Irány ​az iskola! (Anna, Peti és Gergő 4.) 82% 81 csillagozás

Több mese, illetve történet szerepelt ebben a kötetben. Megszületett Gergő, majd jött a foga, a nagyobb tesóknak pedig potyogtak ki a tejfoguk. Kirándultak, utaztak, állatokat fogadtak be és vásároltak is. Annácska iskolás lett. Szép, megszokott illusztrációk díszítették a lapokat. Mindeközben az eseményeken készített fotókkal megtelt a fal.

Azt hittem, ez a kötet nagyon jó lesz, és a címből kiindulva segít ráhangolódni a „sulibakellmenni” állapotra… Á, dehogy… félig stimmel, de sajnos a sulival ill. sulikezdéssel kapcsolatban csak egy történet van…tehát ebből a szempontból csalódás volt, de igazából a megszokott, kedves, családi idilli, több kalanddal, hirtelen bekövetkezett problémával jelentkező történeteket kaptuk.
Nem lenne ez gond, csak akkor meg a cím nem a legmegfelelőbb… Mivel „ebben születik meg” a harmadik gyermek: Gergőke, és ebből adódóan a történetek szereplői is bővülnek, természetes, hogy a család minden szereplője megjelenik a történetekben – inkább ehhez közelítő címet választottam volna: Bővül a család, Kiscsaládból nagycsalád, vagy hasonlók.
Személy szerint a sulikezdés izgalmait reméltem, hogy megkönnyítik ezek a történetek, de valójában a harmadik gyerek hiányát növelték meg a családunkban és a „kistestvér (=Rozi)-jólenne” érzését a gyerekekben. Olyan történetek, amikből már a mi kisgyerekeink is kinőttek: babára várakozás, éjszakai sírás, apahasán alvás, első fogacska érkezése, első szó kimondása, az első gyertya a szülinapi tortán, "ne-segíts, mert én egyedül akarok enni, harisnyát húzni, fésülködni stb. Vagy a közlekedési járművek órákig való nézegetése (mi az ablakunkból szemléltük a kukáskocsi működését, és a betonkeverő valamint betonpumpa működését tanulmányoztuk hidegbe fagyva a babakocsiról), a szánkózást nálunk a korizás váltotta ki, mézeskalács sütését mi is mindig betervezzük. A felsorolt momentumok mellé érkezett még a pici baba érdeklődéséből adódó nagyobb gyerekek féltett kincseinek megrongálása, de akár az éjjeli kórházi kalandok már kevésbé, – mind-mind olyan eset, esemény, amely nosztalgiát ébresztettek bennük és bennünk szülőkben…
Ismét volt "felfedezős"történet, amiben sorra utazgatnak különféle városi tömegközlekedési eszközökön – hát ezt sajnos vidéki városban nem tudjuk megtenni, de erre jók a rajzok, legalább elképzelik a gyerekek a villamost, trolit, hévet, metrót… (a múltkor meg már megtanulták – egyik Bartos könyvből a fogaskerekűt, megint másik gyerekkönyvből a siklót), a Margitszigeti történet és a Vasúttörténeti parkban tett kirándulás pedig nekem tetszett nagyon.
Szóval a jósága mellett egy csillagot levonok azért, mert az egyetlen sulitörténet kevés volt, és a nosztalgiaébresztés miatt…

Kedves történetek, bár tényleg nem sok mondani valója van. Minden nap történései, amelyek nekünk is vannak, spoiler. A tanulság, az sajnos kimarad, nem ezeken a meséken fogja a gyerek megtanulni, hogy mi a jó és mi a rossz. Bár a lányok 10-12 éve, most pedig az 5,5 éves fiam szereti. Van, amit vele is többször végigolvastuk.
spoiler

Egyben értékelem az egész sorozatot. (amíg nem lesz kedvenc része)
Lehet szeretni és utálni Bartos Erikát, de egy biztos, valamit nagyon tud. Legalábbis még nem igazán találkoztam olyan kisgyerekkel akit ne bűvölt volna el meséivel.
Anna, Peti és Gergő: aranyos hétköznapi történetek, egyszerű rajzok, szerethető szereplők szerintem a kicsiknek nem kis kell nagyon ennél több. Az én leánykám még kicsi (8 hónapos), ahhoz hogy igazán értékelje, de mégis mindennap „kéri” (odamászik a könyvekhez és veszi elő), hogy olvassak neki. Majd amikor nagyobb lesz és százmilliómkettedszerre is ezt akarja olvasni, biztos én is unni fogom, de egyelőre még bírom. Mivel a gyerekek apró-cseprő hétköznapi ügyeivel (pl. körömvágás, stb.) foglalkozik, segít elkalauzolni a piciket az élet útvesztőjében.
A mesék végén a családi képeket kifejezetten imádom.
Nehéz volt beszerezni a sorozatot, mert már nem árulják sehol (a neten néhol aranyárban adják), de végül (sok kedves molynak hála) sikerült.

Nagyon jó történetek a család mindennapjaiból. De nem csak vidámságról ír, mert Gergő kórházba kerülése torokszorító. Kíváncsiak vagyunk a többi részre is!

Ez egy egészen aranyos történet. Ami egy gyereknek kell, az benne van. Idealizált világ, amiben van némi izgalom, de minden jó, ha a vége jó. A picik imádják, újra és újra hallani akarják. Sokan magukra ismernek benne és így nekem is sok élményt mesélnek el a gyerkőcök az oviban. Kiszámítható és egyenletes teljesítmény, olvasásélmény. Ez így rendben is van, hiszen kicsi gyerekeknek íródott.
Ebben kivételesen felnőtt fejjel is találtam aranyos részeket.

Eddig nekem ez tetszett a legjobban :)

Kölcsönbe kaptuk eseti mese olvasáshoz ezt a könyvet. Máté fiam szerette. Egyszerre kettőt olvastam általában neki lefekvéskor. Érdekelték a történetek. Nézegette a rajzokat illetve valódi fényképeket is.
Ami viszont engem illet: nekem nem igazán tetszett. A képek aranyosak. A történetek jók lennének, viszont tele vannak szóismétlésekkel. Ez viszont számomra az olvasási élményt teljesen rombolta. Félre ne értsétek, nem várok egy mesekönyvtől magas röptű mondanivalót, viszont azt azért elvárnám, hogy egymást követő mondatokban legalább szinonimákat használjon az író. Hisz így fejlődik a gyerek szókincse is… Na mindegy. Mivel fiamnak tetszett ezért a 3,5 csillag…

Ugyanolyan volt, mint a többi kötet. Ugyanolyan rajzok, hasonló történetek, ugyanaz a színvonal. Ami kiakasztott, de már máshol is láttam, amikor pl. a gyerekek játszanak az iskolában, és akkor mind egy szálig fel van sorolva az összes osztálytárs. nem az, hogy Peti, Karcsi, és a többiek fociztak, hanem: Peti, Karcsi, Vencel, Gyuri, …. és Dan off Oké, hogy hű akar lenni a történtekhez, de szerintem az olvasókat nem igazán érdekli mind a 24 gyerek neve, aki ugyanabba az osztályba járt, mint Anna. Engem legalábbis biztos nem érdekelt.
off

1. A gyerekek szeretik, és olvasásra többször hozzák.
2. Az érzelmek sematikus ábrázolásának segítségével elkezdték differenciálni, felismerni az alapérzelmeket, hangulatokat.
3. Babakorukra, mindennapi élményeikre, érzéseikre, konfliktusaikra tudunk a könyv segítségével reflektálni, továbbiakban beszélgetni róla, megoldást keresni.
4. Sok dudu és lufi van benne. :)