még Bogyó és Babócát – no igen, gyerkőc nincs, én meg elég öreg vagyok ilyesmihez –, de már untam, hogy egy fekete folt az életemben és nem tudok róla semmit. Úgyhogy hajrá, kedves ismerősöm révén, beszereztem két könyvét is. Igazából meg tudom érteni a sikerét, a rém egyszerű kategória, amit a legkisebbek is megértenek, a rajzok aranyosak, a szereplők pici állatkák, ráadásul van benne egy kis tanító jelleg is, segítsünk a barátainknak, vigyázzunk egymásra, stb. De a süni elfekvése a füvön zavart, mármint, hogy nincs lábacskája és így olyan, mint valami dagadt hernyó a hasán :-D

Felnőtt fejjel sem tudok betelni ezekkel a gyönyörű képekkel!
Ez a könyv is nagyon aranyos és tanulságos volt, de A bicikli rész annyira nem varázsolt el, mint Sün Soma születésnapja.

Aranyosak voltak a süni számára készített ajándékkal és a különleges tortával. A hangyák cukik voltak. Élethű volt szerintem, spoiler

Egy újabb aranyos történet a barátok kapcsolatáról. Milyen az, amikor azokkal ünnepelsz akiket szeretsz, és akikkel jól érzed magad. Ilyenkor még az sem számít, ha nem hagyományos tortával lepnek meg :D

Szeretem ezt a könyvecskét. Mindkét történetben akad egy-egy probléma, amire kesergés helyett megoldást keresnek és találnak. A második történetben beismerik, hogy butaság volt összekapni, és az is porondra kerül, hogy ha kapunk valamit, azt illik megköszönni. A rajzok cukik és kifejezőek (még a kétévesem is felismeri az érzelmeket).

Egynek elment, de hogy elpazaroltam pár IQ-pontot, amíg gyűrtem a sorozatot, az is biztos. Az újfent felbukkanó veszekedés nekem már sok volt, – szegény gyerekek hogy fognak felnőni, ha folyton csak ilyeneket látnak, hallanak? spoiler ajándékon összeveszni… spoiler a szerzőnek viszont biztos jó érzés, amikor csippan a bankszámla, de annak, aki megveszi a könyvet, garantáltan elszomorodik a pénztárcája.

Gyerekeknek aranyos, nagyon szeretik. Hogy mi a varázsa, azt nem tudom, de nekem nem is kell, mert nem nekem íródott.

Egyben értékelem az egész sorozatot. (amíg nem lesz kedvenc része)
Lehet szeretni és utálni Bartos Erikát, de egy biztos, valamit nagyon tud. Legalábbis még nem igazán találkoztam olyan kisgyerekkel akit ne bűvölt volna el meséivel.
Bogyó, a csigafiú és Babóca, a katicakislány: aranyos történetek, egyszerű rajzok, szerethető szereplők szerintem a kicsiknek nem kis kell nagyon ennél több. Az én leánykám még kicsi (8 hónapos), ahhoz hogy igazán értékelje, de mégis mindennap „kéri” (odamászik a könyvekhez és veszi elő), hogy olvassak neki. Majd amikor nagyobb lesz és százmilliómkettedszerre is ezt akarja olvasni, biztos én is unni fogom, de egyelőre még bírom. Azt sosem felejtem el amikor azt mondta egy ismerős: „Aham, most még aranyosak, de az 500. olvasás után már csak kis erdei rohadékokként fogsz rájuk gondolni!” :D
Nem baj, szépen sorakoznak a polcon a DVD-kel együtt.

Aranyos mese, nagyon tetszett a gyerkőcöknek, akiknek olvastam :)