Egy ​ember kiugrik a repülőből 17 csillagozás

Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Előfordult veled valaha, hogy be akartál sétálni egy Dalí metszetbe? Vagy belépni egy tündérmesébe? Nyisd ki ezt a könyvet, és meg fogsz lepődni – mintha valaki hirtelen kirántaná lábad alól a valóság talaját. Barry Yourgrau ezzel a könyvvel dobbantott, méghozzá akkorát, hogy egyből fölkerült vele az irodalom dobogójára. Akár a nemrég megjelent Szexegypercesek-ben, ebben a művében is abszurd, szürreális álmaival bombázza olvasóit. Mintha Dalí és Bunuel híres filmjébe, az Andalúziai kutyá-ba csöppennénk be vele, jóllehet ő nagynevű elődeinél talán kissé könnyedebben, játékosabban bánik ezekkel az álmokkal, hol nagy, piros orrú bohócként, hol a reánk váró, utolsó jégkorszak egyetlen megmaradt korcsolyázójaként, hol pedig a nők tehetetlen játékszereként. Ezekben az álmokban minden megtörténhet: az ember beköltözik egy tehénbe, rajtakapja a feleségét egy mókussal, hóemberré változott apját hűti éveken át, sőt, ha olyan kedve támad, kiugrik a repülőből…

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2001
160 oldal · ISBN: 9639348228 · Fordította: Greskovits Endre

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

Karinthy93 P>!
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Ha valaki olvasott már Örkény István egyperceseket, az képzelje el az ő novelláit sokszoros groteszkséggel, erotikával és „ betegebbnél betegebb " álmokkal.
No azért nem szabad egy napon említeni a kettőt, mert Örkényünkből csak egy van és Ő szenzációs. És ez így van jól.
Két novellája tetszett, a Hó és az Ócska csehó, ezért kap tőlem két csillagot, bár bevallom annyira beteg és semmilyen történetek is vannak a könyvben,hogy elgondolkoztam olvasás közben, hogy egy csillagot sem biggyesztek majd ide.
Egy szerencséje van: rövidek, tömörek, könnyen olvashatóak, ( bár volt amiket így sem értettem, akaratlanul is az értelmet kerestem, mert az emberi elme már csak ilyen) így végig reménykedve és izgatottan vártam a következő írásokat.
Sajnos összességében is csalódás volt nekem, ugyanis jobbra számítottam a könyvecske hátlapján lévő nagy beharangozó reklám miatt…
Legalább az értékelésemben történjen valami, egy interjú-részletet megosztok veletek, az írót kérdezték és Ő válaszolt.
Íme:

f21.hu: Mesélne magáról? Milyen volt Dél-Amerikában gyereknek lenni? Miért költöztek már fiatal korában Amerikába? Milyen Amerikában jelenleg az élete?

B.Y.: Egész átlagosnak tűnt… Átlagosnak, nem számítva az elharapódzó faji megkülönböztetést, amit én akkoriban még fel sem fogtam igazán. Tisztán emlékszem, amikor új házba költöztünk. A kerítésen hatalmas kígyók élettelen teste lógott, amelyeket a munkások öltek meg a bokrokban. A testüket pedig még mindig rángatta az ideg. 10 éves voltam, amikor az Egyesült Államokba költöztünk. Az apám elméleti fizikus volt – Berlinben képezték ki Einsteinnel és Schrödingerrel –, de az USA több lehetőséget kínált a karrierjének.

Lenyűgözött a TV az Államokban, hiszen Dél-Amerikában még nem volt olyanunk. Rengeteget költöztünk. Fiatalként sokáig New Yorkban éltem. Az utóbbi években rengeteget utaztam a barátnőm munkája miatt. (Ő étterem- és ételkritikus.)
Viszont az amerikai álomról szólva… Hát nem is tudom. Nekem elegem van a fogyasztói társadalomból, a korporativizmusból, a szűk látókörből, az őrült politikai korrupcióból, a rasszizmusból és a döbbenetes társadalmi egyenlőtlenségből, ami az utóbbi néhány évtizedben fajult el Amerikában.

f21.hu: Mikor került közelebbi kapcsolatba az irodalommal? Mikor kezdett írni? Milyen benyomások vezették ilyen stílusú egyperces novellákhoz?

B.Y.: Gyerekként nem szerettem olvasni, viszont mesélni annál inkább. Csak az egyetem után kezdtem el komolyan foglalkozni az olvasással és az írással, miközben portásként dolgoztam a Harvard Egyetem könyvritkasági tárában. A világ egyik legbriliánsabb könyvtára a Harvardé. Egész héten nem csináltam mást, csak olvastam és nagyon csúnyán néztem azokra, akik megzavartak ebben, mert arra vártak, hogy tegyem a dolgom. Szörnyen elszigetelt portás voltam. Egy irodalmi folyóiratban olvastam egy novellát, ami szemlátomást egy álomnaplóból merítkezett. Ezután kezdtem el írni.
Még ezelőtt dolgoztam egy újságnál mint riporter. Egy csapnivaló, lassú riporter, akit majdnem ki is rúgtak. De legalább tanultam egy s mást a rövid, ám velős megfogalmazásról. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy rövid, fiktív, álomszerű történeteket fogok írni, amelyekben a képzeletem arra barangolhat, amerre csak akar. Emellett vicces is akartam lenni, mégis tömören és hevesen írni. Cocteau valami olyasmit mondott a fantasztikus filmkészítésről: ha azt akarod, hogy az emberek elhiggyék a fiktív elbeszéléseket, nagyon konkréttá kell tenned a részleteket is. Úgyhogy ezt tűztem ki célul. Ötvözni akartam a fiatal Woody Allent és Monty Pythont Borgesszal és Isaac Babellel. Olyan nagyszerű gyerekkönyveket, mint a Szél lengeti a fűzfákat egy újság tényszerűségének érzésével.

f21.hu: Sokan mondják önre, hogy őrült, de többen, hogy lángelme. Természetesen mind a kettőt jó értelemben. Ezt rövidke novelláinak groteszksége váltja ki az emberekből. De mi rejlik ilyen írások mögött, milyen személyisége van annak az írónak aki ilyet papírra vet? Erősen erotikus és szatirikus novelláit Ön átélte és hozzácsatol egy mesés történetet, vagy tényleg álmok, ahogy mondják?

B.Y.: Néhányan azt kérdezik tőlem, szívok-e marihuánát miközben írok. A válasz nem. (Elég őrült vagyok anélkül is.) Azt hiszem a történeteim az elmém működését tükrözik. Mindig is – ahogy mondani szokás – rendkívül színes fantáziám volt, és mindig is szerettem a vicceket. Úgy gondolok magamra, mint egy vallomásos költő és egy komikus keresztezése. Mindkét hivatás a képzeletére hagyatkozik és mindkettő a legszemélyesebb érzelmeit használja fel munkája során. Sosem használom a valós álmaim a munkáimban, mégis a világukban működöm. Nyitott szemmel álmodom igazán.
f21.hu: ” Egy ember… Egy ember…” Hihetetlen a szereplői személy a novellákban… Annyira egyedi. De vajon ki ez az “egy ember”, talán Ön? Tud valaki határozott életmódot követni, ha álmokban él?

B.Y.: Igen, ez az „egy ember” én vagyok, igazán intim módon, ahogy a szereplői személy is jómagam. A belső énem. Egy mélyről jövő lírai én, amelyet a legtitkosabb vágyaim és félelmeim alkottak. A munkám egy képlékeny, széles érzelmi skálán mozgó önéletrajz – költői túlzásokba és fantasztikumba csomagolva.

f21.hu: Sok novellában említi meg édesapját, édesanyját, családtagjait. Érdekes, hogy ezekben a “családias” novellákban legtöbbször gyermekként jelenik meg Ön, csak fiatalon volt családcentrikus vagy később is?

B.Y.: Az az igazság, hogy a testvéreim (van egy ikertestvérem és egy öcsém) ritkán tűnnek fel az írásaimban. Viszont az anyám és az apám annál többször, mivel ők már nem élnek. Halottakat nem sértek meg azzal, amit írok (remélem). De az élők olyan könnyedén megbántódnak! Rendkívül heves családi életet tudhattunk magunkénak. Az apám elég bonyolult ember volt. Ő és az édesanyám velem vannak ma is, őrzöm őket a gondolataimban és a szívemben. Én hiszek abban, hogy a gyerekkorunk elkísér minket egész életünkön keresztül, annak ellenére, hogy sokszor eltemetjük magunkban. Picasso vagy talán valaki más mondta, hogy a művész az, aki szoros érintkezésben marad a gyerekkorával. („Minden gyerek művésznek születik. A probléma művésznek maradni, miközben felnövünk.” ) Ez tökéletesen igaz rám. Bár felnőttnek lenni, miközben sok szempontból még mindig gyerek vagy, néha sok problémát okoz. Ezt be kell vallanom.

f21.hu: Hány nyelvre fordították le műveit?

B.Y.: Négyre. Japánra, mandarinra, magyarra és hollandra.

f21.hu: Mit üzen a magyar fiataloknak?

B.Y.: Élvezzétek ki a fiatalságotok! Bárcsak én is újraélhetném. De komolyabbra fordítva a szót: az amerikaiak mintha törekednének az értelmetlen rasszizmusra és a hatalmas méreteket öltő kollektivizálásra. De biztató, hogy a fiatalok egyre inkább szembemennek ezzel. Remélem a magyar fiatalok is hasonlóképpen cselekednek…

Kkatja P>!
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Hmm, sokat akart markolni, de valahogy kifolyik a keze közül ez a sok szürrealitásból született, elvontban növesztgetett és abszurdba csomagolt zöldség, és elszivárog a semmibe, ezáltal elérve célját, (vagy sem ki tudja, talán még Barry sem) miszerint sok szónak is csak egy a vége…

Sok apró nyúlbogyónyi agymenés, melyek néhol emlékeztettek Danyiil Harmszra, de ő azért sokkal jobban tolta ezt az ipart. Barry mintha a befüvezett álmait szedte volna össze e kis könyvecskében, szinte látom, ahogy reggelente kissé izzadságszagúan, de izgatottan koncentrálva macskapar, miközben csalogatja elő elméjéből a legelrejtettebb apró kis fintorokat is… máskor meg tojik rájuk, valamit odabiggyeszt a hiányzó lánchoz és a lovak közé csap, zabáljatok marhák. :)
Volt egy-két pörfekt, sok tetszett, számos hidegen hagyott, néhány elbűvölt, de a többség csak unalomba hajló ásítással fogadtatott.
Nemtom, de hogy zakkant az biztos, és aki ezt szereti, az olvassa… ha akarja.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2001
160 oldal · ISBN: 9639348228 · Fordította: Greskovits Endre
5 hozzászólás
sztimi53>!
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Nem tudom ez a Yoghurt nevű író mit szívott, de érdekes anyag lehet, nem biztos, hogy ki merném próbálni. Hatására elém tárja bizarr látomásos prózáját. Van kevés nagyon jól sikerült, sok közepes, némely (számomra) érthetetlen és akad egy-két rosszabb. A kedvencem az angyalos, ahol a zene jelenti a megváltás. Arra használtam, amire való. Kikacsintásra két nagyobb lélegzetű mű között.

2 hozzászólás
Morpheus>!
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Yourgrau csak egy blöff-író, aki az álmait és a hallucinációit írja le és tárja a nagyközönség elé. A tudatalattija nem mondom, hogy hétköznapi, de ez önmagában kevés. Gyorsan olvasható és felejthető egyaránt. :)

Stone>!
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Egy nő bement a szobába és kijött a fürdőből, kezében a könyvvel, amit egy beszívott író írt. Letette az asztalkára, majd belelapozott és hátradőlve elolvasta a legutolsó lapig. Utána még lapozott párat, de már csak a levegőt kaparta ujjaival. Kis adagokban nagy dózisokkal eszmét követve veti lapjaira látomásait, vagy álmait. Érdekesek, ha akarom van értelmük, ha akarom nincs. Akaratlanul is értelmet keresek, mert az emberi elme már csak ilyen. Érdekes kísérleti könyv, hamar elolvasható.

JamiC>!
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Hát… valóban olyan, mintha besétálnál egy Dalí metszetbe.
Elvesznek a megszokott világ fókuszpontjai, a valóság elgörbül egy pillanat alatt.
Az első néhány novella elolvasása után véglegesen le akartam tenni, de aztán majdnem mindet elolvastam. Furcsa, mert egy idő után egészen könnyen beletörődik az ember olvasás közben, hogy semmi nem úgy van, ahogy alapesetben gondolná, és hogy attól, hogy nem folytatódik a novella tovább, még nincs vége a történetnek.
Lehet, hogy majd valamikor újra nekifutok.

Christine_>!
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Valaki nagyon Egypercesek2 akart lenni, annyira nem sikerült…

Anó P>!
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Annyira nem érzem zseniálisnak az írót, ahogy a fülszövegben is felmagasztalják! Rövidke elbeszélései időnként morbidak, máskor szürreálisak, vagy olyanok, mint amit egy bőséges, zsíros-véres disznótoros vacsora után összeálmodhat az ember:)
Néhány tetszett azért, de igazán mély nyomot nem hagytak a lelkivilágomban.

Mandragoria>!
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Érdekes, rövid, szinte egyperces álmok, mondatfoszlányok, másodpercnyi felvillanások gyűjteménye ez a vékony kötet, ennek ellenére rendkívüli módon képes kiteríteni az embert! Egy-két kivételével mindegyik írás alig 2 oldalon helyezkedik el, néhány pedig mindössze 10 sor, mégis maradéktalanul igaz rájuk, hogy valami valóságon felülit sugall.
A főszereplő mindig „egy ember”, aki valami lehetetlen dolgot művel. A lezárás sokszor nyitott, olyan „semmilyen”, néha valami konkrét lehetetlenség, a benyomás pedig mindig kényelmetlen.
Bár a vélemények nem épp pozitívak róla (persze mindenképpen igényel némi abszurdra való hajlamot), nekem igen csak elnyerte tetszésem. Kellőképpen abszurd és groteszk, de azért a Dalí-metszet mivolta nem eredeti-eredeti Dalí-metszet hatását kelti, annál azért több kell, de kikapcsolódásnak és némi írásgyakorlat ihletét adó szösszenetnek igen kiválóak! Két felvonásban adagoltam be, de ez inkább az a fajta, hogy ha az ember épp kiakadós kedvében van, akkor lekapja a polcról, és elolvas egy novellát, aztán mindjárt felderül, mert kiderül számára, hogy bizony vannak nálánál sokkal nagyobb szerencsecsomagok is ezen a Földön! Ezt követően fellélegzik és hálát ad, hogy ő nem abba a világba született. Aztán esetleg belemerül még egybe, szörnyülködik, esetleg nevet, majd fintorog, és megnyugszik.
Mindenképpen újraolvasós!

vikiniki2>!
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Elképesztően szokatlan, morbid, néhol obszcén és sokszor érthetetlen írások gyűjteménye. Egy írás volt benne, ami tényleg megfogott, de sajnos csak ezért nem volt érdemes elolvasni az egész könyvet.


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

DEMOISELLE
Az ágyban fekszem egy lánnyal, akinek torz a feje. Legbelül azonban érzem, hogy ha valóban alapos munkát végzek, ha valóban úgy fölizgatom, ahogy még eddig soha senki, akkor a vonásai a helyükre kerülnek. Messiási élvezettel vetem magam bele a feladatba. Egy francia esztéta kiszámított választékosságával végzem az előjátékot; egy zen buddhista mester állhatatos egykedvűségével döfölök, időtlenül és higgadtan; aztán hirtelen felgyorsítom a dolgot – favágó egy vadonatúj Cadillacben. Végigdübörgünk a tengerparti úton! Gyönyörünk rózsája szétszakad fölöttünk, forró sziromzuhannyal áztat bennünket. Szédülten válunk szét, s én azonnal cigarettáért nyúlok, hogy ünnepeljek. A lány feje most már tökéletesen a helyén van, ahogy számítottam. Hihetetlen, de a lába még mindig hátrafelé néz.
    Bosszankodva nyomom el a cigarettát, és megint átölelem a lányt. Ezúttal nem lesz hiba! Az utolsó percben magam felé kormányozom, és akár egy olajfúró torony, újra eljátsszuk az olaj felfedezését. Én feltörök, ő elalél. Kihúzódom összeroskadt teste alól, és zihálva a megerőltetéstől kotorászom a takaró alatt. Ellenőrzöm a sarkát, ellenőrzöm a fenekét, majd lihegve és megnyugodva felülök. Minden ugyanabba az irányba mutat. Köztünk, most ébredek rá, a melle is. Az istenverte melle a háta közepéből áll ki! A párnákra dőlök, mogorván meredek magam elé.
    Így megy ez egész délután. Amikor rendben a melle, a keze van rossz helyen. Amikor a keze rendben, a farpofája a hasa alá kerül. Végül reménytelenül összekeverednek a testrészei, és én feladom. Elnyúlok a padlón végképp kifacsarva, önbecsülésem romokban.
     Ő a szekreternél ül, dudorászik magában, miközben groteszkül kicsavarodott kézzel fésüli hosszú, vörös hajzuhatagát. Ken még egy kis rúzst az ajkára: gyakorlott ujjbegyét egyszer-kétszer végighúzza gerince legfelső dudorán, ahol most éppen a szája van. Nézem, ahogy öltözik, összekutyult anatómiája ellenére sietősen és ügyesen – valakivel találkoznia kell. Amikor végez, odalép hozzám, és kitekeredik, hogy kezét az arcomra tegye.
     – Kösz… – mosolyog, és amit látok az arcából az arcából, azt tükrözi, hogy arra gondol: mosolyával kell jeleznie, milyen pompásan érzi magát. A mosolygó rész áttetsző az elégedettségtől. – Egyszerűen klassz volt… – De akár ezt is mondhatta volna: „Legközelebb több szerencsét.” Komoran nézem, ahogy kivonul, testének le nem tisztult kubizmusa csúfot űz képességeim nagyszerű hagyományából.

35-36. oldal

gwyneira>!

KERT

Külföldi lány érkezik hozzánk. Nagyon kedves, és láthatóan nagyon magányos is. Hallom, hogy éjszakánként sírdogál. Felkelek és ácsorgok, közben hallgatom, de nem tudom, mit tegyek.
Egy nap, amikor senki sincs otthon, belopózom a szobájába. Szívem kalapál. Odalépek a szekrényhez, és remegő kézzel vizsgálom át a ruháit. Odamegyek a makulátlan ágyhoz. Lábánál áll az a kék, virágos utazóláda, amelyet mindannyian megcsodáltunk érkezése napján. Pillanatnyi gondolkodás után felnyitom a fedelét. A ládában cserepek sorakoznak: bennük lágy színű kis virágok nőnek. Árnyalataik olyan finomak, amilyeneket még sohasem láttam; illatuk pompás és szokatlan. Lecsukom a fedelet, furcsa izgalommal.
Aznap éjjel ébren fekszem, hallgatózom. Hallom a lányt. Felkelek, az ajtómhoz lépek, ott ácsorgok. Aztán kimegyek a sötét folyosóra, az ajtajához. Hallgatózom. Finoman próbálkozom a kilinccsel.
A kék láda előtt térdel. Nyitva van. A lány mezítláb van, és fehér hálóinget visel. Hátrafordítja a fejét, amikor a nevén szólítom. Könnyek csorognak az arcán a holdfényben. Arra gondolok, hogy rendkívüli szépség.
– Valami baj van? – suttogom.
Rám néz és a fejét rázza.
– Csak öntözöm a virágaimat – mondja halkan.

73-74. oldal

virrasztó>!

Enyém a világ utolsó csomag cigarettája, de nincs gyufám.

17. oldal, Femme Fatale

Anó P>!


Megyek az állomásra a barátnőm elé. Mindenféle sálat viselek,mert hideg van. Havazik. A vonat begördül, de a barátnőm nincs rajta. A hógolyókkal beborított kalauz tájékoztat, a barátnőm anélkül,hogy szólt volna, plasztikai műtétet végeztetett magán, mely nem sikerült, és most túlságosan szégyelli magát ahhoz, hogy a szemem elé kerüljön.
Hazamegyek, vegyes érzelmek tömege csatázik bennem. Mindenkit megbámulok, akin kötést látok,hátha titokban jött, a busszal.
Otthon eszembe jut, hogy a telefon a mélyhűtőben van. Kiveszem. A hallgató barna és fonnyadt, mint az öreg saláta. De a belseje valószínűleg jó még. „Ez jó lenne neki a bőrátültetéshez” – gondolom. Megnyitom a mosogató csapját, és hozzálátok, hogy letisztogassam a hallgatót. A telefon megcsörren a kezemben. Nem veszem föl, meg akarom lepni. A csörgés sokáig folytatódik. Kezdek bűntudatot érezni. És ha tényleg szüksége van rám? Elmegy a kedvem a meglepetéstől, és végül elrontom a telefont, mert véletlenül letöröm egy darabját.
Kimegyek a fürdőszobába és elkeseredésemben csomókat kötök a sálakra. Kopognak a bejárati ajtón. A kalauz jön be csöpögve és megkérdi:
– Tényleg nem ismertél meg?

virrasztó>!

CSONTOK
Nem tudok aludni. Furcsának érzem a párnát. Kinyitom, csontokkal tömték meg. Fehérek, és úgy festenek, mintha apró állatok csontjai lennének.
Kint találom magam az éjszakában, egy utcán viszem a fehér csontos zsákot. A hold sötét árnyékfoltokat vet a sövényeknél. Az egyiknél egy lány ül. Fehér ruhát visel, a szeme finom arcához képest nagyon sötét és hatalmas. Az az érzésem támad, hogy valami helyrehozhatatlan szomorúság van az életemben. Leülök mellé a fűbe, és tapintatos, komor részvéttel lesütöm a szemem. A kezét mutatja. Két ujja hiányzik. Letesszük kettőnk közé a zsákot, majd lassan és gyámoltalanul átvizsgáljuk kényes, zörgő tartalmát.

72. oldal

virrasztó>!

DAL
Egy ember eltéved a viharban, és különös kocsmára akad. Italával leül egy félreeső asztalhoz, és nézi az ismeretlen utcákra zuhogó esőt. Kabátja zsebéből ceruzát vesz elő, egy másik zsebben talál papírt is, és megpróbál térképet készíteni arról, hol is lehet. De nem tudja kitalálni: a térképnek semmi értelme. Áthúzza. A szél kegyetlenül zörgeti az ablaktáblát. Az ember a kezébe támasztja az állát, és lustán dúdol néhány sort egy dalból, mely eszébe jutott. Ez egészen szívderítő eredménnyel jár. Az ember felvidulva elteszi a papírt, és visszamegy a pulthoz még egy italért.
– Jól van, feladom, hol vagyok? – kérdi a csapost, és előzékenyen adja az elkeseredettet.
A csapos hátranéz rá a csillogó palackok sorától.
– Szép kis dalt énekelt – mondja. A férfi hátrahőköl, és hitetlenkedve néz a csaposra. A csapos megnyom egy gombot, és ebben a pillanatban eláll az eső.

26. oldal

virrasztó>!

Vízbe fúlt emberek raja úszik el mellettünk, lelkük kis virágcserepe tejfehér, tetovált mellükön áll.

40. oldal, Hajótörés


Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Auster: Utazások a szkriptóriumban
Kurt Vonnegut: Míg a halandók alszanak
Joseph Heller: A 22-es csapdája
William Steig: Shrek
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága
Örkény István: Tóték
Kurt Vonnegut: Isten hozott a majomházban!
James Thurber: A fehér szarvas
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije