Petikönyv ​– Gézengúzok könyve (Anna, Peti és Gergő 10.) 91% 47 csillagozás

Kislányomnál nagy kedvenc ez a sorozat, így azonnal lecsaptunk rá a könyvtárban. Az elején nagy volt a lendület, a történeteket többször is elolvastuk, a nagyszülőkhöz is átvitte, később csökkent a lelkesedés, csak néha jutott eszünkbe olvasni belőle.
Mindenképp pozitív, hogy ezúttal volt benne némi testvéri összezördülés is, bár időnként elgondolkozom azon, hogy a szerző könyveiben nevelési eszközként, példamutatásként szerepelnek-e ilyen jó testvérek vagy valóban ennyire azok. Például:
„Anna sokat mesélt az iskoláról Petinek, és biztatta, hogy az iskolától nem kell félni.” Szerintem a gyerekek egy része, talán inkább a fiúk inkább ijesztgetik a tesójukat, nem nyugtatják. :(

Ez egyik legjobb a sorozatból! Vicces és kalandos történetek és végre egy kis veszekedés :))

Ebben a kötetben két dolog tetszett nagyon:
– megismerhettük Petike kisgyerekkori étkezési szokásait. Ez azért remek, mert a fiam dettó ugyanígy működik, így a lányommal egyetértően bólogattunk, miközben meséltem neki.
– nem hoztuk haza a könyvtárból, mert csak két hétre lehet kikölcsönözni. Különben lehet, hogy nem ma írnám az értékelést és kevesebb csillagot kapott volna.

Mese vagy családtörténet? Igazából mindkettő, és ezért kedveltük meg olyan könnyen.
Nem szirupos és nem tökéletes, mint ahogy sokan állítják róla.
Van itt minden: sírás-nevetés, csetlés-botlás, veszekedés-kibékülés, benti focizás-mérges anya (joggal, teszem hozzá), plüssszárítás hajszárítóval (ezt én is gyakoroltam Bebevel, a báránnyal) és sok más fiús történet (mondjuk a sütis sztorit kihagytam volna a könyvből).

Egyszóval esős napon egy órát is elolvasgattuk, szeretjük ezeket a gyerekeket. :)

Hihetetlen, a Télapónak muszáj volt összeszednie magát és a kisfiamnak hoznia kellett sürgősen egy példányt, és már el is olvastuk.
A könyv egyik felét a nagyobb fiam olvasta fel – élvezettel, a kisebbnek esti mese gyanánt, a másik felét én – és én is kedveltem, hiszen a mi életünknek is részei az iskola, óvoda, de akár az ajándék „fehérmaci”, az első gyerekemnél történt az, hogy elhagytuk az alvóbarátot, ezért azóta nem szoktatom egyiket sem egy konkrét plüssbaráthoz, hanem folyton cserélgetem, és nem viszünk idegen helyre semmit; vagy egy jópofa dinós könyv – én is megnéznék egy ilyet élőben, mert szívesen kihajtogatnám a térben – jó ötlet, hogy a testvérek együtt öltöztek fel a farsangra…
És ismét fontos állomások az olvasások közben a fényképfelszögelések a falra… ez stabilan a legfontosabb része a felolvasásoknak, amikor mindkét gyerkőcöm megnézi, melyik kép, mikor, hová stb. kerül, kit ábrázol, miért a mellé a kép mellé került, ahová éppen…
:-)
Biztosan nem az utolsó olvasásunk volt, ahogy én a kicsi fiamat ismerem…

Egyben értékelem az egész sorozatot. (amíg nem lesz kedvenc része)
Lehet szeretni és utálni Bartos Erikát, de egy biztos, valamit nagyon tud. Legalábbis még nem igazán találkoztam olyan kisgyerekkel akit ne bűvölt volna el meséivel.
Anna, Peti és Gergő: aranyos hétköznapi történetek, egyszerű rajzok, szerethető szereplők szerintem a kicsiknek nem kis kell nagyon ennél több. Az én leánykám még kicsi (8 hónapos), ahhoz hogy igazán értékelje, de mégis mindennap „kéri” (odamászik a könyvekhez és veszi elő), hogy olvassak neki. Majd amikor nagyobb lesz és százmilliómkettedszerre is ezt akarja olvasni, biztos én is unni fogom, de egyelőre még bírom. Mivel a gyerekek apró-cseprő hétköznapi ügyeivel (pl. körömvágás, stb.) foglalkozik, segít elkalauzolni a piciket az élet útvesztőjében.
A mesék végén a családi képeket kifejezetten imádom.
Nehéz volt beszerezni a sorozatot, mert már nem árulják sehol (a neten néhol aranyárban adják), de végül (sok kedves molynak hála) sikerült.

Vicces, aranyos kis történet veszekedéssel és hétköznapi elemekkel. Gyerekeknek nagy élmény, felnőtteknek hangulattól függ. (Nekem egy finom kalács kakaó kombós ovis reggeli után tetszett..)

Petikönyv a fiam nagy kedvence, ez már rongyosra van olvasva. Jópofa, szerethető. A gyerekek kedvelik s ha ettől vállnak majd később lelkes olvasóvá, akkor én nem állok ellen.

A legviccesebb, amikor Peti a rumos süteménytől részeg lesz, nevettem. Petivel sokat sportolnak, kirándulnak és persze játszanak. De hogy ne legyen minden szép és jó, kis tesóval azért összevesznek. A rajzokat szeretem a legjobban.

Ha több Bartos Erika könyvet olvasol egymás után, már mind egyformának tűnik. A fényképek viszont annyira aranyosak :)