Bogyó ​és Babóca épít (Bogyó és Babóca 13.) 87% 74 csillagozás

Erre a kötetre azóta kíváncsi voltam, mióta leszedtem róla a Molyon az építészet címkét. Most már nyugodt a lelkiismeretem, hogy ezt akkor jól tettem.

Nagyon jó játékokat sikerült összeszedni ezekbe a mesékbe. Mindegyik gyerek szeret homokvárat építeni vagy építőkockával játszani. Az építőkockás történetnél tetszett, hogy összedobták amilyük van, mindenki hozta a maga építőkockáját és így sokkal nagyobbat építhettek. Ami nem tetszett ahogy építettek, nem volt meg az általam elképzelt sorrend, minden úgy került egymásra ahogy sikerült és a végén mégis megált a vár. Előtte csak azért dőlt le mert ráesett a fáról a makk. :) Másik amit várnék ilyen közös összedolgozásnál, hogy a végén hogyan találja meg mindenki a saját építőkockáját ha egyforma, mi alapján kapja meg majd a sajátját. A másik játék a homokvár építés is klassz játék lehet játszótéri homokozóban vagy vízparton, Balatonnál, Velencei tónál vagy tengerparton. Ajánlom azon korú gyerekeknek akiket még ezen építkezések kötnek le.

Újabb két aranyos mese Bogyóról és Babócáról, akik ezúttal építenek. Az elsőben egy homokvárat, a másodikban pedig pedig sokadszori nekifutásra a legmagasabb várat építőkockából.

Elképesztő, a gyerekek mennyire tudják szeretni ezeket a meséket. Első elolvasásra megjegyeznek mindent, és a hozzájuk közel álló események (homokvár építés, dinnye evés, stb.) miatt mindenhez van plusz megjegyzésük is. Aktivizálja őket a mese, szóval elalváshoz nem éppen tökéletes.
Ami nekem kissé szemet szúrt, hogy az első részben a kis csapat a Homokszigetre indult, de a dinnyés affért követően repülve folytatták volna az utat, mígnem rádöbbentek, hogy Bogyó bizony nem a fellegek ura. Tehát hajót építettek, és azzal közelítették meg a szigetet. Az ötletelést és a csapatmunkát értékelem, de mégis mit képzeltek induláskor? Bogyó eredetileg hogyan akart eljutni a szigetre? Így is, úgy is hajóra kellett volna szállniuk, így a kedves kis előzmény jelentőségét veszti.

Ismét két kedves mese várja kis olvasóit, kellemes színvilágba varázsolt helyszíneken :)
Aranyos történetek.

Aranyos, ahogyan a bogárkák vigasztalják egymást és kitalálják, hogyan vidítsák fel a másikat.

Egyben értékelem az egész sorozatot. (amíg nem lesz kedvenc része)
Lehet szeretni és utálni Bartos Erikát, de egy biztos, valamit nagyon tud. Legalábbis még nem igazán találkoztam olyan kisgyerekkel akit ne bűvölt volna el meséivel.
Bogyó, a csigafiú és Babóca, a katicakislány: aranyos történetek, egyszerű rajzok, szerethető szereplők szerintem a kicsiknek nem kis kell nagyon ennél több. Az én leánykám még kicsi (8 hónapos), ahhoz hogy igazán értékelje, de mégis mindennap „kéri” (odamászik a könyvekhez és veszi elő), hogy olvassak neki. Majd amikor nagyobb lesz és százmilliómkettedszerre is ezt akarja olvasni, biztos én is unni fogom, de egyelőre még bírom. Azt sosem felejtem el amikor azt mondta egy ismerős: „Aham, most még aranyosak, de az 500. olvasás után már csak kis erdei rohadékokként fogsz rájuk gondolni!” :D
Nem baj, szépen sorakoznak a polcon a DVD-kel együtt.

Aranyosak a történetek, a 2-3 éves gyerkőcöket lekötik. A két mese közül az építőkockás jobban tetszik, de szerintem a többi kötetben több a tanulság. A rajzok bájosak, színesek, a kétévesem nem tud betelni velük. Annyiszor olvastam ezeket a könyveket, hogy már egész jól tudom utánozni Pogány Judit hangját. :)

A történetek középpontjában most a csapatmunka áll. Mindkét mesében építkeznek a kis barátok. S melyik kisfiú ne szeretné az építkezéseket, s az építést? Kevés szöveg, egyszerű képek. Biztosan ezt is szeretni fogják a legkisebbek.

A szokásos 2 mese, a szokásos szereplőkkel. Lassan tényleg nem tudok mit mondani rá. A lányom még mindig szereti. Ebből a 2.mese jobban tetszett neki, ahol Gömbi építőkockázott. Mert már mi is építünk és nem rombolunk. :D Amúgy végre megint egy olyan kötet, ahol valahogyan passzolnak egymáshoz a mesék.