Bogyó ​és Babóca a jégen (Bogyó és Babóca 9.) 86% 104 csillagozás

Ismételten egy kellemes pár perces kikapcsolódásban volt részem, ámbár a mostani kötet kissé eltért a megszokottaktól.

Az első történet Mókus Regő kincsének eltűnéséről, míg a második Vendel, a szarvasbogár korcsolyázásáról mesél. Az előbbit nagyon kedveltem, hiszen ismételten csalafinta megoldás született, addig a második kicsit untatott. Nem tudom miért, de szegény Vendel mindig így jár, ha róla olvasok, nem érzem túl pozitívnak a mese hatását.

Ezektől függetlenül a mesekönyvnek méltó helye van a „gyermekkuckó” egyik polcán, ahol a többi résszel együtt várják, hogy ismét kézbe vegyem őket.

Még egy kicsit korai ez a mesekönyv. Majd valahogy télre vagy még épp tél előtte lehetne időzíteni. A téma a mókus téli álma az egyik. A másik egy téli sportot mutat be a korcsolyázást. Ügyesen megtanulnak korcsolyázni igazi korcsolyával és egy korcsolyaoktató , hóbogár, segítségével. Így már mindjárt könnyebb kanayarodni, megállni, elindulni és nem kell félni az eleséstől vagy az utunkba jövő fáktól. Vidámak, kedvesek, ügyesek és szép színesek a főszereplő állatok. Minden Boba rajongónak javaslom ha lehet nem a nyár végi időkben hanem a tél elején mikor már van jégpálya.

Kellett egy kis agykímélő mese és bár kicsit félve kezdtem el lapozni ezt a könyvecskét, de tetszett. Aranyos volt. Jó, nem mondom, hogy nem kezdtem el tiltakozni, hogy a mókusnak miért kell télre elvonulni aludni, miközben a katica és a csiga vígan korcsolyázik, de emelkedjünk ezen felül. aztán az is lehet, hogy ha nem éjszakai meló és 4 óra alvás után olvasnám ezt, akkor egy csillag lenne, de most határozottan tetszett :)

Pár napja végül csak ideért hozzánk is Bogyó és Babóca nagy örömömre. Az egész úgy kezdődött, hogy a lányomat megkérdeztük, hogy melyik diafilmet szeretné megnézni este. Azt mondta, hogy a zöldet – az meg pont ezekről a vigyori bogarakról szólt. Tegnap a könyvtárból már én hoztam ezt neki haza, hátha ez is tetszik neki. Még nem harapott rá. Eddig nekem jobban bejön, mint Az Ideális Család kalandjai, de lehet, hogy ez a harmincnyolcadik mesélésre már megváltozik majd, mikor sokezredjére sorolom fel, hogyaszondja: Bogyó, a csigafiú, Babóca, a katicalány, Vendel, a szarvasbogár, Pihe, a lepkekisány, Döme, a krumplibogár, Csuli, a csótánylány, Szellő, a szitakötő és az összes idegesítő ízeltlábú és puhatestű szélesen vigyorgó meg örökké boldog állatka.
A történet nem egy nagy durranás, pont az ilyen törpiknek való. A biológiai részéhez nem értek, mondjuk annyi még nekem is megvan, hogy a csigáknak nincs lába.

Mindkét mese naaagy kedvenc.
Az elveszett mogyorók mese jól mutatja az ősz és a tél évszak váltását, valamint a mókusok természetéről is tanít a szokásos egymás megsegítése mellett.
Vendel korcsolyázik a semmiből tört a kedvencek élére, azóta is töretlen a helye a TOP mesék között. Szerintem mivel sosem látott jeget a kis lurkónk, ezért kéri újra és újra, mert próbálja megérteni a történetet.
***
Vendel „nagyon fáj” mondata örök kedvenc.

Lányom már kisebb korában is szerette Bogyót és Babócát, és most 5,5 évesen újra elkezdte ezekből a könyvekből kérni az esti mesét, így ezt a részt hozta neki a Mikulás. Jó kis késő őszi, téli hangulata van ennek a résznek, s mindkét mese tartalmazza az elengedhetetlen megszívlelendő tanulságot.

Annyira kíváncsi voltam, hogy miért szeretik ennyire a gyerek.
Még mindig nem tudom, de azért cuki a katica lány és a csiga fiú története.

Hát… nemistudom…
Tőlem kb húsz évvel fiatalabb tesók ide, pár éves unokahúgok oda, a Bogyó és Babóca eddig kimaradt az életemből. Ma estére a legnagyobb (hároméves) unokahúgom választott mesét, szóval ezt olvastuk. Kedves, aranyos, barátságos, de a fejeket butácskának érzem. A bennem élő cinizmus szeretne még sok mindenbe belekötni. De a bennem élő cinizmust nem kéne mesekönyvek közelébe engednem.

Az első mese még egész tetszett is, elgondolkodtam rajta, hogy talán jót tett neki, hogy pihentettük egy darabig a sorozatot. De a második olvasása közben már megint uralkodnom kellett magamon (szereplők magasságának tetszőleges variálása, meg ez az örökös barkácsolás, persze kizárólag letört faágakból…).

Ezt egy kicsit ritkábban forgatjuk, mint a többi Bogyó és Babóca könyvet. Az ebben lévő 2 mese valahogy annyira nem fogta meg a lányom, mint a többi, de ezt is szeretjük!