Megmondalak! (Anna, Peti és Gergő 7.) 85% 97 csillagozás

A nagyobbik fiamnak (4,5 éves) valamiért ez a kedvence az összes rész közül. A meséket kivülről tudja. Sajnos én is. Számomra már idegesítő és unalmas, de a gyerekeket felvillanyozza.
Úgyhogy kénytelen vagyok arcomra eröltetett vidámsággal végkimerülésig olvasni.

Ez egy kicsit másabb kötet volt, mint a többi, mert most láthattuk mérgesnek a szülőket, sokszor, nagyon. Kicsit emberibbnek tűntek ezek után, főleg az utolsónál, mikor már B.E. elkiabálja magát, hogy elég volt. Mert igenis három gyerek felnevelése nem csak játék és mese. Biztos vannak szép pillanatok, sok, de ugyanennyi a rosszból is jöhet, gyerek válogatja.
A gyerekek lelkivilágával még nem foglalkoztam, lévén egy gyerek sincs a közelemben, de ahogy mások is említették, elbeszélgettem volna a gyerekekkel a szülők helyében ahelyett, hogy ukmukfukk egy csapásra megoldódik a probléma egy süti megvásárlásával, vagy ilyesmi. Nyilván ez nem ilyen egyszerű. Ettől még a gyerekek értékelhetik, vagy megtalálhatják benne a saját életük másolatát. off

Valószínű, teljesen felesleges azon lamentálnom, hogy most akkor jók-e vagy rosszak ezek a mesék… jópár éve lezajlott erről egy elég nagy vita. Szerintem nem jók, bár alig hiszem, hogy érdekel ez bárkit is, a gyereket meg aztán főleg nem. Mit tudok csinálni? Ebben a kötetben is brutális kérlelhetetlenséggel gyártja le Bartos Erika újra és újra ugyanazokat a rajzokat, meg ugyanazokat a konfliktusmentes történeteket, amelyekben azok a minimális nehézségek is egycsapásra oldódnak meg. A szülők egy-két kivételtől eltekintve meg se rezzenek, gond nélkül találják fel magukat. Mindegy, hogy a mézes kenyér szétkenődik a szőnyegen vagy tiszta tészta lesz a fal… él mindenki, mint Marci hevesen. Hogy ehhez minek 16 darab történet, meg ezernyi másik az ehhez hasonló a többi könyvben… fogalmam sincs.

Nem is mesék ezek, inkább életképek egy család életéből, rettentő módon leegyszerűsítve. Ezekhez képest a Bogyó és Babóca történetek kimunkált mesterművek… pedig hát láthatjuk, Babóca meg Bogyó már itt készen voltak, nem beszélve a hálósapkás Holdról, a mindig mindenkivel együttérző napocskáról. Persze, ha a kislányom kéri, olvasom én becsülettel ezt is, az ellenérzéseket meg igyekszem palástolni, bőven ráérünk még erre.

Egyben értékelem az egész sorozatot. (amíg nem lesz kedvenc része)
Lehet szeretni és utálni Bartos Erikát, de egy biztos, valamit nagyon tud. Legalábbis még nem igazán találkoztam olyan kisgyerekkel akit ne bűvölt volna el meséivel.
Anna, Peti és Gergő: aranyos hétköznapi történetek, egyszerű rajzok, szerethető szereplők szerintem a kicsiknek nem kis kell nagyon ennél több. Az én leánykám még kicsi (8 hónapos), ahhoz hogy igazán értékelje, de mégis mindennap „kéri” (odamászik a könyvekhez és veszi elő), hogy olvassak neki. Majd amikor nagyobb lesz és százmilliómkettedszerre is ezt akarja olvasni, biztos én is unni fogom, de egyelőre még bírom. Mivel a gyerekek apró-cseprő hétköznapi ügyeivel (pl. körömvágás, stb.) foglalkozik, segít elkalauzolni a piciket az élet útvesztőjében.
A mesék végén a családi képeket kifejezetten imádom.
Nehéz volt beszerezni a sorozatot, mert már nem árulják sehol (a neten néhol aranyárban adják), de végül (sok kedves molynak hála) sikerült.

Ezzel a könyvvel néha rendet lehet rakni két gyerek vitás helyzetében. Sőt, volt, hogy ők hozták a passzoló részeket én meg nevettem. Na nem hangosan, hanem magamban.
Kár, hogy a rajzok még mindig csak néha tetszenek, de legalább a legkisebbek is mesélnek, mert nekik is van apukájuk, anyukájuk és játékaik. :)

Ez volt az első könyvem Bartos Erikától és a 3 gyerkőc történetéből is. Csak kihívás miatt olvastam, de nagyon tetszett. Különösen a rajzok,azok tüneményesek. :) A kis történetek is nagyon kedvesek, főleg mert életszagúak. Le a kalappal anyuka és apuka előtt, csodás szülőnek tűnnek. :) A gyerekek is értelmesek, jó fejek.
A csokigolyós rész az nagyon tetszett meg a vége is, Anna segítsége anyunak nagyon kedves, már a nagylánnyá válás mérföldköve.

Ez a resz jobban tetszett; bar itt sem tortenik semmi rendkivuli. De a rajzok tovabbra is szornyuek. Mind az anyuka a harom szal hajaval mind az aranytalanul apro nagy feju gyerekek….

Ezzől a könyvtől végre nem érzem magam s**ranyának. Végre Anna, Peti és Gergő is épp olyan elevenek, mint minden gyerek. És végre anya és apa nem csak mosolyog mindenen. Végre ők is sietnek, szétcsúsznak, feszültek, fáradtak. Emberek. Mint bárki más :)

Hosszú percekig hümmögtem azon, hogy hány pontot is adjak ennek a kötetnek. Igazából hónapokat hümmögtem a könyvtári katalógus felett is, hogy kell-e nekünk ez a könyv. Sosem titkoltam, hogy a majdnem 3 évesemnek indulatkezelési gondjai vannak, és hát ez a könyv tele van heves, negatív érzelmekkel és indulatokkal. Nem nagyon akartam még tetézni a dolgot, vagy olyat mutatni neki akaratlanul is, amit átvehet még a repertoárjába. Végül azért döntöttem a kölcsönzés mellett, és a 4 csillag mellett, mert arra számítottam – és jogosan –, hogy kezelve vannak valamilyen szinten ezek az indulatok. Nyilván nem vagyunk egyformák sem emberként, sem anyaként, így különböző helyzeteket különféleképpen kezelünk. Lehet a másik technikáját és módszerét fikázni, de nincs értelme. Vagy azért, mert „az eszéhez kell érteni”, vagy azért, mert mindenki a a saját gyerekét ismeri a legjobban és tudja, hogy esetleg mi az ami élből nem válik be, és mi az, aminek lehet foganatja. Vagy esetleg azért, mert mindannyiunknak lehet rossz napja.
Az utolsó mese a könyvben pont arról szólt, amikor anyánál elszakadt a cérna, mert minden összejött. Én most pont ilyen napokat éltem, így teljesen át tudtam érezni a gondját. Viszont azt is tudom, hogy az én gyerekem ilyenkor tutira nem úgy viselkedett volna, mint A, P és G. off
Voltak benne szituációk, amiket én is máshogy oldottam volna meg. De aztán lehet, hogy a oda kerülök, akkor én sem máshogy döntök. Viszont minden helyzet kezelve volt. Hol eltereléssel, hol magyarázattal, hol ezzel vagy azzal.
A Nem én voltam! volt a kedvenc mesém. Az annyira cuki és testvéri volt!
És amúgy nem látom a lányomon azt, hogy átvett volna belőle dolgokat.

Az egyik legjobban tetsző APG. Életszagú.