A mobiltelefon fényképező funkciója legtöbbször rossz felbontású, hirtelen elkapott/elkapkodott, komponálatlan, zavarba ejtően személyes képek létrehozására alkalmas és a képkészítőnek szűkösre korlátozott lehetőségeket kínál. Ugyanakkor az eszközt használó ember lehetőségei a minimális készlettel is végtelenek. Bartis Attila fotográfiáinak világa, ahogyan prózájának világa is, szigorúan önkorlátozó. Figyelmes, kegyetlenül pontos – vagy a jelentés érdekében kíméletlenül homályos –: minden mozzanatában tartalmas. A készülék adta szűk lehetőségek éppen hogy megtermékenyítik a dolgokat, melyek lát és láttat. Az ő mindennapjainak dolgait; Bázeltől Marosvásárhelyig, profántól a szentig, a nő beszédes ajkaitól az apa végső csendjéig – a megkerülhetetlenségeket, és az ezek emlékét idéző tárgyakat, mozdulatokat, időt és helyszíneket. A 365 kép ettől a jelentésgazdagságtól lesz egyszerre személyes és publikus. Ebben az alig-színű, rontott minőségű sorozatban (mely talán magának az… (tovább)
A csöndet úgy 24 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2010
Most olvassa 2
Várólistára tette 20
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Nem szerettem. Pedig el kell ismerni, hogy Bartis írni is, fotózni is nagyon tud. Vannak kifejezetten jó fotók is benne, vannak szerintem – többnyire laikusként mondom persze – kevésbé sikerültek. De egységes a könyv, van koncepciója, és végig is viszi. Itt is, ahogy a szövegeinél is előjött a szűnni nem akaró érzés, hogy mennyire nem lennék Bartis fejében. Ez amúgy pozitív, azt jelenti, hogy hat rám az, amit csinál.
Van benne sok nagyon értékes fotó, van benne sok olyan is, ami csak és kizárólag készítője számára bírhat bármilyen jelentéssel. Mivel nekem fontos a képek címe is, jelen esetben a helyszín is, roppant módon idegesített, hogy minden egyes alkalommal hátra kellett lapoznom a végére, hogy egy zavaróan apró listában kikeressem, hogy melyik mikor, hol készült és milyen címet kapott.
2010-ben, amikor ez a könyv megjelent, még nem voltam Bartis Attila rajongója. Talán jobb is, hogy most, „A vége” (http://moly.hu/konyvek/bartis-attila-a-vege) elolvasása után került a kezembe a csak az író fotóit tartalmazó kötet, hisz így az írás tükrében különös fényt kapnak az alkotások, mintegy utólag megelevenednek. Mert gondoltam én, hogy megvannak valahol a regény főhősének, Szabad Andrásnak (v.ö. B.A.) az alkotásai (rá is kerestem az interneten, nem sok sikerrel ), hogy azután most revelációként hasson rám a felfedezés, itt van összegyűjtve mindegyik – az írás hatására eddig csak az elmémben exponálódott – mű. „Apám keze”, „Az utolsó kép apámról”, a női aktok (ld."Torzó" és az "Anális fázis"), még az a bizonyos kivert kutya is megvan ("Kolostorkapu", Szárhegy) – most már csak azt nem tudom, hogy miért nem Bartis (v.ö. Sz.A.) fotója került „A vége” boritójára.
A kályhától kezdem ezt az értékelést, azzal, hogy ebben a modern világban még mindig nincsen okostelefonom – sőt, most még saját sincs –, de még a kis bénáimmal is szerettem mindenféle úti, útféli képeket csinálni tárgyakról, tájakról, emberekről, állatokról…
[És] olyan különleges látni, hogy másnak – ráadásul valakinek, akinek azért pillanatnyi ötletnél jóval több a fotózás – milyen képei, kompozíciói, elkapott pillanatai születnek.
A legjobban az önarcképek tetszettek, mert bár én nem vagyok egy rajongó típus a Backstreet Boys óta, Bartis Attilához odamenni dedikáltatni a Nyugalmat egy írói estje után, hát az határozottan hang- és térdreszkettetőnek bizonyult, és azok az önarcképek annyira bartisattilásak.
( [És] lapozgatnom kell még a kötetet, mert perszenaná csak a végén tűnt fel, hogy vannak ám címek is, és sok mindenről tudhattam volna, hogy micsoda és holcsoda, olyanokról is, amikről/akikről olvastam az Amiről lehetben és kíváncsi voltam, hogy vajon hogyan festenek…)
( A könyv kölcsönzését pedig nagyon köszönöm @f_andi-nak! )
4 laikus csillag. Én egyáltalán nem értek a fotózáshoz (bár békákat már tök jól tudok), de nálam ez hatott. Nyílván ha hozzáértőként vettem volna meg ennyi sok pénzért, csalódott lennék. Csalódott lennék akkor is, ha Bartist akartam volna olvasni. Viszont, ha vetítésként láttam volna ezeket a képeket, valami frappáns zenei aláfestéssel, akkor brrrr biztos lenne pár fura rémálmom ma este.
-1 csillag az uncsibb képek, és az ismétlődő szereplők miatt.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alexander Brody (szerk.): Evés-ivás ·
Összehasonlítás - Böjte Csaba – Csender Levente: Böjte Csaba füveskönyve 97% ·
Összehasonlítás - Vida Gábor: Egy dadogás története 94% ·
Összehasonlítás - Vida Gábor: Senkiháza 93% ·
Összehasonlítás - Tisza Kata: Most. 94% ·
Összehasonlítás - Závada Pál: Természetes fény 94% ·
Összehasonlítás - Máté Angi: Mamó 93% ·
Összehasonlítás - Tisza Kata: Hipnózis 6-kor 93% ·
Összehasonlítás - Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén 94% ·
Összehasonlítás - Polcz Alaine: Egész lényeddel 91% ·
Összehasonlítás