Bogyó ​és Babóca segít (Bogyó és Babóca 12.) 87% 92 csillagozás

A bölcsődében megvan – legalábbis nagyjából! – az egész sorozat. Nagyon szeretik Bartos Erika műveit az ott lévő 2-3 éves gyerekek, erre még az úgy mondván, elevenebb fiúk is odagyűlnek az olvasóasztalhoz. A kedvencük ez a kötet, s ebből is a léghajós.
Én pedig boldogan elolvasom nekik, ha ez a kívánságuk, annak ellenére hogy nekem nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Úgy gondolom, van ennél szebb, gyermekeknek írodott mű is, de tény, lehetne ennék sokkal rosszabb is!

Mind a két történet tetszett.
Az elsőben a madarakról tudhattuk meg hogyan próbálgatják szárnyaikat a kis fiókák míg megtanulnak repülni. És amikor baj történik akkor összefognak és segítenek társukon.
A második azt mutatja meg, hogy mindenre van megoldás. Mikor legyengül a nünükebogár szárnya, léggömb segítségéval repítik haza.
Tanulságos történetek, szép színes rajzokkal, élethű formában. Még a videóval kiegészítettem.

Ezt a mesét is nagyon szeretjük. A kanárifiókák a kedvenc. Főleg az a rész, amikor Lenke sír. Amikor ide érünk a kislányom mindig megpróbálja megvigasztalni, simogatja és megöleli. Egyszer odáig fajult, hogy ő is sírni kezdett, mert nem tudta megvigasztalni. Gyerekek. ♥

Ebből a kötetből még felnőttként is lehet újat tanulni! Számomra eddig ismeretlen faj volt a nünükebogár, de most már erről is szereztem információkat. Úgy gondolom, nagyon jó ötlet, hogy Bartos Erika könyveiben ennyi állatfaj képviselteti magát, hiszen ezáltal a gyerekünk még jobban megkedvelheti az állatokat, és számos újdonságot tanulhat róluk.

Két mese, a megszokott szép illusztrációkkal. Segítségnyújtás, vidám vég, ami jellemzi ezeket a meséket is. Madárfiókák jöttek a világra az első mesében. A másodikban a nünükét juttatták haza kis barátai.

Így tavasszal sokat hallagtjuk és keressük a kis énekes madarakat. A kanárifiókákról szóló mese pont kapóra jött, hogy egy kicsit jobban megismerjük a madarakat. Mondani sem kell, sokszor olvassuk a mesét.
Nellit még nem szerettük meg, de majd ő is sorra kerül egyszer ;)

A szokásos helyes kis sztorik. Bár egy kicsit megakasztott az olvasásban, hogy a könyvtári példányból korábban kiszakadt oldalt rossz helyre ragasztották vissza, de azért sikerült időben felismernem a logikai difiket, hogy korrigáljam azokat felolvasás közben… Nagggyon jó vagyok! :D

A léghajós aranyos, a madarasnál nem tudtunk elmenni amellett, hogy egy katica és egy csiga sokkal nagyobbak mint egy madárfióka.

Ismét egy közös olvasás a lányommal.
Szerintem Ő már idős ehhez a meséhez, én meg főleg. Így, hogy kb. harmincadszorra olvasom, már unalmas is :D
Ovisoknak még elmegy, de első osztályosokat már annyira nem köt le, ahogy észrevettem.

Ismeritek azokat a „Reading challenge”-eket, ahol megjelenik a kérdés, hogy melyik könyvnek szeretnél más befejezést kitalálni? Nos, mostantól megvan rá a válaszom: A Bogyó és Babóca segít! című rémség remekműnek.
Éspedig egy valamivel realistább befejezést, amiben a kanári nem haverkodik, hanem annak rendje és módja szerint megvacsorázza Bogyót és Babócát… szerintem sok szülő örömmel megvenné ezt a változatot, hogy boglyas hajjal, táskás szemmel, pohár borral a kezében (khm, nem ítélkezünk, ezt szárazon nem lehet bírni!) sátáni kacajjal olvassa, miután a gyerek végre elaludt!