Szabályzatok 7 csillagozás

A svájci irodalom nem éppen a legnépszerűbb az európai irodalomban. Nálam legalábbis így van. Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány svájci szerzőtől olvastam eddig. Úgyhogy semmi rendkívülire nem számítottam, amikor elkezdtem ezt a novellaválogatást olvasni. Aztán egyszer csak leesett az állam és nagyrészt úgy is maradt. Hihetetlenül jó novellák voltak ebben a kötetben. Walter Vogt minkét novellája zseniális volt, A gázoló és a Köhögés is. Herbert Meier szintén kedvenc lett. Minkét novellája A térd-eset és A tizenharmadik agyideg is. Talán ez a kettő volt a legabszurdabb a kötetben. A címadó Szabályzatok című novella is kiemelkedő volt Ernst Eggimann-tól. A legnagyobb kedvenc pedig talán A háziállat volt Franz Hohler-től. Összességében alig volt olyan novella a kötetben, amelyik nem tetszett vagy nem annyira kötött le, talán 2-3 darab. Váratlan kincseket rejt ez a könyv, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Érdekes volt a 60-as évek végének, 70-es évek elejének németsvájci irodalmát olvasni. A kötet utószava szerint ez a nemzedék a Dürrenmatt és Frisch utáni első olyan nemzedék, amelyiknek van lehetősége utolérni, sőt, talán túlszárnyalni Dürenmattékat.

Szerintem ez sikerült nekik. A háború utáni svájci irodalmat kétségkívül Dürenmatt és Frisch uralta, sok kötetet olvastam is tőlük, utólag mégis azt kell, hogy mondjam, hogy túl konvencionálisak, túlságosan megragadtak a háború borzalmainak tükrében.
Ez az új generáció már nem foglalkozik annyit a háborúval, mint elődeik. Nem vissza, hanem előre tekintenek. Az irodalom végre tényleg játék a szavakkal, a szövegekkel. Ennek eredményeképpen olvashatunk szürreális történetekről, mint egy térdkalács vagy egy agyi ideg, párkapcsolati problémákról , mint az esküvői előkészületek, pszichológiai esetekről, mint a szabályzatok.

Kilenc író és egy írónő összesen húsz elbeszélése.
Rainer Brambach novellái:
A barakkban: Egy erdőkitermelésben dolgozó munkacsoprort hétvégére a munkahelyükön – a barakkban – marad, és még jóformán ki sem tudnak menni a rossz idő miatt, akik között – részben unalmukban is – sok minden megeshet. 2 csillag
Hat csésze kávé: Az emberek ki szokták használni egymás gyengeségeit. Ez a novella is egy ilyen esetet mutat be. 3,5 csillag
Nincs levél Anna kisasszonynak: Némely ember többet tud rólunk és a környezetünkben levő emberekről, mint mi magunk. 4,5 csillag
Paul Nizon novellái:
Apa és vidéke: Főleg a témája miatt nem tetszett ez a novella. 2 csillag
Eltemettük, hogy legyen: Egy haláleset kapcsán az író jól érzékelteti a hozzátartozók viselkedését, és főleg azok érzéseit és gondolatit. 5 csillag
Walter Vogt novellái:
A gázoló: Van akiket frusztrál a túlnépesedés, főleg a városok túlzsúfoltsága. Megpróbál ellene tenni is valamit – kisebb-nagyobb sikerekkel… Ez a novella gondolokzatott el a legjobban. 5 csillag
Köhögés: Nem számít, csak a munka menjen! Az elbeszélés Lev Tolsztoj Ivan Iljics halála című elbeszélésére emlékeztetett. 5 csillag
Walter Matthias Diggelmann novellái:
Édes melegű napok: Egy kórházban játszódik a történet, ahol az egyik beteg az életéről mesél, aki a betegségének köszönhetően a múltban él. Elgondolkoztató történet. 4 csillag
Esküvői előkészületek: Egy leendő házaspár beszélget, ahol a lány nagyon szeretne már házasságban élni, miközben a fiú próbálja mindenáron lekoptatni a lányt, miután kihasználta. 3,5 csillag
Jürg Federspiel novellái:
Az ígéret falva: Ez a novella jobban tetszett, mint az író alábbi novellája. A történet két hasonló szálon fut, de teljesen eltérő korokban: az egyik főszereplő az austerlitzi csata idején menekül, a másik a hitleri időben, mivel zsidó. Az ilyen menekültek kiszolgáltatottak szoktak lenni, akiket a velük kapcsolatba kerülő emberek a végsőkig kihasználhatnak. Nagyon sokat kell vándoroljanak, amíg olyan helyre jutnak, ahol viszonylag normálisan élhetnek tovább, már ha találnak ilyen helyet és kibírják addig erővel. Ez a novella érintette meg legjobban a lelkemet. 5 csillag
Hitler lánya: A cím kezdetben meglepett, mert nem hallottam, hogy Hitlernek gyermeke lett volna, aztán az elbeszélésből kiderült, hogy a lány nem a Hitler lánya, hanem abban a korban fogant amikor Hitler volt uralmon. Mivel a szülei zsidók voltak, menekülniük kellett, és azt lehet mondani, hogy ő – életében – ide-oda hányódott. Bizonyos módon szuggesztív hatású írás, ami inkább hat az olvasó tudatalattijára, mint a tudatára. Nem mondhatom, hogy teljesen megértettem az elbeszélést, ami inkább történetdarabkákból áll, amit az olvasó a képzeletével egészíthet ki. 4 csillag
Werner Schmidli novellája:
Vigyázat, lőnek!: Egy férfit annyira zavar és kábít a modern élet egyhangúsága és munkájának monotonsága, hogy ebből csak fantáziája segítségével tud menekülni. Érzi, hogy valós életben ettől az életmódtól sohasem szabadulhat, és elkeseredésében kész eldobni az életét. 4 csillag
Herbert Meier novellái:
A térd-eset: abszurd és groteszk történet a beidegződésekről. 3 pont
A tizenharmadik agyideg: főleg a témája miatt nem igazán fogott meg ez a novella. 2 csillag
Ernst Eggimann novellái:
A megváltó az ablakból figyel: Az emberek általában egyet mondanak, de mást tesznek. 3,5 csillag
A szögletes dobozok: A központi szervek bármit megtesznek, hogy a lakosság hangulatát a kellő irányba befolyásolják. 3,5 csillag
Szabályzatok: Egy férfi annyi szabályzatot alkot magának, hogy a végén ezekbe a szabályzatokba „fullad bele”. A főszereplő kényszeressége emlékeztetett Csehovnaknak A tokba bújt ember című novellájában levő főszereplő kényszerességére. 3,5 csillag
Franz Hohler novellái:
A háziállat: Kezdetben untam, mert a témája nem volt „nekem való" volt, de aztán láttam, hogy az író szellemesen és humorosan írta meg a történetét. Napjainkban a magány enyhítésére az emberek szobaállatokat vesznek, amiknek fokozatosan a rabjaikká válnak. Ez volt a legvidámabb elbeszélés. 3,5 csillag
Ostermundigen határa: Életünkbe számtalan jelszó lopakodik be, amiket – még ha akarjuk – se tudjuk kiküszöbölni, mert akkor nem haladunk a korral. 3 csillag
Adelheid Duvanel novellája:
Marie Lou: Egy gyönyörű-szépen megírt novella. Ennek a novellának a legszebb a nyelvezete, és még az is meglepő, hogy nő írta. 5 csillag

Összességében elég jó volt. Részleteiben:
Rainer Brambach: Néhol kicsit unalmas, de különben egész jó történetek. A Nincs levél Anna kisasszonynak teljesen lekötött, annyira vártam már, hogy milyen levélről van szó. Azóta sem tudom… :D
Paul Nizon: Az egyik legjobb a kötetben. Az Eltemettük, hogy legyen című novella nagyon megrázó volt.
Walter Vogt: A Gázoló című novellája nem tetszett, de a Köhögés című nagyon (címe alapján nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz). Kicsit túlságosan is valóságos… :/
Walter Matthias Diggelmann: Az ő írásai semmilyen érzelmet nem váltottak ki belőlem. Olyan semleges.
Jürg Federspiel: A leggyengébb láncszem. Az ő művei egyáltalán nem tetszettek. Unalmas, sokszor nehezen követhető. Annyira nem kötött le, hogy sokszor teljes mondatokat kellett újraolvasnom, mert fel se fogtam, miről szólt.
Werner Schmidli: Elgondolkodtató történet. Kár, hogy tőle csak egy novella szerepelt a kötetben, szívesen olvastam volna többet is.
Herbert Meier: A legpontosabban talán úgy tudnám jellemezni, hogy fura. Fura, de jó.
Ernst Eggimann: Nagyon tetszett. Talán őt választanám abszolút kedvencnek a kötet írói közül. A Szögletes dobozok című novellája nagyon megfogott. Párszor még el fogom olvasni.
Franz Hohler: Az ő művei is nagyon-nagyon tetszettek. A háziállat című novella elég megdöbbentő. Kicsit „hidegrázós” volt számomra.
Adelheid Duvanel: Nagyon szépen ír, csodás képeket használt, ennek ellenére maga a történet nem fogott meg.