Élet ​lejárt szavatossággal 84% 11 csillagozás

Ebben a kötetben 30 novella szerepel, főként nőkről, de nemcsak nőknek. Bartalos Tóth Iveta írásaiban sokféle korú, hátterű és sorsú élete sejlik fel pár oldalon, és legtöbbjük (bár talán elsőre nem úgy tűnik), nagyon nincs jó helyzetben. A család és/vagy a társadalom felől érkező elvárások vagy nagyon gyorsan megroppantják, vagy szépen lassan felőrlik őket, és a kiút sokszor láthatatlan. Bár a novellák sokfélék, én ezt éreztem a leggyakoribb témának. A csattanók és a stílus nekem tetszett, és azok az írások voltak a kedvenceim, amelyek a hétköznapi élet legapróbb jeleneteiben sűrítettek generációkon átívelő, mérgező mintázatokat. Szerettem azt is, hogy a legelső novellában a kisebbségi lét kérdése is előjött.

Azt gondoltam, tudom mire számíthatok, ha olvasni kezdem Bartalos Tóth Iveta írásait. Részben valóban azt kaptam, amire számítottam: démonokat, fájdalmat, csalódást, mindennapjaink sötét oldalát, melyről nem beszélünk, amely – úgy tanultuk – jobb, ha a szőnyeg alá söpörve, és legfőképp a családban marad. Hiszen a szennyes kiteregetése sokkal inkább megütközést, ítélkezést von maga után, mintsem empátiát és felénk nyúló segítő kezet.

A nehéz téma ellenére és várakozásaimmal ellentétben, a könyv nem lökött mély depresszióba, nem rontott a kedélyállapotomon és nem keltette bennem azt az érzést, hogy az írónő erőszakosan, kéretlenül tol a képembe olyan emberi eltévelyedéseket és hibákat, melyek akár az én életem részét is képezhetik. Óvatosan, de kíméletlenül nyúl nagyon mélyre szereplői lelkében, legféltettebb érzéseiket, félelmeiket tárja elénk, a hatás pedig nem marad el: megdöbbenünk, megrémülünk, olykor talán el is borzadunk. S hogy közben mennyire tudunk kívülállók maradni, mennyit veszünk magunkra, mennyire háborodunk fel, hogy mindezt az írónő ránk merte zúdítani, azt gondolom, ez már teljesen egyéni.

Bartalos Tóth Iveta érzékeny szerző. Tökéletes érzékkel ragadja meg az emberi lélek apró rezdüléseit, pontosan ábrázol, lényeges dolgokat mutat meg, de soha nem esik túlzásba. Minden történetébe éppen annyit foglal bele, amennyit olvasóként még el bírunk viselni, s közben arra is figyel, hogy ne maradjon hiányérzetünk.

Bővebben a blogon:
https://haelkeszulmegmutatom.blog.hu/2020/12/06/bartalo…

Nagyon jó könyv volt, minden egyes novellája külön, külön csoda :) A könyv segít rájönni, hogy milyen az élet lejárt szavatossággal.

https://ujszo.com/kultura/eletleckek-kezdoknek-es-haladoknak

Életleckék kezdőknek és haladóknak
Teljes vértezetben pattant elő nemrég egy író. Ritka dolog az ilyesmi, hiszen legtöbben már tizennyolc évesen elérkezettnek látják az időt első kötetük megjelenésére, aztán húsz év múlva legszívesebben letagadnák. Bartalos Tóth Ivetának nem lesz ilyen problémája.

Juhász Katalin
2021. január 28. 11:47
A kötet harminc elbeszélést tartalmaz, amelyekből majdhogynem összeáll egy regény, pedig nincsenek visszatérő szereplők, sem folytatólagos cselekmény. Ami közös bennük, az a szürke alapszín, a nyomasztó hangulat és valamiféle furcsa predesztináltság.

Átlagembereket látunk, félresiklott egzisztenciákat szétrombolt álmokkal, eleve kudarcra ítélt kitörési kísérletekkel. Vagy még ennyit sem, csak azt a kásás nihilt, amibe szépen bele lehet süppedni. Egy asszonyt, aki feláldozza karrierjét a családjáért. Negyvenes „csajokat”, akik úgy akarnak bulizni, mint tizenéves korukban. Egy fiatal férjet, aki számára egy Škoda is elérhetetlen álom. Egy kétkezi munkást, aki éhezik. Egy nőt, akit megaláznak a munkahelyén. Egy másikat, aki nem találja meg az igazi szerelmet.

Sok esetben meghatározza egy-egy szereplő életét a családi háttér, a szülőkkel való viszony, az, hogy mit kapott a kezdőcsomagban, illetve mennyire telepednek rá. A lehetőségek feladásának kényszere, a lelki kizsákmányolás ugyanolyan erőszak, mint a tettlegesség, és a szerző jól érzékelteti, hogy ezt még manapság sem vesszük észre.

Arról sem tehetünk, milyen környezetbe születtünk, ám a közeg meghatározza jövőnket. Ez is abszolút mai probléma, nem szükséges a Kincskereső kisködmönig visszamennünk példákért. Választásaink, döntéseink is górcső alá kerülnek, és persze az azokat kiváltó okok – mit veszünk figyelembe és mit fojtunk el magunkban. És komoly szerepet játszik mindennapjaink alakításában az állandó megfelelési kényszer, valamint a látszat fenntartása, bármi áron.

Lám, átváltottam többes szám első személybe, mert hiszen az összes történetnek mi vagyunk a szereplői. Valamennyi játszódhatna a szomszédban, az ismerőseinkkel, rokonainkkal, akiknél első blikkre úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van, sőt látványosan jól működnek a dolgok. A felszín alatt azonban egyre nagyobb a baj, recseg-ropog a szerkezet, elég egy szellő, és a korhadt tartópillérek megadják magukat. Legtöbbször a szereplők is érzik, hogy hamarosan rájuk szakad a tető, mégsem menekülnek. A szerző sok reális élethelyzetet felvillant, akár példázatnak is tekinthetőek ezek, ha az életet akarja tanulni valaki, mondjuk egy tinédzser, hogy kikerülje a csapdákat, amelyek később várnak rá. A szépirodalom is lehet önismereti, életvezetési tanácsadás, sőt akár terápia is, ha nem szájbarágós.

Bartalos Tóth Iveta nemcsak azt tudja, hogyan csomagolja történetekbe az érzelmi kiüresedést, hogyan ábrázoljon párkapcsolati problémákat, gyermekkori traumákat, halálos betegségeket, hanem azt is, milyen írói eszközöket kívánnak az egyes helyzetek. Ahol feleslegesek a szavak, ott a szereplő csak letesz valamit az asztalra, hogy a másik is lássa, kérdőn felhúzza a szemöldökét, vagy kinéz a semmibe.

A stílus végig minimalista, nincsenek magyarázó mondatok, sem csacsogó dialógusok. Gyakran úgy sorjáznak az információk, mint egy gyorstüzelő pisztolyból: minden lezajlik két oldalon, akár egy évekig tartó betegség is. A szerző így érzékelteti a sorsszerűséget, vagy éppen egy-egy lépés következményeit. Annyira tömények ezek a történetek, hogy szinte mindből születhetett volna egy-egy regény. Olyanok, mint a rövidfilm, amelyben benne van az egész estés mozifilm lehetősége. "

A könyvcímmel ellentétben magának a könyvnek nem jár le a szavatossága. Hiszen mindig voltak és lesznek az életünkben olyan időszakok, amelyek feszültséget, szorongást keltenek bennünk. Mindig voltak és vannak olyan területek az életünkben, amelyeken nem tudunk a legjobban teljesíteni önhibánkon kívül, vagy éppen önmagunk miatt. Ezt a könyvet felmentésként olvastam. Közös nevezőre hozza az embereket, zseniális írói megoldások és páratlan képek jellemzik. Minden történetben felismerhetünk valakit a saját életünkből, a könyv viszont az önmegismerést is segítheti, hiszen akaratlanul is véleményezzük a főszereplőt, vagy azok kényelmetlen helyzetének okozóit, így juthatunk közelebb saját magunkhoz, hogy a mi saját életünket szavidőn belül éljük.

Affektàlás nélkül szembesít a nyers valósággal, mégsem csupán „közlés” ez a könyv. Úgy tárja elénk az emberi létezés esendőségét, hogy közben nem ítélkezik, mégis (vagy éppen ezért) óriási súlya van minden egyes történetnek.
Főleg, amelyikben „szembe jön” egy-egy ismerős..
Szerettem.