A ​kecske éve (Virágba borult világvége 3.) 6 csillagozás

Bartók Imre: A kecske éve

De ​mi lehet a többi városban? Csend és motoszkálás.

Hongkongban valami kiharap egy emeletet az egyik toronyházból.

Vancouverben sebesült barnamedvék gyülekeznek az egyik bevásárlóközpontban, és jelbeszéd segítségével szervezik meg a túlélésüket.

Novoszibirszkben ebben a percben megy el végleg az áram. Az egykori közkórház onkológiai osztályán zsenge húsevő növények indulnak fejlődésnek, hogy hamarosan elhagyják az épületet, és ruganyos lábaikon melegebb vidékek felé induljanak.

És valahol, Európa szívében egy sötét alak Martinra, Karlra és Ludwigra gondol. Azon töpreng, vajon hol lehetnek. Vajon életben vannak-e még? És ha igen, meddig kell még várnia rájuk?

New Yorknak vége, és vele pusztult a keleti part nagy része is, amikor egy őrült tapsifüles atomot robbantott a bioapokalipszis sújtotta város közepén. Martin, Karl és Ludwig, az egykori vérszomjas szuperfilozófusok egy mini tengeralattjáró fedélzetén menekülnek a nukleáris… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2015
536 oldal · ISBN: 9789633106907
>!
Libri, Budapest, 2015
536 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633105931

Most olvassa 3

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Dr_Benway
Bartók Imre: A kecske éve

Méltatlanul alulértékeltnek érzem Bartók Imre regénytrilógiáját itt a Molyon, bár tény hogy műfaját tekintve igazi mutáns, akár a bioapokalipszis után a könyv lapjain elszabaduló kétéltű halemberek, mérgeshódok és egyéb kreatúrák. Néhol kicsit talán túl van írva, leginkább a zsánerelemekkel tarkított első résznél érztem hogy a kelleténél terjengősebb a szöveg, sok embernek szerintem ezért törhetett bele a bicskája. A Nyúl évétől azonban beindul a történet és ha az ember ráérez az ízére már letenni sem tudja többet.
Zseniális költői képekkel van megírva mindhárom könyv, imádtam a humorát, a filozófiai eszmefuttatásokat, a mutánshadak leírását vagy éppen a szerző hasonlatait. Ilyen mondatok vannak benne például mint: „…úgy imbolyogtak, mint egy kötéltáncos família utolsó generációjának begombázott képviselői.”
Maga a sztori iszonyatosan nagy baromság, de jó értelemben véve, viszont rendkívül igényes a szöveg. Nem tudnám semmihez sem hasonlítani mint ahogy besorolni se egyszerű feladat, lehet hogy ezért nem is találta még meg igazán a közönségét. A kortárs szépirodalom kedvelőinek bizonyára túl sok benne az élveboncolás, míg a sci-fi rajongók talán a tömény filozofálással nem tudnak mit kezdeni. Hogy mik vagy kik hatottak a szerzőre, azt azonban nem nehéz beazonosítani, én úgy képzelem el hogy valószínűleg Cronenberg filmek nézésével, Stephen King regények és filozófiai értekezések olvasásával valamint masszív gombázással telhettek a szerző ifjúkori évei. Nem tudnám megmondani tehát hogy kinek ajánlom ezt a könyvtrilógiát, ezért ajánlom mindenkinek és remélem hamarosan olvashatunk még Bartók Imre tollából!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Dr_Benway

Az idegrendszer temploma előtt álltak. Vajon miféle orgonákon szólnak a neurotranszmitterek? Az óriási katedrálisnak micsoda falain járkálnak le-föl a genetika sikamlós angyalai? És milyen agytekercs áll a szószéken, nyúltvelők fűzéréből szőtt talárjával, hogy elmondja zsoltárait az egybegyűlt utódoknak?

373-374. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Csukás István: Sün Balázs
Kiss Ottó: Csillagszedő Márió
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Csukás István: Pom Pom meséi – Szegény Gombóc Artúr
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
Marék Veronika: Kippkopp a fűben
Bleeding Bride: A téboly kertje
A. O. Esther: Megbocsátás
Lakatos Levente: Feltörő ösztönök
Marék Veronika: Boribon és a hét lufi