Egy ​ember kiugrik a repülőből 16 csillagozás

Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Előfordult veled valaha, hogy be akartál sétálni egy Dalí metszetbe? Vagy belépni egy tündérmesébe? Nyisd ki ezt a könyvet, és meg fogsz lepődni – mintha valaki hirtelen kirántaná lábad alól a valóság talaját. Barry Yourgrau ezzel a könyvvel dobbantott, méghozzá akkorát, hogy egyből fölkerült vele az irodalom dobogójára. Akár a nemrég megjelent Szexegypercesek-ben, ebben a művében is abszurd, szürreális álmaival bombázza olvasóit. Mintha Dalí és Bunuel híres filmjébe, az Andalúziai kutyá-ba csöppennénk be vele, jóllehet ő nagynevű elődeinél talán kissé könnyedebben, játékosabban bánik ezekkel az álmokkal, hol nagy, piros orrú bohócként, hol a reánk váró, utolsó jégkorszak egyetlen megmaradt korcsolyázójaként, hol pedig a nők tehetetlen játékszereként. Ezekben az álmokban minden megtörténhet: az ember beköltözik egy tehénbe, rajtakapja a feleségét egy mókussal, hóemberré változott apját hűti éveken át, sőt, ha olyan kedve támad, kiugrik a repülőből…

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2001
160 oldal · ISBN: 9639348228 · Fordította: Greskovits Endre

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Hmm, sokat akart markolni, de valahogy kifolyik a keze közül ez a sok szürrealitásból született, elvontban növesztgetett és abszurdba csomagolt zöldség, és elszivárog a semmibe, ezáltal elérve célját, (vagy sem ki tudja, talán még Barry sem) miszerint sok szónak is csak egy a vége…

Sok apró nyúlbogyónyi agymenés, melyek néhol emlékeztettek Danyiil Harmszra, de ő azért sokkal jobban tolta ezt az ipart. Barry mintha a befüvezett álmait szedte volna össze e kis könyvecskében, szinte látom, ahogy reggelente kissé izzadságszagúan, de izgatottan koncentrálva macskapar, miközben csalogatja elő elméjéből a legelrejtettebb apró kis fintorokat is… máskor meg tojik rájuk, valamit odabiggyeszt a hiányzó lánchoz és a lovak közé csap, zabáljatok marhák. :)
Volt egy-két pörfekt, sok tetszett, számos hidegen hagyott, néhány elbűvölt, de a többség csak unalomba hajló ásítással fogadtatott.
Nemtom, de hogy zakkant az biztos, és aki ezt szereti, az olvassa… ha akarja.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2001
160 oldal · ISBN: 9639348228 · Fordította: Greskovits Endre
5 hozzászólás
>!
Morpheus
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Yourgrau csak egy blöff-író, aki az álmait és a hallucinációit írja le és tárja a nagyközönség elé. A tudatalattija nem mondom, hogy hétköznapi, de ez önmagában kevés. Gyorsan olvasható és felejthető egyaránt. :)

>!
sztimi53 P
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Nem tudom ez a Yoghurt nevű író mit szívott, de érdekes anyag lehet, nem biztos, hogy ki merném próbálni. Hatására elém tárja bizarr látomásos prózáját. Van kevés nagyon jól sikerült, sok közepes, némely (számomra) érthetetlen és akad egy-két rosszabb. A kedvencem az angyalos, ahol a zene jelenti a megváltás. Arra használtam, amire való. Kikacsintásra két nagyobb lélegzetű mű között.

>!
Stone
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Egy nő bement a szobába és kijött a fürdőből, kezében a könyvvel, amit egy beszívott író írt. Letette az asztalkára, majd belelapozott és hátradőlve elolvasta a legutolsó lapig. Utána még lapozott párat, de már csak a levegőt kaparta ujjaival. Kis adagokban nagy dózisokkal eszmét követve veti lapjaira látomásait, vagy álmait. Érdekesek, ha akarom van értelmük, ha akarom nincs. Akaratlanul is értelmet keresek, mert az emberi elme már csak ilyen. Érdekes kísérleti könyv, hamar elolvasható.

>!
JamiC
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Hát… valóban olyan, mintha besétálnál egy Dalí metszetbe.
Elvesznek a megszokott világ fókuszpontjai, a valóság elgörbül egy pillanat alatt.
Az első néhány novella elolvasása után véglegesen le akartam tenni, de aztán majdnem mindet elolvastam. Furcsa, mert egy idő után egészen könnyen beletörődik az ember olvasás közben, hogy semmi nem úgy van, ahogy alapesetben gondolná, és hogy attól, hogy nem folytatódik a novella tovább, még nincs vége a történetnek.
Lehet, hogy majd valamikor újra nekifutok.

>!
Mandragoria
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Érdekes, rövid, szinte egyperces álmok, mondatfoszlányok, másodpercnyi felvillanások gyűjteménye ez a vékony kötet, ennek ellenére rendkívüli módon képes kiteríteni az embert! Egy-két kivételével mindegyik írás alig 2 oldalon helyezkedik el, néhány pedig mindössze 10 sor, mégis maradéktalanul igaz rájuk, hogy valami valóságon felülit sugall.
A főszereplő mindig „egy ember”, aki valami lehetetlen dolgot művel. A lezárás sokszor nyitott, olyan „semmilyen”, néha valami konkrét lehetetlenség, a benyomás pedig mindig kényelmetlen.
Bár a vélemények nem épp pozitívak róla (persze mindenképpen igényel némi abszurdra való hajlamot), nekem igen csak elnyerte tetszésem. Kellőképpen abszurd és groteszk, de azért a Dalí-metszet mivolta nem eredeti-eredeti Dalí-metszet hatását kelti, annál azért több kell, de kikapcsolódásnak és némi írásgyakorlat ihletét adó szösszenetnek igen kiválóak! Két felvonásban adagoltam be, de ez inkább az a fajta, hogy ha az ember épp kiakadós kedvében van, akkor lekapja a polcról, és elolvas egy novellát, aztán mindjárt felderül, mert kiderül számára, hogy bizony vannak nálánál sokkal nagyobb szerencsecsomagok is ezen a Földön! Ezt követően fellélegzik és hálát ad, hogy ő nem abba a világba született. Aztán esetleg belemerül még egybe, szörnyülködik, esetleg nevet, majd fintorog, és megnyugszik.
Mindenképpen újraolvasós!

>!
vikiniki2
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Elképesztően szokatlan, morbid, néhol obszcén és sokszor érthetetlen írások gyűjteménye. Egy írás volt benne, ami tényleg megfogott, de sajnos csak ezért nem volt érdemes elolvasni az egész könyvet.

>!
Christine_
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Valaki nagyon Egypercesek2 akart lenni, annyira nem sikerült…

>!
Anó P
Barry Yourgrau: Egy ember kiugrik a repülőből

Annyira nem érzem zseniálisnak az írót, ahogy a fülszövegben is felmagasztalják! Rövidke elbeszélései időnként morbidak, máskor szürreálisak, vagy olyanok, mint amit egy bőséges, zsíros-véres disznótoros vacsora után összeálmodhat az ember:)
Néhány tetszett azért, de igazán mély nyomot nem hagytak a lelkivilágomban.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

DEMOISELLE
Az ágyban fekszem egy lánnyal, akinek torz a feje. Legbelül azonban érzem, hogy ha valóban alapos munkát végzek, ha valóban úgy fölizgatom, ahogy még eddig soha senki, akkor a vonásai a helyükre kerülnek. Messiási élvezettel vetem magam bele a feladatba. Egy francia esztéta kiszámított választékosságával végzem az előjátékot; egy zen buddhista mester állhatatos egykedvűségével döfölök, időtlenül és higgadtan; aztán hirtelen felgyorsítom a dolgot – favágó egy vadonatúj Cadillacben. Végigdübörgünk a tengerparti úton! Gyönyörünk rózsája szétszakad fölöttünk, forró sziromzuhannyal áztat bennünket. Szédülten válunk szét, s én azonnal cigarettáért nyúlok, hogy ünnepeljek. A lány feje most már tökéletesen a helyén van, ahogy számítottam. Hihetetlen, de a lába még mindig hátrafelé néz.
    Bosszankodva nyomom el a cigarettát, és megint átölelem a lányt. Ezúttal nem lesz hiba! Az utolsó percben magam felé kormányozom, és akár egy olajfúró torony, újra eljátsszuk az olaj felfedezését. Én feltörök, ő elalél. Kihúzódom összeroskadt teste alól, és zihálva a megerőltetéstől kotorászom a takaró alatt. Ellenőrzöm a sarkát, ellenőrzöm a fenekét, majd lihegve és megnyugodva felülök. Minden ugyanabba az irányba mutat. Köztünk, most ébredek rá, a melle is. Az istenverte melle a háta közepéből áll ki! A párnákra dőlök, mogorván meredek magam elé.
    Így megy ez egész délután. Amikor rendben a melle, a keze van rossz helyen. Amikor a keze rendben, a farpofája a hasa alá kerül. Végül reménytelenül összekeverednek a testrészei, és én feladom. Elnyúlok a padlón végképp kifacsarva, önbecsülésem romokban.
     Ő a szekreternél ül, dudorászik magában, miközben groteszkül kicsavarodott kézzel fésüli hosszú, vörös hajzuhatagát. Ken még egy kis rúzst az ajkára: gyakorlott ujjbegyét egyszer-kétszer végighúzza gerince legfelső dudorán, ahol most éppen a szája van. Nézem, ahogy öltözik, összekutyult anatómiája ellenére sietősen és ügyesen – valakivel találkoznia kell. Amikor végez, odalép hozzám, és kitekeredik, hogy kezét az arcomra tegye.
     – Kösz… – mosolyog, és amit látok az arcából az arcából, azt tükrözi, hogy arra gondol: mosolyával kell jeleznie, milyen pompásan érzi magát. A mosolygó rész áttetsző az elégedettségtől. – Egyszerűen klassz volt… – De akár ezt is mondhatta volna: „Legközelebb több szerencsét.” Komoran nézem, ahogy kivonul, testének le nem tisztult kubizmusa csúfot űz képességeim nagyszerű hagyományából.

35-36. oldal

>!
gwyneira

KERT

Külföldi lány érkezik hozzánk. Nagyon kedves, és láthatóan nagyon magányos is. Hallom, hogy éjszakánként sírdogál. Felkelek és ácsorgok, közben hallgatom, de nem tudom, mit tegyek.
Egy nap, amikor senki sincs otthon, belopózom a szobájába. Szívem kalapál. Odalépek a szekrényhez, és remegő kézzel vizsgálom át a ruháit. Odamegyek a makulátlan ágyhoz. Lábánál áll az a kék, virágos utazóláda, amelyet mindannyian megcsodáltunk érkezése napján. Pillanatnyi gondolkodás után felnyitom a fedelét. A ládában cserepek sorakoznak: bennük lágy színű kis virágok nőnek. Árnyalataik olyan finomak, amilyeneket még sohasem láttam; illatuk pompás és szokatlan. Lecsukom a fedelet, furcsa izgalommal.
Aznap éjjel ébren fekszem, hallgatózom. Hallom a lányt. Felkelek, az ajtómhoz lépek, ott ácsorgok. Aztán kimegyek a sötét folyosóra, az ajtajához. Hallgatózom. Finoman próbálkozom a kilinccsel.
A kék láda előtt térdel. Nyitva van. A lány mezítláb van, és fehér hálóinget visel. Hátrafordítja a fejét, amikor a nevén szólítom. Könnyek csorognak az arcán a holdfényben. Arra gondolok, hogy rendkívüli szépség.
– Valami baj van? – suttogom.
Rám néz és a fejét rázza.
– Csak öntözöm a virágaimat – mondja halkan.

73-74. oldal

>!
virrasztó

Enyém a világ utolsó csomag cigarettája, de nincs gyufám.

17. oldal, Femme Fatale

>!
Anó P


Megyek az állomásra a barátnőm elé. Mindenféle sálat viselek,mert hideg van. Havazik. A vonat begördül, de a barátnőm nincs rajta. A hógolyókkal beborított kalauz tájékoztat, a barátnőm anélkül,hogy szólt volna, plasztikai műtétet végeztetett magán, mely nem sikerült, és most túlságosan szégyelli magát ahhoz, hogy a szemem elé kerüljön.
Hazamegyek, vegyes érzelmek tömege csatázik bennem. Mindenkit megbámulok, akin kötést látok,hátha titokban jött, a busszal.
Otthon eszembe jut, hogy a telefon a mélyhűtőben van. Kiveszem. A hallgató barna és fonnyadt, mint az öreg saláta. De a belseje valószínűleg jó még. „Ez jó lenne neki a bőrátültetéshez” – gondolom. Megnyitom a mosogató csapját, és hozzálátok, hogy letisztogassam a hallgatót. A telefon megcsörren a kezemben. Nem veszem föl, meg akarom lepni. A csörgés sokáig folytatódik. Kezdek bűntudatot érezni. És ha tényleg szüksége van rám? Elmegy a kedvem a meglepetéstől, és végül elrontom a telefont, mert véletlenül letöröm egy darabját.
Kimegyek a fürdőszobába és elkeseredésemben csomókat kötök a sálakra. Kopognak a bejárati ajtón. A kalauz jön be csöpögve és megkérdi:
– Tényleg nem ismertél meg?

>!
virrasztó

CSONTOK
Nem tudok aludni. Furcsának érzem a párnát. Kinyitom, csontokkal tömték meg. Fehérek, és úgy festenek, mintha apró állatok csontjai lennének.
Kint találom magam az éjszakában, egy utcán viszem a fehér csontos zsákot. A hold sötét árnyékfoltokat vet a sövényeknél. Az egyiknél egy lány ül. Fehér ruhát visel, a szeme finom arcához képest nagyon sötét és hatalmas. Az az érzésem támad, hogy valami helyrehozhatatlan szomorúság van az életemben. Leülök mellé a fűbe, és tapintatos, komor részvéttel lesütöm a szemem. A kezét mutatja. Két ujja hiányzik. Letesszük kettőnk közé a zsákot, majd lassan és gyámoltalanul átvizsgáljuk kényes, zörgő tartalmát.

72. oldal

>!
virrasztó

DAL
Egy ember eltéved a viharban, és különös kocsmára akad. Italával leül egy félreeső asztalhoz, és nézi az ismeretlen utcákra zuhogó esőt. Kabátja zsebéből ceruzát vesz elő, egy másik zsebben talál papírt is, és megpróbál térképet készíteni arról, hol is lehet. De nem tudja kitalálni: a térképnek semmi értelme. Áthúzza. A szél kegyetlenül zörgeti az ablaktáblát. Az ember a kezébe támasztja az állát, és lustán dúdol néhány sort egy dalból, mely eszébe jutott. Ez egészen szívderítő eredménnyel jár. Az ember felvidulva elteszi a papírt, és visszamegy a pulthoz még egy italért.
– Jól van, feladom, hol vagyok? – kérdi a csapost, és előzékenyen adja az elkeseredettet.
A csapos hátranéz rá a csillogó palackok sorától.
– Szép kis dalt énekelt – mondja. A férfi hátrahőköl, és hitetlenkedve néz a csaposra. A csapos megnyom egy gombot, és ebben a pillanatban eláll az eső.

26. oldal

>!
virrasztó

Vízbe fúlt emberek raja úszik el mellettünk, lelkük kis virágcserepe tejfehér, tetovált mellükön áll.

40. oldal, Hajótörés


Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Auster: Utazások a szkriptóriumban
Kurt Vonnegut: Míg a halandók alszanak
Joseph Heller: A 22-es csapdája
William Steig: Shrek
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága
Örkény István: Tóték
Kurt Vonnegut: Isten hozott a majomházban!
James Thurber: A fehér szarvas
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije