Róka ​a körben 12 csillagozás

Bársony István: Róka a körben

A kötet népszerű írója szívesen vadászott, szerette az erdőt és a benne élő állatokat….Ez a könyv válogatást nyújt legszebb természetfestő írásaiból, amelyekben az erdő életének vidám vagy éppen tragikus pillanatairól ad hírt.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
ISBN: 978963398876
>!
Móra, Budapest, 1979
180 oldal · ISBN: 9631115305 · Illusztrálta: Urbán László

Enciklopédia 13


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 4


Kiemelt értékelések

Joditti>!
Bársony István: Róka a körben

Tetszett. Szép leírások vannak a könyvben, az ember komolyan az erdőben érezheti magát. Elég sok régi szó szerepel benne, nekem a búbos pacsirta elnevezése tetszett a legjobban. Nem tudtam, hogy pipiskének is hívják (mint kiderült az Alföldön).

Na meg a másik, hogy a tündérmesék, a tündérrózsákon üldögélő tündérektől származnak :)

Kár!! hogy olyan rövid.

loz>!
Bársony István: Róka a körben

Bár általában nem szeretem a hosszadalmas leírásokat, ezekhez a rövid elbeszélésekhez pontosan illik ez a stílus. Nem is szabad egyszerre kiolvasni a könyvet, nem arra való. Minden része egy-egy rövid utazás. Néha szívesen ültem volna én is egy réten olvasás közben, néha pedig úgy éreztem, hogy ott ülök. Remek kikapcsolódás, szép képek. Tetszett a nyelvezete is. Néhány szót ki kellett szótárazzak. Mindig tanulok valami jókis régies szakszót ezekből a könyvekből.


Népszerű idézetek

Ibanez P>!

A nádas és a mocsár zenekarában benne van a leggyönyörűbb daltól kezdve a bús bömbölésig minden hangárnyalat. A vadlúd gágog-geggen, gagyog. A vadruca hápog-sápog. A szárcsa gurrog. A vöcsök kacag, sikkant. A szerkő kerceg. A szélkiáltó tilinkózik. A gém recsegve vakkan. A bíbic sír-jajong. A kardcsőrű sneff fuvolázik. A vízicsibe pittyen. A mocsári szalonka csekken. A nádirigó karicsál-vartyog. A fülemülesitke csuda finom változatokkal koloratúrázik. A fütyülő sneff élesen tyütyűzik. A bölömbika ümmögve fújja a búgó nászdalát… És ott vannak a ritkán vagy soha meg nem szólalók: a cankók, a lilék, a godák, a gólyatöcsök, a batlák, a kanalas gémek meg a tipikus nádi rablók, a rétihéják, amelyek lágyan lendülve úsznak a nádas felett, és feldúlják a fészkeket, elorozzák belőlük a tojást, megfojtják a fészken ülő madarat, de a hangjukat sohasem hallani; némák, mint a surranó kísértet.

Kapcsolódó szócikkek: bíbic · bölömbika · gém · gólyatöcs · lile · mocsár · nádirigó · szárcsa · vöcsök
Ibanez P>!

Itt van a vénasszonyok nyara. Már nem forró, csak langyos, mint a kialvó szerelem. Az ég derűs kékségére is mintha egy kis szomorúságot igyekeznék rácsempészni a földi hervadás, amely a fák lombozatát ritkítja, tarkítja, és zörgősre szárítja a kukoricaszárat. Gyönyörű ez a magyar ősz, amikor a letarolt mezőkön elterül az isteni nyugalom, és a virágzás buja bokrétái már emlékezéssé válnak. Csak annál jobban megörül a szemünk az égszínkék katángnak, az itt-ott még pirosló pipacsnak, a sötétlila-kék szarkalábnak, a bágyadtan fehér székfűvirág egy-egy csomójának. A barázdákon fekete varjak sürgölődnek.

loz>!

Az egész madár nem sokkal nagyobb, mint azok az izgatott rigók, amelyek most jóléti bizottsági ülést tartanak amott, a szélső fákon. Egy törpesólyom az; mindenestül is alig akkora, mint az ember ökle.

Ő reggelizik

loz>!

Óvatosan járom a rétség süppedőit. Ameddig ellátok, ember nem kerül a szemem elé. Felséges magány ez, amelyben tökéletesen a magamé lehetek. Nincs, aki nyűgözzön, akivel törődnöm kellene. Óraszámra bújhatom a nádast, a zsombikost, a rétség szigeteit, embernyomra sehol sem akadok. Mintha utolsónak maradtam volna a fajtámból, olyan igazán egyedül vagyok.

A nagy zsombik között

Kapcsolódó szócikkek: nádas
Kasztór_Polüdeukész>!

A vadlúd gágog-geggen, gagyog. A vadruca hápog-sápog. A szárcsa gurrog. A vöcsök kacag, sikkant. A szerkő kerceg. A szélkiáltó tilinkózik. A gém recsegve vakkan. A bíbic sír-jajong. A kardcsőrű sneff fuvolázik. A vízicsibe
pittyen. A mocsári szalonka csekken. A nádirigó karicsál-vartyog. A fülemülesitke csuda finom változatokkal koloratúrázik. A fütyülő sneff élesen tyütyűzik. A bölömbika ümmögve fújja a búgó nászdalát… És ott vannak a ritkán
vagy soha meg nem szólalók: a cankók, a lilék, a godák, a gólyatöcsök, a batlák, a kanalas gémek meg a tipikus nádi rablók, a rétihéják, amelyek lágyan lendülve úsznak a nádas felett, és feldúlják a fészkeket, elorozzák belőlük a
tojást, megfojtják a fészken ülő madarat, de a hangjukat sohasem hallani; némák, mint a surranó kísértet.

Tündérrózsa

Kapcsolódó szócikkek: bíbic · bölömbika · gólyatöcs · kanalasgém · nádirigó · szárcsa
Kasztór_Polüdeukész>!

A százados fák mély álomba merülve várták vissza a tavaszt, amely most a föld túlsó oldalán kacérkodik valahol a lepkeszárnyú orchideákkal. Susogó beszédjük, amivel a lombok idejében telebúgják a hallgatódzó fület,
végképpen elnémult. Annyi volt minden nesz, hogy néha lehullott egy-egy maroknyi hó a magas ágakról, s olyankor halk, siket zörrenés támadt egy pillanatra, de azt is nehéz volt kitalálni, hogy melyik irányból jött.

Egy szürke alak jelent meg az erdő szélén, s óvatos, ravasz pofáját előrenyújtva nézett széjjel a havas tájon.

Egy vén farkas volt az. Bősz és kegyetlen természetű. Vastag nyaka nem közönséges erőt sejtetett. Bundája szinte fölborzolódott a válla körül, s attól még egyszer olyan szélesnek látszott az eleje. Szeme zöldes fényben pislogott.
Első lábát nekifeszítette a havas földnek; lapos, hosszú fejét kissé lehajtotta, előrenyújtotta, úgy figyelt. Kibámult a ködös síkságra, amelyen mindössze néhány hólepte cserbokor fagyoskodott.

Ketten odakint

Kasztór_Polüdeukész>!

Nagy a nyugalom különben mindenütt. Se légy, se szúnyog, ami alkalmatlankodnék. De azért mégse tökéletes a békesség. A róka bosszúsan kapja fel a fejét, s nekikap éles, hegyes fogával a combja hajlásának. Háborgatják a
vendégei: az apró, fekete ugróművészek. Ravaszdi halk vakkantással fejezi ki haragos indulatát, s mikor elmúlik rossz érzése, unottan dől vissza fekvőhelyére.

Ejnye, be hűvös van! Nem is alvás ilyenkor az alvás, csak olyan szundítás. Félig ébren azzal mulat, hogy megrándítja farkát; attól halk zörrenése hallik a nádnak, mint mikor egér motoszkál közte. A kicsi neszre önkéntelenül is
hegyezi a fülét a róka, pedig jól tudja, hogy nincsen itt most egér.

Megfagyott a világ. Ej de unalmas ilyenkor ez a hófehér sivatag! A szikes tavak mind jéggé dermedtek rajta; a tüdejét próbálgató szél lefújta róla a havat; olyanok most, mint egy-egy csipkézett szélű velencei tükör. Hogy csillog-
villog mind, mikor a nap rásüt. Bennük kacérkodik magamagával a napsugár.

Róka a körben

Kasztór_Polüdeukész>!

A zöld szín teljessége elhatalmasodott az erdőn, buja erőtől duzzad a világ.

A szerelem szárnyas dalnokai – apró családtagokkal megszaporodva – elteltek már szülői gonddal; a fa tökéletes lombja homályba borítja az alatta cseperedő füvet.

Nyári ég sötétkékje hajlik át az erdő sűrűjén; látom a nagy fényt, ami kápráztatva villog ki a melegség áramlatából; kint a napon ugyancsak érezném már a június erejét. De itt, a bükkösben, nincs tüze a belopódzó fénynek:
félénken bujkál a lombnyílások között az eltévedt sugár.

Hajnaltól késő estig hallani a madarak dalát, és még sincs lárma; hol megcsendül, hol elhallgat az ének; kakukkszó járja be a visszhangos völgyeket, a bokros erdőrészekben rigó fuvolázik.

Őzike

Kapcsolódó szócikkek: zöld
Kasztór_Polüdeukész>!

A türelmetlen ember a betegségig izgatottá válik a sárba ragadás érzésétől, s bolondul sietne, ami itt lehetetlen. Hát még ha a mocsár vámpírja is jelentkezik, hogy még jobban kergesse!…

A vámpír a pióca. A lápi pióca, amely különben nagyon csöndes féreg ősz idején, de ha elevenséget sejt maga körül, rögtön fickándozva siet a friss vérre. Nem kell egyéb, csak hogy a mocsárban egy kis időre megálljon a holtra
fáradt ember: a „vámpír” már teszi tiszteletét. Jön egy, jön tíz, jön száz! És mind azon igyekszik, hogy belekapaszkodjék a meleg vért kínáló elevenbe. Hozzátapad a csizmaszárhoz; ellepi a sarat járó ember tagjait, ahol éri. Utálat,
iszonyodás, amit maga iránt támaszt. Sőt még félelem is. Mert ahol elevent ér, ott megragad, mint a kullancs, és inkább kiszakad vele együtt a bőr, de el nem ereszti, hiába húznák le a testéről.

A lápi embernek, aki tud vele bánni, semmiség ez.

A nagy zsombik között

Kapcsolódó szócikkek: pióca

Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Vuk
Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása
Fekete István: Tüskevár
Ljuba Stíplová: Kisállatok esti meséje
Luc Jacquet: A róka és a gyerek
Selma Lagerlöf: Csodálatos utazás
Rigó Béla: Vuk
Végh György: Pacsaji csalafinta kalandjai
Móra Ferenc: Csilicsali Csalavári Csalavér
Fekete István: Rózsakunyhó