Süss ​fel, Nap! (Anna, Peti és Gergő 8.) 81% 96 csillagozás

Kíváncsi voltam, hogy mitől olyan menő ez a sorozat. Eddig semmit nem tudtam róla, azt leszámítva, hogy kisebb vagyonokért lehet hozzájutni könyves facebook csoportokban.
Véleményem szerint a történetek se nem érdekesek, se nem egyediek, inkább egyszerűek és hétköznapiak. Valószínűleg pont ebben rejlik a titok. Hogy a gyerekek tudnak a szereplőkkel és a történésekkel azonosulni, hogy ezeket az eseményeket már ők is átélték, vagy ők is jártak ezeken a helyszíneken.
Ami nekem a legjobban tetszett, az az, hogy minden fejezet végén láthatunk egy – az adott történethez kapcsolódó – képet az igazi Annáról, Petiről és Gergőről. Szerintem ez még valóságosabbá, kedvesebbé, bájosabbá teszi a könyvet.

Nagyon aranyos történetek voltak. Nagyon tetszettek az egyes történetek végén a családi fotók. Szilvásvárad, Lillafüred szép emlékeket idéztek fel bennem. A gyerekek nagyon aranyosak, pajkosak.

Egész télen ez a sláger. Hiába, a havat gyerek, felnőtt egyaránt szereti. És micsoda rajzokat inspirál a szülők nagy örömére.

Nagy örömünkre megtaláltuk a helyi könyvtárban a sorozat 1-2 részét, így ez volt az első kötet, amellyel megismerkedtünk. Előtte nem is tudtuk, hogy a valós család életéből vett eseményeket dolgozza fel, és ez nagyon közel hozta hozzánk a meséket. Élvezettel nézegettük 7 éves kislányommal a fejezetek végén szereplő igazi fotókat is.

És igen, még mindig csodálom Bartos Erikát, annak ellenére, hogy a hajamat tudnám tépni tőle. Képes mesét írni a semmiről, vagy egy olyan 7köznapi dologról, mint a hintázás vagy az ónos eső. Miközben nekem és sorstársamnak feláll a szőr a hátán a negédes történetektől, az aprónép (4,5+2x7) olyan mértékben falta, hogy szinte remegett érte. Én meg a mesemaratontól, de hát van ez így…

Egyben értékelem az egész sorozatot. (amíg nem lesz kedvenc része)
Lehet szeretni és utálni Bartos Erikát, de egy biztos, valamit nagyon tud. Legalábbis még nem igazán találkoztam olyan kisgyerekkel akit ne bűvölt volna el meséivel.
Anna, Peti és Gergő: aranyos hétköznapi történetek, egyszerű rajzok, szerethető szereplők szerintem a kicsiknek nem kis kell nagyon ennél több. Az én leánykám még kicsi (8 hónapos), ahhoz hogy igazán értékelje, de mégis mindennap „kéri” (odamászik a könyvekhez és veszi elő), hogy olvassak neki. Majd amikor nagyobb lesz és százmilliómkettedszerre is ezt akarja olvasni, biztos én is unni fogom, de egyelőre még bírom. Mivel a gyerekek apró-cseprő hétköznapi ügyeivel (pl. körömvágás, stb.) foglalkozik, segít elkalauzolni a piciket az élet útvesztőjében.
A mesék végén a családi képeket kifejezetten imádom.
Nehéz volt beszerezni a sorozatot, mert már nem árulják sehol (a neten néhol aranyárban adják), de végül (sok kedves molynak hála) sikerült.

„mese (főnév)
Rövid kitalált történet, amely szórakoztató, érdekfeszítő és erkölcsileg oktató célú. Jellemzője, hogy kitalált szereplők vannak benne, valamint olyan csodás részletek, amelyek a valós életben nem fordulhatnak elő.”

Valaki felvetette itt, a hozzászólásokban, hogy ezek a könyvek nem mesekönyvek, így rákerestem, mi a mese definíciója. És ezek szerint igazat kell adnom, mert ezek tényleg csak emlékek. Nincs bennük semmi különös. Mégis jó néha, mert olyan helyeket is említ, ahol az ember már járt (Lillafüred, Szilvásvárad), és az emlékek nekünk is kedvesek. De ettől még ez a könyv akkor is egy emlékgombóc, semmi több.

Kiskoromba egyik kedvenc mesekönyvem volt. Ilyen sok évvel később is nagyon tetszett. Imádom ezeket a kis történeteket. Az illusztrációk is szuperek benne.

Az ember olvassa és közben érzi, hogy minden történettel 5-tel csökken az IQ-ja. De a gyerek imádja, hogy enné meg a fene.

Amíg a kisfiam nem lépett abba a korba, hogy folyamatosan kelljen mesélni neki, nem értettem, hogy mitől olyan népszerűek ezek a mesekönyvek. Az okot most sem értem pontosan, de tény, hogy egy hét alatt négy (!) könyvet olvastunk el a kisfiammal a sorozatból. A titok valószínűleg az, hogy a legtöbb történet olyan, ami bárkivel megtörténhet. Egyszerűen hihetetlen. Vannak olyan kis mesék, amiket naponta 3-4 alkalommal is elmesélünk, és utána el is játsszuk. Így arra jutottam, hogy akármi is legyen ezeknek a meséknek a titka, egyszerűen csak olvassuk őket, és élvezem, hogy a kisfiammal elértük a meseolvasós-meseimádós korszakot. Köszönöm szépen Bartos Erikának ezeket a kis meséket, mi nagyon szeretjük őket.