A ​patkány éve (Virágba borult világvége 1.) 32 csillagozás

Bartók Imre: A patkány éve

Mintha ​ezt a helyet már kezdettől fogva azért építették volna, hogy kísértetvárossá váljon. Lehetséges, hogy a történelem óramutatója milliókat söpörjön el ilyen hirtelen, ilyen elképzelhetetlenül rövid idő alatt? Lehetséges, hogy ez az egész hormonburleszk, ez a kicsinyességből, félelemből és szeretetfoszlányokból összeálló biofiziológiai nagyüzem egy csapásra semmivé váljon?
New York, a „világok keresztútja” hamarosan egy globális bioapokalipszis kiindulópontjává válik. Az örökké nyüzsgő városban azonban ez egyelőre csak egy magányos, megkeseredett rendőrfelügyelőt aggaszt, aki hiába próbál valami rendszert felfedezni a növénnyé változtatott családok, brutális csonkolások és megmagyarázhatatlan terrorcselekmények kavalkádja mögött. Ám a rendszer létezik, és legfőbb motorjai Karl, Ludwig és Martin, a három különleges képességekkel rendelkező óvilági gondolkodó. Miközben egyre közelebb kerülnek vezetőjük, a csábító és titokzatos Cynthia terveinek megvalósításához,… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2013
576 oldal · ISBN: 9789633102107

Most olvassa 9

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Bartók Imre: A patkány éve

Ritkán hagyok abba könyvet, de ezt igen. Valahol olvastam olyat, hogy ő a magyar Easton Ellis – hát nem. A könyv üzenete talán így fogalmazható meg: „Na én olyan fasza csávó vagyok, hogy nem csak Kierkegaard nevét ismerem, de még egy brutális élveboncolást is le merek írni, minden bemelegítés nélkül.” Na jó, de erre 570 oldal?

>!
gb_
Bartók Imre: A patkány éve

Irónia, önirónia, trashfilmek és ponyvairodalom felé adott tiszteletadás ide vagy oda, ez egy gyalázatosan elcseszett szöveg lett. A legalapvetőbb olvasói elvárásoknak képtelen eleget tenni, az egész cucc vészesen túl van írva és bőven szétfeszíti a provokáció határait. Következetlenségek érik egymást a cselekményvezetésben, a párbeszédek borzasztóan idegesítőek, erőltetett, „wannabe” a líraisága, és ha nagy nehezen végre elérkezik valami érdekesebb kultúrtörténeti felvetéshez, két mondattal később kezdődik minden elölről, és egész egyszerűen darabjaira hullik minden benne. Nem érdemes vele foglalkozni.

(és muszáj leírnom: nem vagyok sem a szerző ősellensége, sem az, aki nem kapott támogatást a saját regényére emiatt a kötet miatt. Nem utálom a kiadót, és a szerkesztőt sem. Ez egyszerűen ennyire semmirevaló könyv, felejtsük el gyorsan).

>!
Andras_Kanai
Bartók Imre: A patkány éve

Rettenetesen drukkoltam a szerzőnek. A regényben vannak egész jó részek, de egészében széthullik a fókusz. Nagy kár. Pedig a szerző baromira tehetséges fickó, még interjút is készítettem vele, utána pedig egy levélváltásban elvitatkoztunk, hogy vajon A patkány éve zsánerregény-e vagy sem. Szerinte nem, szerintem igen.
Ismertetőm az SFmagon:
http://sfmag.hu/2013/06/17/bartok-imre-a-patkany-eve-fi…

8 hozzászólás
>!
posztmagyar
Bartók Imre: A patkány éve

Őszintén, nem tudom mire a nagy nemszeretem a könyv iránt, vagy épp mire a nagy imádat. Az erőszak és a vér nem volt eléggé edgy. A krimiszál eléggé elhanyagolt volt (ki tudja, lehet szándékosan). A végén pedig folyton az egyik legjobb Rick & Morty epizód járt a fejemben (CRONENBERGS!!!)
De viszonylag könnyen olvasható, kellemes prózával, ami néha átcsap kissé lilába, ha nem tudnám, hogy bölcsész szakon végzett a szerző, akkor is feltűnt volna a rengeteg idegen szótól, néha pedig ezt kompenzálja túl a rengeteg (sokszor szerintem fölöslegesen) vegyületnévvel.
A három filozófus alakja kellemesen szórakoztató, mondhatni paródiája önmaguknak, elröhögcséltem a folyamatos apróbb bökdöséseken az életművük felé.
Talán a legsúlyosabb hiba, amit felróhatok neki, az a Prodigy No Goodjának a dallamtapadása.
Szívesebben láttam volna ezt filmként, direktszar CGI effektekkel, szar színészi játékkal, villogó neon idézőjelekkel és stop-motion animácóval. Meg nyilván Rutger Hauerrel Stone szerepében

>!
bambusz
Bartók Imre: A patkány éve

Megpróbáltam elolvasni, de nem sikerült. Ötven oldalig bírtam, viszont nem hánytam, és ez nagy teljesítmény volt tőlem.

>!
LRn
Bartók Imre: A patkány éve

„Mit ábrázol ez a rettenetes karnevál?” (199.)

Nagyon hamar kiderült számomra, hogy nem kell csodálkozni a kötet vegyes fogadtatásán. Az ember gondolkodása alapvetően dobozol, és ha olyasmivel találkozunk, amit nem tudunk a neki megfelelő címkével ellátott dobozba beleszuszakolni, akkor kigyullad a vörös lámpa, beep-beep, error, error, és már fagyunk is lefele, mint a Windows, aztán az újrabootolás vagy segít, vagy nem. Az efféle lefagyások elkerülésében sokat segíthet szerintem az, ha megpróbálunk kicsit kimoccanni a komfortzónánkból (ez esetben mondjuk az általunk ismert irodalmi zsánerek határaiból), és hagyjuk magunkat sodródni; ne akarjuk már az elején eldönteni, jó lesz-e ez nekünk, hanem inkább majd utólag tekintsünk vissza rá („Lehetséges, hogy ha benyúlok a fejembe, semmi olyasmit nem találok odabent, ami ragadós?” [524.]). Emellett persze előny, ha sokféle területen kalandoztunk már olvasásaink során, és nem ragaszkodunk úgy a műfajhatárokhoz. (A határok kérdése egyébként rendkívül fontos ebben a szövegben, de erről majd kicsit később.) Talán elfogadhatóbbá teszi az érvelésemet, ha idézek egy olyan fickót a témában, akit sokan szeretnek, és aki manapság egy meghatározó figurája a világirodalomnak ha tetszik nekünk, ha nem:

„…a zsánerek közti határvonalak megerősödtek. Szerintem kár érte. A könyveknek szélesíteni kellene minket, sose látott helyekre röpíteni, kitágítani a világunkat, és megváltoztatni a nézőpontunkat. Ha egyetlen zsánerre szűkíti valaki az olvasmányait, akkor ez soha nem történik meg. Ez korlátoz minket, kevesebbé tesz. Akkor is és most is úgy éreztem, hogy vannak jó történetek és vannak rosszak, ez pedig az egyetlen olyan megkülönböztetés, ami számít.”
(George R. R. Martin: Előszó, In: Zsiványok, szerk: George R. R. Martin – Gardner Dozois, Fumax Kiadó, Budapest, 2015. 13. oldal)

Martin bácsi szívemből szól. Jómagam sosem szerettem élesen elszeparálni egymástól a dolgokat, mindig is imádtam a némileg posztmodern katyvaszt, s egyébként is sokkal érdekesebbnek tartom azokat a dolgokat, amikért meg kell dolgozni. Ez a könyv is ilyen, nem egy kényelmes olvasmány. Ki van cicomázva és kelleti is magát, érzéki játékokat játszik veled, s néha kicsit túl sokat fecseg (mint egy csaj, komolyan), s mégsem könnyű meló a mélyére jutni (ömm, ezt most nem(csak) szexista értelemben mondom…) Kissé bölcsészregény irányba hajlik, de nem kell félni, van remény azoknak is, akik nem fújják kívülről az igazi Kalr, Ludwig, Martin és Friedrich összes műveit (talán nem meglepő, hogy én sem teszem). Persze sokat hozzátesz a könyv élvezhetőségéhez, ha valamilyen szinten tisztában vagyunk az említett illetők gondolataival, hiszen szerves részét alkotják a szövegnek, még ha karikaturisztikusan is (apropó, mondtam már, hogy ez a könyv baromi vicces?). Magamban jókat nevettem több helyütt is a szöveg ironizálásán: „Egyáltalán… Mégis, hogyan képzelhették ezek a szerencsétlenek, hogy minimális olvasottság nélkül legyőzhetnek bennünket?” (245.) (Persze ezt a pragmatisták támadása kapcsán mondják, de kontextusból kiemelve kedves kis fricskának tűnik az olvasók felé.)

„Egyetlen nagy fesztivál lesz az egész.” (434.)

Bővebben itt: http://hatraartz.blogspot.hu/2015/06/jatek-hatarok-nelkul.html

>!
Braun_Barna
Bartók Imre: A patkány éve

A nagyon szép kimunkált jeleneteket akkor is elrontják a nagyon suta dialógusok. :(

>!
gonosznyusz
Bartók Imre: A patkány éve

Egyetlen egy rész tetszett a könyvben az is a vége felé volt mikor Stone találkozik az egyik gondolkodóval, majd amikor kiderül ki Stone meg Cynthia…itt belegondoltam milyen kicsi a világ.

Más pozitívat nem igen tudok a könyvről elmondani. Talán csak annyit, hogy Bartók Imre nagy koponya és sok szót ismer, de találkoztam olyan kifejezésekkel is, amelyek abszolút nem oda illőek voltak és csak a felesleges idegen szavak használatának a kifejeződése volt.
Halmozza azokat a szavakat, amelyek egy mindennapi elmének kihívást jelent, így az élvezete is elvész a könyvnek. A tájleírások, olyan szinten feleslegesek a könyvben. Vagyis helyesbítek kellenének, mert nem igazán kaphattunk tiszta képet minden helyszínről, de azt hogy a fal repedésében mire gondol a leendő pókanya azt megtudtuk.

Rengeteg metaforával is él az írónk és ki kell silabizálni mire gondolhat, amikor azt megírta. Volt egy rész, amelyet hangosan felolvastam, mert nem jöttem rá, hogy mit akarna ott. Hát a barátom mondta, hogy szerinte sírnak. Aztán végülis rájöttem, hogy a szerelem legintimebb kifejező eszköze, amit olvastam….
Szóval összefoglalva: a könyv nem élvezhető, nem dinamikus ugyanakkor az alapkoncepció érdekes és elgondolkodtató.
Nem lenne rossz könyv, de túl van írva.

Hosszaban:
https://gonosznyusz.blogspot.hu/2017/11/bartok-imre-pat…

>!
Kuczkó
Bartók Imre: A patkány éve

Többen is leírták már a legfontosabb dolgokat a könyvről, és itt nem azokra gondolok, akik 50-100 oldal után letették. Szerintem nem zsáner, különleges, több műfaj keveredik benne, ami előnyére válik, elgondolkodtató, ugyanakkor kissé túlírt, nem mindig könnyű olvasni (egy kislexion legyen kéznél), illetve bizonyos elemekből lehetne több, míg másból kevesebb: a fókusz kicsit elcsúszik. Végül pedig – de ezt is leírták már – , hogy nem igazán elégíti ki az előfeltevéseket/olvasói elvárásokat, de megmondom őszintén, ez ennél a könyvnél nem igazán zavart.


Népszerű idézetek

>!
phetei P

Az óra csendben járt tovább. A tízezer fogaskerék egyikéről észrevétlenül levált néhány atom. A világ elveszítette egy másodperc törtrészét, amelyet örökké siratni fog.

75. oldal

1 hozzászólás
>!
phetei P

(…) elvégre a szavak, a szavak… azokkal valahogy hadilábon állt. Lehet, hogy ezért használt belőlük ilyen sokat?

77. oldal

2 hozzászólás
>!
alkalmasint

A szó, amit keresett, a „köszönöm” volt, de sosem találta meg.

125. oldal

>!
alkalmasint

Ludwig mosolya nyájas volt, maga a formába rendeződött tettetés.

127. oldal

>!
alkalmasint

Volt benne valami a lélek vasárnapjaiból.

533. oldal

>!
alkalmasint

Töredezett tudattal és a Mariana-árok mélységével vetekedő depresszióban hagyta el a vidámparkot. Állapotát a következő órában a szembejövő idegenek felé tett indokolatlan, joviális gesztusokkal igyekezett palástolni."

169. oldal

>!
alkalmasint

Miféle kétségbeesés kellett ahhoz, hogy az ég felé igyekezzenek szökni önmaguk elől?

527

>!
alkalmasint

– Hé, Martin?
– Igen?
– Gondoltál valaha arra, hogy gyereket szeretnél?
Csend.
– Hogy érted ezt Karl?
– Hát… Hogy jó volna, ha… Ha nem érne véget ez a cucc. Mégse. Vagy legalábbis nem teljesen. Tudod, mintha a gyerek valami vödör lenne, amit belelógatsz a jövő sötét kútjába.

139. oldal

>!
patricia

Azóta a nap óta jól tudta, hogy az arcokat az emberek csak kölcsönbe kapják. Van, akinek több is jut, és akad olyan is, aki mindennap lecseréli a sajátját. Van, aki újat rendel, és van, aki másnak készít, van, aki megtervezi, van, akinek jó időre elég egyetlenegy.
És van, aki végleg elveszíti. Akinek eltiporják, mielőtt még egyáltalán ráfeszülhetne a bőrre.

50. oldal


A sorozat következő kötete

Virágba borult világvége sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Levente: Megrepedt álarc
Raana Raas: Árulás
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Elágazó utak
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
A. O. Esther: Megbocsátás
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Raana Raas: Kiszakadtak
A. O. Esther: Gombnyomásra 1.