Bogyó ​és Babóca segít (Bogyó és Babóca 12.) 87% 84 csillagozás

A bölcsődében megvan – legalábbis nagyjából! – az egész sorozat. Nagyon szeretik Bartos Erika műveit az ott lévő 2-3 éves gyerekek, erre még az úgy mondván, elevenebb fiúk is odagyűlnek az olvasóasztalhoz. A kedvencük ez a kötet, s ebből is a léghajós.
Én pedig boldogan elolvasom nekik, ha ez a kívánságuk, annak ellenére hogy nekem nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Úgy gondolom, van ennél szebb, gyermekeknek írodott mű is, de tény, lehetne ennék sokkal rosszabb is!

Mind a két történet tetszett.
Az elsőben a madarakról tudhattuk meg hogyan próbálgatják szárnyaikat a kis fiókák míg megtanulnak repülni. És amikor baj történik akkor összefognak és segítenek társukon.
A második azt mutatja meg, hogy mindenre van megoldás. Mikor legyengül a nünükebogár szárnya, léggömb segítségéval repítik haza.
Tanulságos történetek, szép színes rajzokkal, élethű formában. Még a videóval kiegészítettem.

Ebből a kötetből még felnőttként is lehet újat tanulni! Számomra eddig ismeretlen faj volt a nünükebogár, de most már erről is szereztem információkat. Úgy gondolom, nagyon jó ötlet, hogy Bartos Erika könyveiben ennyi állatfaj képviselteti magát, hiszen ezáltal a gyerekünk még jobban megkedvelheti az állatokat, és számos újdonságot tanulhat róluk.

Két mese, a megszokott szép illusztrációkkal. Segítségnyújtás, vidám vég, ami jellemzi ezeket a meséket is. Madárfiókák jöttek a világra az első mesében. A másodikban a nünükét juttatták haza kis barátai.

A szokásos helyes kis sztorik. Bár egy kicsit megakasztott az olvasásban, hogy a könyvtári példányból korábban kiszakadt oldalt rossz helyre ragasztották vissza, de azért sikerült időben felismernem a logikai difiket, hogy korrigáljam azokat felolvasás közben… Nagggyon jó vagyok! :D

A léghajós aranyos, a madarasnál nem tudtunk elmenni amellett, hogy egy katica és egy csiga sokkal nagyobbak mint egy madárfióka.

Ismét egy közös olvasás a lányommal.
Szerintem Ő már idős ehhez a meséhez, én meg főleg. Így, hogy kb. harmincadszorra olvasom, már unalmas is :D
Ovisoknak még elmegy, de első osztályosokat már annyira nem köt le, ahogy észrevettem.

Még mindig szeretjük Bogyót és Babócát. A kislányom azt mondja nekik, hogy „Babóca és a csigafiú”. :D Ügyesen párosítgatja már a bogárkákat a házaikhoz, valamelyiknek tudja a nevét is(akár azt hogy Vendel vagy azt hogy szarvasbogár), és mondatban használja.
A két meséről már írtak előttem sokan. A kanáris cuki, csak szerintem az eleje el van húzva, a megtalálás meg túl gyors. A léggömbös meg nálam tárgyi tévedésre épül. Az nem léggömb! A léggömb a köznapi nevén a lufi. Az, amiről a mese szól, nálam a légballon. Remélem amúgy holnap nem kéri a gyerekem, hogy szedjem le az összes függönyt és varjak neki egyet, mert fel akar repülni a madarakhoz. :D off
Pozitívum még az új szereplő, a nünükebogár (olyan cuki ez a név!). Bár nem sokat tudunk meg róla, de jó hogy itt volt. :)

Bogyó és Babóca nem véletlenül nagy kedvenc a kicsiknél, filmen és könyvben is nagyon aranyos.
Az első történetben a már ismert Kelemen párra talál és családot alapít, ezt követi és izgulja végig Bogyó és Babóca és vele a kicsik is megismerik a kismadarakat.
A második történet elolvasása után esti mesének is folyton a léghajósat kérte (tévében). Igazi baráti összefogással segítettek a nünükebogáron, feltűnik szinte az összes kedves nevű állatszereplő benne.

Egynek elmegy. A kanárik még mindig nem sárgák. Legyenek nyugodtan színesek, csak akkor ne hívjuk őket kanárinak.
Ha Kelemen párját Jolánnak hívták volna, gondolkodás nélkül megkapta volna az öt csillagot. Már csak a rég elfeledett egyetemi tanulmányaim miatt is.