Paul ​McCartney 8 csillagozás

Barry Miles: Paul McCartney

A Beatlesről évtizedeken át tudni véltünk ezt-azt, rengeteg forrásból szerezhettünk információt, ám a sajtó nem tartozik a hiteles források közé, és a Beatlesről készült filmek többsége is mese habbal. Főleg ezek a filmek felelősek azért is, hogy oly könnyedén beskatulyáztuk a Beatles tagokat…

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Legendák élve vagy halva

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
712 oldal · Fordította: Lénárt Levente

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

John Lennon


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
rilla_my_rilla
Barry Miles: Paul McCartney

Számomra is meglepő módon nagyon tetszett – ugyanis elvből nemigen szoktam olyan életrajzi regényeket olvasni, amit nem a önmagáról írt a szerző. (Visszagondolva hányszor, de hányszor mentem már el mellette könyvesboltokban, nem is fontolgatva, hogy valaha is elolvassam!). Azonban ennek a könyvnek legalább 2/3-át Paul megszólalásai tették ki, ezért szinte úgy éreztem, mintha vele beszélgetnék. Jó volt megtudni, hogyan született egy-egy szám, és közben újra meghallgatva figyelni az olyan kis részletekre, amiket csak most ismertem meg.

1 hozzászólás
>!
Olyvia
Barry Miles: Paul McCartney

Ez aztán a korrekt életrajz. Tetszett, hogy szinte végig idézetekkel volt tele az életrajzi leírások mellett. Annak aki szereti a Beatles-t és McCartney-t mindenképpen ajánlom!

>!
Frank_Spielmann I
Barry Miles: Paul McCartney

Szerettem, főleg azért, mert maga a „főszereplő” sokat szólal meg benne, így olyan, mintha Paullal beszélgetne az ember.

>!
kazancakisz
Barry Miles: Paul McCartney

Négy csillag, főleg mert össze van csapva a vége, és az életrajzíró csak azt írta meg, amit épp átélt, vagy első-másodkézből megélt, hallott stb.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Még mielőtt valaki elkezdene kutakodni egy Martha nevű nő után az életemben, sietek leszögezni, hogy az illető a néhai kutyám, és a kapcsolatunk szigorúan plátói volt.

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A [Hey Jude] végét nem akartunk olyan sokáig játszani, csak annyira élveztem, hogy egyszerűen nem tudtam abbahagyni; amikor a végső változatot vettük fel, muszáj volt újra meg újra elismételnem. Utána kevertünk még hozzá zenekari dolgokat, de eredetileg azért lett ilyen hosszú, mert én élvezkedtem, hogy „Judy judy judy – wooow!”.

515. oldal

Kapcsolódó szócikkek: The Beatles: Hey Jude
6 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A trombitások ezzel szemben egyáltalán nem fogták vissza magukat, ők hírhedt kocsmajárók, mivel a hangszerük megszólaltatásához rengeteg nyálra van szükség, az pedig folyadékbevitel nélkül nem képződik.

7 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

…azt állította, hogy minden negyedik férfi buzi. Hogy is vagyunk akkor a zenekarral? Négyből egy. Hát akkor az egyikünk buzi! A kurva életbe, csak nem én?

1 hozzászólás
>!
rilla_my_rilla

Mindig vigyáztam, nehogy egy az egyben lekoppintsam mások ötleteit, ami nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Ringóról van egy jó kis sztorink, mikor a zeneszerzéssel próbálkozott. Három teljes órát görcsölt, hogy összehozza. Meg is volt az eredmény, jó kis dal született; az volt az egyetlen szépséghibája, hogy Bob Dylan már megírta előtte. Dőltünk a röhögéstől, mikor elővezette. Az ilyesmi sajnos megesik. Azt gondolod, hogy „hű, ez piszok jó!” – aztán jön valaki, és megjegyzi, hogy: „Aha, ez vezeti épp a slágerlistát.” "Ja, akkor azért volt olyan ismerős!"

229. oldal, 5. fejezet - Lennon & McCartney (Cartaphilus, 2009)

>!
Frank_Spielmann I

„Mi ez a káromkodás a lemez végén, ha fordítva játsszuk?” "Milyen káromkodás? Annyi az egész, hogy couldn't really be any other, és kész." „Lehet, hogy te így gondolod, de akkor is…” "Márpedig nincs ott ilyesmi. Tudjátok mi, hallgassuk meg az én lemezjátszómon!" Felraktuk a lemezt, aztán visszafelé forgattuk a korongot. Nem használ a motornak, de az a legkevesebb. Szóval elindítottuk visszafelé, és hallj csodát, valóban úgy hangzott, hogy: „We'll fuck you like Superman; We'll fuck you like Superman; We'll fuck you like Superman”.

Sergeant Pepper

3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Ringo szójátékai úgy születtek, hogy néha – amint ez bárkivel megesik – pontatlanul fejezte ki magát, de ez mindig jól állt neki; nagyon lírai tudott lenni, igazi Lewis Carroll, csodás. Volt valami sajátos varázsa a dolognak, pedig egyszerűen csak annyi történt, hogy rosszul idézett valamit, vagy felcserélt egy-két betűt. Az egyik koncert után azt találta mondani, hogy „hű, ez egy piszok nehéz nap éjszakája volt”. John meg én azonnal rámozdultunk, hogy „Mi van? Hogy mondod?” "Rohadtul kivagyok, ez egy nehéz nap éjszakája." „Nehéz nap éjszakája! Hát ez baszott jó! Miket nem mond ez? Hű, de jó!” Szóval addig ötleteltünk, míg az jött össze, amit Ringo mondott. „Nehéz nap éjszakája volt.”

Beatles for Sale

>!
Frank_Spielmann I

Egyszer csak Brian magára mutatott, és azt mondta: „Zsidó!” Óriási volt. Hihetetlenül jól szórakoztunk. Soha nem fordult még elő, hogy Brian így megállapította volna magáról, hogy zsidó.

Lennon & McCartney

3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A szemezés hamarosan az egyik kedvenc játékunkká vált. Mallel meg Johnnal rendszeresen néztünk farkasszemet, ki bírja tovább alapon. Nem is nagyon kell szívni hozzá, magától a nézéstől is elszáll az ember.

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ozzy Osbourne: Én, Ozzy
Michael Jackson: Holdséta – Moonwalk
Mitch Winehouse: Amy a lányom
Lévai Balázs: Lovasi
Barát Endre: Boszorkánytánc
Trevor Baker: Dave Gahan & Depeche Mode
Peter Culshaw: Clandestino
Timothy White: Bob Marley – Catch a Fire
John Szwed: So What – Miles Davis élete
Michael Dregni: Django Reinhardt