Bart István (szerk.)

Pokolraszállás 10 csillagozás

Elbeszélések a második világháborúról
Bart István (szerk.): Pokolraszállás Bart István (szerk.): Pokolraszállás

Kötetünk a második világháború befejezésének harmincadik évfordulójára készült. Az olvasó három világrész – Európa, Amerika és Ázsia – íróinak, köztük magyaroknak novelláit találja benne a háborúról – a pusztításról, az embertelenségről, a náci haláltáborokról, az ellenállásról, a helytállásról – és a friss békéről. Más-más írói szemléletből, más-más stílusban, más-más nemzeti és irodalmi hagyományból merítve születtek ezek a novellák, de mind a tizenhat elbeszélést a háború elleni tiltakozás és egyazon humanista, antifasiszta gondolat ihlette, s reménység, hogy a szörnyű megrázkódtatás valahára öntudatra ébresztette az emberiséget. Kötetünket mementónak és egyben megemlékezésnek is szánjuk. Azok emlékének ajánljuk, akik emberek tudtak maradni a borzalmak és szenvedések közepette is, akik ellene szegültek az iszonyatnak és az embertelenségnek. Helytálltak a fronton vagy a hátországban – és győzedelmeskedtek, kiharcolták a sebeket ápoló békét.

A művek szerzői: Bruno Apitz, Tadeusz Borowski, Déry Tibor, William Faulkner, Cecil Scott Forester, Joseph Kessel, Mihailo Lalić, Jiří Marek, Jordan Radicskov, Sarkadi Imre, Wolfdietrich Schnurre, Marcello Venturi

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei

>!
Európa, Budapest, 1975
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630702541

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Noro 
Bart István (szerk.): Pokolraszállás

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról

A kötet változatosságát elsősorban az biztosítja, hogy szinte minden szerzője más nemzetiségű. Hiszen minden ország egy kicsit másként élte meg a világháborút. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy minden író a saját hazájáról írt. Például a könyv első és utolsó története egyaránt németekről szól: az NDK-s illetőségű alkotó Esther c. műve egy remekbe szabott, tragikus történet a lágerek világából, míg az olasz szerző Germán vakációja egy nyugtalanító írás, amelynek nyugalmazott SS-legénye visszasírja a “régi szép napokat”… az 50-es évek közepének Európájában. Ezzel bizonyos szempontból a könyv máris megpróbálja keretbe foglalni a nácizmust, de a németekről szól még két novella: brit írónk A túsz c. történetében megcsillanni látszik az angolszász háborús irodalomra jellemző, kissé indokolatlan heroizmus, de olyan szokatlan módon és irányból, hogy így is kiemelkedő darab marad. Végül egy német szerző ismét új nézőpontot mutat: a Ház a tónál hőse egy parasztgazda, aki flegmaságba burkolt eltökéltséggel gondoskodik róla, hogy családja kimaradjon a háborúból.

Még három nyugati jellegű novella került a válogatásba: a francia darab (Behajózás, irány Gibraltár) könnyedsége valahol kilógni látszik a többi közül, de én öniróniát sejtek a háttérben. A természetesen görög Antigoné pedig az ókori darabot aktualizálja brutális realizmussal. Végül az amerikai Két katona a békés tengerentúlra vezet, ahol azt mutatja be ijesztő hitelességgel, hogyan éli meg egy ártatlan gyerek a háborús szólamokat. Legalábbis én ezt láttam benne.

Egészen mások a keleti blokk írásai. Ezeket még akkor is fel lehetne ismerni, ha minden nevet és helyszínt kisatíroznánk belőlük. Kezdem a rosszakkal: a lengyel Zene Herzenburgban és a jugoszláv Könnyek sajnos színtiszta propaganda-írások. A szovjet Kisleányom – Életem és a magyar Anna néni már sokkal jobban tetszenének, de az egyik kínosan hurráoptimista, a másik pedig életszerűtlenül didaktikus befejezést kapott. Olyanok ezek, mint a Tizedes meg a többiek hírhedt utolsó mondata, de mivel itt sokkal rövidebb művekről van szó, sokkal nehezebb megfeledkezni a végükről. A másik szovjet, Iván gyermekkora, szerintem az az írás, amely kifejezetten írástechnikai okok miatt marad le a mezőnytől: az elnyújtott kisregény narrátora egyszerre szószátyár és felületes, aki ritkán beszél a lényegről, és akkor is összeszedetlenül.

Van még egy harmadik szovjet szerző is – elvégre nagy baráti szomszédos örök baráti országról van szó –, de A kiskatona története nagyon kellemes meglepetés volt. Ebből a rövid szatírából azt olvashatjuk ki, hogy a hős vörös hadseregnek is megvoltak a maga idióta tisztjei. Szintén a könnyedebb vonalat erősíti a cseh A ravasz főaknász: a szerző itt – maga is ravaszul – még az első bekezdésben letudta a patetikus tiszteletköröket (szerintem még rá is nyomta a ceruzát, annyira inkongruens a bevezetés és a tulajdonképpeni történet viszonya), majd elmesélt egy igazán jópofa anekdotát a megszállás idejéből. Végül a Pokolraszállás magyar írója szokatlan megoldást választott: már-már fekete humorba hajló realizmussal mutatja be, hogyan züllik le egy ország a háborúban.

Kihagytam eddig a japán novellát, A nyár virágát: ezt a művet nem csak besorolni nehéz, de írni sem könnyű róla. Ezért inkább a tényekre szorítkozom: a hirosimai bombatámadás utáni órák kegyetlenül őszinte beszámolójáról van szó.

>!
Frda
Bart István (szerk.): Pokolraszállás

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról

Teljes sokk. . .
Újra és újra beleszeretek az orosz irodalomba, a második világháború témájába.
A két abszolút befutó elbeszélés nálam (meglepő módon oroszoktól) az Iván gyermekkora, és a Kisleányom-Életem volt, szorosan mögöttük harmadikként az Esther kapott helyet.
Megrendítő és gyönyörű idézetek, hátborzongatóan valós sorok.
Egyszerűen tökéletesek. Nem adható hozzájuk, és nem vehető el belőlük semmi.
Nem szokásom a 19.-20. századi kincseket a mai könyvekhez hasonlítani, ám most megteszem.
Bármennyire kedvenc is a The song of ice and fire, vagy épp az Ambrózy báró esetei , de fényévekkel le vannak maradva a régi csodáktól…

>!
Wiggin77 P
Bart István (szerk.): Pokolraszállás

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról

Kiváló gyűjtemény, egy-két gyengébb novella akad benne, de a többség nagyon jó, néhány pedig egyenes felejthetetlen kedvenccé vált. Van bennem egy hülye tartás az orosz írásoktól (ami most már sokadik alkalommal bizonyul feleslegesnek), ezért is meglepő ,hogy a legjobban Csukovszkij megható novellája tetszett – nagyon szép történet az ostromlott, szenvedő Leningrádból. A legjobbak között van Cecil Scott Forester „A túsz” című írása, Faulkner „Két katonája”, Kessel meglepő befejezésű „Behajózás, irány Giblartár” című novellája is. De sokáig emlékeszni fogok az Esther című történetre is, mint ahogy a mesteri atmoszférájú „Germán vakáció”-ra is, melyben pattanásig feszülnek az idegek egy volt SS-katonának egy olasz kisvárosba tett látogatása közben.
Nagyon tetszett, hogy a különböző nemzetiségű írók a háború, az oly sok történetben gazdag háború más-más aspektusát ragadták meg, más-más hangulattal. Haláltábor, ostromlott város, bevonulás, szenvedés… képek a szörnyű világégésből.
Ajánlott olvasmány.

>!
HSzabolcs28
Bart István (szerk.): Pokolraszállás

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról

Második világháborús elbeszélések, némelyikük döbbenetesen jó! Érdemes elolvasni.

>!
narziss
Bart István (szerk.): Pokolraszállás

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról

Bruno Apitz Esthere volt a kedvencem a kötetből. (ötös)

>!
valdav
Bart István (szerk.): Pokolraszállás

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról

Elbeszélések egyik kedvenc témámban, a második világháborúról. Nagyon változatos tematikájú, stílusú, szemszögű (német is!) válogatás. Kedvenceim: A túsz és Ház a tónál.

>!
P_Misaly
Bart István (szerk.): Pokolraszállás

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról

Vannak hihetetlenül jó, jó és kevésbé jó novellák a kötetben, de simán a jobbféle darabok vannak többségben. Az ideológiai agymosás, amitől azért tartottam (a könyv mégiscsak az államszocializmus „fénykorában” lett kiadva), hál'istennek elmaradt és ez alól az oro… szovjet írók beválogatott elbeszélései sem kivételek. Az Iván gyermekkora, ami Tarkovszkijt is megihlette, különösen tetszett, de számomra A túsz c. novella volt a tetőfok.


Népszerű idézetek

>!
Frda

Visszaadom neked, amit tőled
kaptam. Te kinyitottál előttem egy ajtót, és átvezettél a küszöbön. Még egy kis lépés, Esther, és én is átkísérlek egy küszöbön, és meglátod, hogy ez ugyanaz.
A kettő egy, és ugyanaz.

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról

>!
Frda

De nem hittem, hogy még találkozunk… Milyen furcsa minden… Milyen furcsa, hogy meghalok…
– Nem hal meg – mondtam.
– Én is mindenkinek ezt mondtam. És mégis mind meghaltak.
– Nekem is ezt mondta. És én nem haltam meg.

141. oldal

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

Nem is tudtam, hogy sírhatnékom van, de mikor elkezdtem, nem tudtam abbahagyni. Ott ültem a katona mellett, és ríttam.

181. oldal William Faulkner: Két katona

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról

>!
Frda

Kezednél fogva vezet, akár ha menüethez kérne fel, aztán amikor az utolsó fájdalomhullám végigráng rajtad, émelyítő jóllakottsággal mosolyog: „Kérem a következőt!" … Nálatok ilyen halál járja. Érzem a közellétét. Csak azt nem tudom, hova visz…

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról

>!
Frda

Csak lehunytam a szemem, és előttem termett. Összehúzta rajtam a pufajkát… Vizet hozott… Kényszerített, hogy felálljak, amikor azt gondoltam, hogy már nem állok fel többé, kényszerített élni, amikor kész voltam meghalni…

138. oldal

Bart István (szerk.): Pokolraszállás Elbeszélések a második világháborúról


Hasonló könyvek címkék alapján

Mirko Kovač: Nives Koen rózsái
Miodrag Bulatović: Két ördög között
Veljko Kovačević: Gavro megpróbáltatásai
Mihailo Lalić: Siralomhegy
Mihailo Lalić: Gonosz tavasz
Mihailo Lalić: A sötétség sugara
Mirko Kovač: Égbéli jegyespár
Mirko Kovač: Város a tükörben
Miodrag Bulatović: Égre száll a vörös kakas
Ognjen Spahić: Boldogság tengere