A ​patkány éve (Virágba borult világvége 1.) 44 csillagozás

Bartók Imre: A patkány éve

Mintha ​ezt a helyet már kezdettől fogva azért építették volna, hogy kísértetvárossá váljon. Lehetséges, hogy a történelem óramutatója milliókat söpörjön el ilyen hirtelen, ilyen elképzelhetetlenül rövid idő alatt? Lehetséges, hogy ez az egész hormonburleszk, ez a kicsinyességből, félelemből és szeretetfoszlányokból összeálló biofiziológiai nagyüzem egy csapásra semmivé váljon?
New York, a „világok keresztútja” hamarosan egy globális bioapokalipszis kiindulópontjává válik. Az örökké nyüzsgő városban azonban ez egyelőre csak egy magányos, megkeseredett rendőrfelügyelőt aggaszt, aki hiába próbál valami rendszert felfedezni a növénnyé változtatott családok, brutális csonkolások és megmagyarázhatatlan terrorcselekmények kavalkádja mögött. Ám a rendszer létezik, és legfőbb motorjai Karl, Ludwig és Martin, a három különleges képességekkel rendelkező óvilági gondolkodó. Miközben egyre közelebb kerülnek vezetőjük, a csábító és titokzatos Cynthia terveinek megvalósításához,… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2013
576 oldal · ISBN: 9789633102107

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Andras_Kanai>!
Bartók Imre: A patkány éve

Rettenetesen drukkoltam a szerzőnek. A regényben vannak egész jó részek, de egészében széthullik a fókusz. Nagy kár. Pedig a szerző baromira tehetséges fickó, még interjút is készítettem vele, utána pedig egy levélváltásban elvitatkoztunk, hogy vajon A patkány éve zsánerregény-e vagy sem. Szerinte nem, szerintem igen.
Ismertetőm az SFmagon:
http://sfmag.hu/2013/06/17/bartok-imre-a-patkany-eve-fi…

8 hozzászólás
LRn>!
Bartók Imre: A patkány éve

„Mit ábrázol ez a rettenetes karnevál?” (199.)

Nagyon hamar kiderült számomra, hogy nem kell csodálkozni a kötet vegyes fogadtatásán. Az ember gondolkodása alapvetően dobozol, és ha olyasmivel találkozunk, amit nem tudunk a neki megfelelő címkével ellátott dobozba beleszuszakolni, akkor kigyullad a vörös lámpa, beep-beep, error, error, és már fagyunk is lefele, mint a Windows, aztán az újrabootolás vagy segít, vagy nem. Az efféle lefagyások elkerülésében sokat segíthet szerintem az, ha megpróbálunk kicsit kimoccanni a komfortzónánkból (ez esetben mondjuk az általunk ismert irodalmi zsánerek határaiból), és hagyjuk magunkat sodródni; ne akarjuk már az elején eldönteni, jó lesz-e ez nekünk, hanem inkább majd utólag tekintsünk vissza rá („Lehetséges, hogy ha benyúlok a fejembe, semmi olyasmit nem találok odabent, ami ragadós?” [524.]). Emellett persze előny, ha sokféle területen kalandoztunk már olvasásaink során, és nem ragaszkodunk úgy a műfajhatárokhoz. (A határok kérdése egyébként rendkívül fontos ebben a szövegben, de erről majd kicsit később.) Talán elfogadhatóbbá teszi az érvelésemet, ha idézek egy olyan fickót a témában, akit sokan szeretnek, és aki manapság egy meghatározó figurája a világirodalomnak ha tetszik nekünk, ha nem:

„…a zsánerek közti határvonalak megerősödtek. Szerintem kár érte. A könyveknek szélesíteni kellene minket, sose látott helyekre röpíteni, kitágítani a világunkat, és megváltoztatni a nézőpontunkat. Ha egyetlen zsánerre szűkíti valaki az olvasmányait, akkor ez soha nem történik meg. Ez korlátoz minket, kevesebbé tesz. Akkor is és most is úgy éreztem, hogy vannak jó történetek és vannak rosszak, ez pedig az egyetlen olyan megkülönböztetés, ami számít.”
(George R. R. Martin: Előszó, In: Zsiványok, szerk: George R. R. Martin – Gardner Dozois, Fumax Kiadó, Budapest, 2015. 13. oldal)

Martin bácsi szívemből szól. Jómagam sosem szerettem élesen elszeparálni egymástól a dolgokat, mindig is imádtam a némileg posztmodern katyvaszt, s egyébként is sokkal érdekesebbnek tartom azokat a dolgokat, amikért meg kell dolgozni. Ez a könyv is ilyen, nem egy kényelmes olvasmány. Ki van cicomázva és kelleti is magát, érzéki játékokat játszik veled, s néha kicsit túl sokat fecseg (mint egy csaj, komolyan), s mégsem könnyű meló a mélyére jutni (ömm, ezt most nem(csak) szexista értelemben mondom…) Kissé bölcsészregény irányba hajlik, de nem kell félni, van remény azoknak is, akik nem fújják kívülről az igazi Kalr, Ludwig, Martin és Friedrich összes műveit (talán nem meglepő, hogy én sem teszem). Persze sokat hozzátesz a könyv élvezhetőségéhez, ha valamilyen szinten tisztában vagyunk az említett illetők gondolataival, hiszen szerves részét alkotják a szövegnek, még ha karikaturisztikusan is (apropó, mondtam már, hogy ez a könyv baromi vicces?). Magamban jókat nevettem több helyütt is a szöveg ironizálásán: „Egyáltalán… Mégis, hogyan képzelhették ezek a szerencsétlenek, hogy minimális olvasottság nélkül legyőzhetnek bennünket?” (245.) (Persze ezt a pragmatisták támadása kapcsán mondják, de kontextusból kiemelve kedves kis fricskának tűnik az olvasók felé.)

„Egyetlen nagy fesztivál lesz az egész.” (434.)

Bővebben itt: http://hatraartz.blogspot.hu/2015/06/jatek-hatarok-nelkul.html

posztmagyar>!
Bartók Imre: A patkány éve

Őszintén, nem tudom mire a nagy nemszeretem a könyv iránt, vagy épp mire a nagy imádat. Az erőszak és a vér nem volt eléggé edgy. A krimiszál eléggé elhanyagolt volt (ki tudja, lehet szándékosan). A végén pedig folyton az egyik legjobb Rick & Morty epizód járt a fejemben (CRONENBERGS!!!)
De viszonylag könnyen olvasható, kellemes prózával, ami néha átcsap kissé lilába, ha nem tudnám, hogy bölcsész szakon végzett a szerző, akkor is feltűnt volna a rengeteg idegen szótól, néha pedig ezt kompenzálja túl a rengeteg (sokszor szerintem fölöslegesen) vegyületnévvel.
A három filozófus alakja kellemesen szórakoztató, mondhatni paródiája önmaguknak, elröhögcséltem a folyamatos apróbb bökdöséseken az életművük felé.
Talán a legsúlyosabb hiba, amit felróhatok neki, az a Prodigy No Goodjának a dallamtapadása.
Szívesebben láttam volna ezt filmként, direktszar CGI effektekkel, szar színészi játékkal, villogó neon idézőjelekkel és stop-motion animácóval. Meg nyilván Rutger Hauerrel Stone szerepében

GaborLajos>!
Bartók Imre: A patkány éve

Nekem az jutott eszembe erről, hogy olyan ez a könyv mint egy nagyzenekari mű, rengeteg hangszerrel. Egyszer meghallgatva csak az összbenyomás marad meg, az egyes hangszerek játéka külön-külön nem. Legalábbis nekem, de ugye nekem nincs zenei hallásom.

Kuczkó>!
Bartók Imre: A patkány éve

Többen is leírták már a legfontosabb dolgokat a könyvről, és itt nem azokra gondolok, akik 50-100 oldal után letették. Szerintem nem zsáner, különleges, több műfaj keveredik benne, ami előnyére válik, elgondolkodtató, ugyanakkor kissé túlírt, nem mindig könnyű olvasni (egy kislexion legyen kéznél), illetve bizonyos elemekből lehetne több, míg másból kevesebb: a fókusz kicsit elcsúszik. Végül pedig – de ezt is leírták már – , hogy nem igazán elégíti ki az előfeltevéseket/olvasói elvárásokat, de megmondom őszintén, ez ennél a könyvnél nem igazán zavart.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Az ember oly semmiség, hogy bármi elsodorhatja, egyetlen szélfuvallat akár.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberek
phetei>!

Az óra csendben járt tovább. A tízezer fogaskerék egyikéről észrevétlenül levált néhány atom. A világ elveszítette egy másodperc törtrészét, amelyet örökké siratni fog.

75. oldal

1 hozzászólás
phetei>!

[…] elvégre a szavak, a szavak… azokkal valahogy hadilábon állt. Lehet, hogy ezért használt belőlük ilyen sokat?

77. oldal

2 hozzászólás
alkalmasint>!

A szó, amit keresett, a „köszönöm” volt, de sosem találta meg.

125. oldal

alkalmasint>!

Ludwig mosolya nyájas volt, maga a formába rendeződött tettetés.

127. oldal

alkalmasint>!

Volt benne valami a lélek vasárnapjaiból.

533. oldal

alkalmasint>!

– Hé, Martin?
– Igen?
– Gondoltál valaha arra, hogy gyereket szeretnél?
Csend.
– Hogy érted ezt Karl?
– Hát… Hogy jó volna, ha… Ha nem érne véget ez a cucc. Mégse. Vagy legalábbis nem teljesen. Tudod, mintha a gyerek valami vödör lenne, amit belelógatsz a jövő sötét kútjába.

139. oldal

alkalmasint>!

Töredezett tudattal és a Mariana-árok mélységével vetekedő depresszióban hagyta el a vidámparkot. Állapotát a következő órában a szembejövő idegenek felé tett indokolatlan, joviális gesztusokkal igyekezett palástolni."

169. oldal

alkalmasint>!

Miféle kétségbeesés kellett ahhoz, hogy az ég felé igyekezzenek szökni önmaguk elől?

527


A sorozat következő kötete

Virágba borult világvége sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A tükrök városa
Gabriel Wolf: Kellünk a sötétségnek
Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
R. J. Hendon: Nightingale
Duncan Shelley: Vadászidény
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Methis Arechin: Menthetetlenek
M. R. Carey: Kiéhezettek
Tullio Avoledo: A gyermekek keresztes háborúja